Nővérkém  
Medence


A cuccaimat rendezgettem a ládámban, bár tudom, hogy teljesen felesleges, mert ha kell valami, úgyis feltúrom az egész ládát. Viszont anyáék arra tanítottak, hogy rend a lelke mindennek. Amúgy sem szeretném, hogy a többiek "trehánykának" hívjanak az ágyamnál összegyűlt ruha és könyvkupacok miatt. Hamarosan egy nálam idősebb fiú zavar meg a nagy pakolászásban, hogy a nővéremnek azonnal szüksége van rám. Villám léptekkel szaladok ki a szobából, hiszen tudom, hogy ez nem lehet tréfa dolog, ha Sári kimondta a varázsszót. Kiérve a  szobából Sári már le is szólít, majd az ablakhoz ráncigál.
- Ó, szóval erről beszéltek a diákok. Fogalmam sem volt, hogy milyen medencét emlegetnek.
Már indulnék is vissza a ruhámért, mikor Sára átnyújt nekem egy csokibékát. Kissé meglepődöm és kérdőn tekintek rá pár percig, míg végül ki tudok nyögni egy köszönömöt. Egyelőre félre kell tennem, hiszen most nincs se időm se kedvem kinyitni, ebben a nagy izgalomban.
- Én nem kaptam levelet. Gondolom feltételezték, hogy úgyis elmondod nekem. Kár, hogy nem leszünk ott, de majd bepótoljuk. Ez egyszer esetleg mi mehetnénk hozzájuk. Mit szólsz?
Kedvelem Helga néniéket, főleg azt amikor náluk vagyunk, mert náluk annyi érdekes és izgalmas dolog van.
- Igen, van vele Mágia elmélete és gyakorlata órám, bár személyesen még nem igazán tudtam vele beszélni.
Még csak néhány órám volt vele, de mindenképpen sort fogok keríteni a dologra, ha nem ő keres fel engem előbb.
- Gondolkoztam rajta és szeretnék jelentkezni, de szigorúan csak fogónak. Ebben vagyok a legjobb. Remélem én is, hogy kapok tőle egy kis támogatást. Talán még edzeni is fog, ha lesz egy kis ideje.
Robi valóban a család büszkesége és én minden áron igyekszem olyan lenni, mint ő. A kviddicsel, pedig egy lépéssel közelebb kerülök a célomhoz.
- Nade! Megyek  gyorsan hozom a holmim.
Elindulok befele, lecserélem a nadrágomat egy úszónadrágra, majd a vállamra kapok egy törülközőt és felhúzok egy papucsot, végül vissza slattyogok Sárihoz.
- Én kész vagyok. Mehetünk?