Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=721200#post721200][b]Jeong Min Jae - 2018.04.22. 18:16[/b][/url]

Gyors léptekkel, gondterhelt tekintettel szelte a folyosókat, szinte már rohant a kijárati kapu irányába. Még délelőtt megbeszélte Jinnie-vel, hogy órák után találkoznak a réten; vagyis igazából Minjae könyörögte ki tesójától a dolgot, megígérve neki, hogy jót fog tenni egy kis együtt töltött idő a levegőn és a napsütésben.  
Ám most késésben volt. Kerek öt perc késésben. Mindez pedig elég volt ahhoz, hogy a kisebbik J lépcsőfokokat átugorva, embereket óvatosan odébb tessékelve suhanjon, és szabályszerűen kidöntse a szabadba vezető ajtót. Egy pillanatra megállt aztán, szapora levegővételek közben tekintetét végigfuttatta az előtte elterülő zöld tájon, míg végül ki nem szúrta a színes hajat. Teljesen kivirult attól, hogy Jinnie tényleg ott ült, ahogy megígértette vele.
Vett egy nagy levegőt, és újra elindult, de most már tényleg szaladt, majd lerogyott a fűbe, és az előtte ülő bátyja hátának döntötte fejét, karjaival átkarolva a srácot.
- Huhh, nem porladtál még el a napfényben. Örülök neki. - fújta ki a levegőt megjátszott megkönnyebbüléssel, aprót nevetve. Tudta nagyon jól, milyen viszonyt ápol Jin az olyan dolgokkal, mint természet, jó levegő, napfény... nem hiába rohant végig szinte az egész kastélyon Minjae.
- Sajnálom, hogy késtem, Jinnie. - kért bocsánatot, a másikat még mindig átkarolva, testsúlyával kicsit jobban ránehezedve öccsére. Fejét elemelte Jin hátától, hogy annak arcához szoríthassa.
- Te bekented magad napkrémmel? - távolodott el Jin-től, teljesen elengedve a srácot, és arcáról letörölgetve a krém rákerülő maradványait, miközben törökülésben helyet foglalt mellette.
Még egy párat mosolygott a mellette ülőre, majd tekintete elkomorult, elgondolkodva kezdte tépkedni maga körül a füvet. Hangulata szinte teljesen ellentéte lett annak, amilyen egy perccel ezelőtt volt, és Minjae ezt észre sem vette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=722051#post722051][b]Jeong Min Jae - 2018.05.02. 20:36[/b][/url]

Bár tudta, hogy bátyja sok mindent elnéz neki, és kevés dolog van, ami miatt úgy igazán haragudhatna rá, mégsem akarta őt megvárakoztatni. Minjae szerette betartani az ígéreteit, főleg, ha a családjáról volt szó, emiatt is csinált olyan nagy ügyet egy pár perces késésből is, és rohant végig a fél kastélyon. Mindig is meg akart felelni mások elvárásainak, de főleg Jinnek. Annak ellenére, hogy testvére soha semmilyen feltételt nem szabott szeretetének, ez csak Minjae egyik mániája volt, a megfelelni akarás.
Szinte tudattalanul tépkedte a fűszálakat maga körül, tekintete a messzeségbe révedt, ám nem sokáig maradt ebben az állapotban, Jinnie keze, amely a hátát simította végig, kizökkentette gondolatai közül. Kicsit zavarba jött a kérdéstől, kissé hezitált, de végül egy hatalmas sóhaj után megszólalt.
- Nem lett jó a Sárkánytan beadandóm. De az én hülyeségem miatt... tökre másról írtam, mint amiről kellett volna. - bökte ki végül a világ legnagyobb problémáját. Minjae-nek az is volt jelen pillanatban, noha osztályzatot nem kapott rá, le sem szúrták, csupán megjegyezte neki a tanárnő, hogy kicsit félreértette a feladatot. A kisebbik Jeong-fiú azonban szokás szerint túlreagálta a dolgot, és hatalmas problémát kerített belőle.
Félve pislogott bátyjára, de hamar úgy döntött, ideje terelni a témát és nem az ő idióta félreértéseivel foglalkozni.
- Ha vámpír lennél, megharapnál engem? - komolyan és gyanakvó fejjel tette fel a kérdést, a rá következő pillanatban azonban már csámcsogó-harapdáló hangokat kiadva közelített Jin felé, majd végül fejét bátyja vállára hajtva, kitört belőle a nevetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=722955#post722955][b]Jeong Min Jae - 2018.05.11. 10:47[/b][/url]

- Nem kell, az én hülyeségem volt… - válaszolt halkan bátyja felajánlására, miszerint Jin majd segít neki a következő beadandónál. Tényleg csak Minjae figyelmetlensége volt a hiba, úgy összességében jó tanuló volt, bár a Levita legjobbjaitól elmaradt, sokszor pont az ilyen kis bakik miatt, mint a mai és a lelkiállapota is mindig eléggé kihatott a teljesítményére. Ez is egy olyan terület volt az életében, ahol szeretett volna minél jobb lenni, minél jobban megfelelni, és nem tudta elfogadni a kudarcokat. Még egy ilyen apróságnál sem mint egy beadandó.
Nagyon szerette volna azt mondani, hogy igen, Jinnie, szeretném, ha segítenél ebben is és mindenben, és igazából ne is menj el Koreába, ne legyél híres rapper… ne hagyj itt engem. Amikor annak idején bátyja elkezdte a gyakornokokoskodást, akkor még olyan messzinek tűnt Minjae számára az egész, de az utóbbi időben már kezdte érezni, hogy a testvére hamarosan nem lesz olyan szinten jelen az életében, mint ahogy most még itt van. Félreértés ne essék, Minnie nagyon is örült bátyja sikerének, és teljes mértékben támogatta őt, hisz Jin tényleg tehetséges volt, mindenféle testvéri elfogultság nélkül is. A kisebbik Jeong azonban mindig is bátyjára támaszkodott mindenben, rendkívül szoros volt a kötelék közöttük (talán Minjae részéről a ragaszkodás erősebb), az ittenieknek talán néha furcsának és félreérthetőnek is tűnhetett egymás felé irányuló viselkedésük. Ám ez egyszerűen csak a családjuk által hozott szeretetkifejezés volt.
- Jajjmár, elrontottaaad a pillanatot. - lökte el magától nevetve testvérét a vámpíros megjegyzésére.
- Nem is úgy értettem. Testvérként is simán megharaphatnál, meg átváltoztathatsz és akkor évezredekig tudlak idegesíteni majd. - tette még hozzá, ám amikor szóba kerültek a lányok, elhallgatott és zavartan újra a körülötte lévő füvet kezdte el piszkálni.
- Nem én vagyok a nagy nőcsábász... - tényleg nem volt az. Ő nagyrészt csak plátói szerelmekkel büszkélkedhetett, de azokból volt egy nagyon hosszú listája. Rövid csend következett ezután, Minjae gondolatai teljesen más irányba fordultak, hogy valójában miért is hívta ide Jinniet.
- Holnap utazol akkor? - tette fel a kérdést halkan, maga elé bámulva.