Petheő-Gönczy Bíboranna
Outfit

Szép idő és ismeretlen terep, mi kell még egy kis felfedezéshez?
Órák után felszaladtam a szobámba ledobni a talárom, magamhoz venni egy-két apróságot, aztán egy szimpatikusnak tűnő folyóson elindultam a szabadba. Röpke félóra alatt sikerült is...
Mire kiértem már meg is bántam az ötletet. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen ellehet veszni? De, ha másért nem is a végén érzet mámorért megérte.
Diadalmas mosollyal az arcomon kiléptem az ajtón és elindultam sétálni, néhány kanyar után találtam egy viszonylag csendes padokkal határolt terültet. Rövid gondolkozás után elkezdtem keresni magamnak egy szabad padot, majd belátva, hogy ez kudarc egy kevésbé emberekkel telit. Némi nézelődés után feltűnt egy egyedül üldögélő korombeli lány és elindultam felé. Mielőtt elé léptem barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Szia! Leülhetek?
Amíg a választ vártam megszemléltem a csajt. Nagyon szeplős, élénk vörös hajú és kissé kislányos, kétlem, hogy egy házba tartoznánk. De azért fejben végig futtattam az eddig látott velem egy házba tartó korombelieket.

Petheő-Gönczy Bíboranna

Elég nyugodt ez az iskola, már legalábbis belül. Amit kiérek körül vesz a nyüzsgős, bár ez nem meglepő az időt tekintve.
Megigazítom a félre csúszott nyakláncom és elindulok felfedezni, ahogy terveztem. Miközben sétálok megszemlélem az utamba akadó diákokat, rámosolygok egy-két helyes fiúra. Nem is rossz az itteni felhozatal.
A nézelődés mellett nem is tudom, hogyan, de találok egy csendesebb területet. Körül futtatom a tekintetem, igazán kellemes, hangulatos hely, tökéletes a pihenésre. Elkezdek szabad ülőhelyet keresni, végül megállapodok egy velem kb egyidős lánynál, mosolyogva ráköszönök. Ezzel egy időben ő elmond egy varázs igét és felrobban a tolltartója. Lehervad a mosoly az ajkamról, pillanatokig csak döbbenten nézem a tintás csajt. Aztán, amint felocsúdok elkezdek nevetni. Hát ez kész, jobb embert nem is szemelhettem volna ki magamnak, megvan a mai mosoly adagom.
Amikor sikerül valamennyire összeszednem magam és már éppen valami bocsánat félét kezdenék kinyögni észre veszem, hogy engem is összefestékezett. Éljen, ennyit a fehér kardigánomról. Bosszúsan felsóhajtok, közben pedig leveszem az említett ruhadarabot. A látvány elkeserítő, ez bizony nem fog kijönni...
Haragos tekintettel fordulok vissza a lányhoz.
-Ez most komoly?!
Teszek néhány lépés a pad festék mentes része felé, aztán leülök és vissza fordulok a ruha gyilkos irányába, magyarázatra várva.

Petheő-Gönczy Bíboranna

Néhány napja vagyok az iskolában, eddig elég kellemes, kissé eseménytelen. A házamba tartózókkal még nem volt összezördülésem, a többi meg nem tud érdekelni. Végül is kit zavar, ha néhányan fagyosan méregetnek vagy hasonló? Én nem fogok megváltozni pár kényes liba miatt, sőt inkább mulattatnak az ilyenek. Szóval mondhatom, hogy az első estém leszámítva zökkenő mentesen veszem az akadályokat. Vagyis mondhattam...
Az még hagyján, hogy összetintázott, de még ő szól be nekem. Hát az agyam eldobom, már rég lejárt a kötelező talár viselés ideje, mindenki nélküle mászkál körülöttünk. Nem igaz, hogy nem látja. Már éppen készülnék kiosztani amikor észre veszi magát, szerencséjére...
Fagyosan bólintok, hát persze, minden napos, csak ép nem nekem. Kissé gúnyos mosollyal felelek.
-Aha, szóval nap, mint nap összekensz valakit amikor élőművészetet csinálsz magadból. Ez igazán érdekes.
Egy gyors pillantással végig mérem az immár erősen tintás csajt.
-Művész programos vagy talán?
Amíg a reakciót várom, elkezdem vizsgálgatni a ruhám, szerencsére csak a kardigánom viseli magán a találkozás nyomait.
Mire újra felnézek a lány kissé tintás kezével kerülök szembe, ő pedig közben bemutatkozik. Meglepetten pillantok a kezére majd az arcára és vissza. Úgy tűnik komolyan gondolja. Elfintorodom, esélytelen, hogy még a kezemet is össze tintázzam. Kurta biccentés mellett válaszolok.
-Melissa Von vagyok. Szintén első évfolyam, Rellon.

Bíboranna

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mulattat vagy inkább bosszant a csaj. A szerencsétlensége elég szórakoztató, végül is melyik boszi ront el egy ilyen egyszerű bűbájt? Apropó bűbáj, talán meg tudom menteni a kardigánom! Amíg én a megfelelő ige után kutatok a fejemben, ő reagál a művészetes megjegyzésemre. Nem idevalósi? Ezzel meg mire akar utalni?
-Mi?
Ránézek az arcára és leesik, szóval vagy mugli vagy félmugli származású. Hm...ez még érdekes is lehet. Unott arccal folytatom a beszédet.
-Szóval azért vagy béna, mert muglik a szüleid. Ez aztán a komoly indok.
A végére már gúnyos mosoly jelenik meg az ajkamon. Egy határozott mozdulattal belenyúlok a táskámba és kiveszem a pálcám. Aztán újra felé fordulok, apró fagyos mosollyal nézek rá pár pillanatig. A kardigánomra fordítom a tekintetem. Nyugodt határozott hangom elkezdek varázsolni.
-Suvickus!
A folt nagyrészt eltűnik, már csak néhány apró makacs pötty mutatja a szerencsétlen találkozás nyomát, nem is rossz. Kissé öntelt mosollyal fordulok vissza.
-Látod nem nagy ügy.
Ezután túl esik a szokásos udvariassági körökön. A neve érdekes, nem hallottam még a Bíborannát, kellemes csengése van. Egy újabb bólintással válaszolok közben. Persze, persze én is örülök.
Amíg ő összehúzott szemöldökkel vizsgálgat én unottan nézek vissza rá, a Navinésekről nem tudok sok mindent, szóval ez alapján nem kaptam plusz infót, nekem a házak egyelőre leginkább színekben különülnek el.
A gondolataimból a kérdése ráz fel. Finoman bólintok, persze, hogy nem látott még.
-Néhány napja érkeztem.

Bíboranna

Informatika. Hm...az lenne az amivel a muglik a varázslatot helyettesítik? Nem hangzik túl érdekesnek, nem is lehet túl nehéz, egy-két nap alatt biztos rájönnék a titkára. Ezt egy újabb fagyos mosollyal közlöm is.
-Kétlem, hogy olyan nagy ügy lenne. Bár biztos érdekes tapasztalat.
Csak tudnám mit vigyorog ilyen bájosan rám? Talán nem épeszű? Vagy ez a háza adottsága? Érdekes lehet, ha mindenkivel ennyire kedvesek..
Azt hiszem itt az ideje elolvasnom a házak jellemzését, biztos sok érdekes jellemzővel találkozom majd. Nos, ha más haszna nem is volt ennek a találkozásnak az érdeklődésemet felkeltette, már csak a kardigánomat sajnálom. Kis gondolkozás után eszembe jut egy varázslat ami talán segíthet. Gyorsan ki is próbálom. A siker majdnem teljes, a folt nagy része kijön. Öntelt mosollyal nézek a lányra, de ez szinte azonnal le is hervad az ajkamról. He? Semmi gúny? Tényleg nagyon furcsa a csaj. Na, de lépjünk ezen ráérek később gondolkozni, pillanatok alatt visszatér a mosoly az arcomra és biccentek.
Az iskolára terelődik a téma, elkezd arról beszélni mikor jött. Türelmesen hallgatom, bár nem értem mért osztja ezt meg velem. Amíg beszél én némán nézem, ahogy megpróbálja eltüntetni a tintás zsebkendő tömeget. Hirtelen váltással felnéz, én pedig enyhe értetlenséggel nézek rá. A kérdés még értem is, de azt nem, hogy mért jön közelebb. Aztán leesik, segítséget szeretne, hát....végül is nem árt, ha meg van az embernek a napi egy jó cselekedete. Felemel a pálcám és intek az arca felé.
-Suvickus!
Aztán csak némán nézem az arcát, hát lejött a tinta.... Az első sok után a számra teszem a kezem, hogy elfojtsam a nevetésem. A bűbáj jobban többet leszedet, mint kellet volna, az arca tintás feléről a tintával együtt majdnem az összes szeplő is eltűnt. Úgyhogy, most roppant érdekes kontraszt van a két fél között.
Nagy nehezen legyőzőm a nevetési ingerem és elkezdek a táskámban tükör után keresni, közben csak úgy mellékesen megosztom vele a hatást.
-A tintától sikerült megszabadítanom és bónuszként a legtöbb szeplőd is eltűnt.  

Bíboranna

Nem igazán értem mért néz rám hitetlenkedve amikor kijelentem, hogy annyira nem lehet nehéz az info akár micsoda. Hisz az is csak egy tárgy, ergo nem lehetetlen, ha mindenki másnak megy, nekem mért ne? Nem vagyok hülye...
Az arckifejezéshez kapcsolva megpróbálja megcáfolni a kijelentésem. Unottan, reagálok.
-Gondolom, akkor neked nem ment.
Ez mondjuk nem tud meglepni, ha egy egyszerű varázslattal felsül, amit pedig biztos régóta gyakorolnak, akkor nem meglepő, hogy másban sem jeleskedik.
Mielőtt ezt kifejthetném neki tovább terelődik a téma. Szóba kerül az iskolába érkezés és még pár dolog. Aztán egyszer csak közelebb csúszik hozzá, én pedig csak nehezen állom meg, hogy hátrébb csússzak. Egy ideig csak értetlenül nézek rá. Segítsek neki? Hát....a gyakorlásként felfognak annyira nem hangzik rosszul.
Felemelem a pálcán, ő ezzel egy időben feljajdul. Enyhe elégedettség érzek, már késő bánat. Elmondom a varázsigét, egy kicsit megbotlik a hangom közben.
Nos, a kívánt hatáson is túl teljesítettem. Ez igazán érdekes, legalábbis nekem, a navinés nem biztos, hogy értékelni fogja. A mosolyom elrejtésére való célzattal elkezdek tükör után keresgélni a táskámban, közben közlöm vele a hatást. Egy ideig csak hitetlenkedve néz, majd ő is tükör után kezd keresgélni, ezért én felhagyok a folyamattal és kíváncsian figyelem az arcát. Elsápad, elkerekednek a szemei, azt hiszem elég sokkoló hatást értem el.
A kérdés hallatán enyhe sértettséggel elfintorodom, még, hogy elment az eszem, inkább örülhetne. Mindenki el akarja tüntetni a szeplőit, neki pedig megetettem én ingyen, csak úgy kedvességből. Még, ha nem is szándékosan...
Mire bármit válaszolhatnék összeszedi magát és elkezd kiabálni velem. Elsőre fel sem fogom, ő tényleg velem kiabál? Aztán rá nézek a haragos arcára, komolyan gondolja. Bennem is fellobban a harag, hisz ő kérte a segítséget, nehogy már neki álljon feljebb.
-Ch..Más ennek örülne és azt kérné, hogy a másik oldallal is tegyem meg. Nem pedig hisztis kisgyerekként reagálna.
Sértődötten veszem vissza a kardigánom és állok fel, nem vagyok hajlandó ilyen buta vitát lefolytatni.

Bíboranna

Hisztis, pont, olyan mint egy hisztis gyerek. Egy elrontott varázslat nem a világ vége, én több tucat ilyennek voltam az áldozata. Elmegy a gyengélkedőre és kész vagy csak vár néhány napot. Nem történt semmi sokkoló, most egy kicsit aszimmetrikus, de lehetne rosszabb is...sőt, ha tovább nyavalyog nekem lesz is. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a bánás módot, mikor csak segítettem. Elképzelni sem tudom mit várt, elsős vagyok...
Sértett arccal szedem össze a holmim. Biztos nem maradok itt és hallgatom őt, inkább egy újabb büntetés. Felállok, vettek egy utolsónak szánt pillantást a lányra, aztán meglepetten pislogok. Sír? Miért sír? Előbb még üvöltött...
Zavartan túrok bele a hajamba, hát ezt nem hiszem el. Mit kellene csinálnom egy síró emberrel?
Némi habozás után megszólalok.
-Menj el a gyengélkedőre, ott majd vissza állítanak.
Vagy megteszik amit mondtam és eltűnnek a szeplőid...
Mielőtt még bármit mondhatnék ezentúl újra hangulatot vált, most gúnyolódik, hát az agyam eldobom. Honnan szökött a csaj? Mennyire lehet skizo? Félnem kellene?
Pár pillanatig ezen merengek, ő pedig elkezd pakolni. Nos, azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Pont elég volt mára a fura emberekből.
Fagyos mosollyal biccentek.
-Öröm volt találkozni. Szia.
A választ meg sem várva elindulok vissza a kastélyba. Még egy ilyen furcsa találkozást...

Ainsley
Outfit

De korán van... Úgy látszik sikerült teljesen elszoktam a reggeli futástól. Ami elég szép teljesítmény, hisz kb egy hetet hagytam ki. Na, mindegy az időeltolódás teszi biztos. Majd vissza szokom lassan, nem olyan vészes.
Kényelmes tempóban elkezdek készülődni, egyelőre nem igazán tudom hova menjek futni. Valószínűleg a réten fogok, mivel mást nagyon nem ismerek. Kezdetnek az is jó lesz, utána meg majd körül nézek.
Elgondolkozva sétálok végig a kastélyon és elégedetten lépek ki. Először csak sétálok, aztán fokozatosan felveszem a futó tempóm. Az izmaim lágyan bizseregnek, jó újra futni.
Nem igazán tudom merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkozom. Végül egy idő után elveszek a gondolatimban és csak megyek. Sok mindenen elmerengek, rengeteg élmény ért mióta itt vagyok. Jó és rossz egyaránt, a legtöbbet ráadásul élveztem is. Bár a navinével remélhetőleg lesznek pozitívabb tapasztalataim is. Az eddigiek elég negatívak... De ott van még a tánc is, nem is tudom honnan jött ez a gondolat. Sosem táncoltam komolyabban, most ez elég fura. Összességében kellemes, de azért meglepő tőlem.
Talán félórát futok így amikor össze találkozom egy másik futóval. Megállás nélkül köszönök.
-Hello
Ezzel vissza is térek a gondolatim közé. Mit fogok kezdeni a tánccal? Tényleg komolyra fordítom vagy új hobbiként lesz jelen az életemben?

Ainsley

Szinte el is felejtem az előbbi találkozást, nem szoktam társaságban futni. Általában futásközben rendezem a gondolataim, engedem ki a feszültséget, ehhez nem passzol a társaság. Szóval lassítás nélkül tovább megyek, nincs okom megállni tekintve, hogy nem ismerem a lány. Futok amúgy is minden hol vannak, mért kéne megállnom vagy lassítanom miatta?
Visszatérek a tánccal és az új sulival kapcsolatos gondolataimhoz, illetve csak visszatérnék. Mellém ér az előbb látott csaj, a köszönése egy pillanatra kizökkent, de már térnék is vissza az említett témákhoz amikor újra megszólal. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, bár ezt ő nem látja, mivel előre nézek nehogy elessek. Habozok, erre most válaszolnom kellene? Sőt ami fontosabb akarok én vele beszélgetni? Hm....
Sóhajtok, itt az ideje szocializálódni. Kevés embert ismerek, nem ártana bővíteni az ismerőseim listáját.
-De, tényleg az.
Oké és most mi legyen? Ez a téma ennyi volt, hamvába hullt a beszélgetés ezzel. Eh, esetleg be kellene mutatkozni vagy valami hasonló...
-Melissa vagyok, örvendek.
Biccentek, bár eléggé úgy néz ki, mintha a semminek tenném. Biztos érdekes látvány lehet, bár kétlem, hogy látja.
Amíg a választ várom futólag oldalra pillantok, hogy tudjam végül is kivel próbálok beszélgetni. Tényleg az a csaj aki mellett elmentem, mondjuk halvány lila gőzöm sincs arról ki ő...

Ainsley

Sablon kérdéske, sablon beszélgetés... Jobb reggeli programot is eltudtam volna képzelni, de ez van. Nem lehet minden beszélgetés magával ragadó és érdekes, ezekhez úgy sincs erőm ilyen korán. Igazából az lett volna a legtökéletesebb, ha egyedül, békében kocoghatok ahogy szoktam. Mostanában elég új ingerér, a futásból ez igazán kimaradhatna.
A neve elgondolkodtat, kellemes hangzású név, plusz egész ritka. Nos, azt hiszem, ha más nem is, de a keresztneve tetszik benne. Ez már egy pozitív kezdet, csak a folytatás hiányzik. Szerencsére ez is megjelenik, egy alap kérdésben. Enyhén mosolyogva válaszolok.
-A Rellonba. Te?
Kétlem, hogy háztárs, rövid ideje vagyok itt, szóval csak tippelek, de nem zöldnek látszik. A többi házról egyelőre kevés információm van, ezért a találgatás elmarad. Kényelmes tempóban futva várom a választ. Illetve csak tenném ezt, mert lassít. Rövid habozás után követem és enyhe érdeklődéssel fordítom felé a fejem.
-Elfáradtál?
Ha igen, akkor kb. ennyit a beszélgetésről én még futni akarok. Szóval ebben az esetben talán máskor következhet a folytatás.