Melissa
edzőruha

Kiskorom óta táncolok, de végül inkább a festés vált a fő hobbimmá, annak ellenére, hogy a tánc nélkül se tudnék élni. Szükségem van a mindennapos testmozgásra, különben hiányérzetem van folyamatosan. Még itt is rengeteget futok vagy épp táncolok.
  Hiányoznak az otthoni táncostársaim, amióta eljöttem egyáltalán nem tudtam tartani velük a kapcsolatot, amit nagyon bánok, mert sok jó élményünk volt, meg hát nagyon összeszokott csapattá váltunk több, mint 5 év tánc után.
  Gyorsan magamra kaptam az edzőcuccom és elindultam a rét felé. Mindig ugyanoda jártam futni, úgyhogy arra gondoltam, hogy jót tenne egy kis környezetváltozás. Az iskolából kiérve alaposan bemelegítettem, nem óhajtottam meghúzni semmimet. Lassan kocogva indultam el, majd folyamatosan gyorsítottam a tempómon.
  Már egy jó ideje futhattam, amikor egy másik futót vettem észre egy kicsit távolabb tőlem, kicsit begyorsítottam, így pedig elég hamar utolértem. Szívesebben edzek társaságban, még ha csak némán futunk egymás mellett, teljesen ismeretlenül, még akkor is jobban éreztem magam tőle. Persze, nem éppen olyan ember vagyok, aki ne ismerkedne meg mindenkivel maga körül.
  - Hali - nem álltunk meg, futottunk tovább. Előre néztem, nem fordítottam oldalra a fejem, mert attól tartottam, hogy elesek. - Kellemes idő van egy kis futáshoz, nem? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de persze, hogy csak egy olyan klisés téma jut eszembe, mint az időjárás. Kicsit lihegve ejtettem ki a szavakat, de még bőven bírtam szusszal, ámbár nem terveztem órákat futni.

Melissa
edzőruha

Kettős érzések voltak bennem: szívesen ismerkedtem volna, mivel nem igazán vannak barátaim Bagolykövön, de az introvertált énem legszívesen sarkon fordult volna és a szobájába zárkózott volna. Végül amellett döntök, hogy maradok és kommunikálok egy kicsit az idegen lánnyal.
 Nem álltam meg, futottam tovább, de ahogy a szemem sarkából ki tudtam venni a mellettem futó lány sem lassított le. Folyamatosan azon gondolkodok mi mást mondhatnék, mert az időjárásról nem hiszem, hogy órákon át lehetne beszélgetni (nem mintha olyan sokat akartam volna futni).
 Nagyon örültem, hogy tovább vitte a beszélgetést és bemutatkozott. Persze nekem eszembe se jutott volna, hog be kéne mutatkoznom. Kicsit többet kéne emberekkel beszélgetnem, mert ez így nem lesz rendben.
 - Ainsley, örülök, hogy találkoztunk - biccentettem, nem nagyon tudtam mit kéne csinálnom. Oldalra pillantottam, de nem ismertem fel, feltehetőleg még nem találkoztunk. - És melyik házba jársz? - próbáltam valamit felhozni témaként, de ezzel a kérdéssel megint csak azt bizonytottam, hogy ötletem sincs, hogyan kéne az emberekkel beszélgetnem.
 A beszéd miatt kicsit hamarabb elfáradtam a szokottnál és visszavettem a tempómból. Nem állt szándékomban órákon át futni, ezért azt terveztem, hogy egy tíz perc múlva megállok és nyújtok egy keveset.