BK Fórum - Rét

Farkas

A ragyogó napsütésben a legtöbben menedéket keresnek a meleg és nap elől, ezzel szemben neki eszében sincs így tenni. Habár van mellette nemsokkal egy fa, szándékosan nem úgy helyezkedett, hogy annak árnyéka ráessen, így most egy napvédő bűbáj hathatós közreműködésével "töltekezik" úgymond. A nyár már nem tart sokáig, Dante pedig tudja, hogy a tél kellemetlen lesz és hosszú, sokáig nem számíthat majd ismét ennyi melegre és napfényre, így egyelőre addig élvezi ki a dolgot, míg teheti. Törökülésben ül a fűben, napszemüvege most épp a feje tetejére feltolva, míg egy nagyobb felhő el nem vonul a nap elől. Addig is cigerattájának meggyújtásával foglalatoskodik. A szál vége narancsosan felparázslik, a rellonos fiú pedig elégedetten fújja ki a füstöt.

- Még mindig nem jelentetted a minisztériumnak, fiú. - A megszólaló alkimista hangja inkább elégedetten cseng mintsem felháborodottan vagy aggódóan. Neki csak jó, ha nem számolnak be mindenről, mindig is idegesítette, hogy egy idő után mindent a saját kezükbe akarnak venni velük kapcsolatban.
- Nem is fogom egyelőre. Meglátjuk, mire jutok magamtól. Semmi kedvem egy soron kívüli kontrollt végigcsinálni.
- És mit akarsz tenni, megint megkéred a kölyköt, hogy beszéljen hozzád?
- Biztos nem. - Dante kedvetlenül összeráncolja a homlokát. Egyáltalán nem csengett kellemetlenül a fülének Ábel szavai, de pont emiatt a tény miatt nem akarta megismételni.

Összességében átlagos varázslónövendéknek néz ki az iskola falain belül, semmi meglepő, sokkal komolyabb és markánsabb arcok is vannak itt nála. - De nem egy szellemlátó szemével nézve. Úgy már más a dolog fekvése, mondhatni kifejezetten riasztó látvány, és nem azért, mert annak akarna látszani, hanem azért, mert nemes egyszerűséggel kellemetlen még az elképzelés is, mi szülhet ilyen vizuális megjelenést egy kísértett személy esetében.
Ahelyett, hogy természetes és szokásos módon a kísértet valahol mellette vagy a közelében tartózkodni inkább olyan, mintha egy Danténál valamivel magasabb és szélesvállúbb személy venné körbe áttetsző auraként. Valamennyire ugyan kivehető arcának jellege, ám ezt megnehezíti a tény, hogy vonásaik helyenként összemosódnak, máshol szétválnak a különbségek mentén. Ha mindez nem tűnne egészségtelenül káros fúziónak a kéretlen "aurát" néhol fekete cérnavékony szálak futják körbe látszólag a fiú testéhez kötve őket. Valamennyire el tudja ugyanmozdítani magát, de néhéhány centiméternék nem engedik messzebb a fekete "béklyók". Nem is tűnik úgy, mint egy megszokott, önálló entitás, inkább mintha konkrétan a rellonos fiúban lenne, s mindössze a szellemlátói készség az, amely valamiféleképp értelmezhető vizuális élménnyé konvertálja a jelenséget.
A kísértet szavait hallani, ám mivel Dante csak gondolatban válaszol neki, legilimencia híján olyan a társalgásukat hallgatni, mint egy telefonbeszélgetés egyik oldalát.