[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669042#post669042][b]Madarász Álmos - 2017.03.20. 22:45[/b][/url]
Elnevetem magam a lány pozitívságán.
- Köszi. Hát kitudja, lehet egyszer még meg is próbálkozok vele. - Nézek rá mosolygó szemmel, majd a magyarázaton bólintok.
- Az én nevem Madarász Álmos. Navine, negyedik év. - Mutatkozok be én is.
Ahogy a lány furán elmosolyodik nem igazán tartom rémisztőnek, bár egy pillanatra átsuhan Cheshire Cat pillantása a fejemben, de inkább úgy döntök, ezt nem említem meg neki.
- Jah, bár engem a buli témája is meglepett. Hmm... - Hunyom be egy pillanatra a szemem és nézek el az egyik irányba, majd úgy döntök jobb az őszinteség.
- Nem igazán szoktam eseményekre meg programokra járni. Vagy ha igen, akkor is csak a nagyobb iskolai szintűekre nézek be, de az is csak szigorúan benézés. Valahogy mindig fontosabb volt a tanulás, meg sokszor elmélyültem más dolgokban. Úgyhogy, így tanév végével úgy döntöttem ideje kicsit, nem is tudom, elkezdeni társaságba járni. Szóval mindig úgy hittem, hogy ezek a bulik sablonosak meg elcsépeltek, amilyeneket például otthon Budapesten csináltak az akkori ismerőseim, de ez eddig hihetetlenül klassz. Úgyhogy pozitívan csalódtam. - Nézek rájuk kicsit bűnbánóan, elég fura ez így nekem, de gondolom minél több diákot ismerek meg annál könnyebben és lazábban fogom magam érezni.
-Uhh... szerencsére én teát fogtam ki, lehet maradok ennél. - Nevetem el magam szegény Eszter ital választásán. Sajnos ez benne van a pakliban, én is félve nyúltam az italos pulton lévő lötyik felé. Ahogy a véleményemet a maszkról Rebeka is osztja kicsit megnyugszok. Érzem, hogy minden perccel egyre nyugodtabb leszek.
- Csak egy ötlet volt. - Húzom meg a vállam mosolyogva, és egy picit kíváncsian nézek rá amikor azt említi van egy ötlete, de majd kiderül.
- Okés, csak szerelkezzünk fel némi harapnivalóval, ha az ember egyszer elkényelmesedik sokkal nehezebb rávenni magát a mozgásra. - Bólintok a költözésre és elindulok a pult felé. Ekkor észreveszem hogy begyújtották a tüzet és közben megtörtént a megnyitó.
- Wooow, ez aztán valami. - Mondom, ahogy a tűz fénye egészen ősi stílust és egy kis vadságot hoz az estébe, majd a lányok felé nézek. Ahogy meglátom Rebi fura arcát összehúzott szemöldökkel nézek rá.
- Baj van? Rosszul érzed magad? - Érdeklődök, ahogy háttal állok a tűznek és a drámának. Megfordulva csak mormogok valamit az orrom alatt, ahogy szinte lassítva folyik le a szemem előtt a történet. A tanár úr gyulladása és a rá leggyorsabban reagálók ötletei. A lányt, aki elesett nem tudom egy picit, nem sajnálni.
- Máskor is szokott ilyesmi történni? - Gondolok az izgalmakra, bár akár költői kérdés is lehetett volna. Eszter zökkent ki a gondolataim közül. Ahogy még mindig kicsit az események által tompultan felé tekintek és meglátom a kis aranyos és gyors arcfestést elmosolyodok.
- Húúú te aztán talpraesett vagy. Cukin néz ki. - Dicsérem meg, majd ahogy követem a többieket egy kényelmesebb hely felé én is magammal viszek egy pokrócot.
- Hát még bárki csatlakozhat gondolom, de én nem várok senkit. Ha valaki csatlakoz és fázik úgyis szerez majd magának. - Rakom le a kiszemelt helyre az enyémet és törökülésbe ülve terítem az egyik anyagot magam köré. Bár a tűz elég nagy és elér hozzánk is a melege, azért esténként még hűvös van, tény ami tény.
- Szóval Eszti, izgulsz a suli miatt? - Kérdezek rá, főleg, ahogy kiemelte hogy ő abszolút újonc.