36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Mathias Lavoine hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 18. 18:10 | Link

Barabás Dália Vanda
Sunglasses

Soha-soha-soha többet nem utazom busszal! Ez volt eddigi életem legrosszabb döntése, és erre már az indulást követő első tíz percben sikerült rájönnöm. Úgy gondoltam, hogy okos dolog megspórolni egy kis pénzt azzal, hogy Párizsból a kényelmes, tágas, légkondival ellátott vonat (vagy ne adj Isten repülőgép) helyett busszal jövök Magyarországra. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de tényleg belegondolhattam volna, hogy a 40 fokban talán ideálisabb lenne a költségesebb utazási formát választani.
Sebaj, most már ezt is tudom, és legközelebb tapasztaltabban fogok dönteni, de a lényeg az, hogy végre megérkeztem Bagolyfalvára. Hogy őszinte legyek, fogalmam se volt, hogy merre kéne indulnom a vasútállomásról, de szerencsére találtam egy segítőkész idős hölgyet, aki kedvesen elvezetett a falu határáig, onanntól meg már magamtól is eltaláltam a kastélyhoz.
Ahogy beléptem a kapun, eltöltött egy kellemes, nyugodt érzés. Végre a helyemen vagyok, és egy jó ideig nem is kell elmennem innen. Már nagyon elegem lett a folytonos utazgatásból, és bizonytalanságból. Persze, jó a a spontanaitás, a levegőváltozás szintén, viszont van egy pont, amin túl ez már nem elég. Olykor mindenkinek szüksége van arra, hogy megálljon egy pillanatra, megpihenjen, és végiggondolja, hogy merre tovább. Nekem most érkezett el ez a pillanat, nagyjából 5 év felfordulás után. Na de erről majd később...
Miután megcsodáltam az épületet, újabb lendületet vettem, de ez nem tartott sokáig, ugyanis a bejárat előtt egy győnyőrű rét terült el, telis-tele árnyékos helyekkel, amiknek most képtelen voltam ellenállni. Így ledobtam a sporttáskámat az egyik fa tövébe, mellé állítottam a gitáromat, majd feltoltam a napszemüveget a fejem tetejére, és egy lezser mozdulattal lehuppantam a földre.
Rögtön jobb! Mivel nem láttam, hogy bárki lenne itt rajtam kívül, gondtalanul ásítottam egyet, majd ledőltem a fűbe és vigyorogva néztem ki a fejemből, élvezve, hogy végre hűsölhetek egy kicsit.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 18. 18:20 Szál megtekintése

Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 18. 19:19 | Link

Dália
Sunglasses

Egy pillanat alatt a mennyországban éreztem magam, ahogy ledőltem a puha fűbe, és hagytam, hogy úrrá legyen rajtam a fáradtság. Pont annyira volt hosszú ez az út, hogy még ébren tudjak maradni, de már ne legyen elég energiám odafigyelni a viselkedésemre. Ilyenkor hajlamos vagyok iszonyatos őrültségeket csinálni, de leginkább mondani, és ezt a barátaim általában ki is szokták használni.
Az egyetlen dolog, amit sajnálok abban, hogy idejöttem az az, hogy őket nem hozhattam magammal. A legjobb haverom, Anthony hosszú hónapokig győzködött, hogy hagyjam a fenébe az egészet, ne jöjjek el, úgyse lesz jobb attól, ha egy pár száz kilométerrel arrébb költözök. De igazából mind a ketten nagyon jól tudtuk, hogy ezt ő se gondolja komolyan, sőt az utazásom előtt el is mondta, hogy valójában nagyon is támogatja a döntésemet, csak hiányozni fog neki a sok hülyeségem.
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után a bandánkkal. Remélem, hogy együtt maradnak, és nem hagynak fel a zenéléssel, mert mindegyikőjük túlságosan tehetséges ahhoz, hogy ilyen könnyen feladja. Én minden esetre próbáltam őket meggyőzni arról, hogy hamar fognak találni helyettem valakit, és talán egy kicsit más lesz, de attól még ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen újrakezdeni. Amúgy is gondolkoztunk rajta, hogy kellene egy váltás, mert már kezdtük megunni azt a stílust, amivel egészen mostanáig foglalkoztunk. Így most legalább ez is megoldódhat...
A gondolataimból egy ismeretlen hang rángatott vissza a valóságba. Gyorsan felültem, majd észrevettem, hogy egy lány ül le mellém. Fogalmam sincs, hogy honnan kerülhetett ide, de valószínűleg már előttem itt volt, ha azt állítja, hogy megijesztettem.
- Hát, most te is engem, úgyhogy kvittek vagyunk.- Mosolyogva néztem vissza rá, majd elfogadtam a felém nyújtott kezet, és megráztam.
- Nagyon örülök Dália! Én pedig Mathias.-
Kicsit meglepett, hogy ilyen könnyedén megszólított, de titkon nagyon örültem neki, hiszen ki gondolta volna, hogy már az első napon akad társaságom.
- Pedig már réges-régóta ide járok! Hogyhogy nem láttál? Én tisztán emlékszem rád! Sőt... talán még egyszer váltottunk is néhány szót. -
Huncut mosollyal a szám sarkában várom a másik reakcióját. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet ez a lány, és ezt nem is tudnám érdekesebben kideríteni, mint így...
Szál megtekintése

Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 18. 20:14 | Link

Dália
Sunglasses

Már épp kezdtem elmerülni az emlékeimben, amikor a lány hangja magamhoz térített. Első ránézésre nagyon szimpatikusnak tűnt, és felkeltette az érdeklődésemet a bátorságával, főleg azért, mert nem a nyomulós fajtának tűnt, aki mindenkit megszólít, aki él és mozog, csak hogy felhívja magára a figyelmet. Ez a lány inkább a kedves, barátságos típusba tartozhat, aki tele van jó szándékkal, és különösebb megfontolás nélkül, spontán képes közeledni az emberekhez. Persze az is lehetséges, hogy teljesen félreértelmezem a jeleket, de eddig úgy tapasztaltam, hogy elég jól megy az emberismeret és bőven van is gyakorlatom benne.
Otthon gyakran teszteltem az engem körülvevőket, hogy értelmezzem és kielemezzem a szokásaikat, reakcióikat, feltérképezzem a személyiségüket. Ezt mindig nagyon érdekes elfoglaltságnak találtam, mert minden ember teljesen más. Igaz, ez elég közhelyesen hangzik, de mégis így van, és ezért érdemes időt szentelni arra, hogy jobban odafigyeljünk mindenkire akivel találkozunk.
- Igen, bár nekem azért nagyobb szégyen, hogy megijesztettél. Mégis csak fiúból vagyok... De mentségemre szóljon, hogy már nagyon el vagyok fáradva, és ilyenkor kevésbé észlelem a körülöttem lévő dolgokat. -
Örültem, hogy Dália partner volt a viccelődésben. Velem sajnos nem nagyon lehet másképp kibírni, mert előszeretettel szoktam szivatni az ismerőseimet, akik ha ezt nem tolerálják, akkor elég kínosak tudnak lenni ezek a szituációk.
- Igazán? Jól meggondoltad? - Felvont szemöldökkel fürkészem a lányt, mint aki azt várja, hogy még agyaljon egy kicsit a dolgon, de sajnos nem bírom sokáig és elnevetem magam.
- Ne haragudj! Tényleg nem találkoztunk még! Most érkeztem Magyarországra, és ezelőtt sosem jártam itt! Őszintén szólva, csak kíváncsi voltam a reakciódra, de nagyon tetszik, hogy ilyen magabiztos vagy! Meg aztán remélem, hogy ha találkoztunk volna, akkor nem felejtenél el. - A mondat végén rákacsintok Dáliára, majd újra elvigyorodom.
- Egyébként, te régóta vagy itt? Jól ismered a helyet? -
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 18. 20:17 Szál megtekintése

Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 22. 12:37 | Link

Dália
Sunglasses


A lány hamar felkeltette az érdeklődésemet határozottságával, és bár pont erre ment ki a játék, egy kicsit meg is lepett, hogy ellenfelemre találtam.
Örültem, hogy már az első napomon sikerült összefutni valakivel, ráadásul teljesen véletlenül, és még szimpatikusnak is tűnik. Az igaz, hogy kicsit kínosan jött ki, hogy megijedtem tőle, de az ilyesmin hamar túl lehet lépni, főleg ha van más, ami elterelje az ember figyelmét.
- Köszönöm, ez igazán rendes tőled. Majd valahogy meghálálom. -
A felmérésem egyáltalán nem várt, de annál kedvezőbb eredménnyel zárult, ugyanis Dália egy pillanatra se bizonytalanodott el. Olyan határozottan állt ki az igaza mellett, mint nagyon kevesen.
Mosolyogva néztem rá, majd bevallottam, hogy tényleg csak meg akartam szívatni, és valóban nem találkozhattunk korábban.
- Na akkor kíváncsi leszek, hogy ezek után ha később találkozunk, akkor fel fogsz-e ismerni. Bár ha ilyen biztosan állítod, hogy jó az arcmemóriád, akkor nem kételkedem. -
Mint kiderült, Dália sincs itt túl régóta, így nem is nagyon tudott mit mesélni az iskoláról.
-Eddig nem vonzott, hogy felfedezd? Vagy miért vártál hónapokat vele?-
Kíváncsi voltam, hogy vajon mi lehetett az oka annak, hogy már néhány hónapja itt van, mégis csak mostanában kezdte el körbejárni ezt a hatalmas épületet. Én biztos nem bírnám ki addig, de lehet, hogy neki volt valami különleges elfoglaltsága az első időszakban, ami miatt ki kellett hagyni ezt az élményt.
- Hát... Mivel ezen a réten és rajtad kívül még konkrétan semmit nem láttam a kastélyból, ezért nagyon! Biztos, hogy nagyon új lesz nekem ez a világ, mivel senki se volt a környezetemben, akinek bármi köze lenne a mágiához. Emiatt kicsit izgulok is, hogy nagyon ki fogok lógni a sorból és nehéz lesz beilleszkedni. Nem tudom... Te mit gondolsz? Pontosabban, veled hogy volt? Varázsló családból származol? -
Hirtelen nagyon megeredt a nyelvem, és csak remélni tudom, hogy ezzel nem ijesztem el a lányt. Muszáj beszélgetnem valakivel, ugyanis már napok óta egyedül vagyok és ennyi idő alatt rengeteg gondolat felgyűlt bennem, amit egyszer muszáj kiadni valamilyen formában. Most az első dózisnak Dália lett az áldozata.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 22. 12:39 Szál megtekintése

Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 26. 18:04 | Link

Dália
Sunglasses

- Rendben, de nem tudod miről mondasz le. Nagyon jó vagyok a hálálkodásban! - Mosolyogva pislogok a lányra, majd elégedetten nyugtázom, hogy ezen is túl vagyunk. Lehet, hogy talán egy kicsit túl sok időt fordítottam erre az ijesztgetős problémára, ahelyett, hogy fel se hoztam volna és akkor nincs is miért magyarázkodni. Mindegy, most már nem tudom visszatekerni az idő kerekét, és legalább az elején letudtuk az első kellemetlen helyzetet.
Dália tényleg egyre szimpatikusabb, és külön jól esik, hogy ilyen figyelmes velem. Nem is tudom hogy lehetett ekkora szerencsém, hogy az első napon találkozok egy ilyen lánnyal. Kedves, aranyos és mellesleg nagyon csinos is, de ez utóbbit igyekszem figyelmen kívül hagyni, mert nem szeretném már most elrontani.
- Micsoda merész kérés! Hisz alig ismerlek, és máris bízzak benned? Na jó... Csak aztán nehogy csalódnom kelljen. - Kisfiús mosollyal figyelem, ahogy Dália magabiztosan áll ki az igaza mellet, és igyekszik engem is meggyőzni, hogy márpedig neki tökéletes a memóriája, és tuti, hogy engem se felejtene el.
- Na azért! Őszintén, két lehetőség jutott eszembe: az egyik, hogy annyira zárkózott voltál, hogy ki se dugtad az orrod a szobádból, a másik pedig, hogy valami komolyabb gond vagy feladat töltötte ki az idődet. De örülök, hogy igazából egyik se! És... ha már itt tartunk, és esetleg lesz kedved, akkor valamikor elmehetnénk felfedezni egy-két helyet. Nem lenne nehéz dolgod velem, ugyanis bárhova vihetnél, minden új lenne. - Kíváncsian várom, hogy vajon mit fog mondani az ajánlatomra, mert lehet, hogy ő egyáltalán nem kedvelt meg annyira, mint én őt, és esze ágában sincs bárhova is eljönni velem. Azért egy próbát megér!
- Tudod... Nehéz viszonyítani, amikor még csak ennyit láttam. De... nekem nem nagyon kellene több.-
Az utolsó mondatnál kicsit elcsuklik a hangom, mert beszéd közben jövök rá, hogy ezt talán nem kellett volna. De remélhetőleg nem fogja se félreérteni, se túlértelmezni, mert akkor nagy bajban vagyok. Zavaromban kicsit elkezdek mocorogni, majd felhúzom a lábam, és törökülésbe helyezkedek, szembe Dáliával.
- Ez megnyugtató! Igazából emiatt aggódtam a leginkább. Fogalmam se volt, hogy itt hogy állnak a dolgokhoz, csak hallottam, hogy egy-két helyen lenézik azokat, akik nem aranyvérűek.-
Hálás pillantással jutalmaztam a bíztató szavait, és még halványan el is mosolyodtam. Tényleg ez volt a legnagyobb félelmem, és most jól esik, hogy ez a teher lehullik a vállamról.
- Akkor már biztos rengeteg mindent tudsz! Nem szeretnél mesélni kicsit erről a világról? Úgy nagyjából tisztában vagyok a dolgokkal, de rengeteg olyan része van, amit nem teljesen értek. Például... Te tudod, hogy pontosan mi az a kviddics? Meg... Hogy tud valaki átváltozni egy állattá? Vagy... Van ennek a világnak egy vezetője, vagy valami hasonló? -
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 26. 19:41 Szál megtekintése

Rét - Mathias Lavoine hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék