Thege Valéria

Unottan indultam el a rét felé, mivel már nagyon untam az előkészítő falait, mivel egyáltalán nem volt normális társaságom. Minden érdekes könyvet elolvastam, amit csak lehetett, szóval a könyvtárba egyelőre nem jutottam el a felügyelők jelenléte miatt. Igaz egyszer már jártam ott, de akkor még szerencsére nem kapott el senki, igaz csak a kíváncsiság vezérelt, most pedig tényleg nem mertem volna arra menni, hiszen örültem, hogy büntetés nélkül megúsztam a dolgot. Nemrég találkoztam a nővéremmel, ami elég nagy sokk volt számomra, mert úgy viselkedett, mintha ő lett volna a kis királynő, de nekem egyáltalán nem tetszett az, hogy a bátyáimmal tökéletesen megértette magát és mindig ő állt mostanában a középpontban. Ez egyfajta tüskét és sértődés érzetet hagyott bennem, hiszen egyáltalán nem esett jól, hogy a fiúk csak a nővéremmel foglalkoztak és engem teljesen elhanyagoltak. Egyáltalán nem értettem, hogy mit esznek annyira a nővéremen, hiszen oké, hogy szép volt, de azon kívül szerintem egyáltalán nem volt nagy szám... Valamit ezek szerint mégiscsak láttak benne, ha ennyire belé voltak bolondulva. Szép kis család, mondhatom... ilyen téren egyáltalán nem bántam, hogy a szüleim elküldtek az előkészítőbe,  mert legalább nem kellett a családdal lennem és a magam ura lehettem. Igazából itt sem vártam semmi újat, olvasgattam a könyveimet, amikkel elvoltam, a diáktársaimmal pedig nem kerestem a kontaktust, elvoltam egyedül is, mivel a könyvekkel mindig is úgy voltam, hogy nem csalatkozhatom bennük, egyszóval nem vághatnak át, mint egyesek. Az olvasás volt a legnagyobb hobbim, amit otthon és az iskola falain keresztül is űztem, ezen a téren pedig semmit sem akartam változtatni.