36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Barabás Dália Vanda hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 17:25 | Link




Végre visszatért a szép idő. Borzasztóan utálom az esőt, ritkán vagyok hisztis, de ha esőről van szó, sajnos az tudok lenni. A napot, és a jó időt szeretem, és az is illik hozzám a legjobban, legalábbis volt már aki azt mondta, hogyha rám néz, akkor az olyan napsugaras. Nagyon rég voltam már odakint, és azt hiszem épp itt volt az ideje kimozdulni. Egy nyáriasabb, babarózsaszín ruhát kaptam magamra, és elhagytam a körletemet. A folyosón is sokan sétáltak, azt hiszem nem csak nekem tűnt fel, hogy végre újra nyári idő van. Mostanában csak a tanulással és a levélírással tudtam elfoglalni magamat. Samu ismét írt, küldött magáról és arról a bizonyos lányról egy közös fotót, első ránézésre nem tűnik rossznak, bár én attól még kételkedem benne. Odafigyelek arra, hogy kivel van a bátyám, hiszen ez a kishúgiknak a dolga. Ha hazalátogatok, akkor biztosan megkérem a bátyám, hogy mutassa be nekem, mivel csak a külsejéből nem tudom megállapítani, hogy megfelelő-e Samunak. Gondolataim elkalandoztak séta közben, így, hogy szinte nem is voltam képben hamar odaértem a rét kapujához, amit egy laza mozdulattal kitoltam, majd kiléptem a friss pázsitra. Magamba szívtam a friss levegőt, majd egy pillanatra behunytam a szemem. Gyenge szellő fújdogált, ami pont tökéletes volt. Nem volt a közelemben senki, amit meglepőnek találtam, de nem foglalkoztam vele túlságosan sokat. Odasétáltam az egyik magasabb fához, majd letelepedtem az aljába, hátammal pedig a fának dőltem. Nagyon kényelmes volt, és nem mellesleg még megnyugtató is. Ismét behunytam a szememet, próbáltam nem elaludni, egyszerűen csak pihentettem a szemem. Hallgattam a madarakat a fákon, és élveztem a szellőt a bőrömön, és ahogyan a tincseimet dobálta ide-oda.
Szál megtekintése
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 18:35 | Link




Már majdnem elszunnyadtam, de folyton felébresztettem magamat valahogy, vagyis inkább felriadtam, mert féltem, hogy elalszok nyilvános helyen. Még csak az kéne, és majd az éjszaka közepén talál rám az egyik prefektus, és én húzom akkor a rövidebbet az biztos. Felóhajtottam, majd még egy pillanatra behunytam a szemem, de most nem magamat kellett felébresztenem. A fa túlsó végébe valaki lehajította a táskáját, majd maga is letelepedett, amire kissé megrémültem. Kissé arrébb csúsztam a fűben, hogy lássam ki vagy mi is volt az, és egy velem egy korúnak tűnő fiú feküdt nem olyan messze tőlem. Megköszörültem a torkom, hogy kissé felhívjam magamra a figyelmet, mert miért is ne?
- Megijesztettél - szólaltam meg, ezzel is elárulva a fiúnak, hogy nem ő itt az egyetlen, aki egy kicsit lazítani jött ki. De nem vagyok egy haragtartó típus, sőt, nem is haragudtam, csak borzalmasan ijedős vagyok, és utána mindig legalább egy percig képes kalapálni a szívem. A fiú közelébe csusszantam, majd próbáltam nőiesen elhelyezkedni, mivel ruhában voltam, és nem lett volna valami előnyös nem megfelelően ülnöm. Ez az egyetlen oka, hogy ritkábban hordok szoknyát, de ennek most valahogy nem tudtam ellenállni. Vártam, hogy a velem szemben lévő is felfigyeljen rám, és ha már ő megzavarta az én pihenésemet, szerintem úgy fair, ha egy picit én is zargatom őt. Ha nagyon idegesítő vagyok, majd úgy is elküld, de amióta itt vagyok, az ismerkedési tehetségem megerősödött kicsit, aminek felettébb örülök. Régebben egy szót se tudtam volna kinyögni idegenek előtt.
- Dália vagyok - mutatkoztam be, és a fiú felé nyújtottam a kezemet - Nem igen láttalak még erre fele - állapítottam meg, mivel a fiú arca tényleg nem volt valami ismerős. Lehet, hogy új? Mindkét lehetőséget kinézem belőle, mivel olyan békésen heverészik itt, mint aki már jól ismeri a terepet, de mivel nem ismerős semmi sem rajta, ezért az ellenkezője is előfordulhat. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:07 Szál megtekintése
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 19:38 | Link




A fiú szerencsémre nem reagált rosszul, sőt, még el is fogadta a bemutatkozásomat. Magamban elemezgettem kicsit a nevét, hogy minél jobban megjegyezzem, majd egy kedves kis mosolyt vettem fel az arcomra.
- Nagyon örülök, Mathias - üdvözöltem kedvesen, majd halkan elnevettem magamat. Én? Megijeszteni valakit? Ugyan már, abban nem én vagyok a legjobb. Engem megijeszteni, na abban bárki más profinak számít.
Egy röpke pillanat erejéig, kicsit jobban végigmértem a fiút. Kicsit még idősebbnek is tűnik mint én, lehet elsőre láttam rosszul. Igyekeztem minél kedvesebbnek és udvariasnak tűnni, az első benyomás a legfontosabb.
- Nem szándékoztalak megijeszteni, de így fair - vallottam be, egy mosollyal az a mondatom végén. Nem telt el sok idő, Mathias kijelentette, hogy ő már pedig régóta ide tartozik, sőt szerinte még beszélgettünk is. Ez most komoly? Az agyam minden egyes kis apró zugában kutatni kezdtem, de se az arcát, pedig egy ilyen arcot szerintem meg tudnék jegyezni, se semmilyen jellemvonását nem tudtam felidézni. Én sem vagyok itt olyan régóta, de azt hiszem ez alatt a pár hónap alatt már kezdem megjegyezni a nap mint nap velem szembe jövő arcokat, illetve a többségüket. Felsóhajtottam, majd megráztam a fejemet, és értetlenül néztem vissza a velem szemben ülő fiúra.
- Nem, én nem hiszem - mondtam, de az agyam még mindig járt, keresve a róla szóló emlékeket, majd végül feladtam.
- Biztos vagyok benne, hogy még nem láttalak itt - elhatároztam magamat, és szinte teljesen magabiztosnak állítottam ezt Mathiasnak. Lehet, hogy valaki mással beszélgetett, sok az olyan pici szőke lány mint én, ezért is vagyok olyan észrevétlen. Olyannak érzem magam néha mint valami után gyártott lánynak. Kíváncsi voltam a fiú válaszára, felkeltette az érdeklődésemet, mivel a memóriám ritkán csal, és most teljesen összezavart.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:06 Szál megtekintése
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 21. 18:15 | Link




A fiú elsőre furcsának tűnt, bár volt már szerencsém ennél furcsább alakokhoz is, így inkább csak kíváncsian vártam a folytatást. Még mindig csak mi ketten voltunk idekint, innen legalábbis senki mást nem láttam. Igyekeztem minél kedvesebben, és meggyőzően mosolyogni, szavak nélkül is próbáltam éreztetni a fiúval, hogy tudom, hogy nekem van igazam. Ezt nem egóból, vagy nagyzolásból mondom, valahogy éreztem, hogy sosem láttam még őt errefelé.
- Igen, ebben azt hiszem van valami, de nyugodj meg, elnézem neked - mondtam a fiúnak, ezzel is éreztetve a bocsánatkérésemet. Nem tudom mennyire lett volna szükséges elnézést kérni, hiszen tudom, hogy én jobban megijedtem, mint ő, ha látott volna, ezzel  is egyetértene. Mathias rendkívül ravasznak tűnt, láttam rajta, hogy én lettem a célpontja, akit most előszeretettel tréfál meg. Nem tudom, hogy honnan tudtam, egyszerűen csak éreztem, amikor belenéztem a szemébe, amiből próbáltam kiolvasni a lehető legtöbbet. Mindig is a testbeszédet és a tekinteteket szerettem megfigyelni az embereken, szerintem azok árulják el a legtöbbet valakiről, annak jelleméről, illetve szándékairól. Egész jó emberismerőnek is tartom magam, de vannak olyan esetek, amikor naívságom miatt tudok hatalmasat is bukni ezzel a kis képességemmel.
- Persze, hogy biztos vagyok, ne viccelj! - mondtam nevetve a fiúnak, és magamon is meglepődtem, milyen kíváncsian és izgatottan vártam, hogy végre kimondja, hogy nekem van igazam, ami pár pillanat múlva be is következett. Áhá! Engem nem lehet átvágni..kivételesen. Összekulcsoltam a karjaimat a mellkasomon, ezzel is érzékeltetve egy kis megsértődést, de persze ezen nincs mit komolyan vennie Mathiasnak. Végül elmosolyodtam ismét, majd válaszra is bírtam magam.
- Jól megjegyzem az emberek arcát, szerintem nem felejtettek volna el, főleg akkor nem, ha beszéltünk is volna - nyugtattam meg a fiút, majd halkan felnevettem. Az igazat megvallva tetszett ez a kis tréfája, de hamar túlléptem rajta. Majd végül jött az újabb kérdés. Felsóhajtottam.
- Éééén igazából csak pár hónapja vagyok itt, a kastélyt is még csak nemrég kezdtem el úgy-ahogy kiismerni, de még sok a felfedezetlen terület a számomra is - vallottam be, majd udvariasságból én is érdeklődtem kicsit.
- És eddig hogy tetszik itt?
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:02 Szál megtekintése
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 26. 10:03 | Link




- Nincs mit meghálálnod - mondtam, egy kisebb kacaj kíséretében. Láttam Mathiason, hogy hogy megviselte az, hogy egy lány is képes volt megrémiszteni. Természetesen ez nem volt szándékos, de magamban számomra is kissé viccesnek tűnt, hogy még én is képes vagyok ilyesmire, hogy valaki megijed tőlem. Ez lesz az új foglalkozásom, mindenkit a szőke hajammal fogok majd ijesztgetni.
- Bízz is bennem, hidd el, nincs miben kételkedned - Mondtam, majd rákacsintottam a fiúra, aztán ismét elnevettem magamat. Tényleg jó az arcmemóriám, bár csak azoknak szoktam köszönni, vagy jobban megjegyezni az arcukat akikkel már beszéltem is, de ezzel azt hiszem a legtöbb ember így van, így ez nem egy különleges képesség. Kicsit másképp helyezkedtem el a füvön, kezdtek a lábaim rendesen elzsibbadni, de nekidőltem a fának, és onnan néztem vissza a fiúra. Egész jóképű volt, ezt meg kellett állapítanom, de szigorúan csak magamban, és csak egy röpke pillanatra. Sosem foglalkoztam túl sokat a fiúkkal, ami odahaza viszont ritkaság volt. A lányok, akikkel egy környéken nőttem fel, már vagy egy éve a fiúk után koslattak, mindig én voltam az, aki inkább otthon ült, meg hát a szüleim is olyanok voltak, hogy az otthon ülés volt az egyetlen lehetőségem.
- Dehogynem, voltam már egy két helyen, de még mindig van rengeteg ahol nem jártam - válaszoltam a fiúnak - De van még időm bőven mindent rendesen felfedezni. Itt leszek még, ha szerencsém van, évekig, akkor biztos már úgy fogom ismerni a kastélyt mint a saját tenyeremet. Mathiasnak is lesz erre ideje bőven, plusz, ha kell szívesen segítenék is neki abban, hogy jobban kiismerje magát ebben a hatalmas építményben. Egyik pillanatról a másikra, a fiú nyelve úgy megeredt, hogy alig tudtam követni a mondatait. Mikor végzett, mindent újra végigvettem magamban, majd egy széles mosollyal az arcomon igyekeztem mindenre válaszolni.
- Hidd el, rajtam és a réten kívül vannak itt ezerszer szebb szebb és jobb dolgok is - nem túloztam, csak szimplán az igazat mondtam.
- Nem te vagy az egyetlen, aki nem máguscsaládból származik, nincs miért aggódnod, nagyon könnyen be lehet illeszkedni, és biztos vagyok benne, hogy főleg neked, sikerülni fog - nyugtattam meg a fiút, akin látszott, hogy tényleg aggódik kicsit. Itt mindenki egyenrangú, kit érdekel, hogy félvér vagy aranyvér.
- Én varázsló családból származom - mondtam, egy halovány mosollyal az arcomon. Sosem szerettem ezt hangoztatni, mivel sosem szerettem, hogy szerintem mi voltunk a legeslegmágusabb család mind közül. Kiskorom óta taníttatnak, nem csoda, hogy örülök, hogy végre nem otthon kell laknom.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:00 Szál megtekintése
Rét - Barabás Dália Vanda hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék