Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=602423#post602423][b]Tanizawa Daisuke - 2016.06.15. 23:30[/b][/url]

Nem tudunk egymásra haragudni Szofival, ez most is kiderült, miután elvette a kajámat, amit magamnak csináltam és csodálkozott, hogy leöntöttem egy nagy pohár hideg vízzel. Nekünk ilyen a kapcsolatunk, kívülről talán nem tűnik barátinak, mégis testvérekként szeretjük egymást. A kajacsata után valamelyik barátnőjével kellett találkoznia, ha jól emlékszem a szőkét emlegette, de nem hagyta, hogy én is menjek, ez valami csajos dolog lesz. Pedig aranyos a lány, majdnem olyan jóban vagyok vele, mint a rellonos társammal.
A nap további részét egyedül tervezem tölteni, a húgom éppen nincs a suli területén, megbetegedett és a nagyi ragaszkodott hozzá, hogy a gyógyulásáig náluk legyen. Ahogy az idős nőt ismerem, pár nap múlva újra mellettem lehet, idegesíthet a dolgaival, ugrálhat a nyakamba, amit ki nem állhatok. Ezerszer elmondtam neki, hogy hagyja abba, de soha nem hallgat a szép szóra, a csúnyákat pedig nem vetettem be, a húgomról van szó. Néha azt kívánom, bárcsak öcsém lenne, akivel tudnék verekedni. Akár tanulhatnék is ezen a szép nyári napon, de a napsütésben kinek van ahhoz ereje? Mert nekem nincs! Inkább kint töltöm az időmet, egy jó olvasmány társaságában. Egy hónapja próbálom kiolvasni a könyvet, de valami, legtöbbször valaki megzavar benne. Ilyenkor szoktam gorombán reagálni az emberek kérdéseire, egyéb reakcióira, és még én vagyok a paraszt, mert nincs kedvem velük társalogni. Leülök az egyik padra, majd a könyv oldalaira figyelek.

***

Már két órája olvashatok, mikor felnézek és megpillantok egy általam jól ismert személyt. Elhúzom a számat, már itt sem lehet nyugtom tőle. Talán nem vett észre és megy a saját dolgára, ahelyett, hogy velem kezdene társalogni. Ilyenkor bezzeg nincs itt a szőke, akivel szájkaratét vívhatnának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=603228#post603228][b]Tanizawa Daisuke - 2016.06.20. 13:36[/b][/url]

Még egy pillantást vetettem a lányra, mielőtt a könyvet kezdtem volna bámulni. Talán elmegy, és nem kell vele beszélgetésbe elegyednem. Sajnos nem így lett, ő lépkedett hozzám közelebb és kezdte a beszélgetést. Ő sem kedvel minket, ahogy mi sem őt, akkor meg minek kell társalogni? Ez a történet két, három évvel ezelőtt kezdődhetett, mikor szócsatába elegyedett Szofival. Természetesen a szőke pártját fogtam, és az sem tetszett, hogy a lány aurornak készül. Tudja, mennyire utálom azt a szakmát, mégis előszeretettel emlegeti a jelenlétemben. Unottan pillantok fel rá, és egy ugyanolyan mosolyt küldök felé.
- Nem, egyáltalán nem - válaszolok egyszerűen. Talán nem ezt várta, de, remélhetőleg, ha nem foglalkozok vele előbb elviszi innen a csinos fenekét. Semmi kedvem az emberekkel való kommunikáláshoz, ehhez a nőszemélyhez meg még inkább nincs. Zárjuk rövidre a dolgot és keressen más embert, akinek elmesélheti a fél életét. Engem nem is érdekel és kedvem sincs meghallgatni. Keressen más balekot erre a feladatra, elég nekem Szofi, Sora, Gwen és Lanetta történeteit hallgatnom. Több magamfajta alakkal kéne barátkoznom, bár nem tudom mennyi ilyen ember lakik az iskolában, esetleg a környékén.
Még egyszer felpillantok rá, úgy tűnik, tényleg nem akar lekopni és velem szeretné tölteni az idejét. Meg tudom érteni, az én társaságom maga a merő nyugalom és magány, főleg, ha nem jönnek ide hozzám az emberek. Legutóbb Kamilla ugrált a nyakamba, azt se tűrtem szó nélkül. Rá kéne tetováltatnom a homlokomra a Hagyj békén! szöveget, abból remélhetőleg megértenék mit akarok. - Ott fogsz állni egész nap és azt nézni, hogy olvasok? Érdekes program - szólok hozzá, de inkább a könyv lapjaival foglalkozom. Ahogy ismerem nem fog eltűnni, akkor legalább a válasz után maradjunk csöndben és ne szóljunk egymáshoz. Ha befogja a csipogóját, lehet nem olyan idegesítő, mint mikor ki van nyitva. Lapozok egy újabbat, ami a könyv utolsó fél oldala. Fel sem tűn, hogy befejeztem, reggel még sokkal többnek tűnt. Pár perccel később összecsukom a tárgyat és felnézek az égre. Újabb olvasmány kerülhet a polcra, amit többet nem veszek a kezeim közé.