Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=666376#post666376][b]Czettner L. Maja - 2017.03.10. 23:41[/b][/url]

Maja hatalmas lelkesedéssel halmólja a szekrényben maradt utolsó darabokat egy nagyobb dobozba, miközben méregeti a szobát. Szereti az ágyukkal szemben lévő falat, amit Ririvel pingáltak ki. Emlékszik, hogy tiszta festék volt mindenki az orruk hegyétől a talpukig, még a köldökük is, amit nem is értettek. Annyit szótáraztak, hogy a létező legtöbb nyelven megtalálják az áfonya szót és felírhassák, hogy majdnem beleőszültek. Ezért komolyan járt volna egy kiváló nekik valamelyik tárgyból, esetleg mugliismeretből, de mindenki előtt rejtve maradt ezen nagyszerű tehetségük. Szomorkásan pillogott a két jelmezre, ami bent ragadt a szekrény aljába. Vigyorogva húzta magához a kis szörnyikéset, aztán összehajtva a pacisra tette. Pár dolgot bent hagyott a vállfán lógva, majd az utódjának biztosan jó lesz. Nagy sóhajjal tápászkodott fel, aztán a derekára kötötte a pulóverét és felemelte a dobozt, hogy elinduljon le a faluba. Ekkor még kiszúrta, hogy a két seprű, amiket még Riri apukájától kaptak is itt maradt, gyorsan még felkapta, a karjával az oldalához szorítva őket fogott meg mindent, majd egy utolsó pillantássorozat után elhagyta a körletet. A navinét. A volt szobáját.
Nem is igazán tudja, mikor sikerült eldöntenie, hogy kiköltözik, azt se, hogy ezt az anyukája mennyire értékelte, de megtörtént. Pár holmi már ott van a Szendrei házban, megint másik adag Lewynél, a többi meg még otthon. Fogalma sincs, hogy ebből pontosan mi fog kisülni, az első terv, hogy a faluban Ririkééknél lesz. De ez a helyzetét tekintve elég képlékeny. Mindenki számára biztos elég nyilvánvaló hol lenne legszívesebben. Ahogy pedig a dobozba pillant egy picit el is komorodik. Veszteség, talán, de nem bírta már a kastélyban a szomszédságot, folyton valaki eláztatta a folyosót és más házak diákjait találta a szobájában. Nem bírja az ilyen dolgokat. Nyugalom, megszokottság és kevesebb furcsaság kell neki.
Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette szinte, hogy átballagott a folyosókon, majd a rét füvét taposta már lábikóival. Nem is figyelt nagyon, hová lép, így a nagyobb vakondtúrást se szúrta ki, szerencsétlenül lépve pedig belerúgott, kibillent, megbicsaklott a lába és fenékre huppant. A seprűk kizuhantak karjai szorításából, a doboz pedig kiborult, a legfelső két jelmezzel együtt, amik úgy terültek ki, mintha piknikező plédek lennének. Az égnek emelte tekintetét, majd a karjaira támaszkodva kapkodni kezdte az apróságokat vissza a dobozba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667853#post667853][b]Czettner L. Maja - 2017.03.16. 12:04[/b][/url]

A gondolatai távoli mezőkre, pillangókra kalandoztak, miközben elfelejtette azt az aprócska tényt, hogy a lába előtt nem feltétlenül olyan sima az út, mint azt a buksijában elképzelte. Nagy sóhajokkal vette tudomásul a tényt, hogy teljes döntésképtelenséggel vonul valami új felé, ami legalább nem teljesen az, és így sikerült is a lábainak cserbenhagyni őt.
Hanghatás mentesen esett a hátsó felére, miközben hullottak a holmik, mintha zsibvásárt készülne tartani. Pedig nem igazán volt szándékában, vagy legalábbis nem itt és nem most és nem ezekkel a dolgokkal. Szóval csak nem, érthető, ugye? Kicsit sután kezdett kapkodni a holmik után, mikor ijedten rezzent össze és a kezét látványosan a mellkasához kapta. Jézus ereje, Krisztus a kereszten!
- Megijesztettél. - Ha nem lett volna egyértelmű a csodás reakció, azért még oda is bökte kicsit vérszegényen, átlibbenve a farsang témán. Az emberek olyan kis szűk látókörűek. Mikor és mi volt ez a jelmez: volt már pizsi, ment már benne Ririvel meccsre ki, használták navinés beöltözős bulin. Egy állandó volt, Maja mindig kis, kék szörnyike akart lenni, de néha ebben meggátolták. A pacis jelmez már viccesebb történet. Azt egyszer fogadásból Niko vagy Keve viselte, már nem is emlékszik melyikük, de érthető okokból végül a két lányra maradt. Kicsit nagy, de azért aranyos, szóval elfér.Legalábbis eddig elfért. az ilyen közös holmikat mind Védáékhoz, a padlásrészbe száműzték, ahol Riri az egész szintet kisajátította magának, és eredetileg Majának. Deee ez még egy későbbi történet lesz.
- Költözés, és mért ne lehetne március végén felvenni? Hm?
Pillantott fel, most már szemügyre véve kivel is van dolga, és meg nem tudja mondani pontosan honnan, de ismerős volt neki az arc. Kevés helyen jár sokszor, így hamar leszűkül a kör, de szinte biztos, hogy nem az iskolából. Nem ebből, nem az övéből... Beharapta az alsó ajkát, aztán térdeire fordulva kezdett felegyenesedni, miután már csak a seprűk és a jelmezek hevertek szanaszét.
- Ismerjük mi egymást? Különben, ühhüm, szerencsére nem lett baj. Buta pocoktúrás. Az ő hibája, kinőtt ide elém.
Dörmög kicsit, láthatóan teljesen komolyan gondolva az egészet, mondjuk kicsit kellemetlen hogy a bénaságát végignézve még a butaságát is ráönti szerencsétlenre. Megesik, no.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669863#post669863][b]Czettner L. Maja - 2017.03.24. 19:46[/b][/url]

Szerencsére nincs nagy baj, és elég hamar túllép Maja az ijedelmén, a szavak nélkül is érzékelte, hogy nincs itt ártó szándék. Ez azért elég nagy megkönnyebbülés, meg meg is könnyíti a dolgát legalább. Pár pillantással jelzi, hogy nincs harag, aztán nagyot fújtatva hagyja félbe a pakolászást, hogy a jelmezeket figyelje, amire a megjegyzés érkezett. Igyekszik úgy tenni, mint aki értette a hasonlatot, pedig amúgy halvány lila füstje sincs hol játszhat az a Chanel, és miért fontos, hogy ötös a mezszáma.
- Ühhüm, ja, persze, olyan. Ő a 626-os kísérleti lény, nem pedig izé.
Nevetett, esze ágában sem volt komolyan javítani, csak hátha így be lehet azonosítani. Bár arra a navinés lány egyáltalán nem gondolt hogy a Stitch megnevezés soookkal könnyebbé tette volna az életüket. Neki túl evidens, hogy ez is ő. Közben a seprűkre pillogott ő is, de csak azon gondolkodott eközben, hogy reményei szerint semmit nem tört össze, bár elég stram példányok azért. Végül elfogadta a segítő kezet, amivel térdelésig keverte magát.
- Köszönöm. Ugye? Szörnyű mit meg nem engednek maguknak... - porolta le magát közben amennyire lehetett. Igazság szerint a lába csak egy egészen kicsit szúrt, de azért érezte, hogy jobb lesz neki valami fásli később, ha már ilyet taknyolt ügyességében. Közben figyelte ahogy az idegen a jelmezeket szemlélve mellé telepszik, ezen elmosolyodott. A kérdésre meg hitetlenül rázta a fejét.
- Micsoda kérdés ez! Nem csak tudok, szeretek is. - Míg válaszolt persze nem lépett át a tényen, hogy mit ajánlott fel. Kicsit értetlenül pislogott, hiszen ilyet se hallott még. Mármint nem ismeretlentől, mert voltak már körülötte meredek húzások. Végül kiszélesedett vigyorrá a mosolya, majd bólogatva préselte össze ajkait és a Stitches jelmez után nyúlt. Ezt nem hagyhatja itt magára, hát érték és még elviszik még repked.
- A bokám azért köszöni, túléli, de benne lennék, ah, szeretném, jó lenne. De... ezt nem akarom csak úgy itt hagyni. Mi van ha lenyúlják a... pockok - nézett kétségbeesetten a férfire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=673278#post673278][b]Czettner L. Maja - 2017.04.09. 00:15[/b][/url]

Nem akart ő parancsoló vagy kioktató lenni, csak tisztázta, hogy mi fán terem a kék jelmeze, amivel kelne és feküdne a legtöbbször. A Stitch megnevezésre megkapta már a „Milyen pokémon az?” visszakérdést is egyszer, azóta kicsit frusztrálja, ha valakinek nem tök nyilvánvaló. Bár az kicsit felvillanyozta, hogy úgy nézett ki nem ijedt meg tőle az új ismerőse, és mintha ismerős is lett volna neki Legalábbis ő ezt remélte még ránézett férfire.
- Olyasmi, igen. Játszom is egy ificsapatban. - Válaszolta nagy boldogan és a pacsit is örömmel viszonozta. Bár egy pillanatra megszokásból utána csettintve rántotta oldalra a kezét. Berögzülés, így örülnek a csapattársakkal egy-egy szebb csel után, olykor meg köszöntésnek is jó. - Te is? Játszol is?
Őszinte érdeklődés csillant a szemében, miközben végigsimítva bokáján megállapította, hogy minden rendben lesz, csak az ijedelem volt nagy, bár inkább az ömlő cuccokra, mint a testi épségére. Ezért lehet, hogy egyszer valaki kitekeri a nyakát. Mondjuk az edző, vagy a koreográfus, vagy Veszna és Lewy közös erővel. Ennek a gondolatnak a végére és belegondolva a poskokba együttesen mozdultak ajkai grimaszba és szomorodott el egy pillanatra. Gonosz lényecskék. Aggodalma nem sökkent valami sokat, így az ötletre hatalmas szemekkel pislogott, beszédre nyitott száját meg nyitva felejtette. Ezt komolyan más ajánlotta fel? Na, nem pipált még ilyet. Mikor bebootholta fejben, mi is történt. Egy vicsornak beillő, már-már 626 fénykorára emlékeztető vigyorral nézett fel.
- Jó! Stitch az enyém, de kettőt nem tudok egymásra venni… szóóóóval… - Sokatmondó pillantások kereszttüzében ingatta fejét az unikornisjelmez és a férfi között. Iiigen, ő most jelzi, hogy jelmez plusz új ismerős plusz ötlet az egyenlő egy Stitch barát, két lábon sétáló, színes sörényes egyszarvúval, aki pacsit is jól ad! A dobozra és a további tartalomra meredt, hogy de azzal mégis mi lesz így? Kicsit megijedt, tudja, hogy a kastélyban a manók is lopósak, vajon az ilyen pockok csak a jelmezekre? Kicsit körömrágós aggodalmában dobolt az ajkain, aztán sóhajtva bújt a jelmezbe lassacskán, várva, hogy csatlakozzon a tevékenységhez őőő, hogy hívják? Amúgy rájött, hogy ő sem mutatkozott be.
- Ahj, amúgy Maja vagyok, csak illetlen és feledékeny. Te pedig…? - Persze a kérdés közben félig mancsban, félig a sportcipőben ácsorgott, de végül belebújt a ruha másik felébe is. A derekán pihenő pulcsival meg leterítette a dobozt. Elrettentés kérem, elrettentés! A fekete biztos elijeszti a lényeket. A jelmezt viszont fel kell venni, még kiszagolják! De legalább készen állt és a két seprűt felvéve figyelte a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=682837#post682837][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 16:21[/b][/url]

Felkacagott azon, hogy a véletlen megszokása mire késztette a férfit, de aztán elismerő pillantásokkal díjazta a próbálkozást. Aztán egy csalódott „Ó” kíséretében vette, hogy hát sajnos nem mindenkinek adatik meg, ami neki sikeresen. Mondjuk azért az utóbbi szóval óvatosan bánna, akad elég kudarc is, mint minden sportnál, de nem arra illik emlékezni, ha valaki nosztalgiázik. Általában. Inkább arra koncentrált, amit hallott. Aztán nevetett. Előbb csak olyan szolidan, aztán lassan a tüdőbeteg ötéves szintre ért, ahogy levegőért kapkodva bele is köhögött és fulladozott egy sort. Nem zavartatva magát természetesen, minek játssza el az uraskodást, értelmetlen illemet? Azért tetszett neki ez a csapatbeosztásosdi, de mindjárt értelmet nyert neki a „nem jött soha össze”.
- Hát ez nagyon tetsziiiik. Mééég. De nem. Azért ifi csapat, mert az országos bajnokságban lévő csapatoknak van ilyen utánpótlás képzése azoknak, akik még fiatalok és tapasztalatlanok, de elég tehetségesek, hogy ha nagykorúak lettek, mehessenek a nagyok közé. Az iskolai csapatokat lehetne az amatőr szintnek mondani, hiszen leginkább egymást edzik az emberek, nincs akkor háttér. A majdnem leesős körbe meg azok tartoznak, akik sokat lógnak reptanról elsőben.
Magyarázta szépen végig a meglátásait, miközben szépen öltözködött, pakolászott és figyelte, ahogy partnere is ezt teszi. Érzékelte úgy az egészből, hogy nem valószínű, hogy egy korosztályban, egy évtizedben mozognának, de ez a lánykát sosem érdekelte. Furcsa módon eleve elég nagy szakadékokkal barátkozott, ismerkedett…. Öhm, engedjük el ezt inkább. Nevetgélve elkapta a patát, megrázta a már kék mancsával, aztán túl is lendült a formális dolgokon, hogy felhúzva a cipzárt készen álljon.
- Dimitri. Hm. Ez olyan nem magyaros, mármint, lehet csak én nem tudok róla, és az? - Nem érezte kellemetlennek belekötni a névbe, pláne, hogy ebben az iskolában néha van, hogy látott egy Csiit, akivel két perc múlva a folyosó másik végén is találkozik. Ráadásul ezek folyton álmosak és a nevük is olyan, mintha rágózás közben hapcizna az ember és ezalatt ki próbálna mondani valami értelmetlen kifejezést. De ideje tovább állni. A seprűt magához hívva csüccsent rá, szerencsére már jól ismerik egymást a cuki kis gyakorlóeszközzel. Akadt egy kis gond, hogy a cipős-mancsos nagyra nőtt pracliját a tartóba akassza, de beleszerencsétlenkedte, még a kapucnit a buksijába húzva elől összepattintotta a gombot, hogy ne csússzon majd el. Ezután oldalra pillantott Dimcsire.
- Akkor az utolsó fizeti a sütit! - Azzal neki is indult. Van némi pályaelőnye, mert nem fog fába hajtani, lévén tudja hol vannak, plusz ismeri a seprűt is, nem is hajtott olyan nagyon, azért megpróbálta bevárni kicsit a férfit és csak után nézett hátra kacagva és írt le egy bukfences kört a levegőben. Vuu. Szereti, nagyon. Jól nézhetnek ki lentről….

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=683930#post683930][b]Czettner L. Maja - 2017.06.02. 12:56[/b][/url]

Visszafogni nem sikerült azt a nem túl nőies röhögésrohamot, de sebaj, legalább látszik, hogy nagyon kis vidám személyiség. Ez általában elég pozitív minden embernek, még ha nem is szándékos bevágódásnak szánná Maja. Akkor kezd kicsit újra kapkodás nélkül levegőhöz jutni, mikor meghallja a foci szót, aztán heves bólogatásba kezd. Kisebb kő is leesik a szívéről, mert ezek szerint más is képben van a mugli dolgokkal. A kísérleti lény után mondjuk a második pirospont is beírva Dimcsinek.
- Igen, nagyon hasonló a rendszer, csak mag a sport, ami másabb. Viszont ahogy a mugliknál az az alfa meg az omega néha, úgy itt a kviddics, ezért is lett gondolom így.
Nem nagyon szokott a kialakulással törődni, tudja, hogy tananyag, azt is, hogy halványan kéne emlékezzen minden apróságra, hiszen Markovits kifejezetten tömören rájuk borította ezt már. Sebaj, nem ettől lesz kerek az élete. De bármikor lefordítja helyette Stitchet. Igazából, ha lenne önéletrajza, beírhatná, hogy tud tantalog nyelven is. Szereti az idegen(eket) nyelveket, no. Mondjuk az orosz nincs a repertoárjában. Halván angol, jobb német és olasz, a magyar, az űrlény, meg nyomokban lengyel. Csoda, hogy nem tud beszélni néha rendesen? Különben az nem ezért van, de legalább már tudja, hogy lenne mire fogni.
- Ó, és Oroszországból is jöttél? Vagy csak a család? Ott tényleg annyira hideg van és mégis fürdőruhában mászkálnak az emberek? És annyira őrültek is?
Túl sok volt a youtubeos videó „Ruszki hétköznapok” címmel vélhetően. Látott pár naaagyon fura és bizarr képet és videót az évek alatt. Ez bezzeg bevésődött a buksijába. Ha lenne még kérdése, előbb vagy utóbb úgy is felteszi. Most azonban lelkesen a felszállás, elindulás és bolondozás hármasra koncentrált. Amivel elég sikeresnek bizonyult. A kis mutatvány után azonban megjelent Dim, amin nevetgélt elsőre egy kört.
- Chabata! - Azzal felszólította, hogy uccu, akkor kapja el, érje utol. Mire nem jó az a sok mesenézéssel töltött idő. Közben motyogott valami még, de az ne volt kivehető, inkább csak cikázott a levegőben jót kacarászva. A nyihaházás külön elnyerte a tetszését. Vééégre valaki, aki nem fél megőrülni! Ez annyira…Bootifa! Szóval király. Aztán kicsit hátrébb biccentve a kapucnit, hogy látszódjon az arca, hatalmas és eszelős vicsorral közelítette meg, majd fél kézzel eleresztve a seprűt intett neki, mint a kis lény a filmben.
- Hi! - és azzal ügyesen lesüllyedve oldalazott át alatta, a másik oldalára került, majd egy kis gyorsítással elé is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687828#post687828][b]Maja Bojarska - 2017.06.29. 22:57[/b][/url]

A kellemesen meleg napsütés simogatta a bőröm már abban a percben, ahogy kiléptem szöszke barátnőmmel együtt a bejárati kapun. Megbeszéltük, hogy a két elmaradó átváltoztatástan óra helyett kimegyünk a rétre kicsit és kivételesen engem se hagy ellógni a délutáni bájitaltanokról. Igaz, hogy nagyokat fintorogtam és sóhajtoztam, de belementem, amúgy se nagyon kéne elcsászkálni, hiányoztam már idén eleget sajnos. A táskám cipzárján lógó kis kaktuszt piszkálgattam, ahogy mosolyogva egy távolabbi, napsütéses részre sétáltunk, ahol aztán nem vártam sokat és egyből le is dobtam magam a földre. A napszemcsim feltoltam a nózim hegyéről, mert lecsusszant a lábaimat pedig kinyújtva támaszkodtam meg a kezeimen a két oldalamnál. Alízt figyeltem, mert ma meglepő módon még szünetekben is leginkább csak én beszéltem. Kicsit furcsa volt, mintha odabent valamit nem akart volna elmondani, pedig éppen minden olyan szép volt, tényleg.
- Van valami baj? - Nem bírtam valami sokáig, hogy szembesítsem az aggodalmammal, közben a táskámat arrébb tolva mögöttem, mint egy párnának használtam ahogy eldőltem. A kezeim összefűztem a pocimon úgy fordultam felé. Szeretem a nyarat, ez a kis napozás meg bárkinek jót tesz. Vitaminok, friss levegő…
- Te mész erre a kirándulásra? A gazosra, tudod. - Gyógynövénytan. Majdnem eszembe is jutott, de végül nem, lényegtelen. Aztán csak kuncogva folytattam - mibe fogadunk, hogy valami balhé úgyis lesz? Mármint... ismerjük a többieket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687930#post687930][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 18:03[/b][/url]

Valószínű, hogy kettőnk közül engem hatott meg legkevésbé az, hogy elmaradt az óra, ennek ellenére legalább egy nagyon kis lelkességre talán számítottam volna a barátnőmtől. Ez azonban egy ideje elmaradozik. Nem feltétlenül vagyok ettől boldog, sőt, inkább aggódom. Nem szokott köztünk nagyon titok marad, ha valami bántja a másikat, az így vagy úgy de előkerül, és ha kell segítünk megoldani azt. Ezt teszik a jó barátok azt hiszem. Néha mondjuk úgy érzem, rettenetes vagyok még ebben is és lenne mit tanulnom. Na, erre most is ráébredtem, ahogy szegénynek csak úgy odalöktem a kérdést. Talán finomabban körbekeríthettem volna, de tudja, hogy őszintén érdeklődöm és ezt tartottam helyesnek a további kerülgetés helyett. Segíteni akartam, de csak az Isten tudta miben is. Sejtésem sem volt, mi lehet a dolgok mögött és nem tudtam, hogy ez ilyenkor mennyire jó vagy rossz.
- Ez nem úgy hangzott, mint ami egy semmi. Látom, hogy nincs tőle sok kedved, és ez nagyon nem jó. Tudok segíteni? - Persze a felajánlásom kimondatlanul is élt eddig is, Alíz azon kevesek egyike, akiktől szó nélkül fogadnék kéréseket. Jó, esetemben talán másoknak is elég lazán segítek, de most a komolyabb és őket érintő dolgokra gondolok. Ahogy a fejemmel felé fordultam lebiggyesztettem az ajkaim pár pillanatra, de még mielőtt rátértem volna a gazokra a kezemmel az övé után nyúlva finoman és bátorítóan megszorítottam. - Itt vagyok ám, néha jobb, ha kibeszéled magadból.
Azt hiszem én sem igazán voltam elememben, leginkább mert nem mondanám, hogy sok titok lenne köztünk, ami úgy komolyabban érinti a barátságunkat, ez most mégis fura volt, felkeltette bennem is a gyanút és ez olyan, ami idővel gyomorgörcs formájában bököget belülről, hogy hé, deríts már ki.
- Igen, az a baj, hogy én végig nem is tudnék ott lenni a tánctábor miatt, mondjuk, ha mennék, valószínűleg öt perc után haza is küldene a tanár, mert valami olyat csináltam. Például elaludtam a cuki, puha, simis virágokon. Azt nem szeretné. - Miközben ezt megosztottam vele még el is vigyorodtam. Nem akartam a napunkat borúsabbá tenni, ha már a fénysugarak is nekünk ragyogtak éppen, élvezzük ki egy kis vidámsággal is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687947#post687947][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 20:24[/b][/url]

Ha eddig minimális volt az aggodalmam, most határozottan megijesztett. A leglehetetlenebb dolgok szaladtak ét egy pillanat alatt a buksimon, és nem olyan aranyos dolgok, mint az, hogy miként nőhet színes sörénye egy póninak, sokkal inkább azok, mit láthatott vagy hallhatott, ami nekem rossz lesz. Vagy ennél is több, fájhat. Persze kicsit máshogy vagyok bekapcsolva, mint a legtöbben és jelenleg más dolgoktól szaladnék ki a világból, mint egy átlagos diák, mégis próbáltam kevésbé kétségbeesetten nézni rá. Neki se esik tuti jól, ha már ketten nyűgünk rajta, ezt nem akarhatom.
- Velem? Történt valami? Vagy hallottál valamit? - Nem nagyon szoktam kapcsolni a célzásokra és nehezen rakom össze a kirakóst is, hogy esetleg köze lehetne a képességéhez az egésznek. Nem akartam, hogy kényszernek érezze, és azt se, hogy tehernek. Feltámaszkodtam, majd felülve közelebb csúsztam, hogy átkarolva őt oldalról a buksim a vállának döntsem. Próbáltam még rá is mosolyogni közben. - Hé, bármit elmondhatsz. Sokszor van, ami nem olyan jó, de talán jobb tudni, nem?
Lehet nem volt egyenes a válaszom, de ha azt se tudom miről van szó, nehéz lett volna igent vagy éppen nemet mondanom. De úgy éreztem, ha elmeséli ő megkönnyebbül, vagy legalább megosztja ennek a terhét és mindenki sokkal könnyebb, vagy ketten cipeljük és mégiscsak egyszerűbb onnan, nem?
- Igazad van, még azért elég messze van legalább, lehet még rá aludni. - Éreztem, hogy nem lelkes, pedig ő szereti ezeket meg a sulis dolgokat, emlékszem egy LLG-s kirándulásra is, amiről olyan nagy örömmel mesélt utólag. - Hát nem. Kérsz egy kis csomagolt boldogságot?
A táskámból kis matatás után egy szelet csokit húztam ki és nyújtottam át. Én kaptam, de úgysem ehetem meg, és ettől az emberek hangulata is javul, vagy én legalábbis hiszek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=688309#post688309][b]Maja Bojarska - 2017.07.03. 23:15[/b][/url]

amikor elkezdtem bámulni a fűben egy kisebb hangyavonulást teljesen elfeledkeztem a tényekről, amikre rákérdeztem. Persze sok rossz megfordulhatna és szokott is a fejembe, de még nem hallottam, mi is lehet a gond, nem akartam túlságosan belemászni semmibe. Amikor kibökte a barátnőm, hogy bizony velem kapcsolatos azért nyeltem egy nagyot és éreztem, ahogy izzad a tenyerem és kicsit idegesebb is leszek, magam sem értettem miért. Talán az, hogy nem akarta elmondani, még nem faggatóztam kicsit - nekem annak tűnt -, vagy inkább amit mondani fog, de előre feszélyezett.
- Ezt hogy érted? - Kicsit értetlenül álltam a dolog felett, nem voltam vele teljesen képben, hogy miként működik Alíznál ez. Álmok, valami jóslás. Tudtam hogy tanul és készül, na meg, hogy van ilyen tehetsége, de nekem ez egészen távoli volt. - Igen, említetted már. Ezek csak úgy megtörténnek? Vagy mindig ilyeneket álmodsz?
Nem nagyon tudtam hova tenni azt, ahogy elhúztuk a témát mindaddig, még az érdeklődésemet követően végül el nem kezdte mesélni, mi is fog szerinte történni. Vagyis azok alapján, ahogy elmondta, nem csak elképzeli, hanem tudja, hogy igenis ilyen módon alakulhat majd a jövőm. Elhallgattam, amint a szemeibe néztem, majd a fűben matató kezeimre siklott a tekintetem. Nem tudtam, hogy pótcselekvés vagy kicsit mérges és ideges reakció gyanánt, de belemarkoltam a gyepbe és azt szorongattam. Nem tetszett persze amit hallottam, de elsőre egészen még fel sem fogtam ezt. A fejemből teljesen elpárologtak az addigi gondolatok milyen rosszat tudhat, amit nem akart elmondani. A szavait, aztán az azokból összeálló mondatokat próbáltam rendezgetni. A szöszire pillantottam, akit korábban átkaroltam, az arcom hamar elég komorba fordult, nyitottam a szám, de hang ne nagyon jött ki, nem tudtam mit mondani. A sajnálkozást pedig nem igazán tudtam tudatosítani.
- De ez biztos? - Talán valahol még reménykedtem, hogy jön egy csattanó, és csak valami kisebb miatt volt ilyen rossz közérzete, ezzel pedig oldani akarta a helyzetet. De mindketten tudjuk, hogy nekem ez mennyire fontos és azt is, hogy nem képezi viccek alapját. - De...
Azt hiszem mostanra ért el teljesen a tudatomig a sikertelenség minden fokozata, ami érhet ott, és ezek szerint fog is. Hiszen megremegett a szám, éreztem, ahogy elhomályosodik a látásom, mert könnyek szöktek a szemembe, de még csak ültem ott és vártam valamit, valami többet vagy inkább kevesebbet.
- Mit csináljak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690383#post690383][b]Maja Bojarska - 2017.07.14. 13:35[/b][/url]

Hirtelen elég rosszul éreztem magam és nem a hallottak vagy Alíz feszélyezett, hanem az, hogy így direktbe kérdezgettem, és láttam, hogy neki is nehéz. Nem akartam mindkettőnket így megzuhanni hagyni, mégis sikerült. Azt hiszem továbbra sem vagyok túl nagy bajnok a rossz hírek, vagy változások kezelésében. Annak idején Vincére is nagyon rosszul reagáltam, Lewyt újévkor nem említve, most pedig ez. Bár határozott javulás, hogy csak kicsit megremegtem és kiült az arcomra a csalódott szomorúság. Tartottam magam, mert szerintem ígyis többet sírok, mint lehet kellene, pedig nem szeretem, az szomorú dolog. Mikor esik, akkor is a felhők sírnak, ezért szeretem azt az időjárást, ami az eső után marad, mikor érzed azt a hozzá párosuló illatot, de újra elvonul a ború és valami szebb jön.
- Ne haragudj, Szöszi. Nem úgy értettem, nem haragszom rád, sőt, örülök, hogy azért elmondtad, ne érezd magad rosszul. Tudom, hogy nem te szeretnéd, hogy ez történjen velem. Tuudom, csak… nem jó.
Nem tudtam elmagyarázni, hogy aztán miért kezdtem könnyezni és hüppögni. Az agyam értette, de a szívecském még lázadt, hogy valami, amit szeretek ezek szerint rosszat is hozhat. Buktam már nagyokat versenyeken, mind megviselt, még a kis területiek is, nem csak a nagy téttel bírók. Azt hiszem az a bizonyos felvételi is ilyen lenne. Nem akartam mélyen beleásni magam, de sikerült. Ami már csupán a saját hibám. A zsepit elvéve törölgettem le a pofim kicsit, majd vettem pár nagy levegőt, ahogy a füvet bámultam.
- Persze, értem én. Köszönöm, hogy elmondtad… - Tényleg értékelem, hogy nem akart nekem rosszat. Ettől még próbáltam tudatosítani azt, hogy igaza van, ez nem kéne a világ vége legyen, de már most ott tartottam, mint a fellépések végén szoktam: mi sikerült félre? Hol csúszott el a dolog vajon? Még a három számomból is csak kettőt döntöttem el, az utolsó helyért másik kettő jól betanult verseng, amik eddig tök jól mentek. Csak karácsony előtt lenne az első forduló, addig minden a helyén lenne, eddig úgy gondoltam. De most igazából gombóc van a gyomromban, könnyek a szememben és nyugtatom magam.
- Sokszor vesztettünk már dobogós helyet, hibáztunk, én is egyéniben. Az általános iskola előtt a művészetis felvételin olyat estem, hogy kiesett a fogam. Pont a zsűri előtt, mikor bementem. De utána letáncoltam, és a legjobbak közt kerültem be.
Igen, erre büszke voltam és nem sok mindenkinek meséltem el, mert valahol nagyon ciki is. De gondoltam itt van az ideje. Alízban egyébként is bízom, és azt hiszem erre gondolt azzal, hogy ezután se hagyjam annyiban. De pontosan emlékszem milyen nehéz volt ott felállni és középre sétálni, majd táncolni.