36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Ombozi Rebeka Liliána hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. szeptember 22. 21:54 | Link


Nem nagyon ismerős még a kastélyban és környékén, így felfedezőútra indul, de csak lazán. Semmi kötöttség, vagy ilyesmi. A Fénylő lelkek udvara után a rétet veszi célba, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy fiú vízsugarak segítségével repdes. Vagy ugrál. És még boldog is emiatt. Leányunk szemei elkerekednek és gyorsan végigpörgeti emlékeit, mikor fogyasztott utoljára bármit, amiben lehetett bele nem illő anyag. A végeredmény természetesen az, hogy semmikor, így egyetlen variáció maradt: elemi mágia. Hallott már róla és örülne, ha lenne neki is, de jelenleg pont lefoglalja valami egészen más, méghozzá az amorfizáció. Ejj.
Gondolván, hogy kihagyná, hogy a nyakába essenek, mintha csak hívószóra történne, a fiú egyszerűen puff. A landolás ugyan tökéletes ívben következik be, a végeredmény cseppet sem mulatságos. A fekete doboz körüli roncsok közül máris hallani lehet egy "au"-t, ami arra enged következtetni, hogy súlyos sérülést szenvedett a jobb szárnya. Rebeka, mint köztiszteletben álló repülőgépmentő, megiramodik a fűben fetrengő Brandon felé és kissé rezignáltan tekint le rá. Az első szava az lenne legszívesebben, hogy balf*sz, de inkább átfogalmazza és újrairányítja, hogy biztosan beleférjen a nyomdafesték határaiba.
- Mióta gyakorlod a kamikaze trükköt? Csak mert gyönyörűen sikerült - leguggol mellé és megpróbálja elfordítani, hogy egy pillantást vethessen a karjára, ami már most lilulni kezd. - Szép munka - biccent egyet, konstatálva a törés tényét. Na akkor most jó lenne ezt a valamit helyrepofozni, csakhogy nincs könnyű dolga. Neki teljes csöndre és koncentrációra van szüksége, lehetőleg mozdulatlan pácienssel. Az amorfizció emberek esetében pláne nem olyan, mint egy puska, hogy kilövik rá és kész. Jobb a nyugalom és békesség.
- Ombozi Rebeka vagyok egyébként, szeretném, ha figyelnél. Maradj nyugton. Igen, fáj, de nem tudok segíteni, ha mocorogsz. Menni fog?
Szál megtekintése


We're the Ombozis!
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. június 23. 21:10 | Link


kb. egy hónappal ezelőtt...

El van keseredve. Itt a nyár, a hőség, most szabadnak és boldognak kéne lennie, Dávid oldalán kéne belevetnie magát az éjszakákba. Ha ő létezne. És az apjával is úgy tűnik kibékült és mégis... Az, hogy évekig őrizte a fotót és hiányzott neki, de végül az anyja miatt sosem jött... Egyszerűen csak Rebeka megtört. Szomorú, dühös és elveszett. Minden, amiben biztos volt és, amiben hitt, az egyszerűen szertefoszlik, az ideiglenes boldogsága pedig hamuvá omlik szét szájában. Gusztustalan egy időszak ez.
Egy rövid sortban és fekete vállpántosban van, edzőcipőben és, bár hangulata a béka feneke alatt van, a nap gyönyörűen ragyog le az égről. Kifejezetten meleg van és mindenki nevetve járkál körülötte, ő pedig, mintha a világ színét vesztette volna és fekete-fehér lenne, úgy jár-kel föl s alá. Nem tudja, kivel oszthatná meg mindezt, Sárinak nem biztos, hogy ez épp alkalmas pillanat. Meg hát, neki ott van most Viktor és a gyerek, meg a szalon, nem akarja terhelni állapotosan. Az apja... Ő is most egy olyan dolog, amit tisztáznia kéne. Noelt nem igazán ismeri, Dávid pedig, akinek még elmondhatná, egyszerűen nem létezik. Krisztiánt pedig nem hajlandó felkeresni. Még csak pár napja, hogy mindez megtörtént. Nem tudja, hogy léphetne túl a dolgon, ráadásul nem túl nagy segítség számára, hogy a fiú olyan faarccal beszélt vele, mintha csak a napi rutinon esne át. Ennél nagyobb gyomorszájon vágást nem is kaphatott volna az elmúlt időszak után.
De most végre egyedül van, felrúnázott zenelejátszója a zsebében lapul, fülében üvölt a zene, melankolikus természetesen. Így lehet, hogy miközben épp nagyon sajnálja magát, nemcsak nem hallja meg a fűből érkező sírást, de még a szerencsétlen delikvensben orra is bukik. És nem átvitt értelemben, hanem tényleg zakózik egyet. Természetesen le is horzsolja egyik térdét és jobb csuklóját is igen erősen beüti, ami nem igazán kellemes érzés. Fülhallgatója már kiesett a helyéről és így már hallja a bőgicsélést.
- A francba már, nem igaz, hogy az út közepén kell neked is szomorkodnod, nincs elég bajom így is? - könnybe lábad a szeme a fájdalomtól, meg a szíve szilánkjaitól, meg hogy az ismeretlen is sír... De ő nem akar. Mégis úgy érzi, csak egy hajszál választja el tőle.
Szál megtekintése


We're the Ombozis!
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. július 3. 18:52 | Link


kb. egy hónappal ezelőtt...

Nincs elég baja, még valami csaj is itt heverészik a fűben és nem tesz semmit, csak... Bőg. Így, hogy most már megsérülve csücsül ő is a zöld rengetegben, szemügyre veheti kisírt szemű társát. Hiába van komoly baja, hiába erős még így is, hiába próbálja tartani magát, egyszerűen érzi, hogy a gát át fog szakadni.
- Igen, nekem! - felháborodottan válaszol, majd érzi, hogy az első forró könnycsepp legördül arcán. Aztán a következő és a következő, majd már csak azt érzi, hogy keservesen sír. Fáj a szíve, szinte kiszakad a helyéből, a mellkasa is feszít, kapkodja a levegőt, nem tudja tovább benn tartani azt a vihart, amit eddig elzárt legbelül. Mintha valamiféle különös erő szétszakítaná önuralmának utolsó darabkáit is, ezzel pedig meztelenre vetkőztetné Luca előtt, már ami az érzéseit illeti.
Megpróbálja fékezni a feltörni készülő újabb hullámot, de vajmi kevés esélye van. Ismét eszébe jut, ahogy Dávid arcvonásai átalakulnak és nem marad belőle más, csak Krisztián. Hogy a fiú semmilyen érzést nem mutatott, tényszerűen közölte, hogy átverte a vöröst, hogy tudja mekkorát hibázott, hogy Rebeka dolga eldönteni, mit kezd a helyzettel. Ez a hűvös közömbösség megrémítette és végleg el is szomorította. Aztán felrémlett előtte Zsiga képe, ahogyan előveszi a pénztárcáját, abból pedig az aprócska, már fakulóban lévő fotót, ahol ők vannak ketten, Rebeka azonban még csak apró baba formájában. Az az utolsó olyan emlék, ami az apjának maradt belőle, utána tizennyolc évig nem találkoztak. Nem kereste őt, mert nem kereshette, ez pedig végtelenül dühössé tette a rellonost, mert erről talán nem is igazán az Ombozi tehetett, sokkal inkább Anett, az anyja. Az érzései kezdtek megkavarodni, a szomorúság könnyei hirtelen átalakultak fájdalmas könnyekké.
- Engem elhagytak! Ketten is! - és igen, most indul a nyomormérce. Kinek rosszabb? Kérjük tegyék meg tétjeiket. Rebeka megtette és dühös, eléggé úgy tűnik, hogy a játszmát nyeri, de most jön csak a Czettner lány.
Szál megtekintése


We're the Ombozis!
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. augusztus 15. 00:35 | Link


kb. egy hónappal ezelőtt

Fájdalom. Először csak annyit érez, hogy az, amit mindig el tud fojtani, amikor éppen kell, most megállíthatatlanul tör ki belőle. Próbál a kontrolljába kapaszkodni, de sírásának hevessége és zaklatottsága a lányéval egyenes arányban nő. A mellkasa már kezd megfájdulni, látása újra és újra elhomályosul a könnyek miatt, de mindhiába próbálná törölgetni őket, az utánpótlás folyamatosan érkezik. Légvétele szaggatott, néha sok kicsit, néha csak egy nagyot képes lélegezni, ez a furcsaság azonban nem szándékozik változni.
Egészen addig.
Luca hangja belehasít fülébe és ott visszhangzik, majd valami rázúdul. Csak annyit érez, hogy a fejébe iszonyatos fájdalom nyilall, a mellkasa, a szíve és a tüdeje is mintha pár pillanatra leállna a működést tekintve. Az, amit eddig fájdalomnak hívott semmi volt ehhez képest. Halántékán kidagad egy ér és az eddig csak beléhasító fájdalom állandósul.
Nem tehet mást, minthogy mindkét kezét fülére tapasztja szorítja a koponyáját, majd felüvölt.
Valaki kapcsolja ki, állítsa le!
Hiába próbál a kontroll utolsó vékonyka, szakadt fonalába kapaszkodni, esélye sincs. Az irányítás kicsúszik a kezéből és már azt sem hallja, amint a navinés feljajdul. Az érzés nem múlik, a végtagjai is lüktetni kezdenek, főleg a kezei, érzi, ahogy legyengül, csak a benne tomboló érzelmek gyötrik fáradhatatlanul. Olyan ez, mintha nem is egy, hanem legalább két ember fájdalmát kéne átélnie, mintha minden az ő vállára zuhanna és betemetné. Összekuporodik és csak azt reméli, hogy mihamarabb abbamarad ez a szörnyű lárma, ez a kín és nem marad más, csak a csend és a zsibongás. Egy alig észrevehető bizsergés. Kérlek. Könyörgőm.
Szál megtekintése


We're the Ombozis!
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 15. 11:18 | Link


zárás; köszönöm Muci <3

Már semmi sem ugyanaz. Érzi, ahogy a világ darabokra hullik körülötte az őrjítő kín és a fékezhetetlen érzelmek közepette. Mikor fájt neki ennyire valami? Remeg a bensője, remeg ő maga is, kezeit fülére tapasztja, mintha valahonnan máshonnan és nem belülről jönne ez a hihetetlen löket. Minden egyes apró érzelem hatalmassá duzzad, és érzi, hogy képtelen szétválasztani őket. Mi igazi, melyik az igazi? Keresi a kapaszkodót, de nem találja, legszívesebben sikítana, de egyetlen hang sem jön ki a torkán.
Aztán minden csendesülni kezd, ő pedig alig kap levegőt, olyan, mintha a tüdején ülnének. Be. Ki. Be. Ki. Még mindig összeszorított szemmel ül, kezeivel befogja füleit, és várja, hogy végre kiürüljön minden és csak a csend maradjon. Retteg, ha most csinál valamit, megint jön egy hullám, azt pedig képtelen lesz kibírni. Lassan, nagyon lassan, nagyon sok várakozás után meri kinyitni szemeit, de ez is olyan, mintha ólmokat próbálna emelgetni. Kezei lehullanak a földre és ahogy megemeli fejét, látszik rajta, hogy hulla sápadt. A fehér falba valószínűleg beleolvadna. Mintha pici, vörös szeplői is eltűntek volna, azok is teljesen belefehéredtek. Egész testében remeg, ahogy nézi a másik lányt.
Sajnálom. Ez a mondat ott visszhangzik a fejében, miközben mozdulni is alig bír. Szólni akar, de még csak kinyitni sem képes száját, annyit lát, hogy ott hagyják. Tulajdonképpen magatehetetlenül. Ő tette ezt velem. Azonban hiába a gondolat, hiába az igyekezet, képtelen lábra állni. Hosszú percekig ül a fűben, mire el tud indulni négykézláb, de mindene fáj. Amikor végre megpillant valakit és az is őt, csak az illető sziluettjét látja, nem tudja kivenni, ki lehet az. Aztán, ahogy az a valaki közeledik felé, minden egyre homályosabbá válik, mígnem teljesen elsötétül és a várva várt csend megérkezik. Elveszti az eszméletét.
Szál megtekintése


We're the Ombozis!
Rét - Ombozi Rebeka Liliána hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék