Már ötödik éve élek itt Magyarországon és nagyon örülök, hogy kezdem egyre jobban megismerni a nyelvet és a szokásokat. A nagynénémmel mindig festettünk tojást, így amikor mondták, hogy a Bagolykőben is van ilyen lehetőség rögtön kaptam az alkalmon és lementem a rétre, ami ennek a színteréül szolgált.
   Magamhoz képest eléggé vidáman indultam el. A cipőm kopogását hallgatva értem le a tojásfestőkhöz. Találtam ott pár embert, de én egy szökés hajú lányt szemeltem ki magamnak. Vigyorogva közeledtem felé, majd odaültem mellé.
   - Szia! Clarissa vagyok - mosolygok megnyerően és a kezembe kapok egy tojást. Óvatosan szemlélem, majd zöldre festem. Megfogom ügyelve a ruhámra és lerakom száradni.
   - Eléggé jó idő van. Ezt szeretem a tavaszban - mondom és a felhők közül éppen kibukkanó napsugár felé fordítom az arcom, hátha valamit magába is szív, a hosszú tél után. Hamar el egy kis felhő takarta el a világosságot. Visszafordultam a tojáskánhoz, ami már kezdett megszáradni.
   - Melyik házba tartozol? - kérdeztem. Most, hogy új iskolába kerültem illene megismerkednem pár emberrel, hogy ne egyedül töltsem itt el az éveimet, ami úgysem fog bekövetkezni. Ha nem is pont rellonosokkal, de valahol el kell kezdeni az ismerkedést.
   Végig gondoltam, milyen unalmas lenne itt egyedül lenni legalább öt évig egyedül a tanulással. Kirázott a hideg a gondolattól. Kicsit hiányoztak a testvéreim, de néha meglátogatjuk egymást és ki tudja? Lehet, hogy a hugicám, majd ide fog járni. Persze erről még nem kell döntenie, majd ha eljön az ideje. Még van egy éve, hogy a Roxfortból levelet kapjon, azaz még jöhet ide is.

Vandus

Érdeklődve figyeltem, hogy a többiek mit hoznak ki a tojásaikból. Utána ismét a mellettem lévő lányra figyletem, aki éppen bemutatkozott. A kiejtéséből arra következtettem, hogy francia. A neve is erre utalt.
   - Hívhatlak Vandának, vagy a Zsanettet használod inkább? - nem akartam megsérteni, azzal, hogy a másik nevén hívom, ha ő nem akarja. Jobb a békesség. Ki tudja melyik házba jár? Lehet, hogy Eridonos vagy épp Rellonos, amivel nem biztos, hogy jól járnék. Mondjuk nem nézném ki belőle, de jobb félni, mint megijedni.
   A biztonság kedvéért megkérdeztem, melyik házba való és angy megnyugvásomra Levitás. Mondjuk nem is nagyon féltem, de ha levendáztam volna, lehet, hogy dühös lenne és nem szeretném megbántani az első emberek egyikét, akivel találkoztam.
   - Én Rellonos vagyok - büszkén a házamra enyhén kihúztam magam. - Hányadikas vagy? Úgy vettem észre, hogy francia vagy, vagy tévednék? - kérdezem tovább. Örülök, hogy vele legalább tudok beszélgetni, nem úgy, mint az előző Levitással, akivel találkoztam.
   A tojásom hamarosan megszáradt és többet is beraktam festeni, majd száradni. A zöldre, szép kacskaringós betőkkel ráírtam, hogy Rellon és óvatosan leraktam. A többit vagy csak egyszerűen hagytam, de volt olyan, amire mintákat készítettek. Az egyikre egy sárkánnyal próbálkoztam, de nem lett valami fényes az eredmény.A többire inkább csak egyszerű kacskaringókat rajzolgattam.
   Hamarosan már majdnem hat-hét tojás volt körülöttem, aminek nagyon örültem. Így még talán a testvéreimnek is tudok párat küldeni.

Vanduci

Vidáman festegettük a tojásokat néhány nem lett olyan jó, néhányat viszont imádtam. Gyönyörűeket készítettünk, de volt olyan is, amit véletlenül összetörtem, de azon csak nevettem. Vigyorogva összeszedegedtem a darabokat, majd kidobtam őket.
   Láttam, hogy örül, annak, hogy rájöttem, hogy francia, de nagyon egyszerű volt, a beszéde és a neve miatt. Nagyon szívesen tanultam volna többet franciául, így meg is kérdeztem.
   - Ha nem gond, kicsit tudnál tanítani franciául? Nagyon jó lenne, mert már valamennyire beszélem a nyelvet, de jobban megszeretném ismerni - mondom és reméltem, hogy igent mond. - Ha gondolod én cserébe tudok segíteni a magyarban. Persze, ha szükséged van rá, mert úgy látom elég jól beszélsz - mosolyogtam rá. Reméltem, hogy elválalja a tanításomat, mert nagyon érdekel a nyelv és úgy érzem, hogy egyáltalán nem beszélem a franciát, csak nyökögök.
   Kellemetlen, hogy valamit mondanom kellene és ehelyett ilyen angol-német-francia nyelven kezdek beszélni, amit általában meg is értenek, de biztos, hogy egyszerűbb lenne a francia, csak magában.
   - Valamennyire, de szerintem jobban is sikerülhetett volna - mutatom felé a kis furcsaságot. Kicsit elcsúszott a szeme. Lehet, hogy jó lett, de én nagyon kritikus vagyok magammal és amikor bármit csinálok, mindig úgy érzem, mintha valami nagyon csúnyát csináltam volna.
   - Én még csak most kezdtem a sulit - vigyorgok rá. Újabb tojást kezdtem festeni. Megint zöld lett, amiből már majdnem négy darab is volt. Volt kék, sárga és piros is, amire a házak neveit írtam fel.
   Később egy madár szállt a fára és Vanda meg is kérdezte mi az. Jobban megnéztem és szerintem egy pacsirta, lehetett, de nem voltam benne biztos.
   - Szerintem ez egy pacsirta lehet, de nem vagyok benne biztos - gondolkodtam még egy keveset, aztán már nem is nagyon érdekelt és visszatértem a tojásfestéshez.

Vandus

Mosolyogva festegettem tovább és beszélgettünk egy keveset a magyar nehézségeiről, meg sok minden másról is. Felvetette, hogy tanujunk együtt más tárgyakból is. Nekem az ötlet nagyon tetszett és elkezdtem összeszedegetni, milyen tárgyakat vettem fel.
   - Hát, felvettem, bűbájtant, repüléstant, gyógynövénytant, mágiatörténete, mugliismeretet és elemi mágiát. Te miket választottál? - jó lett volna együtt tanulni valaki mással, mert egyedül, nem tudom, hogyan fogok megbírkózni, majd a rengeteg anyaggal.
   Újabb tojásokat kezdtem el festeni és már egyre több volt ott mellettem, azt sem tudtam, hogyan viszem majd fel a kastélyba. Aztán eszembe jutott, hogy van varázserőm, vagy akár csak berakom a táskámba, az egyik felét.
   - Én nem hoztam magammal fényképezőt, de örülnék, ha nekem is tudnál adni, majd egy képet a madárkáról - mondom neki kicsit lelkesebben a szokásosnál. - Van egy albumom, amibe mindenféle dologról gyűjtök képeket. Kívételes alkalom, hogy elfelejtem elhozni a sajátomat.
   - Hát nem nagyon vagyok valami állatbarát, de a macskákat nagyon-nagyon szeretem. Van is egy csak folyton elkóborol és nem hoztam le, nehogy eltévedjen a kastélyban vagy a környéken valamerre - elmosolyodom, ahogy a kis fehér szőrgombolyagra gondolok, aki lehet, hogy éppen akkor is a párnám alatt szunyókált. - Neked van valami háziállatod? Gondolom őzikét nem tartasz a levitában, de mondjuk nyulat? - érdeklődtem. Tényleg érdekelt a válasza! Végre egy ember, akivel valamennyire sikerült összebarátkoznom és reméltem, hogy tényleg lehetünk barátok.