Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=563752#post563752][b]Péter Fanni - 2016.01.17. 20:21[/b][/url]

Nem is tudom mikor feküdtem le, azt hiszem hajnali egykor, de lehet volt már kettő is. És hogy mit is csináltam addig? Olvastam, Gwen odaadott egy szürke ötven árnyalata koppintást és nekem abba legalább beleolvasnom kötelező volt. Az elején nem is érdekelt a könyv, de aztán már a húszadik oldaltól kezdett beindulni a történet. Emiatt alakult úgy, hogy én még reggel kilenckor is az ágyat nyomtam, átdurmolva a reggelit.
Egyedül voltam benn a szobánkban, a többiek nem tudom hol kóricáltak, amikor lustán kinyitottam a szemeim. Kopogtattak a szobaajtónkon. Nagy nehezen kikászálódtam abból a lüke csónakból, amit ágynak neveztem, jobban mondva kiestem belőle. A padlón elterültem, de nem maradhattam ott sokáig, mert a nyikorgó kabinajtó már nyílott. Valahogy összeszedtem magamat és nagy örömömre Norbicc állt előttem. Valamit nagyon duruzsolt, de igazából csak az öltözz fel melegen-t fogtam fel. Meg azt, amikor rám ordított. Akkorát ugrottam, hogy még az a csepp álmosság is elhúzott melegebb éghajlatra, ami még bennem lappangott. Kínomban az ugrás után kihúztam magamat mellkasomat kinyomva tisztelegtem a turbékoló pajtásom előtt. Gyorsan átvedlettem, felvettem a nadrágom, pulcsim, kabátom, kesztyűm meg a sapim és rohantam Norbicc után.
Amint leértünk végre beavatott a nagy tervébe, én meg az egész oda úton azt hittem, hogy be akart vágni a nagy hóba és jól megfürdetni. Vagy hógolyózni.
- Robit? Ezaaaaaz! - ujjongtam örömömben. Lelki szemeimmel már láttam magam előtt a két kecskét, tök oylanok voltak, mint az ikrek, csak az egyik Robi, a másik pedig évi… kac-kac.
- Nem csinálok agancsokat, de akkor te se csinálj neki galamb lábakat. - röhögve vágtam vissza és gyerekesen nyelvet öltöttem rá. Már csak a tudat, hogy az eridon egyik legnagyobb dilinyósával építhettem hókecskét vigyort csalt az arcomra. Közben már a hóban guggolva gyurmáztam össze a fejformáját.
- Te is erre a művészetek pályázatra csinálod Robit, vagy csak úgy? - megfordultam guggolva, chh én kis naív, azt hittem, hogy vagyok olyan ügyes és nem dőlök el. Tévedtem, mert megbillennem és beleültem a hóba, összeroppantva a kezeim közt meglepettségemben a majdnem kész fejet.
- Túl könnyen ment volna, ha egyszerre összetudtam volna rakni ezt a buksit.  - kiröhögtem magamat, viszont még mindig a hóban csücsültem. Nem aggódtam, a ruháim végett, mert leprex bűbáj védte őket, de azért mégis csak fázott a tomporom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=564037#post564037][b]Péter Fanni - 2016.01.18. 18:17[/b][/url]

Még csak alig párperce ébredtem, de már Norbi után trappoltam a hóban. Szóval kecskét fogunk építeni, hóból, ez tök jó! Gondoltam magamban és már el is képzeltem, ahogy egy kétszer akkora Robit faragunk a mancsainkkal.
Norbicc még arról is felvilágosított, hogy ne agancsokat szerkesszek a fejére. Én úgy vettem, hogy csak viccelődött velem, így visszavágtam, de kicsit felfújta magát. Úgy nézett ki, mint egy durcis óvodás. Valahogy visszafojtottam a már kikívánkozó röhögést, így csak vigyorogtam, mint egy beszívott vadbarom.
- Jól van. - széles vigyorral az arcomon bólintottam egyet és már neki is láttam annak a kecskefejnek a megformálásához. Én sem különböztem Norbicctól, ugyanúgy a hóban gubbasztva szöszmötöltem, mint egy kis négyéves, a homokozóban. Amíg a fejet formázgattam az ujjaimmal, megkérdeztem Norbit erről a hóemberes pályázatról, de meglepett, hogy ő még csak nem is hallott a róla.
- Jajajajajaaaa, van, azért gondoltam, hogy te is, mert már egy navinés lánykának segítettem benne. - szórakozottan válaszoltam, de a mondandója második részénél elgondolkodtam. Radúz bá' dugdosta előle Robit? Há’ oszt míír? Pedig karácsonykor még dúlt a láv Norbi és Robi közt. Vagy lehet akkor kezdődött ez a menekülés?
- Radúz bá’ egy kecskét dugdos előled? Nem mekegett még a ponchója? De ha gondolod, előcsalogathatom egyszer és rávetheted magadat... mármint Robikára. - felajánlottam a lehetőséget, mert simán benne lettem volna a kecskekergetésbe, tök jól hangzott így az egész.  Tiszta halálos iramban lett volna. Fanni és Robi fej-fej mellett aztán Fanni benyomja a nitrót és befarol Robi elé, aki kínjában lelassít, így Norbi a rejtekhelyéről rávetheti magát. Tökéletes terv.
 Persze ekkor már rég a hóban ücsörögtem és ő meg röhögött rajtam, meg én is magamon.
Szintén elterültem a hóban, úgy röhögtem magamon. Jó volt odakinn mókázni, jól indult napom.
- Jóóóóóóóóó! Élesszük fel, de ha Radúz el akarja venni akkor nem adjuk! Sőt, lovagoljuk meg!  Mi menő lenne már, ha kecskeháton érkeznénk az eridonba? És még mekegne is! Bár Lorcsa néni lehet, hogy kivágna minket az eridonból. De nem baj, egy próbát megér. - helyeseltem. – Tiszta jók leszünk, előttünk még senki nem érkezett kecskeháton oda, csak mi! Gyóóóóó..
Amíg én képzelegtem elkészültem a fejjel ismét sőt, szarvai is voltak, amik tényleg kecske szarvak voltak. Nem tellett bele sok idő, hamar elkészültünk a testével illetve a nyakával is.
- Fú te, ez nagyon állat lett, szó szerint. - csillogó tekintettel mustráltam a hó állatot és megveregettem Norbicc vállát, vagyis csak próbáltam. Ő jóval magasabb volt, mint én.  Na jó, csak  tizenhat centivel, de a tizenhat is tizenhat.
- Gyerünk, Norbicc, támaszd fel a FrankenRobit! - nógattam pattogva a mestertanoncot. Még csak másodikos voltam, örültem, ha egy életképes protegót előbírtam csalogatni abból az önfejű pálcámból, nem hogy kecskét élesszek. Majd körülbelül öt év múlva, de akkor Norbi tiszteletére egy egész kecskesereget fogok csinálni, úgy fogom meglátogatni, az hó ziher.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571307#post571307][b]Péter Fanni - 2016.03.06. 20:50[/b][/url]

Mindenki tudja, ha egy eridonos a környéken van. Igencsak nagyhangú népség vagyunk. Szinte mindig. A minap is éppen kviddics edzésről sétáltunk vissza a kastély felé, egymás közt fel-felemlegetve a vicces eséseket vagy csak az igen furcsa reakciókat. Például én is elég érdekesen reagáltam, amikor a kieresztett guresz egyből nekem esett, én idióta módjára Gergő felé húztam el a csíkot. Nem is én lettem volna.
Szóval visszafelé sétáltunk, csupa piszok voltam meg sár és talán még fűfolt is volt a taláromon - ne kérdezd miért, én sem értem -, amikor kiszúrtam az egyik padon ott gubbasztani Lazriellt. Megálltam, méregettem még pár pillanatig, aztán végül ott hagytam a társaságot s odaloholtam a kis kékséghez.
- Hány fűszálat számoltál meg eddig? - Vigyorogva léptem oda hozzá, úgy terveztem, hogy várok még egy kicsit, hátha válaszol. Viszont, már nem bírtam tovább és a kikívánkozó, óvatos kérdésemet is kiböktem.
- Izé, van valami baj? Furcsa vagy. - Tettem hozzá azt a kétszavas kijelentést. Néztem még őt párpercig, aztán leültem mellé. Két könyökömmel a térdeimre támaszkodtam, úgy próbáltam oldalról megpillantani a pázsitra meredő arcát. Ha egyáltalán azt nézte és nem-e voltak lehunyva a szemei.
- Haragszol rám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571608#post571608][b]Péter Fanni - 2016.03.07. 18:58[/b][/url]

- Ja, jó. - Még mindig ott görnyedtem mellette, hunyorítva próbáltam az arcát megpillantani, amit az a hosszú, barna hajzuhatag eltakart. Már majdnem a hajerdő alá láttam, mire ő gondolt egyet és a hátamon pihentette tovább a buksiját. Reakcióm egy tipikus Fannis mosolyból illetve kacagásból állt. Mást nem is nagyon reagálhattam volna, majd amikor kibökte, hogy mi miatt volt szomorú, kíváncsian megemeltem a szemöldökeim.
- Hogy mi? Mit hagytál el megint, Lysander? - Utaltam az egyik régi kedvenc játékomra, ami amúgy a Csábításból Jeles volt. Ez a Lysander nevű karakter a játékban szintén mindig elhagyta a dolgait, legtöbbször a jegyzet füzetét. Ezért is neveztem így Lazt, amikor elhagyta valamijét. Mondjuk már régóta nem játszottam azzal a játékkal, a suliban több szórakoztató dolog volt, mint a játékban. Ezért nem is bántam.
- Segítsek megkeresni? - Tettem fel a legelső kérdésemet. Igazából ez egy alapkérdés volt számomra, mert legjobb barátként ez alap funkció, hogy segítsek a másiknak. Szerintem. De előtte úgy ki szerettem volna röhögni, mint a huzat. De ismertem már annyira Lazriellt, hogy simán kinéztem belőle, hogy egy szó nélkül megfejeljen, mint kezdő szöcske a harangvirágot, vagy mint Ariel a korallzátonyt. Fájna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=575953#post575953][b]Péter Fanni - 2016.03.21. 22:12[/b][/url]

Bólogattam, mert tudtam miről beszélt. Emlékeztem arra a momentumra, amikor megkapta és egy bagoly formájában el is újságolta nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy kitől kapta ezt a csomagot, de a buksi simi részemről kijárt érte az illetőnek, hisz nagyon boldoggá tette a barátosnémat.
Felszaladt mindkét szemöldököm, amint elkezdett utalgatni a Madagaszkáros-pálcakeresős kalandunkra. Elvigyorodtam, szinte már vihogva tettem fel neki, a kérdést, csípőre vágott praclikkal.
- Meglett vagy nem? Hát persze, hogy meg! Akkor ne problémázz rajta. - megveregettem a kék vállát - Nyugi, megtaláljuk a cuccaidat. Eridonos vagyok, abból is a hiperaktívabb fajta. - egy gyerekes nyelvöltéssel rákacsintottam és felpattantam a padról. Körülbelül olyan irammal pattanhattam fel, mintha tűbe ültem volna. Vicces, próbáltam megnyugtatni, de ez, az én számból inkább játékosan hangzott. Ahj.
Amíg tájleírást adott a tárgyairól, én fejkörzés kíséretében kiropogtattm a nyakamat, aztán pedig körül néztem. Kételkedtem benne, hogy pont ott, az udvaron lettek volna, de egy körülnézésbe nem haltam bele.
- Mond, hol láttad őket legutóbb? Ha a levitában, akkor bemehetek veled? Ne aggódj, megoldjuk! Idén voltam a Navinében is. Az már más, hogy Jared megbüntetett miatta, de-de-de nem félek egy prefibubutól sem. – fogpasztareklámba bevágható volt a mosolyom, amit megeresztettem. Lazriell valószínűleg ennyire nem lelkesedett ezért az ötletért, mint én, de az már lényegtelen. -
- Amúgy visszatérve a kereséshez, ott kezdhetnénk szerintem a körülszaglászást, Miss. Terelő. - vigyorogtam, mint a vadalma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667879#post667879][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.16. 17:12[/b][/url]

Olyan gyorsan elment ez az egy év is, de most valahogy nem vágytam haza. Amióta volt az a névváltoztatós dolog, ami miatt anyáékhoz kényszerültem visszaköltözni, azóta nem várom az év végét. Állítólag egy auror fog elém jönni a vasútállomáson, amikor átérünk a muglik világába. Igaz, nem marad velem, de állítólag nem fog bajom esni a hazaúton, csak apa kerüljön elő.
Mindenesetre, ma nem szabad szomorkodni, hiszen buli lesz! Ráadásul első fellépése lesz a #KAPPÁnak és ahhh, már várom. Igaz, még nem játszunk együtt olyan régóta, valójában csak párhete nyúzzuk a hangszereket, de úgy játszunk már, mintha évek óta együtt zenélnék. Tök jól kijövök mindkét penészszökevénnyel. Ezért mosolyogva készítettem elő a gitáromat, Lilith segített jól behangolni a kis szívemet, majd átöltöztem. Kicsit lenge, kicsit sámános, de nekem teljesen megfelelt. A biztonság kedvéért begyűrtem a gitárom mellé a tatyómba egy pulcsit és tornacipőt, ha fázna a lábam saruban. Nem kellene visszamenni Lorcsa nénihez megint azzal az indokkal, hogy megtaknyosodtam, mint múltkor nőnap után. De az a fagyi annnnyiraaaa hívogató volt!
Nem tudtam, hogy Scar mikor jön vagy Will. Vagy ott találkozok velük, igazából megbeszéltük, de én nem figyeltem. A hajam pöndörítése az ujjammal jobban lekötött, meg a gondolat, hogy mit egyek vacsora után az eridon konyháján. Jimin sem tudom, hogy jön-e, állítólag Zalánnal benéznek, de majd kiderül.
Pakolásztam még pár pillanatig, az arcomat is kifestettem, minél sámánosabbnak tűnjek, amikor oldalra pillantottam, Hime szomorú kutyapofija pislogott vissza rám. Ő is szeretett volna jönni.
- Neeeem, Hime. Ma nem jöhetsz velem, mert nem tudok rád figyelni! Tudod, hogy a múltkor is elvesztél és Mattrackával alig találtunk meg - megvakargattam a füle tövét, de nem hagyott, úgyhogy egy sóhajtással beleegyeztem, hogy jöhet. Szóval kettecskén baktattunk le, az agancsom kifele menet beakadt az ajtófélfába és vissza kellett hátrálnom, hogy kiférjek az ajtón kétrét görnyedve, azzal tovább rohantam, egészen a rétig.
- Boom DADA - kiáltottam fel, amikor megérkeztem a rétre, már voltak ott egy páran, s a gitáromat a színpadszerűségnél lepakoltam, összeszereltem a torzítót és a tartóba belefektettem óvatosan a kicsikém. Még nem pendítettem rá, egyelőre meg akartam várni a többieket, gondoltam, addig Himével együtt körülnézünk és zabálunk egy jót.
- Viktor! - kiáltottam oda a házvezető-helyettesünknek, aki az általam készült fejdíszt vagy álarcot vagy mi a szöszt szorongatta.
- Hallod, ez csudi jó! Kitettetek magatokért, nagyon királyságosság! - örömömben majdnem a nyakába ugrottam, de Hime bokán harapása tartott a földön. Egy szigorú pillantást próbáltam magamra erőltetni, hangsúlyozom, próbáltam! De nem ment. Nem az én asztalom a komolyság.
- Én jöttem túl korán vagy a szamár szürke? - rajtunk kívül még nem igazán szállingóztak ott az emberek, csak öt-hat esetleg hét egyént láttam, akik be voltak öltözve. Ők tuti a bulira jöttek, a maradékot meg nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668137#post668137][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.17. 18:17[/b][/url]

Nagyon belelendültem a beszélgetésbe, már épp tettem volna fel a következő ökör kérdésemet a semmivel kapcsolatban, amikor valaki nekem jött. Megbillentem.
- Hoppácska-hoppácska-hoppácska-hoppácska! –kapálóztam a kezeimmel- Ne féljéé' Nincsen baj!- kiáltottam az engem megkerülő lány után, hiszen már visszanyertem az egyensúlyomat. Nem haragudtam rá, én napi rendszerességével megyek neki az embereknek és van, hogy felborítom őket. Például Bálintot. Őt elsős koromban imádtam felborítani vagy neki menni. Haha. Szerencsére időben sikerült helyre rázódnom, nem estem rá Viktorra vagy ne szúrtam ki senki szemét az agancsaimmal. Azokkal az izékkel a fejemen még nem tudtam tökéletesen közlekedni anélkül, hogy ne akadnék be valahová.
Mit is mondhatnék, tetszett, ahogy Viktorra a frászt hoztam. Imádtam őt is és Ádit is, hiszen mind a ketten még diákok voltak, amikor én is idekerültem, igaz, öregdiákok. Sőt, Ádámmal kezdtem a kviddics karrieremet, ő volt a csapatkapitány, amikor életem első meccsén elkaptam az első cikeszemet. Ahh, annyira badassnek éreztem magamat.
Csak vigyorogtam Viktor drámai reakciójától -Hihihihihihi- gonosz kis manókuncogás szivárgott ajkaim közül, majd amint arrébb húzódott ledobtam magamat mellé s irultam-pirultam a dicséret hallatán.
- Hát remélem, hogy nem tapadnak annyira, mert mindet úgy megbüntetem, hogy ketté áll a fülük tőle! Tudod, én egy gonosz prefektus vagyok - végig vigyorogtam, az utolsó három szónál pedig hatalmas boci szemekkel pillogtam Viktorra, hogy lássa mennyire veszedelmes voltam.
- Remélem, Matt azért elnéz, írtam neki baglyot, hogy nézze meg az első fellépésem - sóhajtottam, hiszen az utóbbi időben alig találkozunk vagy beszélgettünk. Nem jósoltam túl sok jót magunkat, pedig nem voltam jósasszony, mint Lilith. Kedvenc házvezető-helyettesemre pillantottam ismét mosolyogva az előző citromba harapott pofámat eltüntetve, amikor visszavette a maszkot, tapsolni kezdtem kacarászva, nagyon tetszett, hogy ennyire imádta a művem, pedig nem tartottam nagy számnak.
- Majd dedikálom a buli után! - jelentettem ki büszkén - De ha aláfirkálom, ne add el, ez legyen egy örök emlék tőlem, a kedvenc bajkeverődtől. Majd csinálok másikat, ha gazdagodni szeretnél, de azon a pénzen osztozunk! Fifty-fifty! - nyelvet öltve hülyéskedtem vele, közben már Hime kapta a kobakvakarást. A nagylány már a farka csonkját is csóválni kezdte valami furcsa doromboló hanggal párosítva. Furcsa, eddig még sosem dorombolt... MACSKA LETT A KUTYÁMBÓL! JÓSÁGOS, SZENT ERZSÉBET-UTALVÁNY! A rövid pánikomat egy háztársam, Nóri szakította félbe. Olyan szép kékfestő ruha volt rajta, meg akartam fogni így a ruhaaljába bele is kapaszkodtam.
- Milyen puha az anyaga! És milyen szép! - csillogó szemekkel pislogtam fel a lányra, meg is feledkeztem az őrzővédő ebemről, aki két hátsólábára ágaskodott s úgy próbált felmászni mellénk a padra, mint ahogy egy bizonytalan egyensúlyú tipegő baba szokott kapaszkodva ácsorogni.
- Ádám is itt van már? - kérdeztem, miközben felemeltem az ebet és az ölembe vettem a kis dagadékot. Ráadásul helyet szorítottam magam mellett Nórinak is, ha le szeretne ülni ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668796#post668796][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.19. 19:34[/b][/url]

- Nagyon menő! - csillogó szemekkel tapogattam a kék ruhácskát, igaz, nem tartozott a kék a fő kedvenceim közé, de így igazán hangulatos volt. Ráadásul milyen jól megtartotta a színét is az évek alatt, mert biztos nem két éve járt ide az anyukája Nócinak. - Persze, nyugodtan, nem harap! Csak nyalizik. Igazából egy pasi faló, mert mindig megtalálja a srácokat és általában leveszi őket azonnal a lábukról - ekkor egy vigyorgós, sunyi pillantással Viktorra sandítottam fél szemmel, majd vissza Nócira és eszembe jutott az a pár srác, akinél már tiszteletét tette az eb. MJ, Erik, Mattrac és még sorolhatnám. Természetesen Hime azt se tudta, hogy Viktorhoz vagy az új jövevényhez bújjon, ezért csak elvágódott az ölemben és élvezte, ahogy gyöntölték.
- Igen-igen, de nem árulhatom el. Had legyen meglepi, úgy sokkal izgibb! - kacsintottam rá, hiszen ki az, aki nem szereti a meglepetéseket. Olyan embör nem létezik!
Ekkor új személy csatlakozott hozzánk, nagyon ismerős volt, mintha láttam már volna valahol, sőt, biztos voltam magamban, hogy én őt láttam. Mert tutira láttam, csak én nem emlékeztem, hogy hol és mikor. De láttam és ismerős volt.
Nem szóltam közbe, anyám azért mindig egy tockossal ajándékozott, ha belepofátlankodtam a beszélgetésbe és ez valahogy belém nevelődött, a fene tudja hogy.
Követtem Viktort a szemeimmel, ahogy meggyújtotta a tüzet. Tapsoltam, ujjongtam a narancssárga lángok kecses mozgása láttán és ropogása hallatán, ami... várjá' má'! Az a tűz nem a tábortűz. Az Viktor! JESSZUS MARISKA!
Fogalmam sincs mi ütött belém. Felkaptam az élvezkedő Corgit és belenyomtam Nóci ölébe.
- Vigyázz már rá, most életet kell mentenem! - gyorsléptekkel megcéloztam az asztalt, ahol volt még gyümölcslé, a szoknyám útban volt így azt hátradobva rohantam hanyatt homlok az asztalhoz. Ott körülnéztem, hogy hol is lehetett az a hülye itóka, végül megtaláltam. Kancsóstul felkaptam és megfordultam majd elindultam.
- Jövök már Viktor, jövök! Hero lesze.... - és itt lehet azt mondani, hogy Repül a bálna. Jelen esetben a kancsó a kezeim közül.
Túl hosszú volt a szoknyám és hát, ahogy rohanni kezdtem, megfeledkeztem róla, hogy hátra kéne dobni vagy legalább oldalra, hogy akadályozzon vagy essek hasra esetleg valami. Természetesen rátapostam és a másodjára említett opció be is következett.
A barna szoknyára léptem, az anyag nem akart engedni és a súlyom már vitt előre, főleg, hogy a lendület is rásegített, -természetesen a gravitáció tette a dolgát- így én, mint egy lassított felvétellel kiterültem a fűben, mint béka az úttesten, a löttyel teli kancsó pedig olyan gyönyörűen szelte át az eget, hogy ettől még egy hajtó sem tud szebbet dobni kvaffal. Sáros arcocskával néztem fel, ahogy a lángoló Viktor felé száll a kancsó, de az elment mellette, a gyümölcslé a fűben végezte, az edénye pedig...hát fogalmam sincs. Nevetve ültem fel, mert vicces volt, mit ne mondjak, de Viktor még égett. Asszem épp akkor vált igazi főnix madárrá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=669393#post669393][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.22. 15:08[/b][/url]

Még alig kezdődött el a buli, de már meg volt az est fénypontja. Lol, szóvicc. Viktor kicsit beégett vagy le? Igazából sajnálnom kellett volna, de olyan mókás volt, hogy így lángra lobbant a köpenye. Az elsők között voltam, akik reagáltak a cuccra, szóval tök büszke voltam magamra, bár az a hasra esés nem hiányzott a végére. Talán az volt az utolsó csepp ahhoz, hogy kitörjön belőlem az a mérhetetlen kacagás, amit képtelenség visszafogni. Igazából nem is akartam visszafogni magam, buli volt, boldogság ÉS vége volt végre a vizsgaidőszaknak. Erre vártam egész végig!
Nem tudom, hogy mióta ücsöröghettem a fűben, már fájt a hasam, szinte könnyeztem, ideje volt megnyugodnom, mielőtt oda nem lép valaki mellém egy beutalóval az Egységesített Lélekegészségügyi Mágikus Elmeintézetébe, csak hogy szépen fogalmazzunk. Ahhahaha, nem. Normális voltam, csak boldogabban tudtam nevetni, mint más. Ennyire egyszerű. De igazából, ha nem szoknya lett volna rajtam, biztos, hogy hemperegtem volna még röhögés közben a fűben, tök muris.
Végül felálltam, azért még kacarásztam, miközben leporoltam a hátsómat és megtapsoltam az aeromágus srác gyönyörű mentését. Az enyém is ilyen lett volna, csak gyümölcslével és kancsóval. Esés nélkül. De egyébként pont ilyen mentés lett volna! Ha nem hiszed el, így jártál.
Scart és Willt még mindig nem láttam. Nócit és Himét pedig eltakarta a tömeg. Biztos jó kezekben volt az eb, különben már rég mellettem lenne és a szoknyám alá bújna. Ahhj, hülye szoknya! Mindjárt széttépem, ha még egyszer belebotlok! - gondoltam magamban, ahogy igazgattam magamon, hogy sétálni tudjak. Ahogy végeztem, körülnéztem és megláttam Rebit, meg két másik emberkét, akiket nem ismertem.
Egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy amúgy épp nagyon, de nagyon mérges voltam a szoknyára, hirtelen a szobatársam után eredtem, csak akkor értem be őket, amikor már letelepedtek a pokrócaikkal.
- Rebi! Rebi! Rebi! Rebi! – ismételve szólítgattam a lányt, ahogy megközelítettem őket és konkrétan becsapódtam közéjük, mint egy meteor, csak én nem lángoltam és cukibb voltam attól a bazi nagy kavicstól.
- Láttátok? – kérdeztem nevetve - Láttátok, ahogy Viktor lángra lobbant? Milyen szerencsés! Az indián istenek tiszteletbeli főnixé avatták! Tök király, nem? Mondtam én, hogy jó fősámán lesz belőle! - pislogtam a szépen kimázol lánykára meg a két társára.
- Oh - ekkor vettem észre magam, ahogy épp egy beszélgetést szakítottam félbe- Bocsesz - vigyorogtam rá a másik két emberkére.
- Izéke, becsapódhatok hozzátok, amíg nem jön a banda? - ez az esemény teljesen felpörgetett, még bohókásabbá váltam és talán egy kicsit hadartam, aki tudott követni, annak respect.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=705261#post705261][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.10.08. 21:59[/b][/url]

Jobban sikerült az a VAV vagy WOW vagy mi a doxy, mint vártam. Sőt tök büszke vagyok magamra, ami valljuk be, tőlem fura. Egy szót se tanultam rá hónapokig igaz, volt jobb dolgom is így csak az utolsó egy-két éjszakám ment tönkre és úgy néztem ki, mint a mugli filmekben lévő zombik. Ahh, de szeretem a zombis filmeket, te jó ég! Főleg a kaptárt! Az a legmenőbb bár az utolsó részét még nem láttam, szóval illene már azt is megnézni, amint tudom.
A szünetem nem alakult olyan fényesen, az auror hadnagy vagy micsoda ismét egész nyáron figyelt a tavalyi halálfalós incidensem miatt. Igaz, annak azért annyiban örülök, hogy kiderült az elemi mágiával való kapcsolatom. Jobban mondva rájöttem, hogy én biza' a tűzzel egész jól elboldogulok. A többi részéről nem igazán mesélnék, bocs. Esetleg még annyit, hogy apáék felől még mindig nem hallottam semmit, már több mint egy év telt el és kezdek is lemondani róluk.
Amikor ismét a kastélyba betettem a lábam, kicsit egyedül éreztem magam. Lala elment egyetemre, Gwen is és... Anna is kiköltözött tőlünk a szobából. Jó, persze vannak barátaim, csak hiányozni fognak.
A szobámba Sparkle és Hime társaságában fetrengtem az ágyamon, amikor kaptam Vikitől a baglyot, hogy gyakoroljunk. Gondoltam miért is ne, már épp ideje volt, hiszen fejlődni kell ahhoz, hogy tökéletesen uraljam a tüzet és ne gyújtogassam fel a szorgalmijaimat, mint az előző évben. Fúúú, mennyi büntetést kaptam értük, ahh...
A találkozó időpontján kidugva az orrom az ablakon rájöttem, hogy hidegebb volt, mint amúgy kellene lennie. Persze azért is, mivel pyromágusként érzékenyebben érintett a hideg és jóóóól fel is kellett öltöznöm, hogy ne dideregjek.
Mivel gyakorolni indultam, gondoltam jó lehet, ha Sparklet is elviszem, a kis sárkánytigrisemet. Hátha ő is tud nekem segítséget nyújtani a fejlődésem érdekében.
A rétre szökdécselve értem ki, el akartam érni, hogy ne fázzak ehhez pedig mozogni kellett.
- Sziiiaaaaa, Vikiii! - integettem a navis, elemis gyakorlópartneremnek.
- Hoztam Sparklet - mutattam az állatra - Ne félj, nem harap meg semmi, csak eleven és lehet jó lesz, ha ő is itt lesz velünk - kezdtem kifejtegetni mosolyogva mind azt, amit el akartam egy szusszal mondani. Kicsit hadartam. Kicsit nagyon, de reméltem, hogy megérti a javát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=706953#post706953][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.10.29. 18:04[/b][/url]

Mondtam már, hogy utálom a hideget? Nem eleget mi? Amióta kiderült, hogy én bizony pyromágus vagyok, valahogy olyan érzésem van folyamatosan, hogy ha picit is hűvösebb helyre megyek, vacogok és fázok. Szerencsére a víztől nem félek vagy irtózok, így nem kell lemondanom a nyári strandolásról, bár nem megyek annyira szívesen bele a vízbe, mert olyan a tűznek a víz, mint Supermennek a kryptonite.
- Áh, ugyan, szívesen! Még amúgy sem volt ilyen gyakorlásban részem, szóval na, érted! - feleltem Vikinek mosolyogva, miután ő is köszöntött. Aztán inkább szóltam neki, hogy Sparklet is elhoztam magammal, mert ha már megkaptuk őket, akkor csak segítsenek már vagy valami.
Láttam, hogy nagyon méregette az eget, így én is felnéztem s a kérdése hallatán hümmögni kezdtem.
- Nem tudom - feleltem, majd visszapillantottam rá. Nem hallottam, hogy mi volt a második dolog, amit a kérdése után vetett fel. Így úgy gondoltam, lehet csak magának jegyzett meg valamit az orra alatt.
- Mi lenne, ha.... én megpróbálnék felgyújtani valamit, te meg eloltani...? Na jó, ez béna ötlet! - vágtam rá azonnal, jól kiröhögve magamat és a „kreatív” ötletemet.
- Kamilla egyszer mesélte, hogy vannak ilyen párbajok is az elemisek között, de én egyelőre örülök, hogy formázni tudom a tüzet és füstöt tudok jobb esetben képezni - kérdőn néztem Vikire, majd Sparklere is vetettem egy lapos pillantást, ahogy az állatka Viki lábánál szaglászott és kóválygott.
- Spricceld le nyugodtan egy kis vízzel az orrát, ha idegesít. Majd megtanulja, hogy nem mászunk bele senki személyes szférájába.