Erdődi  D. Jonatán

Ruha

Egykis friss levegőre vágytam, ezért felkaptam a kabátomat és a rét felé indultam. Már régen nem voltam kint. Jól fog esni ha kicsit kiszellőztethetem a fejemet. Ahogy a fa kapuhoz értem óvatosan kinyitottam és lassan szűrődött befelé a napfény ahogy egyre tágabban nyílt az ajtó. A lábaim belesüppedtek a földbe ahogy ráléptem a friss gyepre. Azonnal finom friss levegő illata szállt meg és a különböző állatok hangjait halottam. Lefeküdtem a földbe , hogy az eget láthassam.Szeretem nézni a felhőket. Sokszor néztem kis koromban mindíg különféle formák után kutatgatva. Látom ahogy könnyen libennek egymás után. Kissé fázom, de egyenlőre pont jó az idő. Kissé hideg, de az arcomon mégis ott érzem a meleg napfényt.Csak egyedűl vagyok itt ,ezért hallgathatom a természet lágy hangjait. Olyan , mintha kitisztítanám az agyamat. Nagyon kellemes érzés.

Erdődi D. jonatàn

Fekszem és élvezem a szabadban lévő szabadságot. Közeledő léptek zaját hallom meg.Mikor meghallom a kérdést kissé megijedek. Egy fiú áll fölöttem.
- Nem. Nem  affantam el.Csak szeretem nézni a felhőket meg élvezni a természetet.Régen jártam már itt. Kicsit hiányzott - ülök fel és fogadom el a felém nyújtott kezet.
A húzás hatására fellendülök. Szeretem amikor a levegőben vagyok.
- De azért köszönöm. - meg állok egy pillanatra elgondolkozom.
-Találkoztunk már? Amúgy leülünk valahova vagy sétálni szeretnèl vagy egyedűl szeretnél lenni és csak azért jöttél ide , hogy felsegíts és most folytatnák utadat? - kérdezem kisebb mosolyal az arcomon.
-Ja egyébkènt Dehlya vagyok. - nyújtom felé újra kezemet.

Jonatán

-Oké! Akkor....... Induljunk mondjuk arra aztán majd kitaláljuk mi legyen.- mutatok az egyik irányba, majd lassan elkezdünk sétálni.
- Amúgy nem a hely hiányzott hanem egy kis friss levegő. Otthonos bent a klub helységben is, de nem mindíg ha érted mire gondolok?! -mondom neki,mert a múltkor ha jól emlékszem őt láttam a klub helységben, de annyira nem vagyok biztos benne.Most kissé végig mérem, hogy megnézzem kivel is sétálgatok itt ilyenkor.
-Egyébként rellonos vagyok, és nem régóta vagyok itt. Jaaaa és lécci szólj rám hogyha sokat beszélek , mert rossz tulajdonságaim közé tartozik a túl sokat beszélés úgy,hogy tényleg szólj rám - magyarázom neki aranyosan mosolyogva miközben szépen lépkedünk egymás mellett.
- Na elég volt belőlem. Mesélj te magadról vagy amiről akarsz. Mit szeretsz csinálni , mi a hobbid, milyen a ház amelyikbe kerültél, a családodról a macskákról,tudsz-e énekelni meg ilyenek.Vagy lehet teljesen más téma is ha akarod.Já és egyszer az életben még meg kell tudnom , hogy hány embert húztál föl a földről, hogy ennyire megszoktad- magyarázok neki mosolyogva.- vagy ha azt akarod csak úgy sétálhatunk is itt egymás melett némán.

Jonatán


Figyelmesen halgatom ahogyan ,, mesél " nekem. A családjáról inkább nem beszélne. Ez azért jo, mert én sem szívesen mesélek a családomról. Persze a bátyámon kívűl. Rellonos?
-Áááááá  tudtam én - mutatok rá aranyosan felkiáltva amikor meg hallom, hogy egy házba járunk. Akkor jól láttam. Inkább a sarokba szokott ülni egy könyvel.
- De most már akár tudsz velem is beszélgetni. Haa ott vagyok.-mondom neki mosolyogva.Ahogy elmondja, hogy hány embert is állított fel eddig... Na jo rajtam kívül csak egy embert, de egy kicsit elgondolkodva arra jövök rà, hogy én is így reagáltam volna.
- Megértelek- mondom végul neki. kicsit lassítunk a temponkon. Mikor meghallom újabb kérdését egy kicsit elgondolkodom rajta.
- Hmmm..... Mert miért ne?- kérdezem költői kérdésként mosolyogva.
-Amúgy nem is tudom. Talàn azért, mert kis koromban sokat jártam ki. Ilyenkor a családommal a legtöbbször lefeküdtünk a fűbe és néztük a felhőket ahogy haladnak egymás mögött és különféle formákat kerestünk bennük. Persze én mindíg mást láttam, mint ők. - merülök el egy pár pillanatra magamban.
- Hiába senkinek sem lehet tökélletes családja.- mondom neki, mert gondolom neki sem a legjobb ahogy mondta , hogy nem igazán beszélne róla.
- Vagy azért, mert a sok benti lét után jól jön itt kint lenni.- kicsit elgondolkozom rajta, hogy mit is mondtam. Remélem nem látszok annyira őrültnek.
- Oké na és játszol valamilyen hangszeren vagy sportolsz valamit vagy az olvasás a hobbid?- érdeklődők róla, mert szeretném minnél jobban megismerni.
- Ja és ha már te is kérdezted, mi a véleményed a friss levegőröl?- nézek fel rá kíváncsian mosolyommal.

Érdeklődve figyelem a kérdéseimre válaszait. Szóval szereti hallgatni a zenét. Az jó. Jár úszni és futni.Ez is jó,mert az nekem is jót tenne néha napján. Jonatán kicsit más irányba kezd el sétálni én meg követem őt.Megértem hiszen ez így,hogy megyünk körbe-körbe tényleg unalmas. Elmosolyodom a következő kérdésén.
- Szeretek énekelni és táncolni. Egy kicsit ,,művész" gyerek vagyok.Játszom zongorán és egy kicsit hegedűn is. Tagja vagyok a suli színjátszó csapatának, tehát szeretem a színészetet is. Sportolni nem igazán szeretek,de korcsolyázni imádok,de közepesen tudok.Tényleg te szeretsz korcsolyázni?- érdeklődöm utána,majd újra észreveszem, hogy megint túl sokat beszéltem és szegény meg se bír szólalni mellettem.
-De komolyan mondtam. Hogy ha idegesítelek csak szólj rám. Ha akarom abba tudom hagyni a túl sokat beszélést csak nem veszem észre magamon. Nem akarlak elriasztani magam mellől. -mondom meg neki kicsit aggódó fejjel. Eddig nagyon rendesnek tűnik. Soha nem hittem volna,hogy Cat-en és a bátyámon kívül más Rellonos-al így eltudok cseverészni. Kicsit elkezd jobban fújni a szél, ezért kicsit beleremegek.De aztán jobban leszek.
- Szeretek itt lenni. Hallgatni az erdőből jövő hangokat. Ahogy a szél átsuhan a fákon keresztül...Nem is tudom. Olyan mesébe illő.-ezt nem tudom miért mondtam.
-És a kvidicsel hogy állsz? -szegezem neki végül kérdésemet.