[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=481317#post481317][b]Caitlyn Iparis - 2015.03.23. 21:54[/b][/url]
Mókuska
Leonie a maga pörgős, életteli módján rázta meg a kezem, de egyáltalán nem bántam, tetszett, hogy ilyen nyughatatlan. Mint én, csak egy picit elevenebb kiadásban. A gyanúm, miszerint mi ketten jó barátnők leszünk, beigazolódni látszott, aminek nagyon örültem.
- Nem, sajnos még nem. Hm… mi lenne, ha, mondjuk, vinnénk nekik eeegy - Gondolkoztam hangosan
– nagy tálca sütit? A sütit mindenki szereti!El sem hittem, hogy tényleg ilyenről beszélgetünk, de mindenesetre nagyon jól szórakoztam az eszmefuttatásunkon.
- Ááááá – Motyogtam, mintha válaszától hirtelen megvilágosodtam volna, bár sajnos nem lettem sokkal okosabb. Valamiért ekkor eszembe jutott Brandon, és szörnyű hiányérzetem támadt, pedig nem is olyan régen - pár napja - beszéltünk. Reménykedtem benne, hogy itt van valahol és majd összefutunk. Mikor egy nagyobb hüppögést hallottam Leonie felől, még szorosabban öleltem magamhoz a lánykát, hogy érezze, ott vagyok vele és támogatom.
Én megindultam az ugrálóvár felé, s egyik kezemmel Leoniét fogtam, a másikkal meg néhány sütit gyorsan zsebre vágtam, úgy gondoltam, majd Brannel elfalatozzuk valamikor.
A
nagyon cuki felmosórongy mögöttem totyogó lányka kérdése annyira meglepett, hogy hirtelen lefékeztem, majd ránéztem.
- Hát… - Hebegtem. Őszintén szólva ez a lehetőség eszembe sem jutott.
– Nem tudom. Akkor nem kéne itt lennie és több száz rózsaszirommal térdre borulnia, meg helikopterrel felíratnia a nevedet az égre, vagy valami? – Kérdeztem. Minálunk a muglik odahaza ezt csinálták. Vagy legalábbis valami ilyesmit.
– Figyelj, szerintem keressük meg, hátha itt van valahol ez a „Kísz”. Hogy néz ki? – Ha tudom, kit keressek, akkor talán hamarabb ráakadunk. Több szem többet lát, nem?
Úgy véltem, hogy akár az ugrálóvárban is kezdhetnénk a „Kísz” utáni keresést, ezért magammal húztam. Újdonsült barátnőm mintha egy csapásra elfelejtette volna az iménti kis dilemmát, úgy ugrabugrált összevissza, mint egy veszett mókus. Próbáltam tartani vele az iramot, de a lányka nagyon bepörgött, már azt vártam, mikor fog fénysebességgel mozogni. Simán leverte volna a
Bolondos dallamok Tasmán ördögét, erre fogadni is mertem volna. Nevetnem kellett a képzeletemben előtáruló képen, melyen Leonie tornádóként császkál a kastélyban össze-vissza.
Felkaptam a fejem, de már csak annyit láttam, hogy barátnőm eltűnt a várból. Gyorsan odaugrándoztam a már hűlt helyére, de még oda sem értem, mikor nagy hahotázás közepette elém szökellt, majd nagy hajlongásba kezdett. Ujjongva megtapsoltam, elvégre lenyűgöző trükköt mutatott be.
- Legyen tizenöt! – Kurjantottam nevetve.
- Nem is tudom… - Mondtam, de eszembe sem jutott, hogy kihagyjam a dolgot.
– Rendben! - Hála a sok kviddics gyakorlásnak, úgy-ahogy edzésben voltam. Magamban elterveztem, mit fogok csinálni, vettem egy mély lélegzetet és nekiláttam. Hátráltam pár lépést, majd mikor kellő távolságba kerültem, nekifutottam a vár egyik sarkát célba véve, s azzal a lendülettel felpattantam az ugrálóvár egyik, majd a másik oldalára, onnan elrugaszkodtam, és az attrakciót egy szaltóval koronáztam meg, levezetésként pedig odacigánykerekeztem Leoniehoz, de a harmadik cigánykeréknél már szédültem, aminek következtében elvétettem az irányt, és a lánnyal együtt borultunk egy hatalmasat.
- Úristen, ne haragudj, jól vagy? – Kérdeztem, majd mikor láttam, hogy semmi baja, kitört belőlem a nevetés.
- Mit szólnál egy kis forró csokihoz? Kipróbálhatnánk a körhintát is, vagy az óriáskereket. – Ajánlottam fel mosolyogva.
