Gergő

Már kiismerte magát az iskola falai között, azonban irodának megfelelő helyet még nem talált magának. Gondolkozott már azon, hogy a Mestertanonci részlegbe költözik, de azzal olyan gond lett volna, hogy a Mágiatörténetet tanuló diákok nem tudták volna felkeresni. Az is megfordult már a fejében, hogy nem fog az iskolában fenntartani egy irodát, hanem majd a faluban lévő házában alakít ki rá egy kis zugot. Mindezek ellenére hamar el kell döntenie, hogy mit is akar, mert ha végre megtalálja Gergőt, akkor már nem sok ideje lesz ezen agyalnia. Ráadásul, ha megkezdődik a Legilimencia oktatása, akkor még annyi ideje sem lesz, mint most. Őt is le fogja fárasztani a tanítás, hiába kiváló legilimentor.
A folyosókon halad végig, hátha véletlenül megakad a szeme egy olyan ajtón, amin benyitva egy irodának alkalmas helyet talál. Alapjába véve nem sok reményt fűzött hozzá, ezért fel is hagyott a kereséssel, és kilépett az épületből, hogy körbenézzen a birtokon is. Itt is körbe fog nézni, és olyan helyet fog keresni, ahol majd a diákjaival gyakorolhat mindenféle zavarás nélkül. Konkrét célpontja nem volt, így arra ment, amerre a lábai vitték. Fejét jobbra-balra forgatta, kémlelve a tájat, hátha megakad a szeme valami érdekes dolgon. Az eredmény is meglett, ugyanis egy magányosan ücsörgő fiúra lesz figyelmes. Halvány mosolyra húzza száját, és felhagyva eddigi tevékenységével, a pad felé veszi az irányt. Ahogyan egyre közelebb ér, észrevétlenül hatol be a fiú elméjébe, pusztán azért, hogy megtudja mit is olvas. Amint megkapta a kérdésére a választ, felhagy az agyfürkészéssel, és ezzel egy időben ér oda.
– Nem unalmas így egyedül? –teszi fel a kérdést, amire valószínűleg helyeslő választ fog kapni. – Hogy hívnak? –érdeklődik zsebre tett kezekkel. Amikor nem tanít, akkor olyan, mintha egy lenne a diákok közül. Legalábbis viselkedés alapján, mert korilag kicsit kitűnne. Talán még kinézetileg is elvegyülne, ám erre sem fogadna.
– Szabad? –mutat a padra, és ha a fiú megengedi, akkor leül mellé, és onnan figyel rá.

Gergő

A könyvet, amit a fiú olvas, egyáltalán nem ismeri, de nem is bánkódik miatta. Ha majd lesz ideje, jobban utánanéz, addig viszont megannyi dolga van. Többek között meg kell találnia az unokaöccsét, házat kell néznie a faluban, illetve egy irodának megfelelő helyet az iskola falai között. Első problémája meg is oldódik abban a pillanatban, mikor megkérdezi a diák nevét. Felettébb könnyen ment neki, hogy megtalálja Gergőt, de valahol legbelül még nem áll készen arra, hogy elmondja neki a dolgokat. Egyelőre titokban tartja, de előbb vagy utóbb ki fog derülni a névrokonság, és biztos lesz abban, hogy a fiú gyanakodni fog.
– Engem Zalánnak hívnak. A vezetéknevem nem igazán lényeges. –válaszolta mosolyogva a feltett kérdésre. Sok kérdése lenne neki is, amit egyszerűen ki tudna nézni a fiú fejéből, de az nem lenne számára megfelelő. Tőle akarja majd hallani a válaszokat, ám a kérdések feltétele még várat magára.
– Igen, most érkeztem, de nem mestertanonc vagyok. Tanítani jöttem, és valószínű, hogy téged is tanítani foglak. –azt szándékosan nem mondja meg, hogy milyen tantárgyat, mert akkor Gergő elindulhatna valamin, amin nem kellene mástól megtudnia. Végigméri a fiút, és próbálja felmérni a személyiségét, ugyanis nem találkoztak még, és az első benyomás eléggé fontos. Főleg úgy, ha idővel magához akarja majd venni, de ezzel még vár. Előbb felépíti azt a kapcsolatot, illetve bizalmat, ami kell, majd felvázolja a dolgokat.
– Melyik házba és évfolyamba jársz? –kérdez rá mosolyogva, mert azt tudja, hogy Gergő nem rég kezdett, de azért jobb megkérdezni, mint mellétrafálni. Kezdetnek ezeket a kérdéseket tartja megfelelőnek, a többit majd adja a helyzet.

Gergő

A nyelvbotlására elmosolyodik. Nem fogja leszidni érte, hiszen a rokona, csak ezt a fiú még nem tudja.
– Nincs semmi baj, tegezz csak nyugodtan, és köszönöm. –örömmel fogadta a dicsérő szavakat. Tény, hogy formában tartja magát, és nem fog beporosodni egy íróasztal mögött, a rengeteg dolgozat fölé görnyedve. Látta a beszélgetőpartnerén, hogy rosszul érzi magát, amiért elsőnek letegezte, ezért kezét biztatóan teszi a fiú vállára. – Tényleg tegezz csak nyugodtan, nem csinálok ebből nagy ügyet. –próbálta megnyugtatni Gergőt a szavaival, és reméli, hogy hallgat rá a fiú. Ha most megszokja a magázódást, később még gondjuk származhat ebből, ezért is próbálja már a kapcsolatépítés elején kiküszöbölni az ilyen formalitási dolgokat.
– Nem sok mindent hallottam még a házakról, mesélsz egy kicsit a Navinéról? –érdeklődik kedves hangnemben. Szeretné feltérképezni, hogy melyik házba milyen diákok kerülnek, és bár egy átfogó jellemzést kapott, mégis csak egy belső személy tudja megmondani, hogy milyen is a háza. – Képzeld, egyszer én is lekéstem a záróvizsgámat. Rettenetesen égő volt, mikor a végére betoppantam. Rossz helyre hoppanáltam, és mire megtudtam, hogy hol is vagyok, már késő volt. –meséli jókedvűen a dolgokat. Visszaemlékezve vicces a helyzet, de akkor nem volt az. Arra nem kérdez rá, hogy miért nem volt itt a vizsgaidőszakban, és az ő történetét is csak azért mondta el, hogy Gergő ne higgye azt, hogy ezzel valami rosszat tett. Lesz alkalma évfolyamot lépni, és mint ahogyan azt említette a fiú, ha minden jól megy, másodikos lesz. Ezért nem is aggódik miatta.
– Épp Erdélyben voltam, mikor hazaszólított a kötelesség, de egyébként Gyöngyösön születtem. Elmondok neked valamit, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki nagyon, rendben? –vett egy mély levegőt, mielőtt elkezdte volna a monológot, illetve a fiú válaszát is megvárta még. Ha Gergő felkészült, akkor kezd csak bele. – A nagymamád hívott haza, hogy figyeljek rád, mert a szüleid elhunytak. Feltételezem, hogy a vezetéknevemre is kíváncsi voltál, de azt hiszem, hogy lassan kikövetkezteted a dolgokat. –figyeli Gergőt, kíváncsi minden egyes rezdülésére. Nem könnyű megemészteni, hogy a nagy semmiből megjelenik egy rokon, akit soha nem látott még az emberfia. Most mégis ez a helyzet állt elő, és nem tudja kikövetkeztetni az unokaöccse lépését. Jobban mondva nem akar turkálni a fejében, hiába tudna jobban felkészülni a dolgokra. Türelmesen vár, és felkészült minden hullámra, ami a közeljövőben érheti.

Gergő

Mosolyogva rázza meg a fejét, hiszen biztosan nem fog haragudni rá, de azért, hogy Gergőt tényleg megnyugtassa, ismételten megerősíti szavakkal is.
– Ne aggódj, köztünk marad. –előbb vagy utóbb úgy is fény fog derülni a rokoni kapcsolatra, ezért is tartaná furcsának, hogy az unokaöccse magázza. Az ügyesebb, és okosabb diákok már biztosan kitalálták, hogy rokonok Gergővel, főleg azon személyek, akik ismerik is a fiút. Az unokaöccsének fel kell majd készülnie a megannyi kérdésre, amit a diáktársaitól fog kapni, de majd kiderül, hogy mit hoz a jövő.
– Nem baj az, ha te más vagy. Biztosan azért kerültél abba a házba, mert amiket elmondtál, valamelyik igaz rád. Az, hogy melyik, azt csak te tudhatod, és ne legyél ennyire önkritikus. Valaki csak van az iskolában, aki jó barátnak tart téged, illetve a magad módján jó tanuló is vagy. –mosolyogva nézett Gergőre, az utóbbira meg szavakkal nem is reagált, csak tudomásul vette a dolgot. Tudja, hogy mi történt a szüleivel, mert az édesanyja elmondta neki a dolgokat… igaz késve, de azért megtudta. Mélyen érintette a dolog, és sokáig nem is szólt senkihez sem. Megrázó élmény elveszíteni egy családtagot, ezért is tudja, hogy Gergőnek milyen rossz. A fiú az apját, ő pedig a bátyját veszítette el.
Ezek után jött a hidegzuhany, ha egyáltalán lehet azt annak nevezni. Látta, hogy unokaöccse nagy szemekkel néz rá, illetve a közeledését is észrevette, de nem mondott és nem is tett semmit sem, csak figyelte a fiút. Neki is ugyanennyire sokkoló volt, hogy van egy unokaöccse, de ő ugyanakkor mérges is volt az anyjára, amiért ennyi ideig elhallgatta előle. Már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de be is csukja, mivel Gergő megöleli őt. Meglepődik egy kicsit, hezitál is, hogy most mit is tegyen, de végül úgy dönt, hogy átöleli az unokaöccsét, magában pedig elraktározza, hogy eddig könnyedén mentek a dolgok. A kijelentésre halványan elmosolyodik, azután megkönnyebbülten sóhajt fel.
– Azt elhiszem. A te helyedben nekem is rengeteg kérdésem lenne. Ne tudd meg, hogy mennyire kiakadtam a nagyanyádra, mikor közölte, hogy 11 évesen elküldött a faluba… De, hogy ne csak itt üljünk, sétáljunk egyet, és felteheted az összes kérdést, amit szeretnél. –ajánlotta fel, majd elengedte Gergőt, és felkelt a padról. Ha a fiú is belegyezett, akkor elindult a birtokon, és a feltett kérdésekre készségesen válaszolt.