Kinézet

Az utazástól fáradtan esett haza előző este, de a DÖK-ös szervezési dolgok miatt nem volt ideje még kipakolni sem. Intézte és szervezte a dolgokat amiket kellett, hiszen a szünetben is kijár a diákoknak a buli és a szórakozás. Neki is, bár nem vallja be még magának sem, hogy pihennie kellene, másnak emg aztán főleg nem.
Szeme alatti karikáit reggel szépen elrejtette a sminkkel, Mátéval megbeszélte, hogy fent találkoznak majd a programon és már ment is a kastélyba nyomában a három állatkájával. Eléggé érdekesen néztek rá, hogy egy mosómedve szerű lény meg egy macska pórázon sétált mellette, egy kis sárkány meg a szárnyait próbálgatva néha nekiment a saját gazdája fejének.
Amíg a lány fel-alá futkosott, ők a réten eljátszottak - kivéve Noakot, a sárkány végig a gazdi vállán üldögélt -. Mielőtt elkezdődött volna a réten rögtönzött mini vidámparkos program, a "gyerekeit" felhordta a fészekbe, ő pedig átöltözött. Sportcipőben, farmer öltözetben ment vissza a rétre ahol már kész volt minden és lassan az emberek is elepték a helyet.
Ő végig ott volt, beszélgetett és próbálta jól érezni magát, néha meg Máté után nézett, de sehol nem látta. Már vagy egy órája italért indult, de állandóan megállítottak. A tizedik embert már elküldte volna melegebb éghajlatra, ha éppenséggel nem a drága bátyja lett volna, aki összeborzolta a haját.
- Ne csinálj úgy, mintha éheznél - vigyorgott rá Mátéra. Elkapta a kezét és az asztalhoz vonszolta, ő is épp oda indult. A srác kezébe nyomott egy tányért, magának meg egy pohárba töltött valami piros gyümölcslevet.
- Felülsz velem az óriáskerékre? Vagy mit csináljunk? - máris jobb kedve volt. Részben azért mert nem száradt ki, részben pedig a fogadott tesója miatt.

Talán Kriszti

Melegebb kardigánt húzott össze magán mielőtt leült volna a tópartra. Sötétedett már amikor csatlakozott a DÖK tagokhoz. Nem volt már sok dolga, épp csak ránézni, hogy minden rendben megy-e és a kívánságlámpásokból is van elég.
Egyelőre még csak a csillagok voltak fent az égen, és pár csónakkal beljebb mentek a tavon, főleg párok.
Neki nem hogy párja, még jelöltje sem volt erre az alkalomra, és ezt egyébként annyira nem is bánta. Teljesen elégedett volt azzal, hogy pár percig belefeledkezett a csillagok nézésébe, és csak akkor foglalt magának helyet, mikor már elkezdtek szállingózni az emberek. Ez a kívánságlámpásos dolog feltette a pontot az i-re, ami a születésnapját illeti. Mert ezen a napon, május elsején töltötte a tizenkilencet, és egy igazán szép napot tudhatott maga mögött.
Úgy volt vele, hogy nem köti el a csónakot, hátha akad társa, és nem fogják irigynek titulálni amiért egymagában küldi fel az összes kívánságát. Az égre felnézve, a fák felett egy apró kis kék fényt pillantott meg. Elmosolyodott a látványra. Tudta, hogy az Noak tüze volt, és minden rendben van otthon még akkor is, amikor ő éppen ilyen formában végzi el a kötelességeit.

Kriszti

Mostanában nem volt miért panaszkodnia. Azon kívül, hogy felügyelők lepték el a kastélyt, mindennel elégedett volt. Család, barátok, és a vállalt feladatok... Hiába fáradt, nem nagyon mutatja. Szereti ezt csinálni, szereti, hogy nincs egy perc nyugalma sem. Hisz még a kívánságok estjén is "dolgozik", a DÖK elnökeként van jelen, nem azért, mert annyira jónak tartja ezt a romantikus fényes akármit.
Az eget figyelve kissé el is kalandozott, alig vette észre, hogy a rellonos kisgólyája megérkezett hozzá. Meglepetten kapta oda tekintetét a lányra.
- Szia - halvány mosolyt varázsolt arcára. - Köszönöm, aranyos vagy - váratlanul érte, hogy Kriszti tudott a születésnapjáról, de jól esett a lánynak.
A partnál álltak még, így kezét könnyedén ki tudta rakni a csónakon kívülre, a fűre. Ujjaival finoman játszott a fűszálakon, melyek a mágiára reagálva azon a kis részen megrezzentek, tovább adva ezt a többinek is még egy-két méteren keresztül. Csak mintha a szél fújta volna meg őket.
- Őszintén...fogalmam sincs - mondja elmosolyodva. - Te? Egyáltalán hiszel benne? Nem tudom, hogy mi igaz belőle, de valami olyasmit mondtak, hogy a csillagok állása miatt, meg a fene tudja mi miatt könnyebben teljesülnek a kívánságok - vállát megvonva húzódik vissza a csónakba, és egy pálcaintéssel, nonverbális varázslással löki el magukat a parttól.

Alison

Nem lehetne megmondani, hány óra van, korai este is úgy tűz még a nap, hogy aki óra nélkül mászkál, az garantáltan késni fog - akárhová is megy. Anne azonban óra nélkül is már a megbeszélt találkozó előtt egy negyed órával a réten van, a fűben üldögél és játszik legújabb örökbefogadottjával, a még kölyök kneazle-lel. A pöttyös ördögfióka tökéletesen beilleszkedett a családba, a lány pedig próbálja minél jobban magához szoktatni, hisz ez az anyák dolga.
A nála néhány évvel fiatalabb Alisont várja itt, mert legendás lények gondozásán azt a feladatot kapták az ifjabbak, hogy gyakoroljanak, vagy tanuljanak mestertanoncoktól. Rég nem volt már feladata kisebbekkel, főleg most, hogy hónapokat töltött a Mangrowe-erdőben.
- Nézd, ott jön Alison- súgja a macskának egész közelről és a közeledő lányt figyeli.

Alison

Kivételesen jó kedvében van, néhány napja érkezett csak haza az erdőből, és ezt a pár napot pihenéssel töltötte. Mosolyogva pillant a lányra, aki hozzájuk igyekszik és elkapja a macskát mielőtt karmokkal támadna.
- Nem történt semmi - legyint, most az egyszer képes elnézni a késést. Egyáltalán késett? Fogalma sincs róla.
- Melyiket szeretnéd? Elvigyelek az erdőbe, vagy megnézed Noakot? Ó! Noak a sárkányom - ráncolja a homlokát, közben pedig figyeli, Alison miket pakol elő. Hümmögve veszi sorra fejben a lényeket, akikkel érdemes lenne kezdeni valamit.
- Tudok mutatni bólintéreket, bár ők nem épp...veszélyesek. Nem olyan messze innen találkoztam egy kisebb hippogriff családdal. Talán emberhez tartoznak - megvonja a vállát és innentől a lányra bízza, mit szeretne megvizsgálni. Amíg erre a döntésre vár, az ölében hempergő kneazle-t csikizi és az elemi mágia segítségével kommunikál vele.