Ophelia


Ma az újdonság kedvéért meglátogattam egy olyan órát amit nem vettem fel. Mondhatni elég jól éreztem magam, mondjuk voltak részek, amikor egy mukkot sem értettem, de amikor tudtam valamit hozzászóltam az órához. Minden rendben lett volna, ha nem lett volna bent egy másik lány akinek nem tetszett valami. Eleinte nem érdekelt és nem is foglalkoztam vele, de az óra közepén már eléggé betelt a pohár és összeszólalkoztunk.
Az óra végén hamar elhúztam a csíkot, nem akartam vele még többet vitázni. Messziről sütött róla, hogy nem az a jó tét lélek aki egy szócsatával megelégszik. Fel spuriztam az Eridon körletébe és csak akkor jöttem le onnan, amikor elmentem harapnivalóért. Magammal vittem pár könyvet, hogy átnézzek pár dolgot ami nem volt világos számomra. Evés után a megfelelő helyet kerestem a réten, amit pont akkor szemeltem ki magamnak, amikor éreztem valami nagyobb lökést a hátamközepén. Vetődés közben a könyveim kiestek a kezemből én meg a fának neki csapódtam. Az csapódás következtében felszisszentem majd a földre csúsztam. Mind ezután a fejemhez kaptam, hogy megnézzem, e vérzik e valahol mert nagyon fájt. Közben pedig próbáltam kiszúrni, hogy ki lehetett az. A látásom elég homályos volt, azért felismertem az ismeretlen lányt, aki a másik fatörzsének dőlve szegezett felém egy kérdést.
- Jól hallottam, elmebeteg vagy? Mire volt ez jó te abnormális? –kérdeztem vissza gúnyos hangon majd kezemmel megtámasztottam magam a fatörzsén és feltápászkodtam. A ruhámról letöröltem a koszt, majd a könyveim után hajoltam, hogy felvegyem őket. Közben a másikkal egyáltalán nem foglalkoztam.

Ophelia

Egyáltalán nem ijedtem meg tőle. Láttam már a muglik között is hozzá hasonlós, sőt még rosszabbat is. Ott is a nagy számért kötöttek belém állandóan és meg tanultam kezelni az ilyesfajta helyzetet. Azért még is valamiért kirázott a hideg, amikor a lány szemébe néztem.  Nem a félelem miatt, az biztos nem, inkább valami más volt az oka, a kisugárzása vagy nem tudom. Igen, biztosan a kisugárzása miatt lehettem libabőrös.
- Nem beléd kötöttem csak kijavítottalak. De most komolyan ilyen gyerekes dolog miatt taszítottál a fának? –értetlenkedtem, a kérdésem végén egy halvány futó mosoly jelent meg az arcomon. talán észrevette talán nem. Nem izgatott, inkább a mozgással voltam elfoglalva ugyan is az még nehézkesen ment. Pont úgy érkeztem az esésnél, hogy a csípőmet az egyik fa aljában heverő köbe beütöttem.
A felállással hamar megvoltam a hajolás volt az, ami nehezemre ment, de az ismeretlen szőkeség még ebben is „segített”. Egy újabb varázslatot küldött felém -ami elől persze nem tudtam kitérni –és újra a földön találtam magam. Mázlim volt, mert nem estem olyan nagyot, a fejemet megint bevertem, de az már meg se kottyant.
- Ah, te tényleg nem vagy eszednél. –masszíroztam meg a kobakom majd feltérdeltem. Felé fordítottam az arcomat és a tekintetét kerestem. –Had kérdezzek már valami. Neked mire jó ismeretlent így szadizni? –hangomon semmi gúny nem hallatszódott. Nem akartam tovább cukkolni csak megérteni, hogy neki mire jó ez. Bár tudtam, hogy nem fogom megtudni, de még is azért érdeklődtem e felől egy kicsit.