[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=115339#post115339][b]Keith Coltrane - 2013.05.11. 18:57[/b][/url]
Maid CafeLeonie, NikiAnnak ellenére, hogy a LLG órai aktivitása kimerült abban, hogy elvarázsolt papírrepülővel üzeneteket küldött Leonie-nak, nyögdécselve elterült a padon, miközben vicces rajzocskákat gyártott a pergamenére és a kint sátrat építő embereket bámulta lustán pislogó szemekkel, meglepő gyorsasággal pattan fel kicsengetéskor, hogy a hátsó sorból startolva elsőként lépjen ki a teremből, megnyerve ezzel a tanárnő rosszalló tekintetét. Persze mire a tanárnő egyáltalán ránéz, ő már hármasával szedi a fokokat a lépcsőházban, hogy minél hamarabb odaérhessen a találkozóra, és ahogy a levélben is írta, végre "felrázhassa magát," ebből az élethez méltatlan punnyadtságból.
Ajtó ki, ajtó be, csapódás, ordibálás, rohanás, táska le, szekrény ki, ing a földön, konyakos bonbon a szájban, nézzük, mit is lehetne felvenni erre az
akármire. Gilbertet már tegnap megkörnyékezte ezzel kapcsolatban, mert nagyjából annyit tud a japánokról, hogy hasonlítanak a kínaiakra, okosak, gyorsak, a nők gésák, a férfiak meg nindzsák. Gilbert azt mondta, ezt az álláspontját ne terjessze a rendezvényen...hüm.
Szóval ő most Úr. Persze, ez egyértelmű, de egy úr mégsem léphet ki emberek közé akármiben, ha a szolgálók beöltöznek, neki is meg kell tennie a minimumot.
A köpeny ötletét hamar elveti, talál jobbat, meg persze Leonie-nak is vinni kell valamit, már ha hagyott valami használhatót Keith szekrényében, miután az egyik látogatása során kifosztotta a srácot.
A különleges alkalom tiszteletére felrak még magára két pecsétgyűrűt, még kettőt a zsebébe csúsztat, egy gyorsan száradó mágikus kencével pedig gondoskodik róla, hogy
a haja egy igazi uralkodó bozontja legyen, noha ő ezt még hátrafésüli a speciális merénylet tökéletesítése végett -
hosszú ujjai a sminkkészlet felé nyúlnak. Szokatlan művének utolsó ecsetvonásait már csukott szemmel is képes feldobni, még úgy is, hogy eddig szemben volt a vászon, és nem ő maga volt az. Biztos benne, hogyha valóban uralkodó lenne, a lehető legfeltűnőbb megjelenést produkálná, ezért igyekszik most is alkalmazkodni önmagához. Cipő nem kell, indulás.
Érezve előkelő eleganciáját jól ki is húzza magát, legfőképpen mikor a rét területére ér. Elképzelhető, kissé szokatlan a stílusa, de aki nem jönne rá magától, hogy ez a kigombolt inggel együtt is az ő uralkodói ünneplője, annak elég ránézni csalókásan mosolygó arcára; úgy néz, mint egy büszke király.
Persze ahogy az előre gondolható, elég meglátnia Leonie-t, hogy kiessen ebből a kegyes-felsőbbrendű szerepből, hamarosan ugyanis úgy integet felé, mintha évek óta nem látták volna egymást, bár a kimázolt arcán ülő furcsa vigyortól Leonie jogosan érezheti úgy, hogy eddig még nem is ismerte igazán a srácot.
- Csak, hogy ideértem...még hintó se jött értem. - Panaszolja egy szép meghajlás után finnyásan vigyorogva, aztán elneveti magát és előveszi a különböző ékszereket, amiket a zsebében hozott. Nagyjából ekkor veszi észre maga mellett Nikit, aki mellől talán még jobban kirí, mint az átlagdiákok közül.
- Már végeztél? - Kérdi összevont szemöldökkel, mikor felméri az Úrnője előtt heverő számlát. Meg se várja a választ, már rázza a fejét, és a fura pisztolyos lány felé fordul. Felveszi a számlát, hogy visszaadja neki.
- Majd együtt fizetünk. - Közli vele szélesen vigyorogva, majd teljesen logikátlanul a kezébe nyom egy pecsétgyűrűt, mintha borravalót adna.