Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=304901#post304901][b]Dwayne Warren - 2014.06.03. 14:47[/b][/url]

A felügyelőtanárok unalmas és cseppet sem érdekfeszítő köreit rója, újra és újra. Ha legalább számottevő kihágások történnének, azonban erre nem számíthat egy ilyen napos, délutáni órán. Két egymásba gabalyodott párral találkozott mindössze, őket egy nem túl barátságos figyelmeztetéssel küldte útjukra, ettől függetlenül minden csöndes, nyugodt és annyira nevetségesen, kiábrándítóan unalmas.
Zsebre tett kézzel, a fejét lógatva ballag, néha föl-fölsandít a kastélyra, a napfényben megcsillanó ablaktáblák azonban minduntalan bántják a szemét. Kocsikon, motorokon, sárkánytojásokon, tőzsdén és ehhez fogható, felnőttes dolgokon mereng, lényegében megfeledkezve róla, pontosan hová tart.
A tárgy teljesen váratlanul, enyhén súrlódik a vállával. Gondolatai közül felocsúdva, a rémület jeleivel az arcán lép vissza. Mi a... mi?
A szeme összeszűkül, nagyon bizonytalanul billenti oldalra a fejét. Mi. Mi ez. A válla fölött hátrapillant, majd a zsinegre, végül a kalácsra, amit tengerentúli származása okán csak nagy vonalakban kategorizál ételnek. Ühüm. Jó. Kicsit felvonja a szemöldökét, a mutatóujjával megböki a kalácsot, ami cukros ingaként kezd lengedezni a faágon.
Ezek a magyarok furák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=306250#post306250][b]Dwayne Warren - 2014.06.05. 16:57[/b][/url]

A kürtőskalács kileng, pár halovány pillanattal később pedig súrlódó, csusszanó hang hallatszik a lombok közül. Egy "hah?" kíséretében sandít fölfelé, ekkor azonban már késő: egy indokolatlan, rózsaszín nyúlfeneket lát, egyenesen felé röpülni, túl gyorsan ahhoz, hogy reagálhasson.  Reflexből húzza be a nyakát, a légicsapást kikerülni azonban nem tudja. A beazonosíthatatlan tárgy furcsa mód plüss érintésével préseli magát a nyakához, ráadásul, amitől egyenesen kiveri a víz: MOZOG.
   -  JesszusatyaSZENTÚRISTEN!
Kutyamód megrázza magáz, fél kezével a tarkója felé nyúlna, hogy megragadja at ismeretlen eredetű betolakodót, keze azonban puha plüssfüleket érint. Ezzel együtt pedig köszönés és egy nyilvánvaló kérdés is elhangzik.
Ő pedig teljesen megrökönyödve dermed meg ezen.
Az előbbi, görcsös szorítás alábbhagy, a keze bizonytalanul az állat (?) fél tarkójára kúszik, annál fogva leemeli a nyakából, hogy szemmagasságba lengetve jól megnézze magának. A kürtőskalács szélesen kileng a madzagon, cukros maszatot hagyva a térdén.
   -  Váó.
Ennyit tud hozzátenni mindössze, pofátlan módon kezdi forgatni a plüsst a kezében, mintha holmi játékszer (haha) lenne. Leginkább egy nagyon ügyes trükknek gondolja, semmiképp sem bátor nyúllovagnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417239#post417239][b]Dwayne Warren - 2014.11.06. 18:06[/b][/url]

A vállával tör utat magának a hömpölygő tömegen át a Nagyterem szélesre tárt ajtajának irányába. Levegőt akar, friss levegőre van szüksége, csöndre, hidegre, bármire, csak egyszer ebben a rohadvány életben kijusson innen. Egy ajtóban egymás karjaiba borult pár mellett oldalaz ki végül, akik túlságosan elmerültek már ahhoz, hogy egyáltalán felfogják, mindezt ideje lenne valahol egészen máshol folytatniuk.
Egy ideig mérsékelt lelkesedéssel, ám végezte a kötelező gardedám szerepét, szétválasztotta azokat, akiket kellett, csak akkor távolodva el a fal közeléből, amikor feltétlenül szükséges volt. Gyermekkora óta iszonyodik a tömegtől, mindentől, amit egy terembe zsúfolódva repetitív zenére kell csinálni, miközben valaki mindenképp a testéhez ér. Csak ne nyúlkáljanak, csak ne, csak mindenki maradjon szépen...
Levegőt. Most.
Átcsörtet a bejárati csarnokon, érzi, hogy a teste már jócskán túlmelegedett a jelmez alatt. Kapkodva húzza lejjebb annak cipzárját - elvégre alatta hétköznapi ruháit, pólót és farmert visel, egész addig nem áll meg, míg kilöki a hatalmas, tölgyfából kovácsolt főbejáratot.
Szakadozottan vesz mély levegőt, a benti zene lenyomata bár halkan, de továbbra is a fölében cseng. Maga mellett kienged két kaszásnak öltözött lányt, a nyomukban lépdel le a lépcsőkön, majd a szabadba érve céltalanul indul az ellenkező irányba.
A kastély keskeny ablakain át kiszűrődő fény sárgás derengésbe vonja a rét füvét. Megdörzsöli a homlokát, a jelmez alatt a farmerja zsebébe nyúl, a cigaretta hamarosan felizzik a kezében. A nedves fű meghajlik a bakancsa alatt, ő az ég felé fújja a füstöt, élvezve, hogy lassacskán ugyan, de végül megnyugszik. A hűvös levegő végigmarja átmelegedett testét, de ez most nem rossz, ó, dehogy, ez jó, nagyon jó. Különösebb cél nélkül sétál egyre távolabb a kastélytól, ameddig már alig hallatszik el a benti zene.
Tompán látja a padon kuporgó alakot. Lassít a léptein, ismét kifújja a füstöt, ahogy végül a jelmez alapján felismeri őt. Az eddigi feszítő érzés, ami már korábban már enyhülni kezdett, ismét a mellkasába kapaszkodik.
   -  Rosszul vagy? - kérdi kissé felemelve a hangját, ami rekedtnek tűnik. Nem igazán mer vagy akar közelebb menni, egyelőre nem. Csak megáll, abban az idétlen csontvázas pizsamában, mint egy komplett idióta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417266#post417266][b]Dwayne Warren - 2014.11.06. 18:49[/b][/url]

A nő finom jelzésére az alsó ajkába harap, hosszú szívdobbanásnyi pillanatokig egy helyben áll, magában mérlegelve a kérést. Végül a cigarettát visszavéve a szájába sétál közelebb, majd ül le mellé a hűvös, itt- ott már lepattogzott festékű padra.
   -  Kösz - bólint egy aprót, oldalra pillantva a nőre - Mina találta, én meg hát... különben meg tök kényelmes. Csak meleg.
Halkan dünnyögi a szavakat, melyek nyomán apró füstgomolyagok tekeregnek tovább a csillagok felé. Szétcipzározott jelmeze alól, szürke pólóján a Greenday egyik korábbi lemezének döglött nyulas emblémája vigyorog a semmibe, mint a kínos beszélgetés egy harmadik, szórakozott tagja.
Bólint, ismét benyúl a jelmez alá, hogy nehézkesen ismét előhúzza a dobozt. A hüvelykujjával hajtja föl annak tetején, majd nyújtja a nő felé, másik kezével ismét kiveszi a szájából a szálat.
   -  Hagyd csak.
Átadja, és bár illene, nem gyújtja meg neki. A dobozt kettejük közé dobja a pad deszkáira,kissé előrébb dől, hogy a könyökét a térdein támassza meg. A hideg befurakodik a pólója  alá, végigkúszik a bőrén, egyszerre csillapítva a teste túlhevültségét és a mellkasában kalapáló szíve sebességét. Oldalvást hunyorít föl Zójára.
   -  Ja. Kellett - megnyalja a szája szélét - Nem bírom ezt a tömeget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417291#post417291][b]Dwayne Warren - 2014.11.06. 19:21[/b][/url]

Felhorkant, csak megcsóválja a fejét, a szálat a hüvelyk- és mutatóujja közt tartva. Persze, macskaruha. Rengeteg cifrát látott ma, épp annyit, ami feltételezi, hogy többé nem vesz részt ilyen jelmezes mulatságon. Ahogy elérkezik a Halloween és az első faragott tökök megjelennek, a tinédzser lányok egyszerre csavarodnak be és mintha egyfajta versenyt rendeznének, ki képes megalkotni a leginkább zavarba ejtő öltözetet. Aztán persze legyen ember a talpán az a tanár, aki a házirendnek eleget téve képes tartani a szemkontaktust, ha már... minden áru a kirakatba került.
Figyeli, ahogy a nő meggyújtja a saját cigarettáját, a tekintete akaratlanul is, a vele született ösztön által vezérelve vándorol a merészen kivágott felsőre. Nem, Zója soha, tényleg soha sem tudta, hol a határ. Korábban persze ez nem zavarta, ó, épp ellenkezőleg.
Megköszörüli a torkát, végül észbe kapva fordítja el a fejét a kastély irányába.
   - Hormontúltengés és zabigyerekek, mi? - a cigarettát megbillenti az ujjai közt, a hamu a cipője mellé hull a kitaposott, nedves fűbe - Nekünk nem voltak gardedámjaink.
Halkan és szárazon beszél, a tekintete a fényes, váltakozó színekben pompázó ablakokon nyugszik. A bejárati csarnok ajtaja ismét kinyílik, széles fénypászmát vetve a fűre.
   -  Elmúlt. Jól vagyok. - pillant rá vissza furcsa félmosollyal - Biztos van egy őrangyalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417400#post417400][b]Dwayne Warren - 2014.11.06. 20:39[/b][/url]

Röviden felröhög, az ég felé fújja a füstöt. Párzási rituálék. Már nagyon rég nem gondolt arra a felelőtlen és tapasztalatlan kölyökre, aki egy véletlen nyomán elkezdte a maga szánni való módján szédíteni az Európából érkezett lányt. Fogalma sem volt, mit kell csinálni, vagy hogyan, mégis, jóval valóságosabbnak hatott, mint ezek az erőltetett játékok. Bár lehet, sőt, biztos, hogy mai fejjel ugyanúgy tarkón vágná azt a srácot is, mint azokat, akik a lányokon lógnak odabenn.
A hideg végigrázza a testét. Összébb húzza magát, majd egy nyögéssel hátradől a padon.
   -  Egy ideig még velem lesz.
Mormogja végül könnyedén. Zója felé pillant, keresi a tekintetét, azon tűnődik, elmondja-e a teljes igazságot. Senkit sem avatott be a hirtelen bekövetkező, csodaszámba menő gyógyulása részletei, mindmáig ez Adam és a saját titka. Abban biztos, hogy a vámpír nem fogja elmondani senkinek - egy ideig pedig ő is szeretné megtartani magának a dolgot. Nem tudná megmagyarázni, miért, ám úgy érzi, ez egy privát esemény emlék marad.
A szemei Zója arcán időznek. Ismét az ajkába harap, végül vonakodva szólal meg:
   -  Köszönöm, hogy bejöttél aznap. Bár Mina mondta, hogy... - megvakarja a tarkóját - de azér' kösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417593#post417593][b]Dwayne Warren - 2014.11.07. 09:58[/b][/url]

Nem. Most nem fog válaszolni. Lehet, hogy egyszer, a nem túl távoli jövőben beavat valakit Adam segítségének még számára is ködös részleteibe, de az biztosan nem most lesz. Hagyja, hogy a megválaszolatlan kérdés tétlenül és kínosan lebegjen köztük egy ideig, eleget ahhoz, hogy Zója is felfogja ennek az értelmét. Senki sem mondta, hogy Dwayne könnyű és beszédes társalgó fél, nem esik nehezére kategorikusan süketnek tettetni magát, ha a helyzet úgy kívánja.
Lejjebb csúszik a padon ültében, a cigarettát a fogai közé fogja, amíg a jelmez alatt keresgél. Tényleg olyan ez, mit egy bűvészkalap, amiből bármit bármikor előhúzhat - jelenleg például egy, az iskolai rendezvényeken csempészárunak számító, apró fém laposüveget.
Vesse meg, aki szeretné - de ennyi zajt, tömeget és fiatalt csak megfelelő gyorsítóval lehet elviselni.
Fél kézzel letekeri a fém kupakot, végül pedig, anélkül, hogy ő maga beleinna, a nő felé nyújtja.
   -  Így majd nem fagysz meg.
De, igencsak zavarja a hozzá érő, hideg női láb. Furcsa mód nem ápol baráti viszonyt a meztelen lábfejekkel, bár most igyekszik barátilag túllendülni ezen a megrökönyödésen. Nem húzódik el tőle tehát. A szálat ismét kiveszi a szájából, a jelmezt összébb húzza most már lehűlt, enyhén fázó testén.
   -  Már nem vagyok együtt vele.
Félvállról motyogja, a szemét konokul a kastély fényfoltjain tartva, erővel téve úgy, mintha az egész még csak nem is számítana. Ez persze nem több, mint egy nagy, kövér, elfuserált hazugság. Bárki, aki cseppet is ismeri tudja, hűségesebb és makacsabb annál, mint hogy ilyen könnyen továbblépjen.
Dwayne Warren lényegében csak egy epekedve gazdát kereső kóbor kutya.
Szusszan egy aprót, végül visszapillant a  nőre. Az arcát kékes derengésbe vonják a kastély és a csillagok fénypontjai.
   -  Akkor ne tegyél úgy. Mert én sem fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417616#post417616][b]Dwayne Warren - 2014.11.07. 12:03[/b][/url]

  -  Jeez, lassabban... - mormogja, látva, Zója mekora hévvel húzza meg az apró, ám méretéhez képest meglepően nehéz üveget. Egy éve van a tulajdonában, mikor egy szobakisöprés alatt elkobozta az egyik alaksori hálószobából. Cseles kis tárgy, ügyesen bűvölték meg, jócskán kiegészítve az úrtartalmát, így, bár egy belső zsebben is könnyen elfér, komoly mennyiségű cuccot tárolhat benne.
Visszaveszi az üveget, ő bizonytalanabbul - vagy épp már jól felkészülten -iszik bele. Kifejezett vészhelyzetekre tartogatta, idegnyugtató gyanánt, ha végképp nem bírná a benti tömeget, de valamilyen okból nincs lehetősége a szabadba menekülni. Lehet, hogy tanár létére mindez teljesen, elvitathatatlanul illegális - de merje bárki megszólni érte. Az ital fanyar ízével a szájában csavarja vissza a fém kupakot, majd a doboz mellé leteszi kettejük közé a padra, mintegy mechanikus térelválasztó gyanánt.
   -  Nem. Simán csak nem működött. - dünnyögi az ég felé, kifújva a füstöt. Újabb kövér és nyilvánvaló hazugság hagyja el a száját, immáron másodjára. Még kicsit lejjebb csúszik, hogy kinyújthassa a lábát, a fejét pedig megtámassza a pad kopottas háttámlájának szélén.
Zója kérdez, ő felbámul az égre. A csillagok vádlón és cinikusan pislognak le rájuk.
   - Hmm-mmmm...- az ajkát rágcsálva figyel fölfelé, a jobb kezét, melynek ujjai közt a cigaretta füstölög, a bal felkarjára kulcsolja - Lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417634#post417634][b]Dwayne Warren - 2014.11.07. 14:16[/b][/url]

   -  Uuuh-hmmm...
A cigaretta megbillen a szájában, kifejezéstelen arccal bámulja a csillagokat, amik látványa az otthonát juttatja az eszébe. Bogolyfalván, ahol most lakni kényszerül, hiába néz föl éjjel, az utcai lámpák fényében nem láthatja azt, amit most, itt a nagy büdös semmi közepén. Wisconsinban, amerre felnőtt, nem voltak helikopterek és közvilágítás sem, ellátott addig, ameddig csak lehetett.
Mélyről jövőt szusszan, végül a cigarettát kiveszi a szájából, eldörzsöli maga mellett a padon, majd ledobja a fűbe.
   -  Veled se működne. - pillant föl rá, teljesen őszintén. A tekintete a nő két szeme közt igázik - És ezt te is tudod, Sunshine.
Tudja, ki meg kell tennie, amit muszáj - és kimondani azt, amit senki más sem mer. Egész nyomorult kis életében ezt csinálta, ha nem, akkor mások után takarította a magánéleti sz*rt, egyedül a sajátjával nem törődött senki. Soha, de soha senki.
Ahogy a nő szemébe néz épp egy ugyanolyan sérült lélek pislog rá vissza, mint ő maga. Mindenkinek valami defektje, valakinek több, valakinek kevesebb. Ő már pontosan ismeri Zójáét, ahogy a nő is ismeri, benne mi van. És mégis; mégis tudja, hogy egy újabb kapcsolat vele nem lenne több, mint egy rég elfelejtett fiatal srác kapaszkodása abba, mi menthetetlenül eltelt.
Összébb húzza magát, a fejét visszafordítja a kastély felé.
   -  Hazajössz ma velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=417688#post417688][b]Dwayne Warren - 2014.11.07. 16:17[/b][/url]

Maga mellé nyúl, hogy az üveget és a felbontott doboz cigarettát visszaküszködje a zsebébe, valahová a jelmez legmélyén. Feljebb ül, megtapogatja a csuklóját, csalódottan veszi tudomásul, hogy minden taktikailag fontos felszereléssel kitömte ezt az átkozott pizsamát, a karóráját mégis sikerült az asztalán hagynia. Így elképzelése sincs, hány óra lehet - de akármennyi is, számára ez pontosan a "most-kell-lelépni" pillanat.
A srácokat parancsolja ágyba az, akinek kedve van, a takarításra pedig úgyis ott lesznek a manók - részéről már igazán elkezdené a hétvégéjét. Úgy fest, Zója társaságában.
A beleegyező válaszra, ha alig érezhetően is, ám valami okból kirázza a hideg. Az agya racionális fele, mintha felriadna a szendergésből, őrjöngve tiltakozik, Dwayne fiam, mégis mit gondolsz, mit csinálsz? Mégsem vesz tudomást róla, ahogy a pulzusa ütemének apró változásáról sem. Elvégre felnőtt ember. Felelős felnőtt ember. Azt tesz, amit akar. Többé- kevésbé.
Zója egészen laza viccelődésére vérszegény mosolyt kényszerít ki. Zavartan süti le a szemét, fél pillanatnyi önkéntelen figyelmetlenségét pedig a nő nem felejt el kihasználni. Riadtan rezzen össze, mikor Zója szája az övéhez ér, mintha egyszerre nem is lenne tisztában azzal, mit akar. Pedig ugyan, pontosan tudta ő, mi fog történni, mikor elmormolta azt az egy átkozott kérdést. Csak épp... ez annyira nem az ő asztala.
   - Akkor... - kiszáradt szájjal pillant félre, ő is feláll, így jó egy fejjel fölé magasodva - Gyere.

A kastély kapujában tucatnyi mágikusan fénylő töklámpás vigyorog rájuk, ahogy a míves vaskapun át egymás nyomában elhagyják a birtokot, amerre egyetlen kósza, holt lélek sem jár. Egymás mellett, némán sétálnak a hoppanálási határvonal felé, Dwayne zavartan pillant le a nőre, talán még most visszakozhatna, megmondhatná, hogy hülyeség az egész.
Tétován kulcsolja össze az ujjaikat végül. Hasonló a hasonlóhoz, tartja a mondás.
A kastély fényei és hangjai hamarosan az éjszakába vesznek mögöttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=424079#post424079][b]Dwayne Warren - 2014.11.20. 16:48[/b][/url]

Köhög, megütögeti a mellkasát, hosszan vesz mély levegőket, a cigarettát csak aztán veszi vissza a szájába. Talán le kellene szokni, tűnődik kifújva a párával vegyülő füstöt, legalább is addig mindenképp, amíg teljesen meg nem gyógyul. Légcsőgyulladás, ahogy a gyógyító mondta, egy bájitallal kezelhető, ám neki nincs ideje beszerezni, különben is tudja, három nap múlva már kutya baja sem lesz. Addig pedig kénytelen lecsökkenteni a dohányzásának adagjait.
A rét egyik, kastélytól távoli padján ül, amiről előzőleg bűbájjal felszárította a napokkal korábbi, fagyos esővizet. A környéken lágy, késő délutáni köd hömpölyög, egészen eltüntetve a kastély tornyait. Fázva húzza összébb magát, hiába öltözött vastagon a bőr kabát alatt, a nyavalyás hideg minden rést megtalál, hogy a testébe harapjon.
A franc enné meg rakásra ezeket a szabályokat, szinte a világ végén kell fagyoskodnia, ha el akar szívni egy átkozott cigarettát.
Ujjatlan kesztyűs kezét megbillentve hamuzik maga mellé, összefonja a kezeit maga előtt, úgy dől hátra. Ma nem tanított, ellenben este ügyelnie kell, így eleve kissé nyűgösen készül a rá váró hosszú, hideg éjszakára. A kastély olyankor csak az övé. Csak az övé...
Egészen behúzza a nyakát, fölfelé hunyorog az égre. Talán aludni kéne márciusig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=426536#post426536][b]Dwayne Warren - 2014.11.25. 14:57[/b][/url]

A szájába fogja a cigarettát, összedörzsöli a kezeit, hogy valamennyire megmelegedjenek. Talán idézhetne apró, mágikus tüzet maga mellé, akkor nem fagyoskodna ebben a novemberi ködben - mégis, van valami otthonos, valami egészen megnyugtató a vacogtató hidegben.
Furcsa dobogást, érdekes, halk lépteket hall, mintha tőle jobbról hordaná felé a ködös, nyálkás levegő. Kissé megbillenti a fejét, hallgatja, bizonyára őz vagy szarvas lehet, bár azoknál jóval hangosabb. Kis trampli... Eszébe ötlik, hogy talán vadásznia kellene, olyan régen tette. Csak magához inti a fegyverét, kilőhetné anélkül, hogy egyáltalán fel kellene kelnie erről a padról. Persze, abban aztán végképp nem lenne semmi élvezet...
Végül a válla fölött néz hátra, hogy a szemével hunyorítva kutassa föl a hideg, nedves fűben galoppozó állatot. Egy világos sörény és hosszú sálakból álló farok libbenését látja, karcsú, kissé hamuszín testet... felvonja a szemöldökét, az egyik karjával a háttámlára támaszkodva fordul hátra.
És akkor megérti.
   -  Te szent sz*r...
A szája elnyílik, a cigaretta majdhogynem kihullik belőle. Sokat látott és sokat tapasztalt eddigi életében... unikornist azonban eddig sosem. Hallomásból tudja, hogy ezek kerülik az embert, és mégis... ez egy lánykával sétál az iskola szinte közvetlen közelében.
Szaporán pislog, hogy meggyőzze magát, tényleg nem lát rémeket. És nem. Az márpedig, akárhonnan nézi, bizony unikornis és egy... lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=429695#post429695][b]Dwayne Warren - 2014.12.02. 10:11[/b][/url]

A tudata cselekvésképes részét maximálisan lefoglalja a döbbenet, így teljesen mozdulatlanul, az arcán tiszta megrökönyödéssel fogadja, hogy az unikornis felé kezd ugrálni a fagyos fűben. Egyszerre felrémlik benne az, amit évtizedekkel ezelőtt megtanult ezekről az állatokról: a tisztaság. szépség és, nos, a férfiak mindenen túli gyűlölete. Nem csoda hát, hogy idegesen nyel egyet, mikor a homlokán dárdaszerű szarvval felvértezett állat felé kezd nyomulni. Mégsem mozdul, hát nincs az az isten, hogy megtegye.
A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között, ő pedig érzi, hogy az unikornis puha, gőzölgő orra a kabátja ujjához ér. Hiszen ez csak egy csikó, a csikók pedig jóval barátságosabbak... vagy rosszul emlékezne?
A lány hangja egészen távolinak tűnik. Nehézkesen szakítja el a pillantását az állat fénylő bundás fejéről és fordítja a lányra, anélkül, hogy különösebben megmozdulna. Most, hogy az unikornis az alkarját szagolgatja, az éles szarv konkrétan a szeme közé mutat.
   -  Helló. - egészen halkan viszonozza a köszönést, a szeme a szürreális jelenet két szereplője között vár - Ez a... tiéd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=435555#post435555][b]Dwayne Warren - 2014.12.11. 19:15[/b][/url]

Érzi, a cigaretta forróságát, tudja, hogy hamarosan egészen a körmére ég. Lassan mozdítja meg a kezét, hogy a szálat - igencsak illetlenül - eldörzsölje a pad támláján, a kihűlő csikket pedig leejtse maga mellé a latyakba. Az érdeklődését úgyis túlságosan leköti ez a kis lány, aki átéléssel cibálja meg a kabátját, ami ettől nyálas marad. Vajon az unikornis nyála is varázserejű? És mi van az unikornistakonnyal? Foglalkozott egyáltalán bárki eddig az unikornistakony varázserejével?
Erin megnyugtatására haloványan bólint egyet, a szeme visszakúszik a továbbra is a homloka közepére mutató, veszélyesen élesnek tűnő szarvra. Persze, nem akarja bántani, ennek nagyon örül, ám ebben a helyzetben épp elég lenne, hogy az ökörméretű állat a kelleténél nagyobbat bólintson, ő pedig vidáman elveszti az egyik szemét.
A legtöbb emberre megnyugtató varázserővel hatnak ezek a tiszta bestiák. Dwayne Warren azonban más. A varázslényektől egész egyszerűen kiveri a víz, legyen az vérfarkas vagy épp golymók.
   -  De hogy...? - visszapillant a lányra, végül elhúzza a kezét az állat elől - Mármint ezek így... nem szeretik az embert, nem? Legális ez?