Amanda

Végre van szabadideje és nem kell állandóan a padban kuporognia és a kastély hideg falai közt tanteremről tanteremre futkároznia, így a jó idő beköszöntével nincs más hátra, mint keresni egy zöld és napos helyet és kikapcsolódni. Könyveit hátrahagyva fut le a kastély lépcsőin és meg sem áll a közeli zöldbeborult rétre. Megérinti a fákat és virágokat, amik a keze ügyébe akadnak, egy sárga virágot le is emel az egyik bokorról és hajába tűzi, hogy érezze magán a finom tavasz illatát. Keres egy csendes, de nyílt területet, ahol van ugyan némi árnyék a fa alatt, de mégis alkalmas a napozásra. Szerencsére a kellemes napsütésben már könnyű nyári ruhájában élvezheti a napsütést. Le is fekszik, szandálját maga mellé dobva, becsukott szemmel sütteti a hasát.

Amanda

Csak lassacskán ébredezik és fogja fel a körülötte levő környezetet. Még nem nyitja ki a szemét, amikor valaki a közelében köszön. Először nem gondolja, hogy neki érkezik az üdvözlet, de gyanúsan közelről érkezik a mocorgás, így lehet, mégiscsak ki kellene nyitni a szemét. Nagyot nyújtózik, majd felkönyököl és megpillant egy lányt szintén a fa tövében. Barátságos mosoly terül szét az arcán, amit csak fokoz torzonborz vörös haja, melyet a sárga virág mellett, mostmár fűszálak is díszítenek.
-Szia. - üdvözli a lányt. - Gyönyörű idő van, nem gondolod? - ül fel, és ezzel a lendülettel nem mind, de pár fűszál elhagyja a haját. Alattuk körbe mindenhol apró réti virágok nőnek a fű között, némelyik kissé el is konyult a helyváltoztatás következtében. Glynissnek ekkor eszébe jut egy ötlet.
-Szeretsz koszorú fonni? Mert én nagyon. -érdeklődik mosolyogva  a lánytól. Azzal a lendülettel le is tép pár virágot, szép hosszú szárral és nekikezd a fonásnak.
-Amúgy Glyniss a nevem. Téged hogy hívnak?- kérdi.

Amanda

Glyniss felkacag a lány hasonlatán, mit gondol az időjárásról.
-Igen, lehet azért nem lázadoznak a fazékban, mert már nem tudnak. Nekem például nem sok kedvem lenne lázadni száz fokban.Bár nekem fel sem tűnik ez a meleg.- mondja mosolyogva, majd a lány a közelébe hajol és pár fűszáltól mentesíti borzos üstökét.
-Ó, köszi, mindig rakoncátlankodik a hajam, hiába neki a fésű, nem lehet megzabolázni, úgyhogy nem is hajtom magam miatta.-azzal kezével végigborzolja a haját, hogy megszabaduljon a legtöbb zöldségtől, ami gyökeret vert a fején.
-Így már jobb. Valamivel.-vigyorog szélesen, majd ujjával fésüli és lapítgatja haját, kevés sikerrel.
-Igen én, virágból szoktam fonni.-válaszol Amanda kérdésére.
-Szívesen megmutatom,hogy kell.-Letép egy kupac mezei virágot és odaül a lány mellé, majd megmutatja hogyan fonja össze őket.
-Egyszerű, olyan, mintha hajat fonnál, csak virágokból. Az öcséimnek is én mutattam meg hogy kell. Persze képzelheted nekik mennyi türelmük volt hozzá, úgyhogy inkább fűcsata lett belőle, mert az mégiscsak kalandosabb főleg a fiúknak.-meséli Amandának, majd hozzáfűzi még.
-Neked van testvéred? Mert,ha igen, akkor biztos tudod mire gondolok, hogy milyen a tesó lét.-majd egy megkezdett fonást átad a lánynak.
- Tessék, a többit rád bízom, ha szeretnéd. Én is kezdek egyet.-Összeszedi a hozzávalókat és nekilát fonni magának is.
-Köszönöm Amanda. Szeretem a nevem, ahogy a hajamat is, úgyhogy nem bánom ha felfigyelnek valamelyikre is.-villant egy őszinte mosolyt Amandára.

Amanda

Amanda viccelődésére nem tud mást tenni, mint rákontrázni.  
–Jól látod, a bőröm tényleg lyukakkal van tele-mutat a kezén lévő pólusaira.- Sőt még hőálló és hővisszaverő is egy bizonyos mértékig. Azért barnulunk vagy égünk le.-magyarázza kissé szájbarágósan, de azért mosolyából nem enged. –Esetemben, ha így folytatom a napozást az utóbbi fog bekövetkezni. De szerintem még bírja a bőröm, úgyhogy még maradok egy ideig-ránt egyet a vállán, majd egy újabb csomó virágot fon az eddig már elkészült koszorúhoz. Figyelmesen hallgatja a lányt és csodálkozva hallgatja, hogy még nem fűcsatázott sose.  
–Te tényleg nem játszottál még fűcsatát?-kerekedik el a szeme.- Pedig nincs jobb dolog, mint amikor a pimasz öcskösök száját teletömöm fűvel, amikor megpróbálnak együttes erővel legyőzni, mint lányt. De nem szokott nekik sikerülni. Ilyenkor jön jól, hogy én vagyon a nagyobb.-kacsint a lányra. –Hát akkor mit szoktak a tesóid csinálni, vagy mit csináltok együtt?-érdeklődik kedvesen. Tényleg érdekli, mit csinálhatnak közösen, mert tudja, hogy ők leginkább hangzavart, és bolondokházát, amibe a szülei is belecsatlakoznak néha. De lehet ez nem mindenhol szokás. A koszorú a kezében hamarosan elkészül, még a két végét összeköti, és a fejére teszi, majd egy őrjítően széles vigyorral megmutatja alkotását Amandának.
– Na, milyen lett?- pózol csípőre tett kézzel a színes és illatos koszorúval, fejét büszkén felveti, mintha éppen a királyi koronát hordaná a fején, arca is átszellemült komolyságot mutat, csak szemében csillog a nevetés. Aztán nem bírja tovább és elkacagja magát. Azzal el is felejtkezik a fejdíszéről és ránéz a lány alkotására.
–Te hogy haladsz a koszorúddal?-figyel újra a lányra.-Egyébként Rellonos vagyok. Na és te? –kérdi úgy mellékesen. Nem szokta beskatulyázni az embereket. Számára teljesen mindegy melyik házból lesz barátja. Bár természetesen hall pletykákat minden házról és azt is tudja milyen pletykák járnak körbe a Rellonról, de ő nem hajlandó holmi szóbeszédre hallgatni. Mindenhol emberek vannak és ennyi elég is neki.

Maid Café

Komótosan sétál le a rétre. Ha már későn indult el, akkor már kiélvezi a szép időt. A falu egyik eldugott boltjában talált megfelelő ruhát magának, amit egy- két vörös szalaggal feldobott, hogy ne legyen olyan régimódi. Haját is egész rendesen sikerült lelapogatnia, bár sok időt eltöltött a tükör előtt, emiatt is sikerült elkésnie, úgyhogy azt is szintén piros szalaggal összefogta, és már el is hagyta a klubhelyiséget. A réten már messziről látszott a dekoráció, a narancsszínek pompája hamar feltűnt, melyek egyik kedvenc színe, úgyhogy már elégedett. Már látja, hogy társai sürgölődnek hozzá hasonló ruhában, így csatlakozik a csapathoz. Már kapott előre információkat, így képben van, nagyjából mit kell csinálni, a menü is a fejében, úgyhogy nem izgul.
Belép és köszön a többieknek. -Sziasztok! Hova menjek? -Kérdezi rögtön, hogy hol van szükség rá. Aztán, hogy ne lábatlankodjon, be is áll üdvözölni a vendégeket.

Maid Café-Mary

Mivel később ért be, már az első vendégek kiszolgálásra kerültek, így csak mosolyogva várakozik a következőkre, hisz tudja, nemrég kezdték csak el, így a vendégek is lassan szállingóznak az elején. Nézelődés közben egy lány lép mellé, aki segítőkészen tájékoztatja, mi a felszolgálók feladata. Ebből már ismerős volt neki egy része. - Szia neked is. Köszi a tájékoztatást. Én is furcsállottam, minek menükártya  a kezünkbe, mivel én megtanultam az egészet. Gondolom, hogy ne üres kézzel álljunk a vendégekhez. Bár ez nálam nem jelent gondot. -veszi elő combjára csatolható tokjából a fegyvernek látszó tárgyat. De közelebbről megnézve láthatóvá vált,hogy csak az alakja hasonlatos hozzá, viszont mivel fogaskerekekből áll a cső része, így gyanítható, hogy másképp funkcionál, mint egy pisztolynak kellene. A cső végéből egy helyesebb tárgy áll ki, ami akár veszélyesebb lehetne, de látható, hogy csak könnyű műanyagból készült. -A szórakoztatással nem lesz gond-kacsint a lány felé, meglebegtetve kezében nem szokványos kiegészítőjét. Majd kissé megilletődve néz a lányra, mikor kiejti a vendégek hivatalos megszólítását. ~Mi vagyok én rabszolga?~gondolja magában, de aztán gyorsan rendezi a vonásait és lazábbra veszi a helyzetet. -Ez a megszólítás vicces lesz, nem tudom kibírom- e nevetés nélkül.-teszi még hozzá. -A nevem Glyniss. A tied pedig...-várja, hogy a lány befejezze, mert lehet tudnia kellene kivel van egy csapatban, de még csak névről ismerte őket, látásból nem.  

Amanda

Kissé furán néz a lány poénjára. Össze is ráncolja homlokát, a fura gondolatmenet hallatán,~cipők, rákok?!~ de természetesen nem veszi fel a rá irányuló érdekes poént. Ránt egyet a vállán, majd hallgatja Amanda további csacsogását. Először kicsit értetlenül néz a lányrra, hogy vajon komolyan beszél vagy csak viccel. Aztán leesik neki, hogy poénkodik, úgyhogy nagyot kacag kezét homlokára tapasztja, hogy le ne essen a nagy nevetésben. -Ez jó. Családon belüli erőszak. Inkább a tesóimat kéne ezzel fenyíteni. Ők vannak többen.-kuncog még mindig a lány viccén. Amanda is beavatja őt a tesói kapcsolatába, amit figyelmesen hallgat. Örömmel nyugtázza magában, ami arcán is látszódik, hogy csinálnak őrültségeket ők is.-Szépek lehettetek ott a virágágyásban. Megnéztem volna élőben.-majd a lány kezdetleges koszorújára tekint kérdően. aztán rendezi vonásait, mivel látja és már Amanda is említette, nem az erőssége az efféle fonogatás.-Gratulálok már van egy virág kitűződ.-dicséri Amanda alkotását. -Szóval, eridonos vagy. Még nem találkoztam senkivel abból a házból, akivel eddig beszéltem. Vagy csak nem tudtam róla. És milyen az Eridon?-kíváncsiskodik.