Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=171345#post171345][b]Bianca Charlotte Krise - 2013.09.07. 14:35[/b][/url]

Hazatérés, pontosabban visszatérés közben, már azon agyalt, hogy még vissza van három vizsgája. Kettőnek nem tudja az eredményét, a többit menet közben meghozták a baglyok. Eddig nagyon jó, büszke is magára. Jót tett, hogy kicsit kiszabadult, egy hétig legalább nem volt idegbeteg, akinek csomókban hullik a haja és olyan karika van a szemei alatt, hogy az elsősök is megriadnak tőle. Teljesen kipihent, és holnap délutánig az is akar maradni.
Akkor jön a hajrá vagyis az utolsó három vizsga, és előttük a tananyag átnézése. Hétfőn vizsgázik Mitológiák és Vallásokból, szerdán Legendás Lények Gondozásából, pénteken pedig Átváltoztatástanból. Már most fél, különösen az utolsó kettőtől. Nem akarja őket, egyszerűen nem, de azt sem, hogy a kijelentésére, melyet még a vizsgaidőszak elején a testvérének tett rácáfoljon. Akkor is meg fogja csinálni. Ezen kívül ott van még a repüléstan, ami böki a csőrét, de nem tudja, hogy beüljön-e rá. Az is pénteken lesz, de még elő se vette a könyvét.
Ládáját maga után nem vonszolva halad az iskola kapuját átlépve, széles mosollyal a tölgyfaajtó felé. Tetszik neki a zene, ami valahonnan szól. Valaki hegedül. Nagyon szereti a hegedű hangját, a bátyja tanult ezen a hangszeren játszani, míg ő maga zongorázni, de lehet, hogy már azt se tudja, hogyan is néz ki egy zongora. A nem vonszolást pedig a szuper kerekek váltották ki, melyeket édesanyja jól rávarázsolt, így simán gurul és egész jól is néz ki, mint a muglik bőröndje.
Az ajtó elé érve azonban megtorpan. Nem, nem mehet csak úgy be, hogy meg sem nézi ki az, aki játszik. Ládáját a fal mellé állítva, szoknyáját és oldalra font hosszú, szőke haját megigazítva indul el a fiúcska felé, aki az egyik padon foglal helyet. Nem hiszi, hogy zavarná, hiszen ha így volna, akkor nem itt a nyílt színen gyakorolna a srác. Csendesen közelebb oson, és ha észreveszi, mert miért ne venné észre, csak int neki egyet, mosolyogva, jelezve, hogy ne hagyja abba, és kérdés nélkül leül mellé a padra. Nem túl udvarias lépés, de nem szeretné megzavarni. Inkább behunyja a szemét, és kicsit hátradőlve hallgatja a játékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=171363#post171363][b]Bianca Charlotte Krise - 2013.09.07. 15:29[/b][/url]

Pont a végét sikerült elkapnia, de sebaj, ennyit is érdemes volt meghallgatni, amint véget ér a mű, és a fiú megszólal, kinyitja a szemét, és kékjeit a fiú felé fordítja.
- Semmi baj, a zene az egyik legmegbocsáthatóbb dolog, amiért valaki nem figyel a másikra, én is így tettem volna, azt hiszem. Nagyon szeretem, ha valaki hangszeren játszik, a hegedűt pedig különösen.
Kicsit feljebb ül, lábait keresztbe teszi, hiszem mégiscsak lány, ráadásul szoknyában van, illendő új is viselkednie. Hajával játszva néz a kastély felé, elképzelve, ahogy darabjaira szedik a hatalmas épületet, amíg a fiú játszik. Igen mókás jelenet, ahogy Rellonosok - mivel róluk a legelképzelhetőbb - pakolják ki a bútorokat, kicsit arrébb a páncélok áráról egyezkednek, és közben párbajoznak a csillagvizsgáló hatalmas eszközein.
- Lotti vagyok, szintén Rellonos, aki reméli, hogy a hét végére már másodikosnak mondhatja magát.
Jelenleg egy vizsgán múlik az egész, pontosabban azon, hogy pozitívan értékeljék a beküldött vizsgalapját. Ha az megvan, akkor elméletileg nem kell görcsölnie a vizsgák miatt, gyakorlatilag viszont ott van az a másik, igen zavaró pont az életében, a hülye fogadalma.
- Szóóóval elsős, akkor mostanában érkeztél ugye? Milyenek az eddigi tapasztalataid? Találkoztál már érdekes arcokkal? Na és tanárokkal?
Szereti ezt a témát, tud is róla beszélni, és igen, ilyenkor kicsit bekapcsol és nekiáll kérdezgetni, anélkül, hogy a másik szóhoz tudna jutni. Aztán persze rendszerint észbe kap, és hirtelen megáll, mintha dermesztő álokkal sújtották volna. Lassan, de biztosan talán kezdi kinőni a hiperaktivitását is.
- Bocsi, kicsit el szokott szaladni velem a ló. De kérdezhetsz bármit a suliról, a diákokról, a tanárokról, a házról vagy bármiről, nagyon szívesen megválaszolom, csomó mindent tudok, mert én gyakorlatilag itt nőttem fel. A szüleim is itt tanítanak.
Mind a három, legalábbis magában ezt gondolja, de inkább nem teszi hozzá. Előbb-utóbb úgyis eljut a fiú fülébe is, ha még nem jutott el, az ő érdekes családi helyzete, addig meg minek nyúzza, nem igaz?
- Mesélj magadról, honnan jöttél például? A neved olyan furcsa nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=171882#post171882][b]Bianca Charlotte Krise - 2013.09.11. 14:15[/b][/url]

Axel

- Nem, én zongorázok, a bátyám játszik.
Azt nem meséli el, hogy ő már vagy ezer éve nem játszott a hegedűjén, de most annyira a gondolataiba van, hogy fel is hozza a faluból, és legfeljebb a rejtett kis szobácskába, ahol a rókakölyköket rejtegetik Noellel gyakorol. Igaz is, ki kell találni valamit a kölykökre, mert lassan már nem lehet kölyköknek nevezni őket, de nem szeretné azt se, hogy az legyen, amit a vadőr mondott neki, mert ha valaki bántaná őket az erdőben, akkor nagyon elszomorodna.
Lelkesen fog kezet a fiúval, miközben megtudja, hogy határozottan friss husival van dolga. Jól sejtette, hogy még nem látta erre. Ez lehet az oka. Szegény a legpocsékabb időpontban érkezett, bár, ha ügyes és gyorsan be tud magolni pár dolgot, akkor jól is jöhet ki a lépés. Az első úgyis elég alap, nem sokat tanítanak, vagyis de, de nem olyat, ami behozhatatlan. Ha így jött volna ő is, akkor biztos, hogy letette volna a vizsgáit, de neki a családja nem engedte, csak szigorúan a tanévkezdéstől.
- Lehet, mondjuk azért annyira nem kell aggódnod, néhány fura arcon kívül egész jó fejek.
Neki csak a bűbájtan tanár nem szimpi, valahogy túl vadnak tartja a stílusát egy iskolába, illetve a már rémként emlegetett Felagund professzor, akiről viszont semmi rosszat nem mondhat, hiszen tizenöt éven át elviselte ha sírt, ha beteg volt, ha hisztizett, anélkül, hogy akár csak egy halvány rokoni kapcsolat is lenne közöttük, sőt még apának is szólíthatta.
- Nem nagyon, igyekszem kitörni a tanárgyerek titulusból, és azt hiszem egész jól csinálom. Oké, néha furán néznek rám és összesúgnak a hátam mögött, de ha nekik jól esik, akkor csak tessék. Én nem titkolom a szüleimet, de nem is építek rá. Tudom, hogy a többi tanár attól még ugyanolyan gyerekként kezel, mint a többieket, sőt néha kicsit jobban is szivatnak, mint másokat. Én vagyok itt a büntetőmunkák királynője szerintem.
Szóval svéd. Sejtette, hogy magyar nem lehet, de nem jó helyre tippelte a fiút. Inkább angolnak mondta volna, de úgy tűnik jól ráfázott. Viszont a fiú sem találta el, hogy ő honnan jött. Kicsit megrázza a fejét, mielőtt válaszolna.
- Nem, én angol vagyok, de az édesanyám itt tanít, ő is ide járt és ezért is írattak ide, amit nem bántam meg, nem akartam messze lenni a családomtól, és már gyerekként is bejárhattam az iskolába, sőt a Rellonba is, így egyértelmű volt, hogy oda kerülök.