28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Sharlotte Johanson hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. október 14. 11:52 | Link

Sok időm volt még a következő órámig, ezért úgy gondoltam körbenézek a Kastély környékén. Nem vagyok egy eltévedős típus, de azt nem tudom, hogyan jutottam ide.
Ahogy átléptem a kapun, a csodálatos zöld környezet magával ragadott. Lassan, mindent alaposan megfigyelve, sűrű csodálkozások között elértem az első padig. Leültem, de továbbra is vizsgáltam a természetet.
Mikor végül sikerült kilépnem a kábulatból, elővettem a könyvemet, és egy kicsit beleolvastam az anyagba.
Az az igazság, hogy egyáltalán nem tudtam arra figyelni, amit olvasok, mivel lefoglalt az, hogy a szememmel kövessem az arra járó diákokat. Néha fel-feltűnt egy-egy ismerős, de épp olyan gyorsan el is tűntek.
Végül eltettem a könyvemet, és tovább folytattam a csodálkozást. Erre még sosem jártam. Olyan selymes és élénk zöld volt a pázsit, hogy nem tudtam megállni, hogy belefeküdjek.
Csak néztem az eget és gondolkodtam. Nem tudom már min. Hirtelen annyi minden eszembe jutott.
Az időm sok volt, én szerettem a természetet. Nem akartam onnan elmenni.
Nem tudom, az arra járók mit gondoltak rólam...Több int egy órát, szinte mozdulatlanul feküdtem a fűben. Aztán rápillantottam az órámra. Még 15 perc az óra kezdetéig.
Hirtelen átfutott az agyamon, hogy innen milyen messze van a terem. Abban a pillanatban felpattantam és mentem, ahogy tudtam.
A kapunál még megálltam és vetettem egy pillantást a rétre. De nem az utolsót.


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 27. 19:55 | Link

Domi^^

Iskola után mindig szeret kicsit egyedül lenni a gondolataival, csendben, békében, nyugodtsággal körülvéve. Van maikor ez nem sikerül, de legtöbbször testvére kitakarít mire hazaér, így nincs sok dolga és ez is megvalósulhat. Azon a viszonylag kellemes időjárású délutánon is így volt. Gondolataiban csak egy zöld nagy terület járt, és tudta, hogy van egy ilyen a kastély környékén. El is akart oda látogatni egy ideje, de valami mindig közbe jött. Most pedig itt az alkalom, amit csak ki kell használni. Magára vett hát egy zöldes kollekciót, amely nagyon illik a természethez, és mellesleg bele is olvad, ha akar. A tükörnél az öltözködés közben sokszor megállt, és új frizuráját nézegette. Nem gondolta volna, hogy egyszer átfesti a haja szőke részét is, de ez bekövetkezett, így hát ez neki még új. Minden esetre nem csúnya, és az már haladás. Na meg sokkal természetesebbnek hat.  Zöld póló, pulcsi, és egy sötétebb, de ugyanolyan színű kabát és farmer. Csizmát elég nehéz volt találnia zöldben, de sikerült, így hát el is indult. Sokat nem kellett sétálnia, mármint azokhoz a távokhoz képest, amiket meg szokott tenni felderítő útjai során. Szétnézett, majd szinte rögtön talált magának egy aranyos kis padot, amit gyorsan elfoglalt. Igaz, nem látott senkit arrafelé, de nem akarta, hogy a kinézett ülőhely másé legyen. Nagyon tud ragaszkodni elképzeléseihez, foggal-körömmel is küzdene értük, ha kellene. De nem volt rá szükség, mivel egyetlen árva lelket sem vélt látni. Így gondolataiban elmélyedve és a tájat csodálva egyedül üldögélhetett. Gondolta, ha bárki is erre jár, nagyon kevés az esélye, hogy tudja, ki ő, így meg aztán nem fogja senki felismerni, így biztonságban van, és annyit gondolkozik, amennyit akar.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. november 27. 20:16


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 4. 20:05 | Link

Zsolt

Napja megszokottan, teljesen átlagosan telt. Felkelt, elsétált a kastélyig, majd délelőttjét és délutánjának elejét óráin töltötte, mint minden hétköznapon. Ezután hazament, ahogy az történni szokott, és ott unatkozott, vagy éppen lefoglalta magát. Egész egyszerűen csak élte az életét, amíg csak nem felfedezni vélte, hogy baglya kopogtat az ablakon. Meglepődve ugyan, de kinyitotta. Ötlete sem volt, mit hozhatott, és miért éppen az ő állatkája. Izgatottan vette el a fehér borítékot és nyitotta is ki azt.

Menj a rétre, este fél 8-ra!

Csak ennyi állt a papíron, se címzés, se utalás, ki is írhatta. Szeme gyorsan végigfutott a mondaton, agyáig viszont először nem jutott el az információ. Arcára kiült a meglepődés, el sem tudott ilyet képzeni, de megtörtént. Természetesen őt is a kíváncsisága vezérelte, mint sokakat, éppen ezért eldöntötte, hogy elmegy. Semmi veszélyt nem látott a dologban, tud magára vigyázni, véletlenül sem kell félteni. Aki félti, annak van rá oka, de feleslegesen nem kell.
Az időpont előtt negyed órával készülődésbe is kezdett, láthatatlanul akart elmenni otthonról, anélkül, hogy bátyja észre vegye. Nem is lenne nagy baj, hiszen csak annyit kell mondania, hogy 'Elmentem sétálni', azt is teljesen megértené a fiú, hiszen ez nála természetes.
Fekete farmere látszott csak barna csizmája felett, hiszen fekete kabátja térdig ért. Végül sikerült hang nélkül távoznia, lépteit szaporábbra vette. Sietett, bár nem volt késésben. Időre ki is ért, és rögtön az üzenet feladóját kezdte keresni szemével. Nem látott senkit, kezdett fel-alá járkálni. Egyre jobban be, a rét közepére, tekintete futkározott mindenfelé. Veszélyt egyáltalán nem érzett, sokkal inkább azt, hogy eredeti helyzetéhez képest lejjebb került, és még bokáját is fájlalta. Amint kicsit feleszmélt, rájött, hogy egy sokkalta sötétebb, na meg szűkebb helyen is van, a fentiekhez képest. A kijáratot természetesen megtalálta, de nem tudott kijutni a gödörből.
- Ó, hogy a... - hangzott egy kicsit hangosabban, mint akarta. Próbált megnyugodni, és a dühét elüldözve tisztán látni a helyzetet. Akkor azonban nem sikerült neki, valahogy aggasztotta, mi is lesz azután.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. február 10. 18:06 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 4. 21:05 | Link

Zsolt

Egész kellemes helyzetbe csöppent. Normális napja után egy titokzatos levél miatt naivan elindult a semmibe. Az idilli helyzetet már csak a sötétség tudta fokozni. Szrencsére egy kis mozgástere akadt, de a fájdalom, amit lábában érzett, nem engedte neki, hogy örüljön. Mégis, az volt a legkisebb problémája.
~ Jaj, hogy miért kellett nekem ez? Miért jöttem ide? Maradhattam volna otthon is, nem kellett volna a levéllel foglalkoznom. Már mindegy, kész, megtörtént, de akkor most hogyan jutok ki? Nem tudom, mi történik egyáltalán, kitől jött a levél? Valaki szórakozik velem. Ezt nem hiszem el, lehetetlen ~ hangzottak fejében kétségbeesett gondolatai. Kellemesen elunatkozhatott volna, de lefoglalta az, hogy vészesen ki akart jutni. Próbált is felkapaszkodni, de még ha sikerült is volna, lába akkor is gátolta mozgását.
Lassan kezdett is beletörődni, hogy nincs megoldás, ott kell éjszakáznia, aztán reggel lesz valami, amikor halk neszt hallott. Fentről jött, így kicsit megkönnyebbülten majdnem kérte is volna a segítséget, de az elmaradt. Helyette, közelebbről is megismerhette az idegent, szó szerint. Bárki is, annyi biztos, hogy ráesett, nem is akárhogy, meg, hogy fiú. Utóbbiról csak azután vett tudomást, hogy feleszmélt.
- Dehogy... nem zavarsz... Ugyan, éppen azon gondolkodtam, hogy milyen egyedül vagyok - nevetett fel kissé. Ezt persze a kérdés miatt, a helyzetért nem rajongott annyira. Mind a ketten próbáltak valahogyan mozogni, normális helyzetbe kerülni, de csak rosszabb lett. Meg kényelmetlenebb is, a szó minden értelmében. De továbbra sem volt a toplistás problémái között, bár már közel állt hozzá. Tévedett, ez az a csodálatos, idili kép, amit már fokozni sem lehetne. Vagy de, mondjuk esővel, viharral. Ha van olyan szerencséjük, akkor ilyet nem kell átélniük.
- Tehát akkor, hogyan tovább? - kérdezte ugyanolyan poénkodó hangnemmel, mint kezdte, bár belül nem azt érezte, amit mutatott. - Egyébként Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - mutatkozott be, hiszen kicsit sem vallott volna udvariasságra, ha ezt kihagyja. Közben tovább gondolkodott, saját kérdésén is, valamint a helyzeten, és annak sajátos iróniáján.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 5. 19:39 | Link

Zsolt

Nem volt elég neki, hogy kiment a rétre, bár ezzel a ténnyel semmi problémája sem akadt. A következő feszültségnövelő tényező az volt, hogy beleesett egy gödörbe, amiről azt sem tudta, hogyan került oda. Jobban átgondolva arra jutott, hogy biztosan csak szívatja az, aki a levelet is küldte neki. Aztán végül még társaságot is kapott, amivel ugyancsak nem lett volna baja, de a helyzet már nem volt annyira kedvére való. A feszültségoldás valamely módja neki is eszébe jutott, de valahogy nem tudott koncentrálni a dologra. Viszonylag megkönnyebbült, mikor ráeszmélt, hogy a másiknak is megfordult a fejében, meg még kamatoztatja is. Azzal, ahogyan ez megnyilvánult, viszont semmit sem tudott kezdeni. Akaratlanul is egy mosoly kúszott fel arcára, bár inkább olyan semmitmondó, mint a köszönetet nyilvánító.
- Köszi, jól vagyok. Igazából a bokám fáj, de azt még akkor csináltam magamnak, mikor beestem ide – nevet kicsit fel, és nyugtatja meg a fiút, hogy nem ő okozta. - Te jól vagy? Mondjuk, rám estél, nagyon nem üthetted meg magad – nevetett kicsit ismét. Agya tovább kattogott, végigvette a lehetőségeket. Az is megfordult fejében, hogy ő járatta vele a bolondját, a levél is tőle van, de felmerült az, hogy akkor miért is esett bele a gödörbe? Hamarosan erre is talált megoldást, de inkább elvetette, mert egyiküknek sem lett volna túl jó, ha tovább agyal a dolgon. Megtanulta már, hogyan kell leplezni az érzéseket, gondolatokat, vagy a szemmozgást, de ez utóbbit abban a helyzetben nem sikerült kiviteleznie. Egyrészt, mert ahhoz közel volt a másik, másrészt, nem is igazán látott mást, csak a fiú fejét, látástere ott elakadt.
- Én is szeretek ismerkedni, de nem így... Bár így is örülök az új ismeretségnek, csak hát... - nevetett fel – De jó, hogy mondod. Hogyan is fogunk kijutni innen? Én már ezen agyalok, mióta itt vagyok, de semmire sem jutottam... Így pedig még nehezebb is lesz – nem tudta abbahagyni előző tevékenységét. Komolyra kellett volna váltania, de valahogy azt a helyzetet már nem tudta sehogyan sem értékelni. Annak már vége, még az esőt is kibírta volna. Mindig is tudta, hogy lehetetlen helyzetek összehozásában megfelelő társsal kitűnő, de ilyet életében nem képzelt volna. A következő kérdésen egy kicsit elképedt magában. Nem a "hölgy" szóra, hanem fiatalságának feltételezésére. Természetesen ezt sem tudta dühösen felfogni, nevetett volna, de nem tette.
- Hát igazából... várj. Nem te küldted a levelet? - tette fel kérdését már egy kicsit meglepődött arccal, amint eljutott hozzá a lényeg. Ellenkező esetben biztosan tudná, hogy mi az ottlétének oka, de akkor minek kérdezne rá? Akkorra már ezernyi kérdés úszkált fejében, amikre szépen sorjában próbált válaszokat adni magának, de sajna nem sikerült. Mindig volt valami, amit nem tudott, vagy nem értett, és ezen önkéntelenül is nevetett. Nem zavarta volna az sem, ha hülyének nézi Zsolt, de a szituációt ismerve, ez aligha fog bekövetkezni.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 9. 11:21 | Link

Zsolt

Azt nem mondhatja senki, hogy Sharlotte nem imádja az extrém helyzeteket, de az akkori már túlment azon a határon, amit még megszokott normalitással és hidegvérrel el tudott viselni. Kezdte elveszíteni az utolsó épeszű gondolatait is, valami különös oknál fogva mindet elfelejtette. Talán a hideg, a szituáció okozta feszültség, vagy valami más okozta, de azt akkor képtelen lett volna megmondani.
- Semmi baj - nyögött ki valamit. Tényleg nem volt dühös a fiúra, amiért ráesett, sokkal jobban foglalkoztatta a kijutás - Hidd el, én is - nézett rá. Igazából sokat nem látott, és még pálcáját sem érte el, hogy valami fényt tudjon csinálni, tehát helyzete abszolúte kilátástalannak minősíthető volt. Megfordult fejében, hogy Zsoltot kérje, szedje elő a saját pálcáját, vagy akár az övét, vagy valamit csináljon, de azonnal el is felejtette, mit akart mondani, amint hozzákezdett volna, így tovább törte inkább fejét. A feszültségoldás tovább folytatódott, bár sokat már azzal sem törődött, csak nézett fel, amennyire tudott a gödör szájához, és az árnyalatbeli különbségeknek hála, látta az eget. De az túlságosan távolinak bizonyult, akkor még a mélységet sem tudta megállapítani.
A fiú kijelentésével furcsa, de egyetértett. Igaz, bár akkor nem tudta elképzelni, ahogyan tegyük fel pár hét múlva összefutnak, és vidáman beszélgetnek. Elkeseredésében egy mosoly csúszott fel arcára, de azt nem lehetett látni abban a korom fekete lyukban.
- Egy kicsit, de kibírom - vágta rá hirtelen. Igaz volt ugyan, amit mondott, de csak akkori állapotára. Azt nem tudta, negyed óra múlva hogyan fog vélekedni, bár jól bírja a hideget. 0 fok körüli hőmérsékleten még szoknyában látogatott el a tavacskához, és nem lett baja, sőt. Igazából nem is érezte a hideget.
Visszatértek emlékei, bár egyik sem segített rajta, szinte semmit.
- Igen, kaptam - mondta, amint eljutott hozzá az információ is - De... szerinted ki szórakozik velünk? - kérdezte meg, mert egyáltalán nem tartotta viccesnek a tréfát. Hátha a fiúnak van ötlete, bár nem számított az akkor, csak a kijutás.
Hirtelen összerándultak szemei, ahogy azt érezte, hogy valami arcára cseppent. Pislogott párat, mert azt hitte, csak képzeli, de továbbra is érezte a nedvességet, ami csepp formájában legördült arcáról. Aztán jött még egy, de nem érte el, hogy megnézze mi az.
- Valami csöpög. Várj... ez nem tőled jön? Jesszusom, te vérzel? - emelte kicsit fel hangját, és egy pillanatra rémült képet is vágott. Szerencséjére a sötétség azt is elfedte.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. február 12. 13:56 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 21. 18:45 | Link

Zsolt

Szinte természetesnek tűnt már a helyzet. Hiszen, csak egy levél volt, csak megjelent, és csak beleesett a gödörbe, meg csak úgy ráesett valaki. Minden csak úgy megtörtént, bár a 'nincsenek véletlenek' nézete mellett akkor is kiállt. Épp ezért erőltette magára a nyugodt arckifejezését, mert hát próbálta elfogadni, hogy az van, ami, és nem tud tenni ellene. Vagyis tud, csak éppen akkor elméje még be volt borítva egy bizonyos köddel, amit a felmerülő kérdések ezrei okoztak, és ettől nem látta meg az egyébként nagyon egyszerű dolgokat sem.
- Nem is biztos, hogy ellenségek, szerintem csak szivatni akartak minket. A miértjét már nem tudom a dolognak. Szerintem biztos, hogy nem valami fontos ügyben hívtak ide minket, meg amúgy is, hogyan került ide ez a gödör? - váltott át hirtelen felháborodott hangnembe, bár ezt nem a fiúnak címezte. Igazából a kérdés is 'költői' volt, mert a másiknak se lehetett fogalma, hogy mégis hogyan került oda, de egyszerűen muszáj volt megkérdeznie. Ezt kimondva a köd ritkulásával már erősen gondolkodóba esett, miképp lehet majd az a kijutás. Első gondolata egyértelműen a küldő segítség volt, de azt el is vetette. Nem tudtak senkit hívni, és nagyon valószínű, hogy nem járnak ilyenkor a réten csak úgy emberek. Maximum aki kitolt velük, de abban bizonyára nincs annyi, hogy ki is szedje őket onnan, tehát nem lenne értelme kiabálni sem.
Megzavarta pár csepp valami, ami arcán landolt, és ezt azonnal szóvá is tette, amire kicsit bizonytalan választ kapott, határozott hangsúllyal. Igen, az ilyeneket nagyon szereti, de azért a kérésnek eleget téve megpróbálta behajlítani valahogy a jobbnak látszó kezét, és kihúzni maga alól. Egy kicsi erőlködés után nagy sóhaj keretében sikerült ezt megtennie, majd el is indította végtagját abba az irányba, ahol vélhetően a fiú feje volt. Onnan jött a hang, így ott kell lennie. Ott is volt, és ahogy gondolta: nem épp száraz. Bizonyára Zsolt fájdalmat érezhetett, mikor hozzáért, mert az tényleg egy seb volt.
- Hát, szerintem vérzik a fejed. De én nyugodt vagyok - mondta már nyugodtan. Tényleg nem ijedt meg, csak először lepte meg a dolog, hogy még ez is, csak rátesz egy lapáttal. Kezét visszarakta maga mellé, valami viszonylag kényelmes pózba, majd sóhajtott egy nagyot, hogy sikerült ez is.
- Nos, van ötleted, hogyan fogunk kijutni? - tette fel egyszerű kérdését.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 4. 11:07 | Link

Zsolt

- Játszani?! Remek ötlet, mondhatom. Mert aztán azzal előrrébb leszünk – förmedt rá hirtelen a kérdést hallva. Ott, azon a ponton már elveszítette türelmét, pedig egyébként nagyon sokáig tud várakozni valami Isteni szikrára, de akkor az már sok volt neki. Játszani, csodálatos. Örült, hogy Zsolt nem látja, hogyan néz rá, mert akkor aztán az ellenszenvét bizonyára díszcsomagolás nélkül kapta volna meg. A sötét kedvezett neki, ilyen szempontból legalábbis, mert másféleképpen nem látta jó oldalát a dolognak.
- Bocs, nem akartam lekiabálni a fejed – váltott aztán vissza kedves hangra, mikor mérlegelte, mit csinált. - Egyszerűen csak egy ilyen helyzetben nagyon nincs kedvem játszani, és tudom, hogy csak  a feszültséget szeretnéd oldani, de nekem ez már mindenhogyan sok- sóhajtott egyet mondandója végén, majd szemét is lehunyta, hogy tisztábban lásson, át tudja gondolni a lehetőségeket, még egyszer, és utoljára is, mert erejéből már csak ennyi telik. Csukott szemekkel kezdte körbetapogatni a gödört belülről, már amennyire kezei elértek, és próbálta feltérképezni azt, lelki szemeivel látni azt, amit az éjszakai leplei alatt nem lehet.
Akkor jött az a pillanat, mi olyan lehetett talán, mikor a feketeségben kigyúl a fény, és iránymutatóul szolgál az eltévedt 'lelkek' számára, most éppenséggel neki. A falban található horpadás - vagyis nevezzük mélyedésnek – talán megoldhat mindent. Igen, jobban átgondolva is erre jutott, majd már át is ültette a gyakorlatba ideáit. Amennyire csak tudott, abba az irányba, azaz jobbra kezdett el csúszkálni, jobban mondva vonszolta arrébb magát, majd kezeit is kihúzta a fiú alól. Még mielőtt túlzottan heves érdeklősét mutathatna Zsolt az iránt, hogy mit csinál, úgy gondolta körmondatokba elmagyarázza neki.
- Figyelj, itt ez a mélyedés, ha ide behúzódok, aztán a másik irányba kinyújtom a lábaimat, fel tudok állni. Onnan pedig már viszonylag egyszerű a kijutás – hadarta a semmibe, mert már nem igazán tudta merre is van a fej, amihez a szavakat címezte, de érdeklődése akkor másfelé ágazott, így nem is foglalkozott a dologgal, hanem inkább elkezdte húzni magához a lábait, amint elhelyezkedett a mélyedésbe. Nyújtotta is előre, ahol hely volt a fiú mellett, és miután letette őket elkönyvelhette, hogy számításai beváltak. ~ Na akkor innen hogyan tovább? ~
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 10. 12:41 | Link

Zsolt és a megmentő

Az ötlete végül is sikeres volt, de felénél leragadt, tehát a lyukban ülve merengett a folytatáson tovább.
- De fáj a lábam. Csak ha ezzel foglalkozok, nem megyünk semmire – fordította a hang irányába fejét. Nem túl kedves hangnemben beszélt, de ez abban a helyzetben érthető is volt. Tűrőképessége elég jó, de ott valahogy cserbenhagyta, és egyre jobban kezdett eluralkodni rajta az a szörnyű tehetetlenség érzése.
- Látni nem látom, de hallom őket – válaszolt egy fokkal lágyabb hangon. Inkább el sem gondolkodott a kérdésen, mert fájt volna a feje, de kicsit megkönnyebbült, mert tényleg eljutott a füléig az a nesz, amit lépeknek lehet nevezni.
Zsolt kiabálása után nem sokkal közeledtek a hangok, majd egészen közelről, a lyuk kijáratától hallott egy ismerőset. Az már beszédhang volt, és örült is neki, de a következő kijelentést egyszerűen már minősíteni sem tudta.
- Ha az lenne, amit gondolsz, nem kiabálnánk segítségért. Meg különben sem, nekem barátom van – mondta már nyugodtan. Nem hitte volna, hogy bárki is arra téved olyan késői órán, de megtörtént, és ez nekik jó. Sőt mi több, talán életmentő. Vagy ha nem is, egy kis büntetéstől megment.
- Jó, akkor segítenél? - kérdezte, majd a választ szinte meg sem várva támasztotta meg egyik lábát az üregben és próbált feljebb jutni, hogy a lány kezét elérje. Amint belekapaszkodott, már kisebb súly nehezedett a végtagjaira, és könnyedén fel tudta magát tornászni az egy jó lábával, és a két kezével rásegíteni a dologra, hogy felhúzza magát. Kisebb erőlködések után már a lyuk szélén csücsülve fújta ki magát és vett mély levegőket, hogy megnyugodjon.
- Köszi – nézett a megmentőjére, majd vetett egy pillantást le a sötét gödörbe, ami arra célzott, hogy a bennlévőt is ki kéne szedni. A Hold fényénél már viszonylag jól lehetett látni, így arcmimikájával segíthette a kommunikációt.
- Nos, azt hiszem akkor most kiszedhetnénk Zsoltot is – vetette fel ötletét, amint lábait kiemelte, majd a lábra állással próbálkozott. Sikeres művelet után hirtelen ötlete támadt, miszerint ő most elmegy segítségért. Az cseppet sem érdekelte, hogy alig képes járni, de segítség az kell.
- Vagy tudod mit? Inkább szedd ki te, én megyek segítségért. És vigyázz rá, nagyon szédül, meg vérzik a feje - nézett még vissza, majd lassan, bicegve elindult egy irányba. Még azt sem tudta, hova fog menni, vagy kit fog hívni, csak ment a feje után.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. március 10. 12:50 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. május 10. 18:43 | Link

Maid Café

Akármekkora káosz is uralkodott fejében, ha már elvállalta a pincérlánykodást, akkor még kitörő örömmel, hazaérése után rögtön át is vedlett a megfelelő ruhába, persze azért stílusához híven, egy kicsit tán a kihívó öltözetet aggatott magára, de ez érdekelte legkevésbé, csupán ment végezni a dolgát, út közben pedig a semmibe meredve gyakorolta a mosolygást, és a kedves beszédet, ami miatt akár hülyének is nézhették a falusiak, mert nekik úgy tűnhetett magában beszél, meg így is volt majdnem.
Amint elért a rétig, gondolatai egyre érdekesebb fordulatokat vettek, előtörtek az emlékek, de ekkorra már szépen magára erőltette a mosolyát, és így vonult a sátorig, hiába is járt tűsarkakon, már ilyen terepen is gyakorlott. Közelebb érve vette észre a három jelenlévőt, melyből egy rokona, amire tényleg automatikusan egy pillanatra igazi lett az a görbület arcán, majd a teljesen ismeretlen, valami mangafigurára igazán hasonlító fiút, és még egy lényt, aki valahonnan ismerős is volt neki, többször látta már órákon, ja igen, jóslástan. A neve nem volt meg, de azt lényegtelennek tartotta, így csak közeledett.
- Sziasztok! - köszönt is először, majd végignézve a többieken egy kérdő pillantást is vetett a semmibe, mert eddig bármiről is volt szó, arról ő lemaradt, bár biztos megismétlik majd esetleg, hacsak még nem is hangzott el. Annyi biztos volt, hogy ők pincérek lesznek, vagyis személy szerint pincérnő, és a hamarosan érkező vendégeket kell majd kiszolgálnia, de a részletekkel nem volt tisztában, egyáltalán, homály az egész. Kezdetnek azonban elég, a továbbiakban pedig biztos volt benne, hogy kapnak még információkat a dolgokról, addig pedig félmosollyal tekintgetett körbe, várva, hogy történjen valami.
Aztán érkezik még valaki, ő is totál ismeretlen, de nem baj, megereszt felé egy lelkes sziát, aztán hallgat a továbbiakban, amíg a magyarázatot is kapnak, szuper. Ekkor veszi elő menülistát, vagyis elvileg az, meg az ételek és italok megnevezéséből azonnal megítélhető.
- Remek... Akkor én megyek is ellenőrizni mindjárt, de előbb megmondhatnád, mi van a köszönésekkel - igen, tényleg, valami rémlik neki ekkor már, de a világért sem tudna visszaemlékezni, mi is, tehát muszáj segítséget kérnie.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. május 11. 10:09 | Link

Maid Café

Nem is kellett várnia szinte, a mellett, hogy még egy ismerős arc érkezett, akinek szintén egy mosollyal és sziával köszönt a valahonnan ismerős lány elmagyarázta, mi van. Szépen csendesen végighallgatta, tudatosította önmagában, a köszönés és üdvözlés résszel pedig úgy volt, hogy nem olyan nehéz, meg hát ki lehet bírni, tehát csak bólintott.
- Rendben - mosolygott is hozzá, talán tényleg, nem erőltetve, vagy csak nagyon jóra sikerült. Azzal már ment is, hátat fordítva és az asztalok felé indulva. Szépen sorban haladt, mindegyikhez külön odament. Na nem mintha nem látta volna kicsit távolabbról is, mi a helyzet, de így érezte jónak és biztosnak. Igazából egy örökkévalósággal is felért számára, mire az asztalsorok végére ért, de nem volt különösebb dolga, mindenhol ott volt minden, csak megigazgatta, ha úgy látta. Akkor pedig vissza kellett verekednie magát az egészen, ami már azért gyorsabban megvolt. Kerülhetett volna, de logikája most azon a szinten ragadt, ahol volt, mikor eljött, tehát átvágott, és egy sóhaj keretében tért is vissza a többiekhez.
- Huh, kész. Mindenhol van csengő is, meg a menülisták is a helyükön - közölte a tényállást egészen egyszerűen. Nem volt ebben semmi különös, tényleg, majd érkezett még egy személyzeti tag is, aki elviekben a pénztáros. Csak nézte egy darabig, amíg körvonalazódott neki a kép, vajon ki az. Jesszus, Niki. Órán kívül nagyon régen látta már, de ő is megkapta a sziát, és egy héthatáros vigyort, ami akkor, abban a pillanatban nem az álarcának része volt, hanem belülről jött. Úgy látszik mégse annyira passzív a leányzó, nem hagyja minden hidegen, még ha nagyon másra is koncentrál - amit egyébként szeretne elfelejteni. A barátok, rokonok - vagyis akikért bármit megtenne - láttára azért ő is megenyhül, kicsit talán inogni látszik az a fal, amit valódi énje köré von.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. május 18. 10:39 | Link

Maid Café
Runa, Keith gazda, Leonie úrnő

Egy ideig még élvezheti azt a bizonyos unalomnak nevezett dolgot, ami egyébként sokszor rátör, és imádja is, vagy sétálással kezeli, de mivel most dolga van, így nem csinál semmit, csak nézte ki mit csinál, amíg az egyik lány nem jött hozzá oda egy könyörgésnek is nevezhető monológgal, vagyis csak segítséget kért, és persze ő meg szívesen csinált mindent, ha már úgysem akadt külön páciense. A hallottakra egy kicsit elképedt magában, de az ismeretlen lánynak a mosolyát kamatoztatta.
- Persze, természetesen. Ja és a Mohikán az Keith, bár itt Gazdám... - és azzal már indult is a másikkal együtt be a konyhába, a dolgaikat intézni, mert most hirtelen aztán elég sok lett, és tényleg hirtelen. Ahogy készültek a kért dolgok, vagyis ugye szinte minden, sőt, minden, pakolta is szorgosan tálcára, majd már csak egy újabb kérdés zökkentette ki.
- Egyéni díszítés? Fogalmam sincs, most teljesen őszintén... Sok-sok dekorcukor... Csokiöntet van? Vagy nem tudom... - tanácstalanul állt a dolog előtt, de akkor még feltűnt neki, hogy a facsart gyümilé sehol. Te jó ég, mi lesz itt.. Na jó, nem kell kétségbe esni, viszont egy kicsit talán idegesen kapkodott a narancs és még valami, vagyis valószínűleg körte után, mert azt látta meg hamarabb. De hogy ebből hogyan lenne neki üdítő, az már más kérdés, tehát átváltott abba a bizonyos üzemmódba, amit otthon sokat gyakorolt: hol feltűnik, hol eltűnik. Ilyenkor keres valamit, most nevezetesen gyümölcsfacsarót. Nem kellett hozzá sok idő, bár egy perc biztosan beletelt, mire visszaért eredeti helyére és nekidobta magát a munkának. Hirtelenjében meg sem fordult fejében, hogy varázslattal csináljon bármit, csak tette, amiről úgy gondolta, hogy jó lesz. Persze a rendelés még további jó sok dologból állt, és ez csak a kezdet, tehát még észrevett olyat, hogy a kehelyhez nem normál kanál kell, hanem marcipán. Nos, ez remek, de legalább nem nehéz beszerezni. meg volt ott még a krumplis lángos, de az a manók dolga, nekik kicsit már sok lenne, és mikor már szépen a tálcákra van pakolva az ételek nagy része, észreveszi, hogy az eper nincs a helyén, így egy gyors mozdulattal ezt is odahelyezi a többi mellé, majd szépen az egyik tálcát óvatosan megfogva indul is a lánykával egyetemben. A vendégekhez odaérve ő nem szól, és próbál is csendben maradni, csak szépen lerakja a cuccost, amíg Runa beszél, addig ő hátrált és megint jött a lány. Kérésére csak bólintott, majd indult is, és asztaluk előtt megállva pukedlizett illedelmesen, tőle szokatlanul.
- Üdvözlöm itthon Úrnőm, Gazdám. Remélem jól érzik magukat, én most azért vagyok itt, hogy szórakoztassam Úrnőmet és Gazdámat, tehát óhajuk parancs, bármit kérhetnek, de kérem gondolják meg mi legyen az. Állok szolgálatukra, tehát ha bármire szükségük van, kérem mondják csak - csak egy kicsit furcsa a beszéd és viselkedés részéről, főleg hogy a lányt nagyon-nagyon jól ismeri, talán a kelleténél is jobban, és eléggé jóban is vannak, no meg a fiúcska is az ismerősei közé tartozik, így már magában röhög a helyzeten, de neki most ezt kell tennie, erre vállalkozott. Addig pedig csak csendben vár, kezét maga előtt összekulcsolva, aranyosan nézve, meg valami tiszteletet sugározva, ahogy az idő közben érkezőket és minden mást figyel egyszerre, többek között Ericet. Nem is kicsit meglepődik a jelenlétén, de csak egy mosoly erejéig, mert megint eszébe jut minden negatív dolog, amit tett, én nem kellett volna, de csak nézte és hallgatta, nem igazán foglalkozva ezzel. Annyira persze nem bambult el, hogy a páciensekre ne figyeljen, tekintete ide-oda járt közben.
Szál megtekintése


Rét - Sharlotte Johanson hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék