Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=115350#post115350][b]Yarista Palarn - 2013.05.11. 19:13[/b][/url]

A mai nap már vége a tanításnak, és edzése sem lesz Yaristának, így ráér egy kis pihenésre. Most éppen „mindenből elegem van” napot tart, nem törődve semmivel és semmivel. Visszaindul a szobájába, mert meg akar szabadulni az egyen-szereléstől, ma kényelmetlennek érzi ezt is. A kékeknél járva a hirdetőtáblán látja, hogy ma van a Maid Café, amiről gőze sincs, hogy mi az, csak annyit tud, hogy Runa és Leen csinálja. Csak emiatt látogatja meg majd ezt a rendezvényt, és azért, hogy számára is kiderüljön, hogy miféle ez a dolog, amire annyi lelkesedés jutott. Minden nap látta a különböző ruhákat vonszoló kékeket, sőt más házbelieknél is látott furcsa pincérruhákat. Ez már önmagában elég volt, hogy egy kicsit vegye a fáradságot, hogy utánanézzen mi ez az őrület. ~ Biztos valami kávézó, a nevéből ítélve. Okos vagyok… ~ Húzza el a száját, miközben átöltözik a gólyalakban. Roli a helyén, semmi sincs felgyújtva, úgyhogy minden rendben már e téren is. Még mindig nem szokta meg az új helyet, és erős csábítást érez arra, hogy meglátogassa az erkélyt, és ott nézelődjön. De aztán felülkerekedik a kíváncsisága és miután rendbe szedte magát és kényelmes ruhát vett, elindul kifelé a rétre. Szerencsére senki sem zavarja meg útközben, még egy baráttal se találkozik, ami most jól jön, mert nincs jó kedve túlzottan. A rétre érkezik, ahol nem nehéz kiszúrni a hatalmas sátrat, a már beöltözött pincérekkel és pincérnőkkel, akik fogadják a vendégeket. Még nincsenek sokan, legalábbis több vendégvárót lát, mint betérni készülőt. Észrevesz pár ismerőst, például Leoniet, akihez épp most ért oda egy srác egész jókedvűen. ~ Hát, sok sikert hozzá! ~ Kuncog magában és elképzeli a szerelmes Leoniet, nem mintha bármit tudna a szerelmi életéről. Meg is áll egy pillanatra, mert már maga előtt látja, ahogy a sátor összedől és mindenki szörnyethal… kivéve a kis vöröst. Szélesen vigyorogva indul tovább, majd rendezi az arcvonásait és belép a sátorba, de előbb még megkocogtatja, hogy mennyire keményen áll a földben a szerkezet. ~ Talán megteszi. ~ Próbál nem röhögni hangosan, csak magában kacarászik. Lát elég sok helyet, a legközelebbi üres asztalhoz lép, hiszen nem akarja megzavarni a fiatalokat, a többieket meg elfelejti felismerni. Felkapja a menüsort, majd megcsengeti tökéletes mozdulattal a „nővérhívót”. Aztán belemerül az étlapba és már össze is fut a nyál a szájában, annyi finomságot lát hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=115624#post115624][b]Yarista Palarn - 2013.05.12. 01:53[/b][/url]

Furcsa érzés ez neki. Igaz, otthona kastélyban is vannak manók, akik szolgálnak, de ők... manók. Meg amúgy is jól bánnak velük, így már majdnem, hogy családtagok. Amikor belép vigyorog magában Leonie és a fiú kettősén, de nincs szerencséje, a lány észreveszi, miután felborítja az asztalukat és a környező székeket. ~ Jól van, nyugi vörös. Tényleg kezdek félni. ~ Évődik magában, de azért visszaint neki, és még egy kedves mosolyt is küld felé. Mindentől függetlenül kedveli a lányt a maga módján, pont, amiatt, mert ilyen kis lelkes és életvidám. Az biztos, hogy ő még egy lakatlan szigeten is ellene egymagában, akkor sem lenne szomorú. Miután elfoglalta a helyét, meglengeti a csengettyűjét, miközben tanulmányozza a választékot. Meglepetésére Leen érkezik, Yar pedig mosolyog, mert nagyon meglepődik. Majdnem elkacagja magát a megszólításon, de aztán nagy nehezen visszafogja magát és megpróbálja beleélni magát a szerepbe. ~ Kezdem kapizsgálni, hogy mi ez, csak azt nem értem, hogy mire jó ez nekik? ~ kuncog belülről és magában elismeri, hogy milyen jól áll Leenen a pincérruha. Bár a paprika vörössé szégyellt feje kicsit ront az összhangon, de ezt nem említi meg neki.
- Mit tud ajánlani, hölgyem? Persze egy forrócsoki, mindenképpen lesz! - mosolyog a lányra, majd elé tolja a listát. Kicsit elfordul, mintha körbenézne, és el is vigyorodik. Szerinte nagyon ciki ez az egész, de most már muszáj végigjátszania ezt a szerepét, mert nem szeretné megbántani Aileent. Inkább nézi egy picit Leoniékat, de nem sokáig, mert rájön, hogy így nem fogja kibírni röhögés nélkül.
- Van egyéb szolgáltatás is az árban? Vagy csak az ételek és italok? - kérdezi érdeklődve, kicsit szemtelenül, még rá is kacsint a lányra.
- Amúgy, mi ez az egész. Én nem értem, kedves szolgálólány - kérdez most már rá, mert tényleg nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Leent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=115827#post115827][b]Yarista Palarn - 2013.05.12. 15:06[/b][/url]

Maid Café - Leen

Talán túllőtt egy picit a célon, de nem tudja komolyan venni ezt az egészet. Aileen, a kis szerény és kedves, most, mint mindent teljesítő pincérnő? Nonszensz és egyben mulatságos. Viszont az látszik rajta, hogy nagyon benne szeretne maradni a szerepbe, ezért mégis megembereli magát és belemegy a játékba. Kedveli annyira a művész vénákkal megáldott lányt, hogy ne cikizze halálra. Főleg azért, mert annál már jobban ismeri. Meg is kérdezi az ajánlatot, amire a pincérlány - fura ezt még elgondolnia is - készséges válaszol, mint egy igazi cseléd. Vagy inkább egy nagyon elhivatott cseléd.
- Ez nagyszerű kisasszony, akkor kérnék egy fagyi kelyhet, magától repülő kis seprűvel a tetejére, ami csokiból van. A modellt a kisasszonyra bízom. Na meg persze ezt a... - gyorsan megnézi a nevét, mert nem jegyezte meg pontosan - ... omlette rice-t is megkóstolnám. De a forrócsoki nagyon fontos. - most tényleg úgy tekint rá, mintha egy kávézóban lenne, és csak a pincért fedezné fel a lányban. Pedig magában arra gondol, hogy biztos jól esne neki egy ölelés, és ezzel eloszlatná azt a tévhitet, hogy hülyének nézi. Már majdnem feláll, miközben rákérdez az extra szolgáltatásokra.
- Masszázs? Ez nagyon jól hangzik hölgyem. Ilyen csak ma lesz? - kérdezi egy kissé szomorkásan. Na igen, és az sem mindegy, hogy mennyibe kerülnek ezek a plusz szolgáltatások, nem mintha a fogához verné a sarlót. Túl gazdag ahhoz, de egyben szeret ügyelni arra, hogy a megfelelő árat adja meg, nem szereti se szórni a pénzét, sem pedig fukarkodni azzal.
- Rendben a daltól eltekintek, bár az a helyzet, hogy mivel ön, egy kedves ismerősöm édesanyjának a lánya, megérne egy próbát. De megkímélem önt az esetleges problémáktól. Jó vendég vagyok, aki ügyel az alkalmazottakra is. - mondja mosolyogva egy pillanatra, majd visszaszáll belé az arisztokratikus énje. Körbenéz az asztalon és megigazgatja a evőeszközöket önkéntelenül. Ez már annyira belé van verve, hogy szokásává vált. Megérdeklődi, hogy mi ez az egész, de csak azt kapja válaszul, amit eddig is látott, illetve megerősítést kap ebben.
- Á, már értem. Ó, bármit? Akkor a masszázst elfogadom és egy ölelést mellé. Természetesen az előbbit az ételek elfogyasztása után, az utóbbit pedig most szeretném. Ezek megdobják az árat? - érdeklődik, és feláll, hogy a pincérlány beválthassa az ígéretét. Ha megtörténik a fülébe súg Leennek.
- Nagyon cuki vagy ebben a ruhában, ügyesek vagytok. Mikor lesz a portrékészítés? - susogja közelről a lány fülébe, ha alkalma nyílik rá. Amint vége a kis közjátéknak, visszaül a helyére és visszatér a nézelődéshez.
- Más kívánságom nincsen, köszönöm a kedvességét. - engedi útjára a lányt, közben pedig megnézi magának a többi vendéget. Elég vegyes a társaság és egy szőke lány még be is jönne neki... ha éppen szabad lenne. Elmosolyodik Amandára gondolva, majd tovább várakozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=116522#post116522][b]Yarista Palarn - 2013.05.13. 18:20[/b][/url]

Maid Café - Leen - zárás

- Ó, ez nagyszerű. Tudja hölgyem, nem tudtam, hogy itt mik a szokások, ne vegye zokon az illetlenségemet, ha volt, vagy esetleg lesz – mondja nagyon komolyan, még kicsit kényelmetlenül is érezve magát, a látszat mindenesetre ezt mutatja. A rendelés gyorsan megy, ahogy az ajánlatok jönnek, Leen komolyan megkönnyíti neki, hogy ma mit szeretne enni-inni. A „bármire”, egy ölelést kért, így azt most gyorsan be is hajtja a lányon. Jól esik, hogy itt van, végül is alig ismer valakit azok közül, akik ezt rendezik. Eszébe jut az ígért modellkedés, ezért arra rákérdez ölelés közben, a választ pedig hasonlóan frappánsan kapja vissza. Csak bólogat egy „rendben”-t, és utána Aileen el is tűnik, hogy majd kiszolgálja a fiút. Közben a nagy szétnézésben nem lát meg újakat, és mire menne még egy kört a tekintetével, máris megérkezik a kért rendelése.
- Köszönöm, írjon rá mondjuk egy szívecskét és azt, hogy „szeretettel” – vázolja fel a kérését, amit Leen készségesen meg is tesz. A továbbiakban már nem nagyon figyel senkire és nem kér új dolgokat, csak azt látja, hogy egész sok mindent kérnek Leoniék. ~ Ilyen haspók lenne a vörös meg a barátja? Nem semmi. ~ Elcsodálkozik egy pillanatra, de aztán visszatér az ételekhez. Egészen ízlik neki az omlett, és a többivel sincs problémája, rövid időn belül elfogyasztja a feltálalt étkeket. Viszont unatkozni kezd, ezért megcsengeti a csengőt, és ha jön valaki rá, akkor elkéri a nyugtát.
- Fizetni szeretnék, hol tehetem meg? Egyébiránt meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal – apró vigyort küld a megjelenő hölgynek, vagy úrnak. Majd miután fizetett, távozik a helyszínről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=176045#post176045][b]Yarista Palarn - 2013.09.24. 22:22[/b][/url]

Vasárnap reggel mi lehetne jobb, mint egy kis edzés. Most nem ő fog edzeni szerencséjére, a tegnapi tréningen a Vikingeknél eléggé elfáradt, és mivel mostanában nem nagyon kell másra is gondolnia, mint saját magára, csak megérkezett és reggelig aludt. Runa – a kis énekes, hehe –felkérte őt, hogy tanítgassa repülni, és ha tőle ilyet kérnek, szívesen segít, persze nem mindenkinek, de a háztársainak mindenképpen. Így a nap a szokásosan indult: kómás fejjel felkelt, lezuhanyozott, elvégezte a reggeli kötelező dolgokat, kényelmes ruhába öltözött és egy pár falatos reggeli után elindult a rétre. Runa mondta, hogy nincs seprűje, így elhozta neki egy régebbi sajátját, amit nem sajnált annyira. Eléggé lestrapált szerkezet volt, egy Nimbusz 2000-es, régebben sokat repült vele, de még mindig megbízható volt, és ezt főleg Yaristának köszönhette, aki nagyon vigyáz a kviddicses dolgaira. Így aztán két seprűvel a vállán sétál Runa felé, akit már messziről kiszúrt. A másik vállán –mert kettő van neki ám – Roli pihen, akit ebben a pillanatban enged útjára. A kis sárkány elrugaszkodik és Runa felé reppen, hangos rikoltással hozza ki őt a közönyből, ha éppen abban volt. Aztán tesz egy kört és elrepül a dolgára. Yarista mindig kíváncsi volt rá, hogy éppen merre mehetett a kis sárkány, de ha minden jól megy, hamarosan vele tarthat. Az lesz ám a jó móka! Még van mit tanulnia azért, de egyre jobban izgul már, hogy bejegyeztethesse magát végre és átváltozhasson. De most más dolga van, Runát kell tanítania, még ő sem tudja, hogy mennyire nem tud repülni a lány, majd mindjárt kiderül.
- Helló dalos pacsirta! Hoztam neked seprűt, még nem tudom, hogy mit kérjek érte cserébe – vigyorog, majd átadja a régi seprűjét, ami ugyan tényleg eléggé elnyűtt, de újszerű állapotban van még így is.
- Mesélj, mi az, amit tudsz a repülésről? Már csak azért, hogy mennyire elölről kéne ezt kezdeni – érdeklődik az edzés melegítőjében, ami kék-sárga és a Vikings klubjelvény ott figyel a szíve felett. A saját seprűjére támaszkodva vár, hogy Runa megadja a legfontosabb válaszokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=176159#post176159][b]Yarista Palarn - 2013.09.25. 14:04[/b][/url]

Mosolyogva követi az elreppenő sárkányt, aki megijeszti a fűben ücsörgő gólyát. Runa mindig ilyen kis félénk volt, de Yart ez sosem zavarta, inkább legyen őszinte, minthogy felvegyen valami érzelmi maszkot, sokkal természetesebben hat. Átadja a lánynak a seprűjét, amikor odaér és puszit kap cserébe, válasznak pedig egy vigyort küld vissza a lánynak.
- Jó lesz, a kedvenc italom. Egyébként nem félsz, hogy Palarnt puszilgatod? Benne leszel az Edictumban – kacarászik, majd megkérdezi, hogy mennyire is tud repülni Runa egyáltalán. A helyzet eléggé siralmas, Runa abszolút kezdő és megnyilvánulásából Yar arra következtet, hogy még tart is az egésztől, vagy még inkább fél. Mivel a fiú szereti a kihívásokat, a repülést pedig pláne, így nem hiszi, hogy meg fog hátrálni az egésztől.
- Jó, akkor teljesen az elejétől kezdjük. Nem is baj annyira ez – mozgatja meg a vállait, miközben a lány még fűz némi magyarázatot az egészhez. Felvonja a szemöldökét, mert egyetértene Markovitscsal , hogy kipenderítené az órájáról.
- Ennek tényleg nem örülne, mert legalább annyira szereti a kviddicset és a repülést, mint én. Szóval remélem is, hogy nem ezért vetted fel az órát – morcoskodik egy kicsit, de rövid időn belül máris tettre kész arcot pillanthat meg Runa, a fiú elkezdi a tanítást.
- Az első feladat ugye az, hogy fel kell emelned a földről. Ez nem túl nehéz, illetve nagyon is könnyű, bemutatom – mondja, majd óvatosan lehelyezi a saját seprűjét a fűbe.
- Fel! – a kezét a nyél felett tartja kinyújtva, mikor elhangzik a parancsa. Nem túl pattogós, inkább szeretetteljes a hangja, már ha lehet szeretni egyáltalán így egy tárgyat. A Tűzvillám III. belereppen a kezébe, a fiú szeme mintha felcsillanna. Elégedetten néz a lányra, majd mielőtt Runa próbálkozna, ad némi segítséget, és újra rátámaszkodik a seprűjére.
- Na, figyelj! A lényeg az akarat. Akarnod kell, hogy a kezedbe kössön ki. Egyáltalán nem kell félni az eredménytől, ezt bárki meg tudja csinálni, bárhová is sorolod magad. Érted? A lényeg, hogy a seprűt kedvelned kell, hiszen ő fog téged a levegőben tartani. Tehát egyenrangú félként gondolj rá, aki megvéd majd a levegőben a leeséstől. Ha így állsz hozzá, sikerülni fog. Persze lehet, hogy nem elsőre, de pár próbálkozás és meglesz – mondja könnyedén.
- Na, lássuk kicsi lány! – szólítja fel a kezdésre, reméli, hogy jó tanára lesz Runának. A levegőben már ösztönösebben fog segíteni neki, nem lesz ezzel baj, úgy gondolja. De az első lépést Runának kell megtennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=177955#post177955][b]Yarista Palarn - 2013.09.29. 11:50[/b][/url]

- Hallottam már a nagybátyádról. Igazán tehetséges, és igazuk van! Kár lenne bent hagyni a tehetségét a faluban, amikor annyi örömet okozhatna a játékával. Én biztosan szólnék, de engem elég nehéz hátráltatni a kviddicstől. Úgyhogy egy szó, mint száz, beszéld rá, hogy játsszon megint! – kicsit belelendült a témába, de hát kviddics. Olvasott már Merkovszky Ádámról, sőt, még látta is egy meccsen, nagyszerű sportolónak tartja. Ezért aztán muszáj volt egyszerű szurkoló szemmel is megmondania Runának, hogy intézkedjen, bár nem akart neki parancsolgatni, nagyjából úgy hangzott, nem pedig egy kérésnek. Felnevet, ahogy Runa még egy kis szurkálódással odapiszkál neki, régebben biztosan leoltotta volna, de ma már csak legyint az ilyesmire. Ráadásul tudja, hogy ez nem bosszantásból mondta a lány, csak egy kis fricskának szánta.
- Na, igen, már elsősökkel is jól kijövök. Biztos használna a „hírnevemnek” – még macskakörmöket is mutat nevetés közben, és eszébe jut még valami.
- Amúgy sem mernél megcsókolni, te nem vagy olyan lány, aki csak úgy meggondolatlanul cselekszik – a szeme huncutul vigyorog, miközben átnyújtja a seprűt. A fejét ugyan el kell egy kicsit húzni, hogy Runa ne kólintsa homlokon vele, de ez bőven belefér, rutin mozdulat neki, szóvá sem teszi.
- Ugyan repülni meg tanulni gyakorlással meg lehet. Más kérdés, hogy kviddicsezni, vagy komolyan repülni már sokkal nehezebb, de nem hiszem, hogy béna lennél. Talán az önbizalmad nem az igazi, de majd javítunk rajta – kacsint a lányra, mert ha már felkérte Ruuu, abban biztos lehet, hogy addig, amíg meg nem tanul normálisan repülni nem hagyja őt békén az exrellonos. Egyébként is kihívásnak érzi, hogy őt kérte fel, muszáj bizonyítania, hogy nem csak tehetséges játékos, hanem át tud valamit adni magából, ami hasznára lehet másoknak is. Bemutatja a mozdulatot, és próbál olyan érzelmeket közvetíteni a lány felé, hogy abból leszűrje Runa, hogy mit is kell pontosan tennie. Szavakkal is megtoldja a bemutatót, így talán már sikerülni fog. Elsőre és másodikra semmi eredmény, magában csóválja is fejét. Nem érzi a lánytól, hogy el lenne lazulva, inkább a görcsös akarást, és megfelelés süt az arcáról. Az övé viszont biztatóan mosolyog, Runának pedig harmadjára sikerül is megkaparintania a seprűt.
- Látod, megy ez. Kicsit lazábban csináld, nem kell, hogy az egész iskola téged nézzen. A seprű tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, csak az utasításoknak kell olyanoknak lennie, hogy értse, bármilyen furán hangzik is. Egyébként meg ne csodálkozzál, ez a természetes. Jegyezd meg az érzést, amivel a kezedbe repült és hasonlóan próbáld meg újra. Ja, és fagyaszd ki magad, rémesen merev vagy, csak lazán. Ez nem vizsga, nekem nem kell megfelelned. Csak magadnak, tudod – pöcköli meg finoman és barátságosan a lány orrát, és vigyorog is hozzá egy jót.
- Szóval nem kell félni, menni fog ez. Ha a felvétel sikerült, a többire is meg tudlak tanítani. De most gyakoroljuk ezt. Legalább tízszer fel kell venned ma, és ennyi. A többit majd legközelebb. Hajrá! – adja ki a feladatot, majd ő leül a fűbe és figyeli a lányt, ahogy próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=178938#post178938][b]Yarista Palarn - 2013.10.02. 14:56[/b][/url]

- Úgy legyen, kis tanítványom – mosolyog egy szélesebb verziójú fajtából. Hiába, egy ilyen tehetséges, mint Merkovszky Ádám, nem veszhet el csak úgy. Ha tehetné személyesen is elmondaná a véleményét a férfinak, de úgy érzi, mást kérdezne, például Nikit. Hogy hova tűnt el és miért? De most más feladat van, és ha már itt van Runa, egy kicsit kipróbálja magát, hogy van-e még olyan jóképű, mint ahogy azt az Edictum állítja.
- Oké, bár én nem tartok a prefektusoktól – nevetgél, majd fokozza a tempót, Runától csókot kér, de csak lehetőségként, aminek a gondolatára a lány bele is vörösödik. Mi több, még az orra vére is elered, ami meglepi őt. Nem tudja, hogy mi ez, és azonnal zsebkendőért nyúl. Mire előkerül a finom selyem, a levitás lány már rutinosan törölgeti az eleredt vörös életnedvet és némi magyarázattal is szolgál. Erre azért nem bírja ki az exrellonos, hogy ne kezdjen el nevetgélni, hiszen belegondol abban, hogy ha Runát elviszik modellek közé elvérzik szegény.
- Hű, akkor elég sokat vérezhet, sok itt a jóképű fiú állítólag. Persze megnyugtató, hogy én is az vagyok – kacarászik magában és megvárja, amíg Runa végez, és a rendelkezésére áll. A másodéves rosszkedvűsége miatt, kissé visszavesz a kárörvendőségből is, lássa milyen rendes ez a fiú, amellett, hogy jóképű.
- Semmi gond, biztos unod már, de nekem tetszett – próbálja vigasztalni, majd gyorsan áttérnek a gyakorlásra, ezzel is segítve Runát, hogy elfelejtse a történteket. Yarista sem szeretné, ha emiatt lenne frusztrált a lány, így aztán hosszas magyarázkodásba kezd, a seprű felvételének elméleti részéről. A siker elvárható volt, így nem lepődik meg túlságosan a dolgon, inkább örül, hogy magát katasztrófának mondó lánynyak is tudott segíteni. ~ Senki sem menthetetlen. ~
- Nincs harag, nem azért jöttem, hogy haragudjak rád. Igen, csak lazán. Persze, ha majd nem úgy csinálod biztos szólni fogok, de ez egy tanító dolga nem? Nyugi, nyugi, menni fog – szól a lányhoz és kiadja a feladatot. Nem ugrik fel, ha Runa megüti magát, csak figyel. Ez is a tanulás része, és ha mindig csak megvédené őt, sosem jutna el a célig, ami még nagyon messze van. Kellenek az ilyen dolgok, hogy edződjön az ember, és a sikerélmények elhalványítják az ilyen fájdalmas tanulási pofonokat.
- Látom, és tudtam, hogy sikerül, folytasd! – kéri a magam módján Yar, és nemsokára elvégzi a rábízott feladatokat a másodikos leányzó. ekkor már feltápászkodik ő is és mosolyogva szólítja meg a kis padawant.
- Jó, ezzel a mai órának vége, szerintem nem vagy reménytelen, szóval ilyet nem szeretnék többet hallani. A seprű pedig nálad lesz, amíg megtanítalak repülni, gyakorolhatsz vele, amikor csak kedved van, de azért hagyd egyben lehetőleg. Jó lesz ez, még az is lehet, hogy a végén megszereted a repülést. Merkovszky biztosan büszke lenne rád, Nikivel együtt – mondja vigyorogva, majd kézbe veszi a saját seprűjét.
- Na, ennyi volt akkor, ahogy ígértem. Légy jó, és akkor a következő órán már a repüléssel próbálkozunk. Ha gondolod, velem tarthatsz, nem félek a társaságodtól – összeborzolja Runa haját, majd elindul a kastélyba és füttyent egyet a sárkánynak. Pár perc múlva előkerül Roli is és a fiú hátára telepszik, így nyeli el őket a kastély hatalmas bejárata.