36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 21. 19:37 | Link

Ágocs
2013. 04. 21. Jövünk állatkáért:)

Kiérünk Ágoval a Roxfort Bagolykő kapuján, és Alia azonnal a vállamra repül valahonnan a közelből.
- Helló, Manó! - köszöntöm a madarat oldalra fordított fejjel. Elképeszt, mennyire okos ez az állat. Mondtam neki ma a bagolyházban, hogy kisállat kiállítás van, úgyhogy jöjjön velünk, ő pedig várt rám...!
Amúgy fura érzés a baglyoddal programot csinálni. Kamit le lehet vinni sétálni, eldobsz egy botot és visszahozza. Ha olyan a kedve. Valahogy Aliára sosem tekintettem így. Remélem, ezt nem tudja. Vagy ha tudja, nem bánja. Kedvelem, meg minden, néha kedves, vannak érzései (folyton megsértődik rám), de elsősorban levélszállításra lett kitalálva, nem játszópajtinak. Ahh, hogy lehetek ilyen szemét? Megállok a kerékhajtásban és megsimogatom a begyét.
- Merre induljunk? - kérdezem aztán a mellettem taposó Ágot.
Eltökélt szándékom még a mai nap folyamán egy jó fej bolhazsák gazdájává tenni. Vagy felőlem persze kígyója is lehet, bár asszem leginkább madárbarátnak tudom elképzelni a lányt. De furcsa, hogy csomót vagyunk együtt, mégsem tudom ezt róla!
- Tényleg, milyen állatokat szeretsz? - vetem fel. - Mármint háziállatokat, szóval a zsiráf nem ér.
Alia nézelődve ücsörög a vállamon. Na, erről beszéltem. Nem olyan, mint egy kutya. Én pedig a "Vigyél haza!" feliratú bódé felé irányítom magunkat, hátha tényleg találunk valakit, akibe Ágo első látásra beleszeret. Úgy tűnt, jól jönne neki valaki, mostanában talán kicsit befordultnak tűnik. Vagy rémeket látok.
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 22. 00:18 | Link

Alexka<3

Meglepően sok kis varázslótanoncnak van itt a kastélyban valamilyen kisállata, azonban én ebből egyelőre hiányt szenvedtem. Alex tök jó fej, mindig gondoskodik róla, hogy sose maradjak le a jó programokról, így aztán tegnap este értesített is a kisállat kiállításról, amire együtt mentünk, miután jól megtologattam a folyosón. Szeretem gurítani a sima padlón, olyankor autóversenyzőset játszunk. Nem sokat hallottam erről a rendezvényről, de úgy voltam vele, hogy meg kell nézni, veszíteni valóm nincs, legalább Alex-szel is tudtam találkozni.
Hamarosan alászállt a magasból Alex édes kis baglya, na ezért is nagyon irigyeltem. Reméltem, hogy majd én is megsimogathatom, és nem fog agyon csipkedni. Nagyon hasznos egy kisállat, fontos az, hogy legyen az embernek egy állandó társa. Éppen időszerű ez életemnek ezen a picit magányosabb időszakán. A kisállat biztos felvidítja az embert.
Körülnéztem a „merre induljunk” kérdést hallva, de már irányban is voltunk. Lenézve rámosolyogtam a fiúra, hálás voltam, hogy ő rááldozza a délutánját azért, hogy szerezzünk nekem állatot. Működött köztünk egyfajta telepátia. Nem kellett részleteznem a gondjaimat, még elegendő információ híján is tudtam, milyen a hangulatom.
- Szeretem aaaa papagájt. Az átlagos házi kedvencekből, mint kutya, macska, nagyon válogatós vagyok. Most sem fogok elhamarkodottan dönteni. Látnom kell a kis élőlényen, hogy mi bizony jól megleszünk. De nem gondolkodom végletekben, hogy nekem csak ez vagy az kell, ezt a pillanat hevére bízom majd. - gondolkodtam hangosan a guruló srácnak.
Már meg is érkeztünk a sok kis állatot összefogó bódé elé, de hirtelen túl nagy volt a káosz. Hirtelen rám nehezedett a felelősség is, hogy nekem gondoskodnom kell róla, meg aztán mi lesz, ha az önzőségem, és nemtörődömségem kellemetlen párosának ő látja majd kárát. Nagyon meg kell fontolnom, mert lejátszódott a fejemben az is, amikor majd hazaviszem a szüleimhez, akik ugyan állatbarátok, de csak tisztes távolból.
Mindenképp szükségem van a srác segítségére.
- Alex! Milyen állatot tudsz nekem elképzelni? – érdeklődtem, bízva abban, hogy majd együtt jutunk valamire.
Szent ég. De csúnyán néz rám az a macska ott középen. Nem is mozdul, úgy ül ott, mint valami kiskirály. Gőgös, és még az orra is a magasban. Hogy hagyhatják ezt a többiek? A tekintetem elidőzött a macskán.
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 22. 11:54 | Link

Ágocska:)

- Papagájt - nyugtázom és rámutatok már a távolból egy nagyobbacska, zöld madárra a bódéból kinövekvő ágon ülve. - Mint az?
- Megtaníthatnád beszélni! - lelkesedem neki, bár magam nem szeretnék papagájt. Én a kutyabarátok oszlopos tagja vagyok.
Tetszik, hogy Ágo nyitott mindenre, nem tökéli el rögtön előre, mit tesz, mit vesz, mi lesz. Úgyhogy ezen felbuzdulva szívesen hívom fel a figyelmét mindenféle állatra. Kivéve az ízeltlábúakat. Nem szeretném úgy álomra hajtani a fejem esténként, hogy arra várok, mikor mászik rám egy madárpók. Hangyafarmja esetleg lehet. Jó-jó, persze, azt választ, amit szeretne, csak az múlik rajta, teszek-e zárbűbájt az ajtómra és az ablakokra, vagy sem.
- Na, hát ő például úgy néz ki, mint akire ráfér egy kis gondoskodás - mutatok diszkrét nevetéssel egy morcosnak tűnő bagolyra, mikor odaérünk a bódéhoz. Nagy a zsúfoltság és a hangzavar, bár az állatoknak elég helyük van, hogy ne zavarják egymás köreit. Alia itt megelégeli a nézelődést és felreppen a vállamról. Utánanézek, valami magasban lévő tálszerű dologra repült. Gondolom kaja.
Kiszúrok egy jó fej kutyust az árnyékban heverészve. Miért nem játszik a többiekkel? Letartom a kezem, hátha van kedve barátkozni. Hallom azért Ágo kérdését is, hogy szerintem milyen állat passzolna hozzá.
- Azt gondolom, hogy te olyan madaras vagy - mondom neki még mindig a kölyköt bűvölve, bár nem tudom igazából, honnan jön ez az érzés. - Vagy talán kutyás.
Itt felnézek, és látom, hogy Ágo már kipécézett magának valakit. Vagy arra a játékos kis vörös macskára néz, amelyik próbál játszani egy másik farkával, vagy arra a másikra, aki szerintem még ahhoz is lusta, hogy elmozdítsa a farkát a vörös útjából. Rettenetesen mókás ezzel a pökhendi ábrázattal.
- Kit látsz? - kérdem a lányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 24. 11:03 | Link

Alex fiú:)

- Ó, igen, látod ő például szép is és barátságos is… na meg hangos. Nem biztos, hogy nyugalomra és csendre vágyó lelkiállapotomban nem lenne pár olyan szavam hozzá, amit később megbánnék. – vittem tovább a gondolatmenetet a fiúnak. Egyre inkább elmegy a kedvem a papagájtól, nem lesz egyszerű a döntés. Viszont nem szeretnék sokáig gondolkodni, mert a végén kifutok az időből, és a sors által nekem szánt állatnak lőnek.
Alex rámutat egy bagolyra, akinek kissé viharvert állapotára egy fél mosollyal kinyögök egy „édes szívem” kifejezést. Na, nem lesajnálni akarom, és remélem lesz, aki gondot visel majd rá, csak én erre most nem éreztem késztetést.
Alex kiszúr egy zsemleszínű kutyust is, aki kétségkívül aranyos, bár tudom, hogy Alex nagy kutyabarát. Biztos elszórakozna az enyémmel is, ha lenne. Bár remélem így is olyan döntésre jutunk, ami neki is tetszeni fog, és önként s dalolva jön meggyömöszkölni az állatot.
Hm… madaras, ez igaz. Nem véletlen jutott eszembe először egy papagáj, Alexnek igaza lehet. Visszakanyarodtunk az elejére, úgy látom, ezért a szemem most a madarakat fürkészi.
- Nézd, ő például nagyon tetszik. Szép a színe, és olyan aranyosan néz. – mutatok a távolban békésen üldögélő madárra.
- Vagy te is rá gondoltál? - nézek a fiúra a bőség zavara után. Vajon hogy tudom idecsalni, hogy közelebbről is megnézhessem, vagy a vállamra üljön? Ha egy bagoly képes erre, akkor ő is.
Hallom közben Alex kérdését, mégpedig, hogy kin akadt meg a tekintetem az imént. Megint visszatérek a szememmel, ez nem nehéz, hisz az állat meg sem mozdult azóta.
- Ott van a zsemleszínű kutyustól nem messze,   az a macska a fűben, látod? – magyarázom Alexnek, és rajtam már megint valamiféle furcsa érzés lesz úrrá. Nagyon mókás jelenség, habár az arckifejezése cseppet sem ezt tükrözi. Tetszik benne ez a világutálat, szerintem jól meglennénk, ha épp nekem is ilyen kedvem lenne. Ha pedig meguntam, akkor kihívás lenne felvidítani, már ha lehet ilyet. Már most sok lehetőséget láttam ebben a macskában.
- Na, mit szólsz hozzá Alex? El tudnád képzelni nekem? – érdeklődtem majdhogynem feltörő nevetéssel, és egyelőre szándékosan nem osztottam meg vele saját gondolataimat. A kettő együtt nem fog menni, papagáj meg macska is, pláne, hogy ez a morcos jószág biztos nem hagyná sokáig élni azt a szegény madarat.
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 24. 15:02 | Link

Ágo, érdekes macskaízléssel^^

- Azt hiszem, ezt az észrevételt támogatja az egész... hé! Átköltöztél már a Lomtárba, vagy mizu? - kérdem hirtelen. Nem emlékszem, hogy segíteni kellett volna cipekedni. - Már egy jó ideje másodikos vagy, nem lenne ideje otthagyni a Gólyalakot?
- Aha, tényleg elég jó fej. Bár én nem nagyon látom örömömet a madarakban.
Elnézek az oszlophoz, amire Alia repült. Még mindig ott van.
- Mármint, kicsit olyan ingerszegény, nem? Eteted, nézed, ahogy szépen repül, néha besértődik és szétcsípdeli a kezed... - felmutatom a sajátomat - Tegnapelőtt volt egy kis vitánk a barátaimmal való bánásmódról.
- Nem akarsz olyat, akivel lehet játszani? - kérdezem őt, bár nyilván, ha a madarak jönnek be neki, akkor ő meglátja bennük azt, amit én nem. Mondjuk nem tudom miért ellenállok, Alia tényleg olyan, mint aki tele van emberi érzésekkel, csak ezek ritkán pozitívak, ez veszi el a kedvem. Ha Pemzli nem nézne rá olyan éhesen, és nem lenne annyira uraskodó, a bagoly lakhatna Azerothban, és talán egy rendes kapcsolatot is ki bírtunk volna építeni.
Keresem a tekintetemmel a hatalmas zöld madarat, akit már távolról kiszúrtunk, de nem lelem, viszont Ágo rámutat a macskára, amit ténylegesen kinézett.
Nyilván csak viccel. Nevetésre készen bámulok barátomra, de mivel úgy tűnik, tényleg valami véleményt vár, egy hehhentés után komolyabban nézek vissza az uracskára.
- Öhm - nem, ezt nem bírom, muszáj röhögnöm. - Ez a méla undor! Ez a macska igába fog téged hajtani, Ágo!
Meg sem mozdul, de tényleg. Csak néz ki a fejéből, mint aki nem kapott reggel kávét, és ez elszúrta az egész napját.
- Menj, próbálj vele összebarátkozni, hátha felderül a képe - próbálok komoly maradni, de még mindig kuncogok. Amúgy mókás, tényleg, de...
- Nincs valami baja?
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 29. 11:08 | Link

Alex

- Jó, hogy mondod Alex, még nem költöztem át, viszont majd az állattal éppen ideje lesz – gondolkoztam el a srác szavain. Biztos lusta voltam, vagy még nem is kaptam engedélyt? Hm, majd megkeresem az illetékest. A Lomtárban ugyan már beleegyeztek, na de ezt át kell gondolni még egyszer. Egy cuki rózsaszín nyúúúl, meg ez a macska, ha most nem tör ki a harmadik világháború, akkor sose. Bár ezt nem tudhatom, lehet, hogy ez a jószág nem árt még a légynek sem, egyszerűen a hangulata nem túl fényes.
- Nem tudom, nem kell nekem ilyen hiperaktív állat… én magam sem vagyok ilyen természet, biztos megőrülnék az állandó ugrándozástól. – győzködtem egyúttal magam is, hogy az unalmas állat is jó nekem, és azt is fogom szeretni. Együttérzően nézek Alex kezére, amit szépen elintézett Alia. Nahát, majd jól visszacsípek a madaramnak, ha lesz. Bár ezekre a házi kedvencekre sosem lehet haragudni, meghálálják a gazdi szeretetét.
Alex ignorálja a papagájt, rögtön a macskára reagál, nos, a várakozásomnak megfelelően. Nem is lehet ezt komolyan venni, pedig én próbálom, csupán a döntés komolysága végett. Végül nevetéssel jelzem, hogy én is mókásnak találom a helyzetet, főleg miután megint rápillantok a fűben elheverő kiskirályra.
- Ho… hogy menjek oda hozzá? – hüledezem, de már el is indulok az irányába, szép lassan, habár erősen kétlem, hogy egy tank közeledésétől akár felkelne és arrébb menne. Majdnem elgázol egy keresztül rohanó kecske, nahát, mik vannak itt.
Odaérek közvetlenül elé, és szép lassan letérdelek, így tökéletesen farkasszemet nézünk ebben a pozícióban. Te jó ég, közelről még mogorvább, mint messziről.
Ne bánts, ha egy mód van rá, mantrázom magamban, majd felé nyújtom kezem, hogy megsimogassam. Egyet simítok a fején, mire megrázza azt, és elnéz a másik irányba. Na, de barátságos lélek vagy te. Már megint nem bírom visszatartani a nevetésemet, nem is hagyom annyiban a dolgot, megkerülöm a macskát, és megint leülök mellé. Kicsit megnoszogatom a hátsó felét, hogy menjen arrébb, de csak csúszik egy kicsit előre, na azt sem magától, hanem a lökésem idézte elő.
- Te, Alex! Tud ez a macska járni szerinted? – fürkészem a srác arcát, remélem nem kuncog valahol a hátam mögött, bár azt is maximálisan megérteném. Komikusabb nem is lehetne a helyzet. Vagy csak lusta? Mondom én, hogy összeillünk. Meg kellene próbálnom felvidítani. Letépek egy hosszabb fűszálat, és megcsiklandozom vele az állát, erre nem hogy nem mozdul, de még hülyének is néz. Úgy látszik, ennél kitartóbbnak kell majd lennem, de egyelőre békén hagyom.
- Képtelenség felvidítani ezt a macskát – mormogom az orrom alatt a srácnak.    – Meggyőződésem, hogy ez a macska ma velem jön. – folytatom, majd felállok, összecsapom a kezem, mint aki jól végezte dolgát.
- Alex, mi a hozzáfűznivalód? - húzom fel szemöldököm várakozón.
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 29. 19:02 | Link

Ágota és a Grumpy Cheesy

- Akkor holnapra előkészítem neked az izomerőmet, és segítek átcipekedni, na? - ajánlom fel, hogy kicsit megsürgessem a költözést. Abinak is jót tenne a társaság. Az ő szobatársa akár szellem is lehetne, amennyi szociális életet él, és szerintem az sem egészséges, hogy Abigél beszélgetőpartnereinek zöme plüssökből tevődik össze. Úgyhogy ezzel két legyet ütnénk egycsapásra.
- Hát egyik láb, másik láb, szokott menni - humorizálok, pedig nyilván nem az a problémája, hogy technikailag nem tudja megoldani az odamenetelt. Kíváncsian figyelem, ahogy először is Ágot majdnem felnyársalja egy kecske a miniszarvaival. Szerencsére időben kapcsolnak, és nem történik ütközés, ezért folytatódhat a macskabarátkozási hadművelet.... Szóval kíváncsian figyelem, hogy vajon a durcás kis lény hagyja-e magát?
Jaj, hát persze, hogy hagyja, essssszében sincs megmozdulni - heherészek továbbra is barátomat figyelve a fűben. A kutyus, akit kipécéztem, nem érezte úgy, hogy szüksége lenne egy kis simogatásra, ezért már rég felhagytam a csalogatásával. Hogy jobban lássam, mit művel a Sátán Macskája, közelebb gurulok én is, azért tisztes távolságra, hogy ne zavarjam az ismerkedési folyamatot. Lol ez a macska. Ágo elkezdi taszigálni, én próbálok halkan röhögni, hogy ne riasszam el az állatokat a közelünkből, pedig ki akar törni belőlem a hahota.
- Én is épp erre gondoltam - bólintok Ágo aggodalmára. Mi van, ha nem tud járni? - De szerintem csak eszében sincs. Olyan "fuck off" feje van, nem annyira játékos kiscica attitűd. Körülnézek és meg is látom, amit keresek. Nem messze van egy sornyi doboz mindenféle állateledelekkel. Belenyúlok abba, amelyiken egy macska játszik egy pillangóval. Gondolom nem lepkekaja lesz. Nyert, száraz macskaeledel. Egy kis marékkal kiveszek belőle és odanyújtom barátosnémnek.
- Nézzük meg, hajlandó-e megmozdulni egy kis kajáért - kommentálom eme tettet. Egyből ki fog derülni, tud-e járni, mert most nem látok senkit a környéken, akitől meg lehetne kérdezni.
- Van egyfajta ízlésed - röhögök a lányon, mikor kinyilvánítja, hogy ez itt az ő macskája, de valójában nekem is egyre szimpatikusabb ez a dilinyós állatka.
- Tudod már a nevét? - térek a legizgalmasabb kérdésre.
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 30. 22:54 | Link

Alex barátocskám <3

Na, mondom én, hogy nem vesz komolyan Alex barátom. Tisztes távolból figyeli ügyködésemet ezzel az átokfajzattal, aki már annyira bosszantóan mogorva, hogy szeretni való is egyben. Alex közben hasznosítja is magát, ahogy látom a szemem sarkából, épp elment ételt vadászni, ami valóban nem rossz ötlet. Követem tekintetemmel a standig, végignézem, mit lehet ott kapni, nyilván elkélne pár hasznos holmi, most, hogy cicatulajdonos leszek. Egy világutáló cica tulajdonosa, úgy látszik, ez eldöntetett.
Elveszem a sráctól a kaját, majd odanyújtom a tenyerembe a kis pofája elé, amire megszagolgatja a falatot, nyilván ez is valami.
- Jesszus, nem akarlak megmérgezni, nyugi – nézek lesajnálóan a macskára, aki mintha megértette volna nyugtató szavaimat, egy pillanat alatt eltünteti az eledelt a kezemről. Na, jófej vagy, simogatom meg nyugtázva a kis fejét. Egy sikerélményt elkönyvelhettem már a cicával kapcsolatban.
Felálltam, és elindultam az előbb már távolról végigmért vásárhoz. Nahát, mennyi hasznos dolog.  Kell először is egy kosár, amiben szállítom, nincs az a türelmes varázsló, aki megvárja, míg lábra áll, márpedig valahogy el kell szállítanom a kastélyig. Kiválasztok egy kék takaróval bélelt kosarat, mégis csak a kék házba költözik a kis jószág. Felkapok két doboz macskaeledelt, egy csipogó játékot, illetve egy nyakörvet, hogy mindenki tudja, ki fia borja macskája ez. Na, egyelőre ez elég lesz, ha még kell valami, majd úgy is visszatérek.
Odanyomom a megvásárolt holmikat Alex ölébe, remélve, hogy elszállítja nekem a kastélyig.
- Köszi – vigyorgok rá, és már azon ügyködöm, hogy kerül újdonsült barátom a kosárba, amit remélhetőleg meg fog szokni új otthonának, mivel szeretném, ha ott heverészne, és nem Abi ágyában például. Egész könnyen hagyta magát áthelyezni, így aztán már bandukoltunk is hármasban a kastély felé.
- Tényleg, mi legyen a neve? – kiáltok fel hangosan sétánk közepe felé, és hirtelen Alexre nézek. Na, majd eldöntjük, vagy jön magától, nem akarom ezt elsietni.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem, Alex! – mosolygok rá, és azzal átlépjük a kastély kapuját.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék