28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 9. 18:01 | Link

Sharlotte

Mi lesz velünk? Kezdek bepánikolni. Nem erről álmodtam, Sharlotte szimpatikus de elég magas, ami alapvetőleg nem lenne gond, de itt ebben a helyzetben, ebben a gödörben a fél centiméter is nagyon soknak számit. Ekkor Sharlotte kiborult, mivel    nem tetszett neki, hogy játszani szeretnék.
-Sajnálom, akkor unjuk itt magunk. Nekem már fáj a fejem.
Nagyon fáj a fejem, ráadásul vérzem is, most nincs erőm gondolkodni azon, hogy mit  tudjak tenni nnak érdekében, hogy kimásszak. Elég mély a gödör, csak egy fenti megmentő tudna segíteni.
-Semmi baj.
Miért kezdett el mozgolódni Sharlotte? Örülök, hogy neki van annak egész lelki ereje, hogy meneküljünk ki. Belevaló, és örülök, hogy ilyen szorgosan próbálkozik.
Ez jó ötlet amit Sharlotte mond, csak nem vagyok biztos valamiben.
-Tetszik az ötlet, de nem azt mondtad, hogy fáj a lábad?
Ha most valaki egy létrát eresztett volna le, annak sem tudtam volna örülni. Teljesen elöntött a búskomorság. Holnap biztosan keresni kezdenek minket, mivel eléggé feltünő lesz, hogy hiányzunk. Legalább is remélem. Lépteket hallok. Biztos csak képzelődöm.
-Sharlotte látod ezeket a lépteket?
Ezzel visszajött az életkedvem, és gondolkodni kezdtem. Kiabáljunk.
-Segítség! Van ott valaki?! Hahó!
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 00:47 | Link

Csapdába esett lelkek

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!”
Bár kevésbé mondaná a kis vöröske, hogy igazán nagyon családias errefelé a légkör. Tulajdonképpen roppantmód félelmetesnek lehetne inkább leírni ezt az esti sétát. Merthogy hölgyünk megrögzött szabályszegő, ez már kezd kiderülni róla, csak a legtöbbször megússza az ilyen kis kiruccanásokat.
Az egész úgy kezdődött, hogy nem tudott aludni, mert a szülei azt írták neki, hogy otthon felújították a szobáját, és rengeteg meglepetés fogja várni. Még Trillian is királyi kuckót kapott állítólag benne. Ennyi neki bőven elég volt ahhoz, hogy úgy felspannolja magát, hogy napokig csak ezen lelkendezzen, és még éjszaka is álmatlanul forgolódjon. A kakaó pedig köztudottan segít… mindenben. Ha jó kedvű az ember, ha rossz, ha fáradt, ha éber… tehát úgy döntött legurít egy bögrécskével. A konyhában, ahová azóta jár szívesen sötétedés után, mióta megismerkedett ott Balázzsal. A mai estén is leosont, és minden úgy zajlott volna, mint általában, ha nem néz ki az ablakon. Ahh, milyen jó is lenne egy kicsit odakint sétálni. És már meg is született a terv.
Egy bögre forró kakaóval a kezében oson ki a szabad ég alá, és útját a Rét irányába veszi. Ezt még maga sem gondolhatta komolyan, tuti el fogják kapni. De klassssz!
-Ajj, Leonie, csak egy kör, és mész vissza az Eridonba… na jó.. legyen mondjuk egy kör, és kicsit ücsörgök. Vaaagy… megyek egy kört, és elüldögélek, amíg elfogy a kakaóm… - Magával egyezkedik, egészen addig, míg segítségkiáltást nem hall. Hamar el is dobja a bögrét ijedtében.
-Anyu, anyu, anyu – Mindig csak eljátssza, hogy veszélyes helyzetekbe keveredik, de sosem volt még éles szituációban. Most meg itt van valaki… várjunk csak? Ez Zsolti hangja? Hmm… sanszos, hogy egy gyilkosos rémálomba csöppent. No, mindegy, ha már benne van, ideje tenni is valamit. A földhöz lapulva elindul a hang irányába, és alig pár perces keresés után rátalál a csapdára.
Úristen, egy gödör! Tuti, hulla van benne! Vajon Zsolti fiúé? Lehet, nem kéne belenézni, hátha túl rémisztő a látvány. De mégsem hagyhatja diáktársát itt, hogy idővel a kukacok lakmározzanak belőle… Oké, de szegény kukacok, megfossza őket egy ilyen lakomától? Hát legyen már nekik is karácsony valamikor!
Nagy levegő, lenéz a lyukba.
-Jééé! – Itt egy meglepett, ám derűs felszólalás, amiért két ismerős arcot pillant meg. – Ti éltek! – Pluszként egy fokkal szomorúbb hang, amiért nem is olyan izgalmas az eset, mint gondolta…
-Jó kis helyet találtatok az összebújásra! No, akkor azt hiszem, nem is zavarok tovább. Jó mulatást! – Rákacsint diáktársaira, és nem viccel, komolyan le akar lépni. A kis törpe van olyan elvarázsolt, hogy azt higgye, azok ott ketten éppen remekül mulatnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 10. 12:41 | Link

Zsolt és a megmentő

Az ötlete végül is sikeres volt, de felénél leragadt, tehát a lyukban ülve merengett a folytatáson tovább.
- De fáj a lábam. Csak ha ezzel foglalkozok, nem megyünk semmire – fordította a hang irányába fejét. Nem túl kedves hangnemben beszélt, de ez abban a helyzetben érthető is volt. Tűrőképessége elég jó, de ott valahogy cserbenhagyta, és egyre jobban kezdett eluralkodni rajta az a szörnyű tehetetlenség érzése.
- Látni nem látom, de hallom őket – válaszolt egy fokkal lágyabb hangon. Inkább el sem gondolkodott a kérdésen, mert fájt volna a feje, de kicsit megkönnyebbült, mert tényleg eljutott a füléig az a nesz, amit lépeknek lehet nevezni.
Zsolt kiabálása után nem sokkal közeledtek a hangok, majd egészen közelről, a lyuk kijáratától hallott egy ismerőset. Az már beszédhang volt, és örült is neki, de a következő kijelentést egyszerűen már minősíteni sem tudta.
- Ha az lenne, amit gondolsz, nem kiabálnánk segítségért. Meg különben sem, nekem barátom van – mondta már nyugodtan. Nem hitte volna, hogy bárki is arra téved olyan késői órán, de megtörtént, és ez nekik jó. Sőt mi több, talán életmentő. Vagy ha nem is, egy kis büntetéstől megment.
- Jó, akkor segítenél? - kérdezte, majd a választ szinte meg sem várva támasztotta meg egyik lábát az üregben és próbált feljebb jutni, hogy a lány kezét elérje. Amint belekapaszkodott, már kisebb súly nehezedett a végtagjaira, és könnyedén fel tudta magát tornászni az egy jó lábával, és a két kezével rásegíteni a dologra, hogy felhúzza magát. Kisebb erőlködések után már a lyuk szélén csücsülve fújta ki magát és vett mély levegőket, hogy megnyugodjon.
- Köszi – nézett a megmentőjére, majd vetett egy pillantást le a sötét gödörbe, ami arra célzott, hogy a bennlévőt is ki kéne szedni. A Hold fényénél már viszonylag jól lehetett látni, így arcmimikájával segíthette a kommunikációt.
- Nos, azt hiszem akkor most kiszedhetnénk Zsoltot is – vetette fel ötletét, amint lábait kiemelte, majd a lábra állással próbálkozott. Sikeres művelet után hirtelen ötlete támadt, miszerint ő most elmegy segítségért. Az cseppet sem érdekelte, hogy alig képes járni, de segítség az kell.
- Vagy tudod mit? Inkább szedd ki te, én megyek segítségért. És vigyázz rá, nagyon szédül, meg vérzik a feje - nézett még vissza, majd lassan, bicegve elindult egy irányba. Még azt sem tudta, hova fog menni, vagy kit fog hívni, csak ment a feje után.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. március 10. 12:50
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék