30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1175
Írta: 2020. október 8. 13:22 | Link




Mióta Soma elutazott, azóta nem találtam a helyem a kastélyban, a társasági életben sem vettem részt mostanság. A tanulás se ment igazán, nehezen tudtam összpontosítani, ráadásul mugliismeret tanársegéd lettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magamat, nem akartam csalódást okozni, ha már ide kötött minden. Tudtam, hogy fontosak a tanulmányaim a jövőmet illetően, noha régebben egyáltalán nem érdekelt a dolog. Úgy látszik, ahogyan telt-múlt az idő, komolyabbá váltam, bár Soma mellett is megkomolyodtam valamelyest. Nagyon hiányzott a fiú, sose gondoltam volna, hogy elválnak útjaink, ráadásul úgy, hogy mindez tőlünk független módon történik. Egy darabot a szívemből magával vitt, sosem fogom elfeledni, legbelül pedig reménykedtem benne, hogy egyszer majd csak megjelen előttem, és közli velem, hogy végleg visszatért, aztán folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytuk... a szívem legalábbis ebben hitt, az eszem viszont figyelmeztetett rá, hogy erre vajmi kevés esély van a jelen helyzetet illetően. Ma nem volt kedvem a szobámban a négy fal között ücsörögve tölteni a napomat, friss levegőre vágytam, ezért úgy határoztam, hogy teszek egy sétát a réten. Arra gondoltam, hogy ott biztosan nem botlok bele majd senkibe, bár abba is belegondoltam, hogy nem biztos, hogy jót tesz, ha magamba fojtom a bánatom, és tovább agyalok ezen az egészen. Végül üzentem Bencének, hogy találkozzunk a réten, szerettem volna kicsit könnyíteni a lelkemen, és rá mindig számíthattam mindenben. Ő már átélt egy komolyabb szakítást, így biztosan megérti, mennyire fáj ez most nekem, még akkor is, ha náluk más miatt ért véget a kapcsolat. Bence még nem is tudta, hogy mi történt, úgyhogy úgy éreztem, hogy itt az ideje felvilágosítani őt, hogy már nem fog együtt motorozni Somával. Emlékszem, hogy legutóbb azt üzente meg a fiúnak, hogy mehetnének már egy kört a járgánnyal... biztos, hogy őt is megérinti majd Soma elutazása, hiszen jó barátok voltak. Szokásomhoz híven kicsivel előbb megérkeztem a megbeszélt helyszínre, egész kellemes idő volt, bár kissé hűvöske, ennek megfelelően választottam ki az öltözetemet is. Fel-alá járkálva vártam a fiúra, miközben magamba szívtam a friss levegőt. Reméltem, hogy Bencének jobban alakultak a dolgai a bálon, hiszen azóta nem is találkoztunk, mivel eléggé magamba zárkóztam egy kis időre a történtek miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. október 8. 21:28 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Nem nagyon volt kedvem kimozdulni ma a szobából, még rengeteg tennivalóm volt. Ugyanis jó szokásomhoz híven nemigen kezdtem még el a kipakolást, most is az utolsó pillanatra hagytam. Nem szeretem sem a kicsomagolást, sem a becsomagolást, ha tehetem, csak úgy nagyjából egymásra hajigálom a dolgokat, meg mondjuk arra figyelek, hogy a hasonszőrű ruhaneműk ugyanoda kerüljenek. Egy jó órát pakolásztam már, mert a könyveket viszont nem lehet csak úgy bevágni egy helyre "könyvsarok" címszó alatt, szóval a szortírozás nem ment túl gyorsan. Főleg, hogy közben ránéztem mindig a telóra, meg mentem még egy kört a Varázslatos Theszrál-ban. Tudjátok, hogy van ez... még egy kör, ez lesz az utolsó. Persze akkor kinyithatsz valami szuper bónuszt, amit meg ki kéne próbálni, de közben látod a ruha és könyvhalmot, szóval nem olyan egyszerű ez az egész. Tulajdonképpen Dana üzenete mentett meg a további pakolástól, aki kérte, hogy menjek ki a rétre hozzá dumálni. Hát, már hogyne mennék, kedves barátném! Sokkal jobb veled találkozni, mint ezt a fárasztó melót csinálni. Persze "megkérhetnék" egy fiatalabb levitást, hogy ugyan segítsen már benne, de már nem hiszem, hogy ilyen irányba meg tudnék változni. Szóval gyorsan összekaptam magam - mentem még szigorúan 5 kört a játékban - és már kaptattam is a rét felé. Elkezdődött az új tanév, a diákok megtelítették élettel a sulit, régi barátok találkoztak, új szerelmek születtek - legalábbis gyanús volt nekem Farkas Petra, hogy tavaly még más csőrére volt ragadva -, és az üres kastély újra megtelt hangokkal. De gyorsan elhagyom az idilli környezetet és hamarosan meg is látom a réten kolbászolni a szőkét. Hát a szünetben sem csúnyult meg, ami azt illetti, végül is ha belegondolok, hogy milyen csajok vesznek körül, még szerencsésnek is érezhetem magam, nem? De.
- Helló Danadana dan, még szép hangod van? - vigyorgok felé, miközben lerövidítem a távolságot köztünk, egészen nulláig, amikor is átölelem az én kis barátomat. Még két puszit is kap a miheztartás végett, ami a kissé hűvösebb időben még nekem is jól esik. Végül kikapcsolom a mágnest és hátrébb lépek, hogy megcsodálhassam a mindig penge csajszit.
- Na, mi a helyzet? - kérdezem és kíváncsian várom, hogy volt-e valami ok, hogy találkozzunk, vagy csak már nem bírta a hiányomat.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1175
Írta: 2020. október 9. 22:49 | Link




- Helló Bencus! - üdvözöltem a fiút szintén egy nagy öleléssel és persze viszonoztam a két puszit is. Nem tudtam egy kicsit nem elmosolyodni a mondandóján, hiszen, amikor a társaságában voltam, vagy épp rosszban sántikáltunk, mindig jó kedvre derültem, nem volt ez alól kivétel a jelen pillanat sem, akármennyire is rossz hírt akartam vele közölni. Kicsit sikerült neki jobb hangulatra derítenie egy kis idő erejéig, azonban ez a pillanat nem tartott ki oly sokáig, mint általában, mert komolyabb témáról volt szó.
- A hangom ugyanolyan, a helyzet viszont kritikus - haraptam be az ajkaimat a válaszom közben, miközben a földet bámultam.
- Nos, az a stájsz állt elő, hogy Somával szakítottunk. Pontosabban el kellett utaznia, hogy a kis húga mellett lehessen, mert az apjánál helyezték el a testvérét... nem tudom, mit tudsz az egészről, de a lényeg az, hogy az apja egy erőszakos, gátlástalan ember, az anyukája pedig sajnos már nem él - összegeztem a dolgokat a legjobb tudásom szerint.
- Ja, és Amerikába utazott, nem is igen jön az országba látogatóba. Emiatt úgy döntöttünk, hogy jobb, ha vége az egésznek, nem érdemes húzni-vonni a dolgot, mert annál fájdalmasabb lesz az egész... sose gondoltam, hogy ez lesz a vége a kapcsolatunknak. Sőt, arra sem számítottam, hogy egyáltalán befejeződik, és semmit sem tehetünk érte... ez annyira igazságtalan - panaszkodtam a fiúnak szomorú arccal. Annyit sírtam már az elmúlt időszakban, hogy most végre anélkül sikerült elmondanom a dolgokat, hogy könnyre fakadtam volna, szerintem ki is száradtak már a könnycsatornáim. Mindenesetre jól esett, hogy újból kiadhattam magamból a keserűségemet, és kicsit újra feloldódhattam ezáltal. Kíváncsian vártam, hogy Bence mit reagál erre, abban biztos voltam, hogy nagyon meg fog lepődni a dolgon.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 9. 22:50
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. október 18. 17:53 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Szerencsémre Dana mit sem változott, most is közvetlen és barátságos. Igen, mindig az és nem, nem értem, hogy hogyan csinálja. Legalábbis én mindig ilyen csibészesnek és vidámnak láttam, bármikor is találkoztunk, na meg olyannak, akinek mindenre vannak válaszai. Ha kell, ha nem. De ez sosem tántorított el tőle, jó fej volt, és mindenkinek vannak fura dolgai, leginkább másoknak furák, én így szeretem, ahogy van. Ráadásul ő egészen gyorsan párt talált magának, és azóta is kitartott a rellonos mellett.
- Kritikus – húzom össze a szemöldököm, miután megkapom az ölelésem és a puszijaim. Fogalmam sincs, hogy ugrat-e éppen, vagy tényleg valami komoly baj van nála. Végig pillantok gyorsan a testén, de semmi kivetnivalót, vagy éppen furcsa elváltozást nem látok rajta. Minden rendbennek tűnik, bár a hanglejtése kicsit aggasztó, ezt elismerem. Gyorsan kiderül, hogy mi az, ami kritikus, és el is húzom a számat. Somának el kellett mennie, az indok igazából mellékes, a lényeg, hogy nincs itt. Akkor nem csak Dana kapcsolatának, de a motorozásnak is annyi. Nyilván az előbbit sajnálom jobban, de a másodikat is sajnálom, még ha önző dolognak is tűnik. Bizonyára az.
- Sajnálom – mondom neki, de folytatja és kiderül, hogy gyakorlatilag emiatt szakítottak. A monológja végén megint odalépek és átölelem őt. Mit tudnék erre mondani? Soma így döntött, nyilván nem viccből, mégiscsak a húgáról van szó.
- Az élet az már csak ilyen, de még mindig jobb, ha az élet csinálja, mintha mondjuk belőled lett volna elege – simítok végig az aranyszín haján, és ellépve belemosolygok a képbe. Én most nem igazán tudom megnyugtatni, tudom, hogy nem lehet, remélem az is elég, ha itt vagyok mellette.
- Soma jó fej, és sajnos gondolom nem volt más megoldás. Esetleg utánamehetnél, nem? Vagy hopp-hálózat is van a világon, találkozhatnátok… de tudom, eső után köpönyeg – mondom keserűen, és tudom, hogy ezek nem igazi megoldások. Ráadásul pont ötödéves, még jó, hogy nem az év végén történt, mert akkor lehet, hogy rossz hatással lenne a tanulmányaira.
- Megigyunk valamit, valahol? vagy sétáljunk? Mit szeretnél? – kérdezem, mert talán ez a legjobb módszer, ha ő mondja meg, hogy mire van szüksége.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1175
Írta: 2020. október 18. 22:12 | Link




Sosem gondoltam volna, hogy valaki kitart mellettem ilyen sokáig a különös természetem miatt, de Somában valódi társra leltem. Nem csupán egy pár voltunk, hanem emellett a legjobb barátok, cinkosok, lelki társak is. Kár, hogy így kellett végződnie a dolognak, de sajnos az élet közbeszólt, és nem tudtunk ez ellen semmit se tenni. Ha tovább húztuk volna valamilyen formában a dolgot, akkor mindketten jobban megsínylettük volna az egészet. Minden lehetőséget átgondoltunk, de végül nem jutottunk dűlőre, így jobbnak láttuk, ha inkább véget vetünk a kapcsolatunknak, és boldog emlékeket hagyunk egymásnak hátra... aztán, ki tudja, mit tartogat még számunkra a jövő, talán újra összehoz minket. Sosem lehet tudni...
- Igen, igazad van, jobb, mintha azért lett volna vége az egésznek, mert rám un vagy egy harmadik fél tolakodik be a kapcsolatunkba - mondtam Bencének szomorúan, ebben azonban nagyon is igaza volt, jobb, hogy így ért véget a köztünk lévő viszony, nem pedig csúnyán.
- Engem ide köt minden, a saját jövőmre is gondolnom kell, plusz szeretném itt befejezni a tanulmányaimat. És nem mellesleg itt vannak a barátaim is, a családom pedig semmiről sem tud. Már minden esetleges megoldást átgondoltunk, de egyik sem tűnt nyerőnek... hát ilyen az élet - feleltem a barátomnak komoran. Jól esett a jelenléte, örültem, hogy kibeszélhettem magamból, ami bántott, és azzal is tisztában voltam, hogy rá mindig számíthattam, ő mindig megértett.
- Mondd, csak, te hogy tudtál megbirkózni a fájdalommal, miután véget ért a kapcsolatotok Masával? - nem akartam a srácot kellemetlen helyzetbe hozni, de kíváncsi voltam, hogyan sikerült átvészelnie a dolgot, ugyanis minden tanács jól jött ebben a nehéz időszakban.
- Egy ital most jól esne - helyeseltem, ugyanis szerettem volna valahogy túllendíteni magam a nehézségeken, és kicsit kikapcsolni az agyamat, hogy ne folyton a balul elsült szituáción járjon az eszem.
- De te fizetsz! Na, merre menjünk? - néztem rá pimaszul egy halovány mosoly kíséretében. Már csak az volt a kérdés, hogy hol fogyasszuk el azt az italt. A faluban viszonylag megvolt mindennek a helye, így korlátozottak voltak a lehetőségeink is, hogy hol igyunk. Reméltem, hogy sikerül egy kis időre kikapcsolnom, és az is nagy segítség volt, hogy volt kihez beszélnem, hogy kissé elterelhessem a gondolataimat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 19. 04:08
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. október 21. 13:34 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Szomorú történet ez, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy Danáék szétmennek. Az is igaz, hogy nem egymással volt gondjuk, na, de mindegy már igazából. Valahogy vigasztalnom kellene őt, de én saját magamat sem igazán tudtam megvigasztalni annak idején. Azért megpróbálkozom vele, mégiscsak a barátja vagyok, és rossz így látni, még akkor is, ha nem mutatja ki annyira. Az is lehet, hogy már az összes éjszakán elsírta a bánatát a párnájának, erre viszonyt nyilvánvalóan nem kérdez rá az ember. Maradok csak támogató barát, aki ha kell segít, ha nem kell, akkor meg a háttérbe vonul, de figyel, hogy mikor kell előjönnie megint.
- Sajnálom, hogy nincs megoldás, én bírtam a srácot, amennyire megismertem - mosolygok Danára sután. Szerintem itt nincs olyan szó, vagy mondat, amivel igazán vigasztalni lehetne még, túl közeli a szakítás, minden fáj. Ha rá gondolsz akkor az, ha ki akarod verni a fejedből, akkor az, tök mindegy. Megrándul az arcom, amikor a szakításról kérdez, vagyis, hogy én hogyan éltem túl és annak mi lenne a legjobb módszere. Háááát...
- Nehezen, nagyon nehezen. De mi nem megbeszéltük és először nem is igazán volt indok sem. Ti megbeszéltétek, és döntöttetek, én csak a szenvedő fél voltam. Igazán szenvedő - nem hiszem, hogy a szavaim és a képemre kiülő szomorúság segíteni fog, szóval muszáj még mondanom valamit. - De te sokkal erősebb vagy, mint én, és közös döntés volt, talán könnyebb lesz. Mindenesetre a legfontosabb, hogy legyél emberek között és csinálj mindenfélét. Semmiképpen ne akard egyedül átvészelni a nehéz napokat. Legalábbis az első hét után már ne - tudom jól, hogy ez milyen nehéz kérés, de én nagyjából ennyit tudok segíteni. Nóri után más volt, ott volt egy egész nyári szünet és az sok mindent feledtetett, nem beszélve arról, hogy az még elég friss kapcsolat volt. Nem is nagyon nevezhető igazán annak. De mindegy is. Ennek fényében meg is hívom gyorsan valahova, hogy túlessünk a mindkettőnk számára nehézségeket okozó beszélgetésen. Danának van is kedve, szóval, mehetünk is, ez az!
- Ez a beszéd. Gyerünk a Faltozóba, és persze, hogy én fizetek! - hirtelen nyúlok a fejéhez, hogy összeborzoljam a haját, aztán pedig menekülni kezdek nevetve. A nevetés jó, elűzi a gondokat.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1175
Írta: 2020. október 23. 00:45 | Link




- Hát igen, ez így alakult - feleltem neki szomorúan, jól esett, hogy ott volt mellettem.
- Értelek - feleltem neki komoly arccal. Mi legalább meg tudtuk beszélni a dolgokat, meg rajtunk kívülálló körülmények miatt kellett, hogy véget érjen az egész, míg Bence terén más volt a helyzet, nem is akartam firtatni tovább az egész témát, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni.
- Rendben, megfogadom a tanácsodat - néztem rá továbbra is szomorúan, majd arra gondoltam, hogy igaza lehet, az csak rosszabbítana a helyzeten, ha magam zárkóznék teljesen. Talán társaságban könnyebben át tudom vészelni ezt az időszakot, ebben nagyon igaza volt a fiúnak.
- Persze, benne vagyok! - válaszoltam neki, miközben egy halovány mosoly hagyta el az arcom a hajborzolás után. Közben egyre kezdett tőlem távolodni, én pedig mosolyogva után futottam, hogy utolérjem, aztán "jól megkapja a magáét". Tény, hogy Bence jobb kedvre derített, nem is bántam, hogy elmeséltem neki rögvest a bánatom, hiszen nélküle még mindig ott sírdogálnék a szobámban. Jól esett, hogy megpróbált jobb kedvre deríteni, én is mindig mellette voltam, amikor jó, illetve rossz időszaka volt, ő pedig most viszonozta ezt. Úgy gondoltam, hogy jó, ha eltöltök vele egy kis időt, legalább megpróbál felvidítani valamennyire, ráadásul iszunk egy finom italt is, miközben kibeszélhetem még neki a bánatom. Sokat segített ez nekem, hiszen mellette kicsit feloldódhattam, és sikerült kissé jobb kedvre derítenie, hiszen erre valók a barátok.


//Köszönöm a játékot!// Smiley
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék