36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 23. 19:44 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


A sok lehullott esőnek azért megvan a pozitív hatása, hiszen amikor éppen nem borul a szürkeség leple az iskola környékére, akkor minden szép színes. Na, nem azért, mert felvette a minden hepi szemüvegét, hanem mert sok növény nagyon szereti az esőt, amit egy száraz nyár folyamán nemigen kapnak meg vadvirágok lévén. Most még azelőtt kapnak egy kiadós zuhanyt, mielőtt elhervasztaná őket a tűző napfény.
Ez szóba is került tegnap este az Eridonban, Pollika épp a szokásos esti teáját hörpölgette (bár ugyanez a teája reggel meg délben is) egy fotelbe belefúrva csöpp testét, és hallgatta, hogy mit beszélnek a többiek. Tervezték a nyarukat, hétvégét, bánták a sok eső miatt elmaradt programot. Ha épp nem szívták le az órákon az évfolyamtársai, és nem hallik a klubhelyiségből feltűnően nagy hangzavar, akkor szívesen mulatja az idejét a többiekkel. Egyre bátrabban mer közbeszólni a társalgásokba, sőt vannak olyanok, akiknek szívesen tölti a társaságában az időt. Néhány nagyobb diákkal már egyenesen mosolyogva köszönnek, sőt igyekeznek bevonni a beszélgetéseikbe alulméretezett társukat. Sári megkérdezte, hogy mit fog csinálni ebben a szép, meleg időben, ő pedig maga sem tudja, hogy honnan jött neki, meg miért ezt mondta, de gondolkodás nélkül rávágta, hogy virágkoszorút szeretne fonni, mert még a toronyból is látszik a színesen tündöklő rét. Végül szó szót követett és megbeszélték, hogy ma az órák után ott találkoznak és együtt készítenek koszorút.
Egyébként még sosem csinált ilyet, fonni azt tud, úgyhogy csak remélni tudja, hogy ez elég lesz. Vállán a napi tankönyvével, még talárban lép ki az utolsó óra után az udvarra, sietősen szedi lépteit, szeretne azelőtt odaérni, hogy a többség befoglalja a legjobb helyeket órák után. A nap égeti picit a bőrét, de inkább a vakító napfény zavarja a sötét folyosók után. Hunyorogva szemeli ki az egyik legrejtekesebb helyet, ahol mindenféle szép színes virág meg szúrós bogáncs nő. Hátizsákját hanyagul a földre ejti, talárját pedig egy hasonlóan hanyag mozdulattal ejti rá. Érdeklődve pislog a választékra, van itt fehér, lila, sárga meg szúrós növény is. Egy szép fehéret – egynyári seprence- hamar le is szakít és mosolyogva a hajába tűzi. Pannára gondol, ő is biztosan szívesen fonna virágokat.

Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 23. 19:50
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 24. 22:09 | Link


outift|koszorúfonás


Odaért volna időben, ha nem csúszik meg véletlenül a lépcsőn és zakózik egy hatalmasat. a jobb bokája bánta a kis akcióját, így miután felbicegett a hálóterembe és átöltözött muszáj volt befásliznia és bekennie. Annyira azért nem volt vészes, hogy a gyengélkedőig elmenjen, de határozottan kellett az a kis plusz tartás, amit így kapott. Már hozzászokott a hasonló sérülésekhez, nem rendítette meg igazán. Inkább csak az, hogy szegény Pollit megvárakoztatja. Látta, hogy az elsősök milyen csúnyán viselkedtek a kislánnyal, így nem tudta megállni, hogy ne próbálja meg valahogy bevonni a társaságába. Ismerte látásból a kis szőkét, néhány zenei eseményen messziről látta. Nem mert volna rá megesküdni, de lehet, hogy be is mutatták őket egymásnak, de hát az már elég régen volt. Inkább csak a nevét ismerte, mint igazából mindenki azokban a zongorista berkekben, amikben ő is mozgott.
Amilyen gyorsan csak tudott az udvarra sietett, majd a diákcsoportok közt szlalomozva megpróbálta megtalálni a kis szőkét. Szerencséje volt, hogy nem tűnt el nagyon szem elől, különben kereshette volna egész délután is.
- Szia, bocsi a késésért, csak történt egy kis baleset - mutatott a sérült bokájára, miután ledobta magát a színes virágtengerbe. Egy bogáncs meg is szurkálta kicsit tenyerét, ahogy megpróbált hátradőlni, így inkább odébb helyezkedett, távolodva a zavaró tényezőtől. - Te csináltál már ilyet? Mert én még sosem. - Még csak abban sem reménykedhetett, hogy a hajfonási tudása majd kisegíti, mert abból s csak az egyszerű hármasat tudta és semmi más egyebet. Akárhogy próbálkozott megtanulni a mindenféle szebbnél szebb technikákat az agya képtelen volt befogadni az információt az ujjai pedig nem bizonyultak elég ügyesnek ehhez. így aztán csak abban reménykedett, hogy kis barátnője majd kisegíti a bajból és nem marad teljes szégenyben.
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 25. 17:35 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


Nagyon izgatottan várta ezt a kis közös programot, elvégre nem minden nap fon az ember virágkoszorút Sárival. Meg amúgy sem szokása ez a legtöbb embernek. Többször azon kapta magát, hogy órán is a délutáni programjukra gondol. Mostanában elég jól alakulnak az emberi kapcsolatai az iskolában, pedig az első pár hétben nem úgy tűnt, hogy képes lesz beilleszkedni. Sosem volt még korábban más barátnője, csak a kishúga, így neki is nehezére esett megtanulni a megfelelő kommunikációt a korosztályával, sőt még annál idősebbekkel is.
Ám Sárinak a megbeszélt időpont után még elég sokkal sincs semmi nyoma. Egy ideig még nem is aggódott, mert nagyon jól lekötötte magát a virágfélék megszámolásával, amivel dolgozni tudnak, viszont egy idő után aggodalom fogta el. Mondott valami rosszat tegnap este, ami miatt már meggondolta magát és nem is akar vele lógni? Az nem lehet, hogy direkt átverte, hogy itt álljon, amíg ők jól érzik magukat a klubhelyiségben – nélküle? Pedig ő nem olyannak tűnt, még zongorázik is! Néha titkon figyeli is az ujjait, hogy mennyivel hosszabbak az övéinél. Csak remélni tudja, hogy neki is ilyen keze lesz egy szép napon.
Amíg várakozik, úgy dönt, hogy a közelben megy egy kört, hogy megnézze van-e valahol olyan virág, ami az általa kinézett részen esetleg nem nő. Valami nagyon különleges, nagyon színes, nagy virágú darabra vágyik, ami a koszorújuk dísze lehet középen, akárcsak egy drágakő. Ezzel már sikerült annyira lekötnie a figyelmét, hogy ne gondoljon a katasztrófa forgatókönyvekre, így Sári köszönését meghallva mosolyogva fordul a hang irányába. – SÁRI! – Kiáltja a lány nevét, talán egy kicsit túlzottan is nagy lelkesedéssel, közben kezei a mellkasa előtt legyezik a levegőt örömében. Nagy kő esett le a csöpp szívéről, hát tényleg eljött! Hatalmas örömét azonban gyorsan letöri a lány sérült bokája. – Óóó… jaj. Mi történt? – Hirtelen képes váltogatni az érzéseit, azoknak az embereknek az érzéseit, akiket kedvel rendkívül könnyen érzi át. – Biztos, hogy így is…? Tudod, nem fáj meg ilyenek? – Kérdi még mindig a fásli felé pillantgatva. Nem is tudja, hogy hogyan tudna segíteni, nem gyógyító meg ilyenek. Nem is Elsa, hogy gyorsan lehűtse a fájdalmat. Lassan, a lány tempójához alkalmazkodva indul meg a cuccai irányába, ahol a legtöbb virágot találta. – Még sosem, de mindig is akartam. Pannával láttunk egy mesét, amiben az egyik lány fején ilyen volt, de anyuék nem engedték levágni a virágokat a kertben. – Meséli csalódottsággal a hangjában. Pedig mennyi szép tulipán meg nárcisz nyílt a kertjükben azon a tavaszon, amikor ezt eltervezték. Ráadásul ezek minden évben újra nőnek. – Panna haján megtanultam fonni, remélem ezt sem nehezebb. – Csipogja tovább. Nagyon szeret mindenkinek a húgáról beszélni, mindenről eszébe jut, hogy neki is tetszene. – Tudod minek van a legjobb virága? – Kérdi lelkesedéssel a hangjában. Tavaly nyáron nőtt ki véletlenül a kertjükben egy, ami elkallódott ültetéskor, az volt az első és utolsó alkalom, hogy találkozott ilyennel. – A fokhagymának. Ilyen magas a szára – mutat lefelé kábé fél méter magasra- és ilyen lila meg nagyon sok kicsi virágból lesz egy nagy kerek fej. Annyira szép, abból olyat lehetne fonni. – Magyarázza csacsogó hangon, s ahogy elképzeli kezeit az álla alatt összekulcsolja, arcára pedig ismét széles mosoly ül ki. Egészen biztos benne, hogy Sári is szerette volna látni.




Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 26. 18:33 | Link


outift|koszorúfonás


Vidáman elnevette magát, mikor meghallotta, hogy a pici lány a nevét kiabálja. Rég nem örült már így neki senki, így kifejezetten megmelengette a pici szívét. erős késztetést érzett rá, hogy ölbe kapja és megszeretgesse Pollit, de az talán egy cseppet sok lett volna mindkettejüknek. Így inkább megmaradt egy konszolidált integetésnél.
- Ó, hát az igazán semmi, csak leestem a lépcsőn, de már alig fáj. Sose fuss a lépcsőkön, mert így jársz - tanácsolta a fejét ingatva. Neki sem kellett volna, de rossz szokása szerint, már megint iszonyú késésben volt. Határozottan le kellett volna szoknia az ilyesmiről, de esélyét sem látta, hogy egyik napról a másikra majd megjavul és hirtelen minden találkozójára épp a lehető legjobb időben fog érkezni. Nem ez szinte, elképzelhetetlen volt.
- Kerti virágokból nem is igazi buli, csak az ilyen vadon termőkből - nyugtatta meg egy cinkos kacsintás keretében, csak hogyha esetleg jól sül el ez a kis kalandjuk, akkor ha hazamegy szünetre ne jusson eszébe metszőollóval neki esni a kertnek sutyiban. Biztosra vette, hogy valahol a közelükben is terem vadon néhány nem védett, de szép virág, amiből esetleg több koszorút készíthet a továbbiakban is, esetleg a húgával együtt. Szívfájdító volt belegondolnia, hogy Lilla sosem beszélt ekkora szeretettel és rajongással róla, legalábbis a szemébe sosem mondott semmi kedveset.
- Biztosan nagyon szép lehet! - Erősíti meg hevesen bólogatva a lány fokhagyma virág iránti rajongását. - Tudod nekem melyik a kedvencem? A jácint. Bár abból nem lehet koszorút fonni, de mesés illata van. - Volt is belőle néhány, mind az Eridon béli, mind az otthoni szobájában. Ezen felül rengeteg korallvirágot, orchideát, különböző kaktuszokat és ki tudja még miféle más szobanövényt tudhatott magáénak. Közben elértek a lány cuccaihoz, így Sári vidáman törökülésbe vetette magát a fűben, majd várakozóan Pollira pillantott, hogy vajon ő is követi-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 26. 19:49 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


Az egyik jó tulajdonsága a csöppnyi tinédzsernek, hogy nagyon könnyen tud megszeretni másokat, ha pár kedves szót szólnak hozzá, egyből bízni kezd az emberekben. Ezzel könnyen meg is tud sérülni, hiszen rendkívül naiv és egyszerűen befolyásolható teremtés. Otthonról hozta ezt a dolgot, egész életében alig találkozott olyan emberrel, aki miatt gyanakvónak kéne lennie, a szülei kellően megszűrték számára a külvilágot, hogy a lehető legboldogabb gyerekkora lehessen.
Így a Sárival való kapcsolata is nagyon jól indul a lány közvetlenségének köszönhetően. Ő lett az Eridonban a kedvenc embere, bár többen is kedvesek hozzá, de a lánnyal tud a legtöbb időt eltölteni a házból. Meg persze Lili és Olcsi, de ők messzire vannak. A Rellon közelébe nem menne megkeresni Olcsit, mert fél a zöldektől, főleg a prefektusaiktól. Lehet úgy választották ki őket, hogy ijesztgetős versenyt tartottak és a legrémisztőbbek nyertek? Mondták, hogy rawr és elsírta magát a mumus?
- Nem fogok. – Helyesel még mindig rá-rá sandítva a lány befáslizott bokájára. – Ettől fogsz tudni táncolni? – Kérdi még mindig sajnálkozó hangon. Ő el sem tudná képzelni, hogy ha a kezeivel történne valami és nem tudna zongorázni soha többé. Ezért is nem meri nyújtogatni az ujjait, mert mi van, ha nem hosszúak lesznek, hanem baj éri őket? Egyszer próbálta még régebben, de reccsent egyet meg fájt órákig utána, úgyhogy azóta letett róla. – Úgy gondolod? Mondjuk ezek ilyen naaagyok – Mutatja a kezeivel, hogy mennyire szétterülnek a vadvirágok, mert több kicsi száruk van. – és akkor nagyobbak. Ez úgy szép, ha vastag, nem? Meg hogy így meg mindenfelé, nem egy sorban. – Magyarázza jobbjával mutatva a kívánt vastagságot, míg baljával köröz körülötte, hogy ez bizony kerek lesz és koszorú.
Játékosan kiválasztja a neki legjobban tetsző növényeket, valamelyikből kettőt is szed, hogy aztán átnyújtsa Sárinak. Nem biztos benne, hogy a lány is szeretne belőle fonni, de annyira szépek, nem tudja kisajátítani az összeset magának.
Kár, hogy nem tudja Pannával megosztani ezt a koszorút, pedig neki is szívesen csinálna egyet, de biztosan elhervadna mire Tatára érne vele a bagoly. A pipacs is olyan hamar meghal, ha leszedik, pedig gyönyörű.
Az álláig mindenféle színes virággal megrakva követi Sárit a fonóhelyre. Óvatosan a lány ölébe borít mindent, amit szedett, hogy aztán ő maga is ledobja magát háztársa mellé egy széles vigyor keretében. – Hogy kell nekikezdeni? Az erősebb szárúakat hajlítsuk meg először? – Kérdi oldalra biccentett fejjel, s finoman nekiáll a növények szárát taperolni. – Nézd, szerinted ez jó kiinduló? – Emeli fel az egyik hosszabb, keményebb szárú virágot. – Vagy először a színeket döntsük el? Én mindeeent akarok bele. – Csipogja a kezében lévő virágot szorosan magához ölelve. Nem játszik kicsiben, mindent is akar. – Te? -




Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 27. 18:25 | Link


outift|koszorúfonás


Bólintott még egyet kettőt, hogy kifejezze egyetértését. Nem is szabadott volna, neki sem kellett volna. De ő ugye már nagylánynak számított, aki csinálhat butaságokat és megóvhatja ezektől a kisebbeket.
- Hát ma meg holnap biztos nem, de utána már gond nélkül. - Legalábbis ebben bízott. Bár nem ártott volna kicsit talán tovább pihentetnie, de lehet, hogy belehalt volna ha nem táncolhat két napnál hosszabb időn keresztül. Pocsék beteg volt, egyszerűen képtelen volt megülni a fenekén ha épp nem tűnt halálosnak az adott kórság vagy sérülés. Azért negyven fokos lázzal nyilván nem merte megkockáztatni a ficergést, de ezen felül nem igazán lehetett olyat mondani, ami megállíthatta volna.
- Igen, abszolút. - Úgy szép ha vastag, meg ha rendetlen, bár nem tudta elképzelni magát egy vaskos virágköteggel a fején, de végül is az élet mindig okozott meglepetéseket. Az egyik piros virágot úgy, mint Polli a füle mögé tűzte, bár kicsit félt, hogy letámadjak valamilyen bogarak. A többit szorgalmasan szorongatta, míg le nem ültek és be nem temette a virághalom. Úgy gondolta, ebből bőven elég lesz koszorút fonni. Alaposan szemügyre vette a virágokat, majd gyorsan szétválogatta, hogy melyik milyen fajta, csak hogy egyszerűbb legyen majd fonás közben választaniuk. - Igen, szerintem érdemesebb lenne valami vastagabbal kezdeni - mondta, és már ki is választott három különböző színű, de nagyjából azonos vastagságú virágocskát. Egyszerű hármas fonással elkezdte összefonni a szárakat, majd kisebb, vékonyabb szárú virágokat adott mindig a bal oldalon lévő szárakhoz. így egy idő után már egészen koszorúformát kezdett ölteni. Oda kellett rá figyelnie, de legalább nem okozott csalódást magának, hogy még egy ilyen egyszerű dolgot sem képes megcsinálni, ami másnak talán alapvető lehetett.
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 30. 00:10 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


- Akkor az még kibírható. – Helyesel pont úgy, mintha számára nem lett volna néhány héttel ezelőttig elképzelhetetlen, tragikus és elviselhetetlen, ha két-három napig nem zongorázhat. Teljesen a mindennapjai részévéve vált, gyakorlatilag azóta zongorázik, amióta emlékei vannak. Gyerekkorában kezdődött ez a szerelem, amikor egy játék szintetizátorral órákon át lekötötte magát minden egyes nap onnantól kezdve, hogy megkapta szülinapjára. Néhány hét után az elalvásához sokszor elénekelt egyszerű gyerekdalocskára kísértetiesen hasonlító dallamot kezdett játszani a csöppnyi hangszeren. Polli és a zene onanntól kezdve elválaszthatatlanok. Erre itt meg 1.5 hétig nem fért hangszerhez, mert a víz alattitól kiverte a frász. Jó a zongora, jó a víz, de nem együtt. A teába sem tesz az ember ketchupot méz helyett. –  De azért vigyázz! Nehogy legközelebb egy hét is legyen. - Hiába új élet, új én, azért ennek az új, türelmesebbnek mondható énjének is sok már hét nap, a fölött pedig még mindig elfogadhatatlan.
Hálásan mosolyogva pillant Sárira, ahogy a lány egy újabb virágot tűz a hajába. Minek is neki koszorú, ha már most tele pakolják mindenféle földi jóval. – Neked is! – Sikkantja nevetve, majd a lány ölében található virágtömeg közül kiválaszt egy szép lilát, ami csak egy virágból áll és barátnője hajába teszi. Alsó ajkába harapva mereng el egy rövid időre, ahogy tekintete a nem túl távolban focizó fiúkra téved – igazából csak kinézett egy pontot. Panna is biztosan örülne egy virágnak a hajába. Az övébe valamilyen sárga illene. Ha hazamennek, biztosan fognak együtt is ilyet csinálni, akkor már Polli is gyakorlott nagytesóként fogja tudni vezetni húgát ebben a csodaszép műveletben.
Polli egyszínű alapot képzelt el, így kiválaszt három sárgát Pannának, amiknek elég hosszú a szára ahhoz, hogy össze tudja fonni. Picit bénázik azzal, hogy elég feszes legyen a fonás, sosem dolgozott még ilyen növénnyel, de egy-két lebontott rész után lassan összeállt egy szép, tojásdad valami, amit utólag próbál még helyrehozni, finoman a nyelvére harap közben, annyira koncentrál. Amilyen precízek az ujjai a zongoránál, most olyan kis esetlenek.
Amint sikerült kerekíteni a formán Sárié mellé teszi, hogy összenézzék. – Nekem a tied jobban tetszik. – Mondja kicsit csalódottan, ahogy egy félig leszakadt levelet leszed a sajátjáról. Nem hiába, nem tett jót a fon-bont-fon váltakozás. Sandított ő többször is Sári munkájára, de nem sikerült jól követnie a lány taktikáját. - Neked milyen a következő sor? - Kérdi ujjacskáit a virágok között jártatva, végül megakad a tekintete egy hosszú szárú piroson. - Nézd, Eridon! - Teszi össze az eddig kész valamit a -még- ép virággal, majd igyekszik ügyesen áttekerni rajta. A fonást ezen a soron kihagyja inkább.
Ahogy csinosítgatja – menti a menthetőt- a koszorúját, a közeli virágoknál egy hangosan zúgó darázs jelenik meg, gyorsan cikázik egyik virágról a másikra. Polli kicsit összehúzza magát az éles zúgástól, de egyelőre elég távol érzi a kis lényt, nem kezd el pánikolni.



Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 31. 21:09 | Link


outift|koszorúfonás


Nosztalgikus mosollyal gondolt vissza, hogy hány meg hány sérülést szerzett, és hogy ha előadás volt, akkor mindegy volt, hogy izomszakadás, zúzódás, vagy ficam, ha nem volt gipszelve és meg tudott állni a lábán akkor fel kellett lépni és arcára kedves mosolyt, vagy legalább elszántságot varázsolni, hogy a fájdalom legapróbb jelét se lássa rajta a közönség. Talán épp ezért ment tropára már mindkét bokája, térde és csuklója. Egyszerűen nem volt idejük regenerálódni az egyes sérülések után, amit idővel igencsak meg fog érezni magán. De hát nem gondolt a jövőre, csak az számított, hogy akkor és ott mi volt. - Volt már olyan is, de látod, még egyben vagyok - felelte kuncogva. Mikor végigjárta azt a borzalmas kálváriát, akkor ideje sem maradt volna táncra, nem is nagyon akart gondolni rá. Közel három hónapig nem tett egyetlen lépést sem a terem felé, de aztán mikor visszatért, mintha sosem ment volna el. Úgy tűnt, olyan ez neki mint a biciklizés - nem tudta elfelejteni.
Finoman megigazította a hajába került lila csodát, hogy ne hagyja el útközben. Szerencsére a rengeteg haja segített abban, hogy ne essen ki belőle a törékeny virágszál.
Kedves mosollyal fogadta a bókot, kivételesen jól jöttek, hogy olyan hosszúak és vékonyak voltak az ujjai. Így ügyesen tudta hajtogatni a virágszárakat abba az irányba amelyikbe épp szükséges volt. Azzal viszont nem értett egyet, hogy az övé szebb lett volna, mint Pollié. Egészen más volt, de semmivel sem szebb, vagy jobb. - Ha szeretnéd neked adom. És akkor elküldheted az egyiket Pannának. Biztosan találunk módot, hogy egyben odaérjen - ajánlotta fel. bár szívesen megtartotta volna a fonatot, de valamiért úgy érezte, így lenne helyes. Végül is, egy kilencéves kislánynak talán valóban nagyobb szüksége volt egy virágkoszorúra, mint neki tizenhét évesen. Néha egészen elfelejtette, hogy neki már komolyan kellene viselkednie, és nem úgy, mint egy kislány. Mert hát gyakorlatilag már felnőtt. De nem érdekelte, hogy mások ezt várnák el tőle, ő továbbra is inkább csak ment a saját feje után és tette, amit jónak látott. - Szerintem ugyanilyen. És milyen szép az a piros. Nagyon jól fog állni neked - dicsérte meg már előre cinkos vigyorral Pollit. Mert valóban, Sári úgy gondolta, a piros remekül állt a kicsi lánynak, éppen passzolt a hajához és a szemszínéhez is.
Nem igazán foglalkozott a döngicsélő darázzsal. A pókokon kívül egyik rovar sem hozta rá a frászt, tudta, hogyha nem tesz hirtelen mozdulatokat előbb-utóbb megunják, hogy ott szálldossanak és odébb repülnek. Így hát nem foglalkozott különösebben a dologgal.

Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 10. 01:14 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Pollika nagyon a szokások embere, ez az egyik oka annak, hogy nehezen indult az itteni léte. Hiába várta izgalommal, hogy mit tartogat neki ez a hely, legbelül inkább félelmet, sőt mi több rettegést érzett az ismeretlen miatt. Szereti tudni, hogy mi az, amibe (vagy éppen ki az, akibe) kapaszkodhat, a zongorája pedig egy biztos pont volt az életében, aminek hiányát nagyon sokáig érezte. A víz alatt lévő zongorához hozzá sem mert nyúlni, sőt egyáltalán abba a helyiségbe sem mert belépni. Szereti vizet, nagyon is, a zongora pedig a mindene, de ez annyira egy abszurd kombináció, mint amikor egy sós ropogós ételre valamilyen édes zselét teszünk. Egyszerűen nem.  
- Hetekig? – Ámul, mint aki még nem hallott komoly sérülésekről. Persze sejti ő, hiszen nem teljesen buta, inkább az döbbentette le teljesen, hogy valaki annyi hetet képes kibírni a kedvenc hobbija nélkül, még ha muszájból is. – Én biztosan képtelen lennék zongora nélkül kibírni addig. – Csóválja a fejét, majd hirtelen felkapja a kezét és a behajlított csuklóján ráz kettőt-hármat. Ó, hát zongora! Témánál vannak. – TÉNYLEG! – Süvíti, talán egy kicsit hangosan is, de hát ez egy ilyen téma. A zongora megérdemli, hogy a megfelelő hangsúllyal beszéljenek róla. – Most milyen darabot tanulsz éppen? – Tudakolja széles vigyorral a képén, ujjait játékosan összedörgölve. Hiába nem rossz a méretük a testmagasságához képest, sokkal jobban örülne olyan hosszú ujjaknak, mint amiket Sárinak sikerült szereznie genetikából. Mert mindig ezt mondják, hogy ez genetika, de ez Pollit akkor sem vigasztalja meg, ő sokkal hosszabb ujjakat akar. Így nem is festi inkább a körmét, mert akkor hangsúlyosabb lesz, hogy hol az ujjai vége.
A zongora miatt elég jól kéne tudnia bánnia a virághajtogatással is, talán azért, mert szeleburdi, talán azért, mert figyelmetlen, de az ő koszorúja csak nem akar olyan szépen alakulni, mint Sárié, pedig igyekszik. Elég sokat javít rajta, hogy Eridon dizájnt kap, mert így elfedi a koszorú szabálytalanságát – legalábbis részben. – Nekem miért nem megy olyan szépen? – Sóhajt fel, ahogy kicsit durván próbálja betömködni az újabb virágot a fonatba, ám Sári felvetésére megáll egy pillanatra és felnéz a lány hajában lévő virág irányába. – Komolyan? De neked nem kell? – Kérdi döbbenten, mert erre nem számított. Panna biztosan örülne neki, de nem biztos benne, hogy ezt csak úgy illik elfogadni. – Mármint köszönöm, bocsi. – Habog a tekintetét lesütve. Mindig mondják neki, hogy elfelejt dolgokat a dolgok hevében, mint bemutatkozni, köszönni meg megköszönni dolgokat. Most nincs itt, aki figyelmeztesse, még szerencse, hogy magától is rájött.
A darázs hangosan zúgva úgy dönt, hogy a lányok előtt tornyosuló virágköteget veszi célba, mert hát… sharing is caring? Van előttük elég, van mit megosztani, nem? A darázs a piros virágokkal szimpatizál leginkább, amik az Eridon pirosát adják. Polli egy hangos nyögéssel húzódik hátrébb, a hirtelen mozdulatra pedig a rovar hirtelen mozdulatokat téve kezd körözni a lányok virágai és a koszorúk között. – Meg akar enni! – Préseli ki a fogai között magas hangon. Nagy levegőt véve próbálja magát szobornak tetetni, hátha bejön náluk is. Állítólag a maci ellen jó.




Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. augusztus 10. 11:34
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 11. 16:57 | Link


outift|koszorúfonás


Komoly arccal bólogatott, hogy bizony bizony olyan hosszú ideig. Amit muszáj, azt ugye muszáj, ha nincs vita, akkor nincs vita. De értette, hogy miért ilyen fontos számára a hangszer. Mindenkinek kellett az életébe valaki vagy valami amibe kapaszkodhatott. Neki ott volt Blanka és a tánc, amihez nem kellettek különösebben nagy előkészületek, így ebben szerencsére nem igazán volt korlátozva.
- Schumannt - válaszol szájhúzogatva. Valahogy ő meg Schumann sosem voltak jó barátok, de volt, amibe nem volt beleszólása és ilyen volt például a zeneiskolai tananyag. Ez is hozzásegítette ahhoz a döntéshez, hogy ott hagyja a fenébe az egész iskolát. Szerette, nehezen hozta meg a döntést, de szüksége volt egy kis változásra és úgy érezte, hogy jól döntött, mikor elhatározta, hogy ez lesz az utolsó éve az ódon falak között. - Na és te? - Biztos volt benne, hogy Pollika legalább ugyanolyan szinten, ha nem még sokkal jobban játszik nála, hiába a rövidebb ujjacskákat. Az, hogy nem volt akkora keze mint Sárinak nem jelentette azt, hogy nem lehetett sokkal jobb zenész, mint ő. Minden csak az ügyességen és az elhivatottságon múlt.
- A tiéd is nagyon szép, még szebb, mint az enyém - nyugtatta mosolyogva. Lehet, hogy ebben nem értettek egyet, de Sári attól még úgy gondolta, hogy valóban van olyan szép a kislányé is, mint az övé. - Nekem úgysem állna olyan jól - vonta meg vállait egy percre sem hagyva abba a munkát. Persze, ezt nem egészen így gondolta, mert határozottan úgy érezte, hogy neki is épp olyan jól állt volna, mint Polkának. De a nagyobb jóért hajlandó volt lemondani erről.
- Ne aggódj, nem bánt, csak ne tegyél nagy hirtelen mozdulatokat - figyelmeztette somolyogva. Nem félt, úgy tűnt, a kis sárga csíkos rovar nem akarja megtámadni őket, az meg nem zavarta, ha a közelben döngicsélt kedvére.  
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 11. 19:09 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Néha elgondolkodik azon, hogy más hobbit is fel kéne vennie, mint a zene meg a húga züllesztése, de igazából semmi nem jut eszébe, amiben olyan különlegesen jó lenne. Az énekhangja – legalábbis szerinte- nem olyan túl jó, hallja, a hallása miatt pontosan képes kihallani, hogy hol hamis, ez pedig nagyon zavarja. Persze fejlődhetne ebben, minden lehetősége megvan rá, hiszen ahogy a zongora, szolfézs meg összhangzattan tanárhoz elviszik a szülei, illetve ki is jártak hozzá, főleg akkor, amikor kisebb volt. Azt jobban szerette gyerekként, hogy ha kijöttek hozzájuk, mert otthon sokkal szabadabban érezte magát, mint egy idegen lakásában, ahol a szülei mindig rászóltak, hogy nem illik ezt, nem illik azt. – Ó… melyiket? Az a-moll zongoraversenyből? – Azt nem tudja soha megjegyezni, hogy melyik rész micsoda. Franciául kezdett tanulni, mert gyerekként nagyon szeretett egy Ravel darabot, de hamar elunta. A szülei évek óta emlegetik az angolt, a zongora miatt több értelme lenne az olasznak, a vége pedig az, hogy nem törődik ilyenekkel, pedig lehet kéne. – Én a Vágtát szeretném nagyon tudni végre, de még mindig nem megy úgy, ahogy kéne. – Biggyeszti le a száját, különösen a kéne szónál. Csalódottan pislog le a kezeire, amikre olyan sokáig büszke volt, aztán ahogy gyarapodott a tudása, úgy kezdtek neki csalódást okozni. – Annyira szeretem azt a darabot, zongora szólóban is meg zenekarral. – Gyerekkorában ez az operarészlet volt az egyik legnagyobb kedvence, rengeteget ugrált rá, sőt, amikor mondták neki, hogy vágta meg lovak, akkor a kis játéklovacskáján próbálta meg követni azt a szélsebes tempót, ami ebben a műben van. Egyszer el is esett és csúnyán felhorzsolta a könyökét. – Ideje lenne már megnőni bizonyos helyeken. – Motyogja továbbra is lefelé pislogva a levegőben zongorázó kezecskékre. Mások ebben a korban nyaktól kicsivel lefelé kívánják ezt, ő csak dementor ujjakat szeretne.
- Komolyan úgy gondolod? – Kérdi fejét félre biccentve. Tűnődve Sári koszorúja mellé helyezi a magáét, hangosan hümmögve hasonlítgatja a kettőt. Tényleg javított rajta ez az Eridon dizánj, de neki még mindig hiányzik valami. – Szerinted az a kicsi fehér jól kitöltené a réseket? – Mutat a koszorújával a kezében az előttük elterülő virágrakásra. – Te teszel még bele valamit? – Tudakolja mutatóujjával játékosan körözve a nagy sárga virág porzóinak és sziromleveleinek határán. Kellemesen puha érzetet keltenek ujjbegyén az apró kis porzók, ahogy elhúzza ujjacskáját, jól láthatóan sárgállik a pollen az ujja hegyén, amit egy halvány félmosollyal mutat Sárinak, majd belekeni a bal kézfejébe, így most már mind a két kezét megfogta. – Szerintem jól állna, vedd fel! – Kérleli kissé gyermeteg hangon, pont úgy, ahogyan Pannával szoktak könyörögni valamiért. Ő maga is a fejébe nyomja a saját koszorúját. – Nincs tükrünk. – Tükör híján egymás véleményére kell hagyatkozniuk, esetleg megkérdezhetik valamelyik iskolatársukat, úgyis kezd egyre zsibongósabbá válni a rét ezen a szép napon.
- De nagyon közel van, biztosan fenyeget! – Nyüszíti sírós hangon, ahogy próbálja visszafogni a kezeit, amik önálló életre kelnének a félelemtől. – Ugye nem az a baja, hogy elvettük a virágait? – Elvégre az ilyen állatkák porozzák be a virágokat, tekinthetik a saját gyermeküknek az összes virágot. A berregő bestia úgy dönt, hogy megtesz néhány kört Polli körül, aki tovább hisztizik, kezével erőből belemarkol a talárjába, nehogy véletlenül még jobban magára haragítsa a rovart.    


Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 16. 13:02 | Link


outift|koszorúfonás


- Nem, ez a C-dúr Toccata. - Az a-moll zongoraversenyből már tanult, így ideje volt valami újat választani és a felajánlott lehetőségek közül még ez tűnt a legvonzóbbnak. Elég nehezen barátkoztak össze, így nehezen boldogult vele, de néhány hét alatt mondhatni betörte a darabot annyira, hogy ne érezze magát kész katasztrófának ha gyakorlásra adta a fejét. - Ne aggódj, bőven van még időd megtanulni. - Neki legalább volt valamiféle motivációja. Sári néha ezért vesztette el az érdeklődését, mert csak úgy céltalanul zongorázgatott, mindenféle végső cél nélkül. Csak azért játszott, mert szeretett zongorázni.
Jót kuncogott Polii vágyán. Más vele egykorú lányok magasabbak szerettek volna lenni, vagy kicsit nagyobb kebleket szerettek volna, de a kislányt úgy tűnt csak az érdekelte, hogy az ujjai megnyúljanak végre. Nem akarta elkeseríteni azzal, hogy vannak emberek, akiknek egyszerűen nem fog lapátméretűre nőni a tenyerük és ez jól is van így. Ő csak az áldáss genetikájának köszönhette, hogy ilyen hosszú ujjai voltak, bár ezzel együtt járt, hogy magasabb volt az átlagos lányoknál és véknyabb. Olyan igazi kifutómodell alkat volt ő.
- Ha nem így gondolnám, nem mondanám. És igen, a fehér virág jó ötlet. - Ő egyelőre nem tervezte bővíteni a magáét, így a lány kérdésére csak megrázta barna fürtjeit. Nem, neki határozottan tetszett így is. Nem volt túl csicsázva, egyszerű volt, de nagyszerű.
Képtelen lett volna ellenállni egy ilyen tündéri kérésnek, így hát ügyelve arra, hogy ne tegye tönkre a munkáját finoman a fejére helyezte. Elnézte a méretezést, mert nem volt tökéletesen jó a fejére, épp csak hogy jó volt rá. A kikandikáló szára beleakadtak a hajába, de legalább elképzelései szerint jól nézett ki. - Nem kell tükör, ha elhiszed nekem hogy nagyon cuki vagy - dicsérte mosolyogva. Tényleg jól állt a kislánynak ez a virágos téma, anélkül is bájos volt, de ezzel meg végképp.
- Ne aggódj, nem fenyeget és nem, nincs baja azzal, hogy elvettük a virágait - magyarázta türelmes és higgad hangon, míg arra várt, hogy a kis darázs elhúzzon tőlük.
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 21. 19:36 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Helyeslően hümmögve hagyja jóvá a művet. Schumann nem tartozik különösebben a kedvenc német zeneszerzői közé, olyan semmilyen, közülük inkább Bach, akit igazán kedvel. – Ha már Toccata… egyszer hallottam nagyzenekari feldolgozásban, hegedű szólóval Bach d-moll Toccata és Fugáját orgona helyett… hangos volt… nagyon. – Teszi hozzá bizonytalanul, ez a rész iszonyatosan zavarta a koncert során, főleg atimpani, a pergődob meg a cintányérosok. Meg a kürt és a harsona. – Nagyon. – Nyomatékosítja újból, hogy Sári is érezze át, hogy min kellett átmenjen egy jó koncert élményért, viszont jó műkedvelőként megtette. – De nagyon tetszett.  Fülvédővel. – Súgja oda a végén szemét lesütve. Azért lehet ciki egy picit zenészként így végig ülni egy koncertet, de sírva kirohanni határozottan rosszabb lett volna. Annyira nem látszott, mert szerencsére nem olyan feltűnő, mint amiket a mugliknál látott hordani, a varázslóknál egészen kis eszköz képes eltaszítani a külvilág zaját.
- De mi van, ha nem tudok annyi akkordot lefogni, amennyit kéne? – Dünnyögi lemondóan még mindig a kicsiny kezeit vizsgálva. Szerinte a technikát lényegben tudja, az ujjai szépen hajlanak, a kisujját képes a tenyere közepéhez érinteni anélkül, hogy a többi ujja egy millimétert is elmozdulna, csak hát a hossz. Tudja, hogy rosszabb is lehetne a helyzet a mélységével, de akkor is bántja. – Nincs erre valami bájital? Vagy ilyen eszköz? Tudod… hogy befogod a végét és… húzza, amíg alszol? Mint a fogszabi? Csak zongoristáknak? - Mindenki azt mondta neki, hogy nincs ilyen, de azért meg szokott kérdezni pár szakmabelit, hátha csak őt akarják ettől megkímélni, mert hisztisnek tartják hozzá. Oké, hogy már a szúrós pulcsin is kiakad meg a gyapjú sapkát sem veszi fel, de na. Ez más, igazán kipróbálhatnák.
A fehér virágokra nagyon vigyázva óvatosan illeszti be a művébe őket, mert úgy látja, hogy ezek a szirmok kicsit könnyen törnek. Nem tudja, hogy mitől függ, hogy némelyik olyan könnyen lepereg, némelyik virág meg napokig olyan, mint a frissen vágott.
Vékonyka ujjaival megigazítja Sári haját, hogy mindenhol tökéletesen álljon. Nagyon jól esik neki a lány kedvessége, a bal füle helyett a szemöldökének válaszol. – Te is. – Csipogja 28 fogának jelentős részét megvillantva. – Van az a svéd ünnep, volt valami film is róla, még nem láttam. Az is így nyáron van. Nem? – Fogalma sincs, hogy miért nem engedték a szülei megnézni nekik, olyan szép fehérben volt mindenki, festői tájon játszódott, virágkoszorút hordtak az emberek. Pedig általában egész sok mesét meg filmet meg szoktak nézni a húgával.
A darázs nem tágít, Polkában pedig nő a feszültség, mert valamiért őt nézte ki magának. Talán a félelemből táplálkozik, talán jobban szereti a könnyű prédát, esetleg az zavarja, hogy ő vett el több virágot, nem tudni. -Nhe bántss! – Nyöszörög kezeit idegesen rángatva a szokásos legyezés helyett, amitől a darázs zúgása is hangosabbá válik, röppályája pedig közeledik Polli kezeihez, egy ponton súrolja is az állat teste a lányfejét, aki erre azt hiszi, hogy itt a vég és egy éles sikollyal jutalmazza az érzést.



Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 30. 17:39 | Link


outift|koszorúfonás


- Nem véletlenül nem járok túl gyakran nagyzenekaros koncertekre - ingatta a fejét kicsit talán lemondóan. Ha nagyzeneakari feldolgozásra vagy művekre volt kíváncsi akkor ott volt neki a YouTube, ahol bármikor túlzott halláskárosodás nélkül részesedhetett az élményben. Személyesen leginkább a szóló koncerteket, vagy maximum a kvartetteteket, kamarazenekarokat kedvelte. Egy megfelelő akusztikájú teremben utánozhatatlanul jól szóltak. - De elhiszem, hogy nagyon jó volt. - A fülvédős részt mintha meg sem hallotta volna, úgy engedte el a füle mellett. Mit számított az, ha az élmény maga pozitív volt? A körülmények már igazán mindegyek voltak.
- Hidd el, hogy idővel tényleg jobb lesz. - Mást nem igazán tudott mondani, legalábbis olyat nem, ami nem vette volna el a kedvét teljesen a folytatástól. Mert persze ott volt a lehetőség, hogy egy millimétert sem fognak nőni a kis ujjacskái, ugyanakkor ha reménykedett még mindig jobb volt, mintha feladta volna az egészet, mert Sári telebeszélte butaságokkal a fejét. Ráért még csalódni. - Egyébként szerintem nem éri meg ilyenekkel kísérletezni. - Beleavatkozni a természet rendjébe nem tűnt túl ideális megoldásnak. Ő a saját bőrén, vagyis izmain tapasztalta, hogy mi történik akkor, ha túlfeszítik azt, amit nem kéne.
- Köszönöm! - Olyan édesen mosolygott Pollira, mint ahogy a kislány is rá. Kicsit zavarba jött, mert nem igazán volt képben a svéd ünnepekkel, pedig úgy tűnt, igazán illene ismernie ezt az eseményt, ha már a kislány is jobban képben volt mint ő. Felkeltette a kíváncsiságát, így fontolóra vette, hogy esetleg a későbbiek folyamán utána néz majd.
Valamit tennie kellett, mert úgy tűnt, a barátnője és a méhecske közötti indulatok kezdenek elszabadulni. néhány ügyes csapkodó mozdulattal ügyelve arra, hogy Pollikát még véletlenül se üsse meg elhajtotta a bogarat tőle. Azzal azonban nem számolt, hogy a kis sárgacsíkos fullánkja az ujjába fúródik ijedtében. Néhány másodpercre leblokkolt, azt sem tudta mit csináljon. Aztán elért az agyáig az éles fájdalom és kétségbeesetten kezdett pislogni a kislányra, hátha okosabb mint ő.
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. szeptember 20. 23:19 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Nyögve bólogat Sárinak. Igaza van, ő sem szívesen jár ilyen helyekre, de az egy egészen ritka alkalom volt, amit hiba lett volna kihagynia, mert egy olyan szólóhegedűs lépett fel, aki ritkán jön Magyarországra. Csak a zongoratanára ismeretségei által jutottak jegyhez, olyan hamar elkapkodták. Jó volt, jó volt, de azért sokszor nem látogatna el ilyen hangerejű rendezvényekre. – Azt nem tudtam eldönteni, hogy élveztem-e, hogy lüktet odabent vagy nem. – Feleli nevetve. Akkor nem volt ilyen vicces neki sem, mert néha egészen kellemetlen volt a lüktetés a mellkasában, amitől legszívesebben sírt volna, néha meg egészen kellemes. A basszust nagyon nem szereti közelről.
- Csak félek, hogy nem fog menni minden később. Már most is limitál. – Sóhajtja a baljával a jobb mutatóujját húzogatva, mintha csak a növésre akarná bíztatni, de az csak nem hallgat rá. Legalábbis nem ilyen hamar. Már arra is gondolt, hogy valami bűbájjal elmókol, de bízik annyira a saját képességeiben, ráadásul még az is lehet, hogy szélesebb is lenne, amivel nem nyerne semmit, csak csúnyább volna a látvány. – Hátha növök még. – Azt mondják neki, hogy még úgyis növésben van, meg hogy a magasságához képest lehetne még rosszabb, így is egészen átlagmagasságú emberhez mérhető az ujja, úgyhogy még szerencsés is. Bele sem merne gondolni, hogy mihez kezdene, ha még kisebbek volnának. Valószínűleg inkább megtanulna énekelni vagy valami.
Jelenleg azonban a rövid végtagoknál, sőt az annál is rövidebb ujjaknál is nagyobb trauma számára a csíkos szárnyas fenyegető jelenléte. Valamiért úgy döntött az apró, de annál zajosabb szárnyas, hogy nem kíván megválni a társaságuktól, amitől Polli roppant feszélyezve érezte magát. Arcát mancsival védve próbálta meg a látványtól elzárni magát, ám a hangos zúgás egyértelműen jelezte a veszély közelségét. Nyöszörögve hisztizve rugdos kicsiket a fűben tehetetlenségében, amikor hirtelen csend lesz. Először bátortalanul kukucskál ki Sári irányába, majd, hogy biztonságot érez elveszi a kezeit. – Na, csak elment. - Csipogja barátnőjére nézve, amikor észreveszi, hogy valami nincs rendjén. Az előbb még túlzottan magával volt elfoglalva. Tekintete mereven áll meg a fullánkon a lány ujjában, a fejecskéjében pedig összeáll a kép, hogy miért lett csend. Belement? – Jujujujujujujujuj! – Összegzi a látottakat kétségbeesett hangon. Jobb kezével idegesen fel-le csapkod, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi legyen. – Ezt csak így ki lehet venni? Nem vagy allergiás? Lefagyasszam? Mit csináljak? – Fejében nagyon durván cikáznak a gondolatok, sosem találkozott még ilyen problémával. Annak biztosan ki kell jönnie onnan, de nem tudja, hogy hogyan. Bele tud ez törni, mint a szálka?
Alsó ajkába harapva közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye, mit tud tenni, arca fájdalmas grimaszra húzódik a látványtól. Bocsánat kérően pillant fel Sárira. – Sajnálom. -



Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék