30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Antal Zina
Diák Rellon (H), Másodikos diák


Babafarkas
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 178
Írta: 2020. július 18. 21:10 | Link


Olyannyira elmerült a sárkányokról szóló fejezetekben - elvégre végre nem csak a mesebeli, hétfejű, gonosz, lányokat elrabló lényekként olvashat róluk -, hogy szinte észre sem veszi, vacsoraidő is elmúlt már. Ó de még mennyire, eszmél rá, ahogy megkorduló gyomra felett az órára les, már rég ágyban lenne a helye. Feltápászkodik a kandalló melletti kényelmes párnák közül, ahová órákkal ezelőtt ledobta magát, és egy pillanatig csak kiélvezi milyen csendes így az esti kastély. Fülel, tagadhatatlanul picit izgatottabb lesz, majd ahogy nem hall lépteket nekiindul körlete felé - kis kitérővel. Elvégre ha már egyszer késik, mindegy mennyit, nem igaz? Elmélázva topog lefelé a lépcsőkön, gondatlanul veszi be a fordulót, amikor is nem várt társaságot kap. Egy hosszú pillanatig csak pislog, fejét félrebiccentve vár, hogy most mi legyen, mivel azonban a másik nem prefektus - hacsak nem lett az egy éjjel alatt -, nem ijed meg különösebben. Köszön, halkan érdeklődik, és mikor arra jutnak, hogy egyiküknek sincs kedve igazán még aludni menni, úgy döntenek, járnak egyet.
- Nem is tudom vissza merjek-e menni, vagy várjak reggelig, hát Darwin megcsócsál amint meglát - pisszegi, miközben befordulnak a bejárati csarnokba. Vár pár pillanatot, majd mintha kommandós filmben lennének megindul lábujjhegyen az ajtó felé, és óvatosan nekifeszül, hogy lehetőleg nyikorgás nélkül nyíljon meg előttük az út. A résen, mely épp akkora, hogy kiférjenek, gyorsan bújik át, majd ha Betti is készen áll, folytathatják utukat kicsit messzebb, ahol remélhetőleg már nem szúrják ki őket első pillantásra. Egyenruhája elégnek bizonyul, bár biztosan lenne más, amiben kényelmesebben kalandozhat, a sötét talár legalább elrejti az újholdközeli, borongós, mégis nem kellemetlenül hűvös estén. Nem tudja, a másik hallott-e már Darwinról, amennyiben nem, készenáll rá, hogy a barátságos(abb) verzióval kielégítse a levitás lány tudásszomját. - Menjünk még távolabb, hogy ne látszódjunk - javasolja azért, s csak akkor telepszik le, ha Betti szerint is elég messze vannak már az esetleges kíváncsi szempároktól.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
online
RPG hsz: 135
Összes hsz: 274
Írta: 2020. július 19. 18:24 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Én igazán rendes ember vagyok. Mindig betartom a szabályokat. Tényleg. Ez alkalommal azonban kicsit tovább maradtam a könyvtárban mint, kellett volna. Gyorsan táskámba tömöm a könyvet, és kisurranok az ajtón. Otthon volt már, hogy mikor mindenki aludt, én kiosontam az ajtón a kertbe. Elég szemfüles vagyok ahhoz, hogy elkerüljem a prefektusokat és tanárokat. Kötelességtudóan igyekszem a Levita felé, ám fáradtnak cseppet sem érzem magam.
A lépcsőn rohanva azonban belefutok valakibe. Legnagyobb szerencsémre viszont az illető sem prefektus, sem tanár. Nagy megkönnyebbülésemre Zinával találom szembe magam. Megkönnyebbülten felnevetek. Majd miután kiderül, hogy ő se fáradt még, elindulunk a bejárati csarnok felé.
 - Hát ezen én is gondolkodom. - nevetek fel. A Darwin névre azonban értetlenül nézek, hiszen a prefiket azért ismerem, ha máshogy nem, legalább névről. Ilyen nevű diák azonban nem rémlik. Az viszont biztos, hogy én is kapok majd, ha elkapnak. Nem is tudom, hogy Beliántól, vagy Karolától tartok jobban.
Alaposan körülnézek, és mikor nem látok senkit, követem Zinát. Kisurranok az ajtón, majd megfogom, nehogy becsapódjon mögöttem. Majd a lehető leghalkabban igyekszem tovább a füvön. Csak éppen annyi a fény, hogy látni tudjunk, de remélhetőleg minket már nem látnak meg.
 - Menjünk! - helyeselek, majd addig menetelek, míg biztonságban nem érzem magam.
Ott aztán megállok, és kissé kifulladva veszek egy nagy levegőt. A tüdőm megtelik az esti csípős levegővel. Megfordulok, és visszanézek a kastélyra. Egy-egy ablak még világos, ám a Levita-toronyra felnézve már nem látok fényt.
Fogom magam, és lefekszem a fűbe. Felnézek a sötét égre. Illetve annyira nem sötét, mert a Hold már majdnem teljesen kerek, és beragyogja az eget. A csillagok azért mégis látszanak, sokkal több apró fénypontot fedezek fel, mint otthon a városban.
 - Mennyi csillag! - szólalok meg, és a rellonos lányra pillantok
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 19. 18:28
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
Diák Rellon (H), Másodikos diák


Babafarkas
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 178
Írta: 2020. július 23. 01:14 | Link


Elkapja az értetlen pillantást, és fel is rémlik benne, hogy magyarázatot kéne adnia, azonban ez a sok izgalom közepette végül elmarad. Érdekesebb a furcsa árnyék a falon, a meglazult tincs, ami egyik pillanatról a másikra hull ellőre a lezser copfból, a csikorgó talpú cipő, az egyenruha gombjába beleakadó köröm. Egy biztos, ügyesen és óvatosan kell kalandozniuk, elvégre büntetőmunkában tölteni az újhold csodás, felszabadító órái közül akár egyet is? Pazarlás. A rét még nem harmatos, Zina pikk-pakk megérezné, ha az lenne, vékony cipőjén átütne a nedvesség. Még szerencse, hogy száraz a gyep, így gondolkodás nélkül veti le magát a másik lány mellé. No nem mintha nem lenne hozzászokva alkalmi meghűlésekhez, a vele járó köhécseléshez, orrfolyáshoz, elvégre télben, sárban, hóban, fagyban, viharban egyaránt négykézlábra kényszeríti a bunda, ha akarja, ha nem.
- Szépek bizony - sóhajt fel ő is, és egy pillanatra a lány felé fordítja fejét, majd visszanéz az égre - olyan kár, hogy amikor megpróbáljuk őket lefesteni nem maradnak ugyanilyen gyönyörűek - töpreng kíváncsian. Jobb lábfeje a bal fölé mozdul, és addig addig ügyeskedik, míg a cipőből ki tud bújni, s immár harisnyás lábát eresztheti vissza a fűbe. Bagolyhuhogást és mára már elnyílóban lévő estikék édes illatát hozó szellő simít végig rajta, Zina pedig jólesőn szippantva üdvözli az este jegyeit. Ő maga észre sem veszi, de halvány mosoly játszik az arcán, a szabályszegés izgatottsága - maga sem gondolta volna - de nagyon jól esik neki, felpezsdíti, és nem, esze ágában sincs aludni menni, amikor ezt is érezheti bosszús forgolódás helyett.
- Ismersz csillagképeket? Én csak a göncölöket... - kérdez, s réved el, forgolódva pásztázza az égboltot, hátha kiszúr egy ismerős festékpettyet a fekete vásznon.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
online
RPG hsz: 135
Összes hsz: 274
Írta: 2020. július 26. 18:22 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Összerezzenek, ahogy egy bagoly felhuhog a nagy csendben. Csendes léptekkel léptekkel osonok tovább. Nagyon nincs kedvem lebukni a kis éjszakai kirándulásunkkal. Csak akkor állok meg, mikor kellő távolságba kerülünk a kastélytól.
A fűben fekve becsukom a szemem, és nagyot szippantok a hűvös levegőből. A vastag pulóver kellően melegít, így azzal sem kell törődnöm, hogy fázom. Valahogy cseppet sem aggaszt, hogy éppen tilosban járunk, csak élvezem az estét. Kinyitom a szemem, és az eget kémlelem.
Én még sosem próbáltam lefesteni - szólalok meg kis hallgatás után. Az ecset nem az én kezembe való, így inkább csak nézem a csillagokat.
Azokat az ábrákat próbálom az égre képzelni, amiket az ókori görögök, rómaiak láttak a fényes gázgömbökben.
 - Az a Cassiopeia - mutatok egy “M” betű szerű mozdulattal 5 csillagra egymás után. - Ha pedig kiegészíted a nagygöncölt - folytatom kis gondolkodás után - Láthatod a nagy medvét. A kis medvét pedig ugyanígy a kisgöncölben. - Büszke arckifejezésem arról árulkodik, hogy sikerült pár dolgot megjegyeznem csillagtanon.
Persze nem csak onnan ered a tudásom. Amikor kicsi voltam, apu sokszor mesélt a csillagokról, a csillagképekről, a bennük rejlő varázslatról. Szerintem azok a történetek is varázslatosak, amik a csillagképekről szólnak. A legendák a képek névadóiről.
 - Az pedig ott a Perseus - szólalok meg ismét. - Az pedig Androméda - kezem lassan siklik egyik képről a másikra. - Androméda Cassiopeia lánya volt. A történet szerint ő és a férje Képheus, kijelentették, hogy Androméda szebb, mint a tengeri nimfák. Ezért büntetésképpen fejjel lefelé látható az égen a sarkcsillaghoz viszonyítva - karomat elégedetten fejem alá teszem. Nagyon szeretem az ilyen történeteket. mindig is érdekelt, hogyan éltek, miben hittek régen az emberek. Az ilyen történetek nagyon jól mutatják, mennyire máshogy gondolkodtak.
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
Diák Rellon (H), Másodikos diák


Babafarkas
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 178
Írta: 2020. július 27. 11:50 | Link


Hümmög, nem szokott még hozzá, hogy nem mindenki szemléli a világot ecsettel és palettával a kezében. Ha ügyesebb lett volna, akkor a művészeti suliban is lehetne, tör rá egy pillanatra a szomorúság, a felvételin ért kudarca felett érzett bánat. Ha nem a narancssárga cipőjét veszi fel, vagy ha nem a mókusszőrből készült ecsetet viszi lehet sikerült volna... Mindenki azt mondja, hogy majd megpróbálja jövőre, de mi van, ha jövőre már nem lesz ugyanolyan? Ha most van egy nagyon jó tanár aki nyugdíjba megy, és őt már nem fogja tanítani? Ha bezárják az iskolát? Ha... Vele történik valami egy vérvörös telihold alatt?
Borús gondolataiból egy magasba lendülő kéz rántja ki, elhessegeti a fájdalmakat, és inkább figyel, hallgatja amit Betti mond, és bólogat mellé, megtűzdelve egy-egy ühümmel és ahával. Csak olyan elegánsan mutatja, hogy figyel, ahogy hanyatt is fekszik szoknyában... - Mondjuk elég durva büntetés azért, hogy az idők végezetéig lógnia kell - húzza el a száját berzenkedve.
- Különben is, Odett azt mondta, hogy a szépség relatív, mindenkinek más tetszik, és ez így van jól - szövi tovább a gondolatmenetet, miközben felemeli a kezét úgy tesz mintha megsimogatná a csillagokat. Bár nem biztos benne, hogy mindegyiket pontosan jól látta, azért nagyjából emlékszik merre voltak, így kifeszített tenyérrel egészen biztosan érinti a megfelelőket. És hát Zina nem olyan fukar, hogy problémázzon azon, hogy így esetleg olyan csillagok is kapnak a simogatásból, akik nem fejjel lefelé lógnak. Vajon csillagokat is be lehetne fogni háziállatnak, ha elég türelmes az ember? A megfelelő képzelőerővel biztosan!
- Én eddig teljesen azt hittem, hogy a nimfák szárazföldön élnek, és a tengerekben a sellők. Ha belegondolsz a nevében is ott a fa, fák pedig nincsenek víz alatt nem? - fordítja oldalra a a fejét, várva a magyarázatot, ha érkezik.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
online
RPG hsz: 135
Összes hsz: 274
Írta: 2020. augusztus 5. 01:18 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

A kezem lassan mozog, egyszer az egyik csillagképen pihen meg, máskor egy másikon. A mesterséges fények hiányában minden kép tökéletesen kirajzolódik. A történetek pedig csak úgy ömlenek belőlem.
 - Hát igen. A görög istenek nem a kegyelmességükről voltak híresek. Prométheuszt például egy sziklához láncolták háromezer évre. -  húzom el a számat.
Bizony, egyik történetben sem olvastam még, hogy Zeus puszta jókedvből megkegyelmezett volna egy bűnösnek. Pedig nem egy mítoszt olvastam. Egy időben teljesen belefeledkeztem a görögök történeteibe. A mai napig magával ragad a dok kölünféle mitológiai lény, a hőstettekről szóló legendák, az isteneik világa. A híresebb történetekbe persze többször is belefutottam, mint például Prométheusz legendájába. Most azonban nem firtatom nagyon. Nem szeretném halálra untatni szegény Zinát. Ami engem lenyűgöz, az másoknak általában unalmas. Na meg nem azért vagyunk itt, hogy álomba ringassam a füvön fekve.
 - Ezzel egyetértek - felelek kis hallgatás után.
Majd szememmel végigkövetem barátnőm kezét, ahogy megsimítja a csillagokat. Akaratlanul is elmosolyodom a jelenetre. Majd oldalra fordítom a fejem, hogy jobban lássam a lány arcát, miközben beszél. Tekintetemet ismét a csillagokra fordítva gondolkodom pár pillanatig a kérdésen. Teljesen jogos a feltevés, és nem látom okát, miért ne lenne igaza. Fejemben azonban a történetek között kutatok, olyanokat keresve, amelyek jobban leírták a nimfák létét.
 - A görög történetekben nem. A történetek szerint nimfák mindnehol élnek. Az erdőkben,  vizekben, a kövekben. Ők a természet legfőbb jelképei - a válasz hirtelen jut eszembe, és kapok is az alkalmon, okoskodom. Nem mintha eddig nem ezt tettem volna. A szám sarkába még egy büszke mosoly is megbújik. - Remélem nem untatlak halálra ezekkel - nézek ismét a mellettem heverő rellonosra. Nem egyszer kaptam már meg innen, onnan, hogy fogjam be a számat, mert senkit nem érdekel, amiről papolok. Ennek ellenére, én mindig megragadom az alkalmat arra, hogy valamit én tudjak a legjobban. Ilyenkor pedig képes vagyok egy egész bibliát elmesélni.
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
Diák Rellon (H), Másodikos diák


Babafarkas
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 178
Írta: 2020. szeptember 20. 02:01 | Link


Kényelmesen hever a földön, élvezi az egyenetlen talajt, ami hol göröngyként nyomódik derekának, hol gödörként süpped be háta alatt. Talán zavarná, ha nem ez lenne a megszokott, talán furcsa lenne, ha nem ez a békés elpilledés lenne minden, amire általában vágyni tud.
- Azt hiszem róla már hallottam - húzza el a száját, épp csak ki nem mondja: szerencsétlen fickó. Nagyon sok mindennel nincs még tisztában, sok mágiával kapcsolatos titok előtte, de ugyanúgy olyanok is, melyek a mugli világnak képeznék szerves alapját - ahogy az ember a kettő közé keveredik, nehéz mindkettőből harapnia. Betti egyetértése egy olyan kis feszültséget tüntet el a vállaiban, melyről talán eddig észre sem vette, hogy ott vannak. Nem szereti a véleménykülönbségeket, veszekedéseket, eltérő gondolatokat, szeret egy vágányon lenni beszélgetőpartnerével, és semmivel sem okot adni a veszély bevonzására. Ösztönös, reflexszerű meglapulás, azaz inkább rossz érzés, egy figyelmeztető jel, amit nem szokott figyelmen kívül hagyni.
Egyik csillagot simítja végig a másik után a mesét hallgatva, ez jobban illik hozzá, a csendes figyelem, a vágy ugyanis megvan benne, hogy mások körül legyen, de könnyebb, ha beszélni nem kell. Sokat változik, változott az elmúlt időben, az emberek, akik körülötte vannak mind segítenek ebben, mégis néhány dolog túl mélyről fakad ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztatható legyen. Talán nem fog hosszas történeteket mesélni egyik pillanatban, de két év múlva is emlékszik majd, ha megtisztelted azzal, hogy elárultad neki hogyan hívják a szüleid aranyhalát. Nem vagyunk egyformák.
- Akkor ha választanom kéne, nimfa lennék - mosolyodik el lágyan, majd felnézve ötletel - nimfa a Holdon, az ottani kövekben. - Hiába vett el tőle oly sok mindent, nem tudja hibáztatni azt a nagy kerek dolgot az égen.
- Egyáltalán nem - siet biztosítani a lányt arról, hogy értékesnek tartja mondandóját. - Én nem ismerek ilyen mondákat, de nagyon örülök, ha hallok, ha mesélsz róluk. - Arca a másik felé fordul, mosolya így jól kivehető. - Persze, csak ha te is szeretnél. Ha választhatnál, hogy milyen mitológiai lény, vagy alak lennél...? - nyitva hagyja a kérdést, felvont szemöldökkel fürkészve a levitást. Tovább szeretné gördíteni a társalgást, kérdezni, hogy Betti érezze, tényleg nem csak "tűri" a beszélgetést, mégis, inkább visszadobja a labdát, hogy csendesen figyelhessen tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
online
RPG hsz: 135
Összes hsz: 274
Írta: 2020. október 10. 22:04 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Régen voltam annyira nyugodt, mint most, hiába járunk tilosban, az este csöndje, hogy nincsenek körülöttem sokan, nagyon relaxáló tud lenni. Csak fekszem a füvön, és az sem zavar, ha rám másznak a hangyák, vagy muslincák repkednek körülöttem. Csak hallgatom a szelet meg a baglyokat. Zinára nézek, és csak bólintok a kijelentésére. Sejtettem, hogy Prométheusz neve ismerős lesz számára, hiszen a görög mitológia egy igen híres alakja. Persze hírnevet számára nem a hőstettek hoztak, hanem szerencsétlen sorsa. Melyet szerintem nem érdemelt meg. De ez csak az én véleményem.
Egy pillanatra eltérünk a témától, de gyorsan vissza is kanyarodunk a görög történetekhez. Ennek ellenére egy pillanatra mintha elcsípném Zina arcán a megkönnyebbülést, melyet egyetértésem kifejezésével okozok neki. Felnézek a Holdra, elképzelem, ahogy nimfák járkálnak rajta, megbújnak a kövekben.
Aztán rajtam van a megnyugvás sora, ahogy Zina biztosít róla, hogy nem untatom. Nem szeretném álomba ringatni a történeteimmel.
- Szívesen mesélek, ha érdekelnek a történetek. De ígérd meg, hogy szólsz, ha sok vagyok! - kérem tőle. Nem szeretnék túlzásba esni, mert ha érdekli is a görög mitológia, a végtelenségig biztosan nem hallgatná. - Nem szeretném, ha unnád a dolgot. Csak akkor mesélek a tényleg érdekel - majd kezemet a fejem alá teszem, és ismét a csillagok felé fordulok. A fényes pontocskákat nézve gondolkozom el a kérdésén. - Szívesen lennék főnix - felelek kis gondolkodás után. - Szerintem nagyon csodálatos lények. De akár egy sellő bőrébe is szívesen belebújnék. Vagy Pallasz Athéné lennék. Ő a görög mitológiában a bölcsesség istennője - az istennő utólag jut csak eszembe, pedig mióta foglalkozni kezdtem ezekkel a történetekkel, ő a kedvenc mitológiai alakom. - Na és te? - kérdezek vissza. Már mondta ugyan, hogy nimfa szívesen lenne, de kíváncsi vagyok, kik vagy mik jutnak még eszébe, kiket ismer.
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
Diák Rellon (H), Másodikos diák


Babafarkas
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 178
Írta: 2020. november 12. 22:29 | Link


Bólint, de a mozdulat közben már eszébe is jut igazából, hogy ezt a másik nem látja, így álla még vissza se ficcen kényelmes helyzetébe, már bele is motyogja az éjszaka csendjébe - megígérem. Nem kérném, ha nem érdekelne - von vállat finoman, hiszen tényleg, teljesen magától értetődő a dolog. Ha nem lenne érdekes nem maradna, akkor bizony bűntudat nélkül állna fel, és intve sétálna vissza körletébe.
- Főnix - remeg meg a szája széle - nem félsz, hogy ha örökké élnél, és mindig átélnéd azt a fájdalmat, végül nem tudnál önmagad maradni? - Kíváncsisága nem engedi, hogy csak úgy elmenjen a kérdésére kapott válasz mellett. No meg persze akaratlanul is a pirosakra asszociál, azokra, akik állítólag tőle, mint rellonostól a legmesszebb állnak jellemben. Na nem mintha a kicsilányt túlzottan érdekelnék ezek a sztereotípiák, de motoszkál a fejében, mióta interjút készítettek vele, és ott azt mondták, ő nem tipikus zöld. Hát akkor milyen egy jó zöld?
- Thesztrál? - gondolkozik el lassan a válaszon. Még hangja is bizonytalan, ahogy feleleveníti magában a fekete bőrű csontos szárnyas paripákról látott ábrázolásokat. - Már csak azért is, mert különleges, egy csomó ember elől rejtve van, és hát... kíváncsi vagyok milyenek lehetnek élőben is, de nem szeretnék azért találkozni velük, mert valakim meghal, véletlenül sem. De tudod, a kíváncsiság is erős, és - felszusszan mondat közepén, tehetetlenül tárva szét a karjait. - Bocs, hogy felhoztam ezt az egész témát - rá se mer nézni a másikra -, nem is igazán azért, hogy filozofálgassunk el rajta, csak... Nem is tudom. Furcsa, hogy nem elborzasztanak, hanem érdekelnek?
A körme melletti bőrt piszkálja, tekintete mereven a csillagokra szegeződik, és megborzong, amikor képzelete elhiteti vele, hogy épp akkor suhan el fölöttük egy lény.
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
online
RPG hsz: 135
Összes hsz: 274
Írta: 2021. január 7. 11:23 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Elmosolyodom, miután biztosít róla, hogy nem untatom. Meg is könnyebbülök kicsit.
- De, most, hogy mondod, ez lehetséges. Viszont sokkal több lehetőségem lenne újabb és újabb dolgokat kipróbálni. Minden életemet máshogyan leélni, és másképpen megélni az eseményeket. - sosem gondoltam még bele, milyen lény lennék szívesen. A főnix volt az első, ami beugrott. A pontos indokon azonban eddig még nem gondolkodtam. A sellő pedig... Igazából arról sem tudom, mit jelent számomra pontosan. Biztosan érdekes lehet a víz alatt élni. Egy teljesen más környezet. - Az ember pedig változik abban a rövid életben is, amije van. Ha örökké élnék, akkor sokkal többet változnék, és mindig másképp lennék önmagam - nagyon bölcsnek érzem magam, ahogy ott fekszem, a csillagokat bámulva. Talán az éjszakai levegő váltotta ki belőlem, vagy a nagy csend, ezt a hangulatot.
- Engem is érdekelnek - nyugtatom meg.
El is komorodom azonban kicsit. Hiszen eszembe jutnak a szüleim. Akiket elvesztettem. Bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha... Ha a szemem előtt...
Nem tudom, Zina észre veszi-e, hogy kicsik megnémultam. Illetve nagyon, tekintve, hogy eddig be nem állt a szám. Nem akarnám, hogy lássa, mégis hatott ráma téma, ám nem tudok ellene tenni. Az évek alatt eljutottam odáig, hogy már nem sírom el magam, ahányszor eszembe jutnak. A szemeim most is szárazak maradnak, torkom viszont összeszorul, ahogy mindig, ha a halálról van szó. Érdekes, hogy mit képvisel egy Thesztrál. A dolgok végét, az elmúlást. Meg talán kicsit a láthatatlan, szellemi világot is. Érdekes, hogy a Thesztrál a természet része, mégis olyan nehéz meglátni.
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
Diák Rellon (H), Másodikos diák


Babafarkas
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 178
Írta: 2021. január 14. 23:48 | Link


Hümmög a válaszra, elgondolkodva szemlélve a felvázolt képet. Mivel neki minden hónapban van szerencséje átélni a szétszedés és összerakás folyamatát nem tűnik vonzónak a főnix mint lehetőség - vajon egy madár elhamvadása is változó, mennyire fáj? Vajon azért gyógyító erejű a könnye, mert csak ezzel tudja túlélni a sebeket, amiket ilyenkor saját magán ejt? Nem, Zina cseppet sem irigyli a főnixeket, inkább élne békésen ha rövid ideig is, minthogy el kelljen viselnie az örökkévalóság bilincsét. - Értem mire gondolsz - billenti oldalra lábfejét lustán. - De vajon akkor is ugyanannyira ragaszkodnál az életedhez, és akkor is ugyanannyira a pillanatnak élnél, ha tudnád, hogy van százezertrillió másik?
Mindkettejükből előbújik a nagy bölcs, ha egy tanár vagy prefektus erre járna, a szavak hallatán lehet, hogy tovább is sétálna, gondolván ezt inkább meg sem zavarja. Mind a két lány saját gondolataival színesíti mondandóját odabent, emlékeikkel, fájdalmaikkal hadakoznak, miközben látszólag csak könnyedén társalognak.
Nem azonnal tűnik fel számára a beállt csönd. Neki magának teljesen természetesek a szünetek, a hallgatás már-már lételeme, így az, hogy Bettit esetleg kényelmetlenül érintette valami, csak nagy sokára esik le. Akkor is ficereg, nem tudja mihez is kezdjen a helyzettel. Oldalra pillant, látóterébe rövidre nyírt fűszálak kúsznak, az egyik meg is csikizi orra szélét, mire kénytelen odanyúlni megdörgölni azt. Gondolkodj Zina, gondolkodj, utasítja magát egyre, és ha nem is tudja miért, de érzi, hogy csak kellemetlen témába tapintott. Annyiszor látott másokat kikeveredni ilyenkor jól, miért pont ő az, akinek sosem jut eszébe ilyenkor semmi vicces, semmi megnyugtató? - Gondoltál már arra, hogy milyen lehet fordítva? - bukik ki végül a félszeg kérdés, majd lassan toldja a magyarázatot is. - Mármint, hogy a lények szeretnének-e emberek lenni. Vagy, hogy ha én egy láthatatlan ló lennék - direkt nem nevezi most nevén -, akkor vajon szórakoznék-e azzal, hogy mások mögé sétálva jól rájuk ijesztek?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék