Masavirág

Kivételesen csoda szép, napsütéses napra ébredt a kastély és vele együtt Nimi uraság is. Az időjárást már nem is nevezhetjük szeszélyesnek, még ha hirtelen változtatja is a a hangulatát: ha reggel süt a nap, estére lesz sz*r idő, ha meg reggel esik, akkor estére melegszik fel a levegő.
A reggeli órák rövidnek tűnő idő alatt véget értek, a fiú pedig minél hamarabb túl akart lenni a házikon, hogy az - ezek szerint esti- esőre már kuckózzon a szobájukban egy könyv és tea mellett.
Az órai jegyzeteit és két porszagú vaskos könyvtári könyvet a hóna alá kapva indul meg a rétre, majd csapja le magát az egyik padra, hogy átadja magát a tudásszerzés okozta élvezeteknek. Nem is annyira tanulni szeret, inkább a sikereket és a visszaigazolást, amit a tudása miatt kap. Elszántan tekeri le a mai Asztrológia anyagot és nyitja a könyv hozzátartozó fejezetét. Ezzel gyorsan végez és utána tanulhatja a csillagászatot, amit sokkal jobban szeret, mint ezt. Azt már megszokta, hogy a réten zajongás meg beszéd van, de ezúttal sokkal hangosabb és furcsább neszek zavarják meg, pedig ő csak a horoszkópról akart tanulni. Nagy levegőt véve erőszakolja vissza a figyelmét a csillagjegyekre, de a lány hangja csak nem hagy alább, így a cuccait hátrahagyva megindul a hang forrásának irányába. Meglepetésére az egyik prefektusuk macskákkal viaskodik.
- Hol rejtegeted a macskakaját? - Ilyet még nem látott, az biztos. Megszeppenve álldogál egy darabig, de aztán csak tudatosul benne, hogy egyébként segítenie kéne. - Szia amúgy. Valamit tudok segíteni? - Azt nem szeretné, hogy őt is ellepjék a cirmosok, és ő legyen catman. Tétován felkapja az egyik bocimintás egyedet, aki hangos visítással jelzi, hogy tegyék le, derohadtgyorsan. - Ííí, azt hiszem nem szeret.