Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Elérkezett a születésnapom. Biztos voltam benne, hogy Majával is megünnepeljük. Az utolsó pillanatig titokban tartotta, hogy mi lesz a program, míg végül elárulta a nagy titkot - piknikezni fogunk a réten! Ennek nagyon örülök, hiszen mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy május végén születtem, amikor már jó az idő. Merlin közbenjárására csak pár felhő van az égen, a hőmérséklet pedig megfelelő ahhoz, hogy kiülhessünk egy pokrócra.
Hogy Maja mit hoz, azt nem tudom. Titkon remélem, hogy sütött valamit, mert éhes vagyok. A magam részéről beraktam a táskámba egy könyvet, egy elbűvölt zsebrádiót, pokrócot és egy kispárnát. A zsebemben faluban vett, felbontott rágó lapul, de a táskám másik zsebében még akadhat nassolni való és egy palack víz tegnapról.
A bejáratnál várok rá, háttal a falnak dőlve. Közben az elmúlt időszakon gondolkodom. Egészen fel vagyok dobva, de még látszik rajtam külsőre, hogy megviselt ez a legutóbbi vizsgaidőszak. Legszívesebben egész nap csak aludnék, de a mai nap ugyebár különleges. Fel vagyok dobva. Főleg, hogy ma is együtt lehetünk, és nem a szokásos tanuláson lesz a hangsúly. Mert hát kettőt pislogok és itt a VAV, brutál kemény tanévem lesz, tudom én. Aztán az egész továbbtanulás, tablófotózás. Sok program, aminek még nem látom a végét... Nagyon gyorsan elteltek az évek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759319#post759319][b]Andrej Scotti - 2019.05.24. 20:05[/b][/url]

Elérkezett a születésnapom. Biztos voltam benne, hogy Majával is megünnepeljük. Az utolsó pillanatig titokban tartotta, hogy mi lesz a program, míg végül elárulta a nagy titkot - piknikezni fogunk a réten! Ennek nagyon örülök, hiszen mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy május végén születtem, amikor már jó az idő. Merlin közbenjárására csak pár felhő van az égen, a hőmérséklet pedig megfelelő ahhoz, hogy kiülhessünk egy pokrócra.
Hogy Maja mit hoz, azt nem tudom. Titkon remélem, hogy sütött valamit, mert éhes vagyok. A magam részéről beraktam a táskámba egy könyvet, egy elbűvölt zsebrádiót, pokrócot és egy kispárnát. A zsebemben faluban vett, felbontott rágó lapul, de a táskám másik zsebében még akadhat nassolni való és egy palack víz tegnapról.
A bejáratnál várok rá, háttal a falnak dőlve. Közben az elmúlt időszakon gondolkodom. Egészen fel vagyok dobva, de még látszik rajtam külsőre, hogy megviselt ez a legutóbbi vizsgaidőszak. Legszívesebben egész nap csak aludnék, de a mai nap ugyebár különleges. Fel vagyok dobva. Főleg, hogy ma is együtt lehetünk, és nem a szokásos tanuláson lesz a hangsúly. Mert hát kettőt pislogok és itt a VAV, brutál kemény tanévem lesz, tudom én. Aztán az egész továbbtanulás, tablófotózás. Sok program, aminek még nem látom a végét... Nagyon gyorsan elteltek az évek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759331#post759331][b]Kelevitz Maja Nerella - 2019.05.24. 20:34[/b][/url]

Izgatottan szedem egyik lábamat a másik után, balommal egy telepakolt piknikkosárral, másikban egy vékony kardigánnal. Bár az idő kellemesebb nem is lehetne így tavasszal, azért a biztonság kedvéért felkaptam a pulcsit a székem támlájáról, mielőtt elindultam volna. Már egy hete terveztem ezt a napot, és nem lehetek elég hálás az égieknek azért, hogy az esőfelhők ma elkerültek minket.
Ösztönösen mosolyodom el, amikor megpillantom Andrej falat támasztó sziluettjét a tölgyfaajtó mellett. A kosarat és a pulcsit óvatosan a lábam mellé teszem a földre, és a maradék öt lépést futva teszem meg felé, átkarolva a nyakát, lábaimat pedig ugrásból kulcsolom a dereka köré. Nevetve apró csókot nyomok az arcára, és engedek a lábaim szorításán, hogy újra két lábon álljak a talajon.
- Boldog szülinapot - suttogom.
Visszalépek a hátrahagyott kosárért és a pulcsiért, majd ujjaimat az övéibe fonva hagyom, hogy kinyissa az ajtót, és kilépjünk a rétre. Az orromat azonnal megcsapja a friss levegő, keveredve a növények, a fák és a szellő illatával. Összetéveszthetetlenül tavasz van.
- Remélem hoztad a pokrócot, mert az már az én kezemben nem fért el - sandítok fel rá, és elégedetten irányítom magunkat a rét belseje felé, néhány méterrel később pedig meg is állok, megszabadulva a kosár súlyától.
- Itt szerintem jók leszünk - pillantok körbe. Bárányfelhők és selymes zöld fű mindenhol. Igazán idilli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759339#post759339][b]Andrej Scotti - 2019.05.24. 21:02[/b][/url]

Nem kell sokat várjak, hamarosan ismerős léptek zaja töri meg a csendet. Előbb a számomra még rejtélyes tartalmú kosárkára, majd Rá pillantok. Mindig összemosolygunk, ha meglátjuk egymást. A faltól kissé előrébb lépve felkészülök arra, hogy elkapjam Őt. Láthatóan nagyon boldog ettől a naptól, és minden kétséget kizáróan készült is a jeles napra. Hamarosan az övét is ünnepelhetjük egyébként, úgyhogy már most gondban vagyok, hogy mit találjak ki neki, hogyan is múlhatnám felül a mostani találkozót.
Szorosan magamhoz ölelem, beleszimatolva a hajába, ruhájába, miközben lehunyom a szemem és visszacsókolom, kissé hosszabban az övénél. Rögtön a lényegre térve boldog szülinapot kíván, amit azt hittem későbbre tartogat.
- Köszi! - vigyorgok. Ugyan nem ő az első, de mégiscsak az egyik legfontosabb embertől hallom. Ma már többen utánam szóltak a folyosón, megveregették a vállam, meghívtak egy vajsörre a következő hétvégére, a szobatársak pedig apróságokkal is elhalmoztak.
- Hoztam mindent, ne aggódj - kacsintok rá, miközben a tökéletes helyet keressük. Egyetértően bólintok a helyjavaslatánál, le is dobom a gondosan összehajtott pokrócot, majd kiveszem a párnát és a táskát magam mellé téve helyet foglalok. Innen szép kilátás nyílik a kastélyra és az erdőre egyaránt. Növények után kutatok, de tudom jól, hogy az izgalmasabb fajtákból csak távolabb akad. Messzebb a falu egy-egy háza is kivehető még.
- Ugye kapok tortát? - nevetek izgatottan, kezemmel Maja felé nyúlva, hogy magamhoz húzhassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759667#post759667][b]Kelevitz Maja Nerella - 2019.05.26. 22:55[/b][/url]

Szűnni nem akaró mosollyal az arcomon helyezkedem el a kiterített pokrócon úgy, hogy törökülésben egymással szemben ülve a térdeink éppen összeérjenek. Már hónapok óta együtt vagyunk, mégis minden találkozásunk alkalmával izgatottság fog el, és azok a bizonyos pillangók a hasamban egy pillanatra sem állnának meg a nagy repkedésben, de apa szerint ez normális. Az utóbbi időben sokat beszélgettünk Andrejről és rólam, és úgy érzem már teljesen elfogadta a döntésemet, és azt, hogy már nem vagyok kislány. A varázsvilágban már rég szavazati joggal rendelkezem, a mugli világban pedig kevesebb, mint egy hónap múlva szintén nagykorúnak számítok majd. Eljött már az ideje, hogy először tapasztaljam meg ezt az érzést, és erre apu is rájött az első sokk és veszekedés után.
Kuncogva hagyom, hogy közelebb húzzon magához, és a mellkasának dőlve hallgatom a szívverését néhány másodpercig.
- Kíváncsi vagyok, hogy én, vagy inkább a torta a felelős a kalapáló szívedért - pillantok fel mély, kiskutya-barna szemeibe, és játékos elégedetlenséggel ülök fel, közelebb férkőzve a piknikkosárhoz - Naná, hogy kapsz tortát. Már csak az a kérdés, hogy milyen sorrendben szeretnéd megkapni a meglepijeidet. Előbb együnk, főétel, desszert, netalán fordítva, vagy esetleg jobban érdekel az ajándékod? - vigyorodom el csalafintán, és várom a válaszát, elvégre az ő szülinapja, és ha először a tortáját enné meg, utána pedig a gőzölgő, saját készítésű pizzáját, akkor csak rajta áll. Nagyapa szokta mindig mondani, hogy mindegy, milyen sorrendben eszünk, úgyis egy helyre megy. És milyen igaza van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759679#post759679][b]Andrej Scotti - 2019.05.27. 03:09[/b][/url]

Tudja jól, hogy ilyenkor zavarban vagyok, mert még újszerű nekem egy kapcsolat. Egyébként se hiszem, hogy megfelelően ki tudom mutatni az érzéseimet iránta, pedig igyekszem. Gyakran okoz kellemetlenséget például, hogy komor arckifejezésem van akkor, amikor nem kéne. Most azonban mosolygok, mert ünnepelünk, olyankor meg sosem tudok normálisan viselkedni.
Így hát szorosan magamhoz ölelem, miután meggyőződtem arról, hogy senki nincs körülöttünk. Ezt az ösztönösen jövő kényszercselekvést még időbe telik teljesen elhagynom. Nem szeretném az iskolaújságban viszontlátni magam. Irritál, ha a magánéletemen csámcsognak. Másrészt nehéz megszoknom, hogy a házvezető-helyettesem lányával járok, ráadásul mindketten prefektusok vagyunk. Kicsit olyan érzésem van néha, mintha egyeseknek nagy elvárásai lennének a kapcsolatunkra nézve, még ha az utóbbi hónapokban javult is a helyzet. De most végre ünnepelni akarok, nem ezen rágódni.
- Szerintem mindkettő - válaszolom meg a kérdést pimasz hangnemben. - Ejha, te aztán tényleg készültél! - döbbenek le a mondatain, mialatt elszökik szorításomból és a kosár körül matat. Aminek persze örülök, mert a szívdobogáson kívül percek múlva a korgó hasamat is hallotta volna. Rövid töprengés után meg is kapja a választ.
- Először együnk rendeset, aztán jöhet a desszert. De az ajándék is érdekel... Lehet, hogy túlságosan türelmetlen leszek? Jaj, nem bírom ki! - rázom meg a fejem egy széles vigyorral az arcomon. Tetszik, hogy ma én parancsolok, de képtelenség dönteni. Azt hiszem ez rajta áll, nagyon nem tudja elrontani, hogy mivel kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759819#post759819][b]Kelevitz Maja Nerella - 2019.05.28. 22:05[/b][/url]

Elégedett mosoly húzódik az arcomra Andrej döbbent szavait hallva. Naná, hogy készültem. Az óráim után rögtön a Levitába siettem, fel a konyhánkba, ahol reggel már előkészítettem a sütnivaló torta és pizza alapanyagait, és egészen háromnegyed órával ezelőttig meg sem álltam. Lisztfoltos köténnyel, és pizzatésztával a hajamban rohangáltam fel-alá, miután az első adagot odaégettem, úgyhogy minimum egy év diákja díjat kiérdemlek azért, hogy időben érkeztem, ráadásul tiszta hajjal és ruhában.
Fejcsóválva nevetek fel Andrej túljátszott izgatottságán, és a piknikkosár tetejét levéve emelem ki a kerek fekete tálcát, rajta a még meleg pizzával.
- A meglepid első fele - fordulok arccal felé, hogy lássa, mi van a kezemben - El sem tudod képzelni, mennyit szenvedtem vele, hogy kinézzen valahogy - nevetek fel. A sütés-főzés nálam valahogy mindig a szélsőségek felé megy el, csúnya, de finom dolgokat készítek, ez a pizza viszont kivételesen gusztán néz ki.
Kést és villát veszek elő, majd vigyorogva kiemelem a jéggel hűtött gyerekpezsgőt is a kosárból.
- Bár már a mugli világban is felnőttnek számítasz, azért remélem nem bánod - nyújtom felé az üveget, hogy kinyissa, amíg a pizzát szeletelem - A Levita konyhájában nem volt pezsgőspohár, úgyhogy be kell érnünk ezekkel - teszem le közénk a két üdítőspoharat.
Teljes testemmel visszafordulok az ünnepelt felé, és a fejemet a tenyeremben megtámasztva mosolyogva figyelem, ahogy a pezsgősüveggel birkózik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=759845#post759845][b]Andrej Scotti - 2019.05.29. 01:50[/b][/url]

Olyannak tűnhetek, mint egy kisgyerek. Az előhúzott pizza látványától azon sincs időm töprengeni, hogy hogyan férhetett el ezidáig feltűnésmentesen a kosárban, főleg ha torta és meglepetés is lapul még abban. Hiába szimatolok, eddig nem éreztem az illatát. Erről minden bizonnyal tértágító bűbáj tehet, hiszen idefele jövet többször megpróbáltam kifürkészni, hogy mit is rejthet, sikertelenül. A pizza a kedvenc kajám, persze sok más étel is szoros versenyben van a címért. Egyébként meg az olasz gyökereimre emlékeztet. Ebből a gesztusból is látszik, hogy mennyire figyelmes lányt találtam magam mellé.
- Nagyon jól néz ki! - dicsérem meg Maját. Látszik az eredményen, hogy valóban dolgozott vele, szívét-lelkét beleadta. Remélem az íze is finom lesz. Nem akarom zavarni a pakolása közben, hagyom hogy kivegye az evőeszközöket, s ahogy látom, gyerekpezsgővel is készült. Hát igen, maradjuk példamutató és szabálykövető prefektusok, mégiscsak az iskola területén belül vagyunk.
- Azt hiszem eleget fogok még inni - fut végig agyamon az esedékes falubeli italozás a haverokkal, de nem tervezem szétcsapni magam. Az üveg felbontásához jó aranyvérű varázslóhoz híven pálcát veszek elő, és egy laza pöccintéssel tüntetem el a kupakot anélkül, hogy kifolyna. A kapott poharakba pincéreket megszégyenítő határozottsággal töltöm ki a pezsgőt. Hiába, az otthoni fogadónk éttermében töltött nyaraknak nagy hasznát veszem ilyenkor.
- Kettőnkre - koccintok, majd közelebb hajolva megcsókolom. Most már csak azon kell aggódjak, hogy ne repüljön bogár a kajára. Kényelmi okokból egyik kezemben a poharat, a másikban egy szelet pizzát tartok, úgy kezdek neki a lakomának. - Szóhoz se jutok... Azt hiszem most már kifújhatod magad. Minden tökéletes. Én igazán nem számítottam erre - pirulok el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=768312#post768312][b]Kelevitz Maja Nerella - 2019.08.21. 13:56[/b][/url]

- Na, azért csak óvatosan! - nevetek fel az ivós megjegyzésre, játékosan neki szegezve a mutatóujjamat. Többé kevésbé ismerem már a haverjait személyesen is, és bár egyik másik akár még balhésnak is tűnhetne, mégsem aggódom, mert tudom, hogy nincs miért. Andrej és én is inkább a visszafogott kategóriába tartozunk, úgyhogy nehéz is lenne elképzelni bármelyikünket szétcsapva a faluban rohangászni. Bár nyilván a srácok maguk között máshogy viselkednek, én is tudom, de akkor sem érzem, hogy pont az ő körmére kéne nézni.
A mosoly folyamatosan szélesedik az arcomon, ahogy figyelem őt pezsgőt tölteni a laza eleganciájával.
- Kettőnkre - ismétlem el a szavait, majd finoman odakoccintom a poharamat az övéhez. Kissé előrehajolva csókolom vissza, hogy a levegővételnyi szünet közben odamormogjak neki egy újabb boldog szülinapot-ot, és mielőtt az arcunk eltávolodhatna, egy apró csókot nyomok az állára. Ez amolyan cuki gesztus, mint a fiúktól a homlokpuszi, csak ha az ember lánya nincs meg százhatvan centi, akkor mégsem folyamodhat olyasmihez, esetleg magassarkúban. De olyat meg nem hordok minden nap.
Elégedetten figyelem Andrej reakcióját, ahogy lenyeli az első falat pizzát. Érdekes, hogy a férfiakat milyen egyszerűen le lehet venni a lábukról kajával. Amikor először készítettem el apu kedvencét, a lasagnét, anyu receptje szerint, hasonló arcot vágott mint most Andrej, kivéve a cuki pirulást a füle hegyén.
- Bedig bég bége sincs a beglepetéseknek! - rikkantom teli szájjal, és mielőtt újra a táskámhoz nyúlnék, leküldöm a pizzaszeletem maradékát.
- Szóóóval... - kezdek bele a pakolászásba - Sokáig kerestem a megfelelő ajándékot, aztán egyszercsak belebotlottam. Legalábbis remélem - nevetem el magam, kidugva a fejem az ölembe kapott táska mögül. Óvatosan nyúlok bele, és csak nagyon lassan hámozom ki belőle a meglepit.
- Meglepetés! - kiáltom, óvatosan felé nyújtva a cserepet, és itt-ott még megigazítok egy-egy kék fejecskét. - Ez egy ritka növény, a nevét nem is tudom pontosan, deee... minden évben a születésnapodon virágzik. - Az utolsó szavakat halkan ejtem ki, kissé megbillentve oldalra a fejemet. Azt szeretném, ha ő is annyira örülne, mint én, amikor rátaláltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=769524#post769524][b]Andrej Scotti - 2019.08.29. 15:02[/b][/url]

A pezsgő kellemesen hidegnek hat, talán a bűbájoknak köszönheti, hogy nem vette még át a kint uralkodó hőmérsékletet. Erős a kísértés, hogy ne igyam ki rögtön az egész pohár tartalmát a szomjúságtól, ezért ráérősen kortyolgatni kezdem a harapások között. A pizzával ugyanis nem tudok annyit várni. Érezni rajta nyilván, hogy nem étteremben készült, de pont ez teszi különlegessé. Egyik manó sem olyan ügyes a kastélyban, hogy a konyhai alapanyagokból ilyen különleges pizzatésztát és feltétvilágot varázsoljon, mint Maja tette. Mert persze őt nemesebb cél vezérelte most annál, hogy engem jóllakasson. Születésnapom van, na...
Döbbenten pislogva nézem végig, ahogy előkerül az újabb meglepetés. Maga az ajándék. És ennél személyesebb aligha lehetne. Eltátom a számat egy pillanatra, majd a cserepet átvéve tetőtől talpig tanulmányozni kezdem a növénykét. Le se tagadhatnám ilyenkor, hogy botanikus szülők gyermeke vagyok.
- Pontosan én se tudom a nevét, de majd megkérdezem otthon. Nagyon különleges! Hol szerezted? - kérdezem kíváncsian, majd miután félrerakom magam mellé az eridonos szobám legújabb ékességét, hálásan magamhoz szorítom Maját. Nem tudok elégszer köszönetet mondani azért, amit tett.
- És... apud végül megengedi, hogy a szünetben néha átmehessek? - szalad ki belőlem a kérdés, ami a vizsgákon túl a leginkább foglalkoztat a jövőre nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=770709#post770709][b]Kelevitz Maja Nerella - 2019.09.02. 12:20[/b][/url]

Büszkén vigyorogva nézem, ahogy Andrej ide-oda forgatja a cserepet, a szeme pedig úgy csillog, akár egy kisgyereké karácsonykor. Imádom, hogy egyszerűen mindennek képes örülni. Persze, ez tényleg különleges ajándék, főleg az olyan növénymániás embereknek, mint mi vagyunk, de sok más velünk egykorú nem biztos, hogy ennyire odalenne egy növényért, ha mágikus, ha nem.
Hagyom, hogy közelebb húzzon magához. A fejemet kényelmesen a mellkasának döntöm, úgy, hogy az álla éppen a fejem búbját érje, kezeimmel pedig átkarolom a derekát. A legkényelmesebb pozíció, én mondom, hiszen így olyanok vagyunk, mint két egybeillő puzzle darab.
- Nekeresden van egy naaaagy piac szombatonként, és az egyik asztalnál csomó növényt lehet kapni. Mágikusat és simát is.
Apu néha kivisz oda lángost enni. Mielőtt Magyarországra jöttem volna, soha nem ettem ilyet, pedig szerinte már egyre több helyen lehet kapni, de akkor is a magyar az igazi. Egy jó kis sajtos-tejfölös.
Gyorsan elhessegetem a gondolatot a lángosról, mielőtt feljön a pizza, amivel az előbb degeszre ettem magam, és kissé elhúzódva, épp csak annyira, hogy fel tudjak nézni Andrejre, félrebillentett fejjel válaszolok.
- Ha baja lenne veled, szerintem már rég nem ebbe a suliba járnál, úgyhogy ezt veheted egy igennek - nevetek fel.
Bár előbb túl kellene élnünk valahogy a vizsgákat.