36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 13. 19:09 | Link

Mr. Brightmore


"Te hallod, ki ez?" Ezzel a mondattal indult el az, hogy megismertessem magammal a "Denis Brightmore paradigmát", Ariana igen rövidre zárta a történetet azzal, hogy "Cath definiálhatatlan valamije". Világos, hogy egy szerencsétlen csóró, aki megszívta a Payne-ekkel, mint a torkosborz. Remek kis alkalom lesz ez. Szóval úgy gondoltam, hogy eljövök, olyan szépen invitált, nem hagyhattam ki az alkalmat.
A biztonsági útmutató értelmében barna nadrágot húztam fel, és hozzá barna kabátot, mert az ember sosem tudhatja, hogy egy ilyen üzenet mit is rejt magában, illetve a barna és a lila nem is olyan rossz együtt, és amióta Chleo van, azzal szórakoztatom magam, hogy trendin összepasszoljunk, és hogy megtanuljon tetszhalott lenni. Igen, egyedülálló, jegyben járó férfi vagyok, ráérek az ilyesmi szórakozásra. Jobb, mintha egy szőke nőn járna az eszem, aki egyszer csak felbukkant az életemben, majd nem láttam többet.
Szóval a rét. Ezer éve nem jártam az iskolában, és nem is gondoltam volna, hogy ezért jövök vissza ide. Azt hittem, maximum tanítani fogok, de az egyetemi oktatás már ezt az opciót is kiütötte. Zsebre dugott kézzel nézek a hatalmas épületre, és hiába teltek el évek, nőttem meg és korosodtam, akkor is indokolatlanul magas. Vicces, egy időben épp az egyik közelben lévő fa alatt gondolkoztam életem első lányáról, mármint akivel együtt voltam. A nevét se tudtam, csak úgy megtörtént. Ezek a nők valahogy csak úgy megtörténnek velem. Nem értem.
Chleo fülével az arcomat birizgáljam én meg szórakozottan nyújtok neki egy aszalt sárgabarackot. Látom a megvetést a szemében, ahogy két kis mancsa közé fogja, és rágcsálni kezdi. Adnék én neki valami könnyedebbet is, csak sajnos télen kicsit nehezebb hozzájutni a kedvenceihez.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 13. 19:50 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Nem tudnám megmondani, hogy mi vitt rá arra az igen lényegre törő levélre, de megírtam és szépen el is küldtem a címzettnek. Nagyon régen használtam úgy isten igazából az elemeimet és kíváncsi vagyok, hogy mennyire mennek jelenleg. Hamarosan szintet lépek, és az első szint nevetve sikerült, hiába a bukások. A második szint nehezebb volt már, de a harmadik lesz az igazán szívás, és nem árt egy kicsit felkészülni rá.
14:05, f*szán elkéstem. Komótosan lépek ki az iskola kapuján, már ott fütyülök egy hatalmasat, Cortez a lábamnál szaladgál, mint egy jól nevelt kiskutya. Tudja, hogy nem véletlen van nálam két szatyor, mintha annyira megérdemelné, hogy etessem és ne magának vadásszon rágcsálókat. Rágyújtok és a Rét széle felé indulok el, hogy Niamey-nek kedveskedve egy fára tudjon ülni. Nem véletlen esett a választásom az új srácra. Ő az egyetlen a környéken, akinek legalább egy eleme megegyezik az enyémmel. Eszterházy eltűnt a színről, jött Frank, aki biza aeromágus, mint kiderült nemrég. Kapva kaptam az alkalmon és elküldtem neki szűkszavú levelemet, vele legalább valamit tudok gyakorolni. Hogy önző vagyok-e? Nagyon is. Kihasználom? De még mennyire! Azonban azt is nézzük, hogy neki is előnyére válik a dolog, nem csak nekem, relatíve még én segítek neki. Nincs mit!
Hallom Niamey szárnycsapását, a rét szélén megállok. Előre pillantva látom meg az alakot, aki valami kis állatot etet. Mutatok Niamey-nek egy kört mutatóujjammal, így ő már tudja mi a teendő. Tesz egy kört a rét felett, így ha Frank követi a tekintetével a madarat, észrevehet engem. Intek neki, hogy jöjjön, és kezdjük el, mert semmi nem lesz belőlünk. Niamey felül a fára, Cortez pedig a lábam mellé, miközben én kényelmesen neki dőlök Niamey jelenlegi trónjának. Mélyet szippantok cigarettámból. Ez nagyon jó lesz.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. január 14. 10:55
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 13. 20:08 | Link

Mr. Brightmore


Nem tudom, nem észrevenni a madarat, ahogy ott száll el felettem, és követve az irányát, látom meg a srácot. Mondjuk ő legalább nem tűnik annyira szerencsétlennek, mint én, szerencsés. Engedelmesen indulok meg felé, érzem, ahogy Chleo sokáig belém kapaszkodik, majd amikor már csak pár méter választ el tőlük, megindul le a vállamról. Leugrál a kezemen át a combomra, majd előttem ér földet, és azonnal a kék jószágot veszi célba, érdeklődően. Mindenre ezt csinálja, én már nem is szólok bele az életébe.
- Denis.
Biccentek, és a kezem nyújtom felé. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki az egésszel kapcsolatban. Részvétem? Lesz ez még így sem? Ne aggódj haver, amikor már azt hitted, kihevered, akkor az egész klán a nyakadba zúdul majd? Nem biztos, hogy ilyen jó alapokkal kéne nyitnom, ráadásul lehet, hogy nem is tudja, hogy közöm van hozzájuk, és akkor csak az egészet megbonyolítom.
- Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. Olvasgattam már a dolog után, de egyelőre emésztem.
Chleo létét viszont könnyű volt megszoknom, az egyetlen, ami jelenleg tetszik a dologban, az ő. Mintha mindig velem lett volna, és nem csak egy rövid ideje lenne a birtokomban.
- Nagyon szép a madarad.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy pocsék első randin tizennégy évesen, amikor nem nagyon van közös témátok, a lány az esküvőtöket tervezi, te meg csak smárolni akarsz, de legalább a zenei ízlésetek közös. Na nem mintha én smárolni akarnék Denisszel, vagy tudnám, hogy milyen a zenei ízlése. Az ilyen dolgokat meghagyom a nőknek.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 14. 11:18 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Kifújom a füstöt, csak után rázom meg a felém tartott kezet. Fél szemem Cortezen tartom, mert muszáj, egyáltalán nincs kedvem az önérzetét ápolgatni, ha megcsapkodja egy másik lény. Niamey-jel szerencsére már elviselik egymást, de azért féltem a kis k*csögöt, na. Mégis csak hasznomra van. Elengedem Frank kezét, majd tekintetem teljesen ráemelem, kicsit oldalra biccentett fejjel hallgatom mondandóját.
- Azt azért tudod, hogy alapvetően képes vagy dolgokra a levegővel? - szerencsénkre szélcsendes napot választottunk a gyakorlásra, így legalább egy fokkal egyszerűbb lesz az érzékeltetés. A semmiből tör elő egy nagyobb szél fúvás, mögöttem a fák ágai csapkodják egymást, aztán egyszer csak vége. Niamey-nek szánt bókjára én nem reagálok, madaram megteszi helyettem, mélyet hajol a srác felé, egy kisebb visítás kíséretében.
Elrugaszkodom a fától, kicsit beljebb megyek a rét közepe felé. Mindkét kezem tenyérrel felfelé fordítom, majd Arie-ra tekintek. Az egyik tenyeremben egy kisebb láng lobban fel, másik tenyeremben egy forgószél. Összecsapva a kettőt a két elem egyesül, a lángok a forgószél mozgását követve forognak vele. Majd ellépek onnan. A jelenség egy ideig még ott lebeg, majd fokozatosan egyre kisebb, végül eltűnik.
- Te is tudsz szelet gerjeszteni. Minél magasabb szinten vagy, annál erősebbet - sétálok vissza eredeti helyemhez. Cigarettámból elvonom a tüzet, majd ledobom a fa tövébe. Itt ne felejtsem. Várakozó tekintettel pillantok Frankre, majd elmosolyodom.
- Meddig jutottál eddig? - pillantásomban kíváncsiság villan. Hülye leszek tagadni, hogy tényleg érdekel meddig jutott. Abból kiindulva, hogy én az első szinten buktam kétszer, nálam már jobban teljesít. Ne szaladjunk előre még ő is bukhat, tudom, de nem olyan feje van, mint akinek a bukás opció lenne. Nekem sem volt az, csak máshogy jöttek össze a dolgok, azóta meg elég szépen haladok.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 14. 17:36 | Link

Mr. Brightmore


-  Kaptam egy gyorstalpalót.
Vallom be őszintén neki. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, kellemetlen. Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy egyedül Lunának nyíltam meg, és ez így elég is volt. Ő mindig mondott rá valami okosat, én mindig végiggondoltam az ő észrevételeit, és akkor így ennyi volt. Éltünk, mint hal a vízben, békességben. Most viszont egy másik ember előtt kell megnyílnom, azért, hogy segítsen nekem. Értem én, hogy ez jó, csak nem könnyű. Különben is, pont egy nagyon rossz időszakban talált meg ez az egész. Egy kicsit túl sok. Szívem szerint jelenleg, ha bármit tehetnék, csak lógnék fejjel lefelé egy faágról, amíg az összes vér ellepi az agyam, aztán lepottyannék, és vége lenne. Ja nem, tévedtem, dehogy lenne vége, hiszen a drága elemem megmentené az életemet. Nem mintha különösebben vágynék rá, amennyi frusztráció van bennem. Igazából benne vagyok mindenben, és nem tudom mégsem, hogy mi az, amiben vagyok. Leginkább nyakig a nyomorban. Itt van a jegyesség, meg az a szőke ciklon is, aki felborított bennem mindent, aztán jött az elemi mágia. Pár napja vettem észre azt is, hogy a fülem mögött szinte megbélyegeződtem. Élénken látszik, hogy nem vagyok átlagos. A szemeimben meg körülbelül az, hogy nem vagyok normális.
Ámulva nézem azt, ahogy Denis két tenyerén két különböző elemmel egyensúlyozik, majd egyesíti őket. Igazán impozáns előadás. Jó, nekem csak egy elemem van, hála a magasságos szalamandrának, mert több esetén biztos, hogy teljes idegösszeomlást kaptam volna. A részlegessel nincs különösebb bajom, azt már amúgy is lábon hordom ki egy ideje.
- Nem nagyon próbálkoztam még, de ezzel a mozdulattal remekül tudok például pizzát sütni.
Mondom őszintén, kissé kellemetlenül. Tényleg nem jutottam messzire a történettel, de oké, tegyünk egy próbát. Én is követem azt a mozdulatsort, amit Denis, és így... semmi. Nem is tudom, hogy mit kéne tennem. Koncentrálok én rá, de nem történik semmi. Poénból, hogy oldjam a bennem lévő feszültséget, úgy csinálok, mint a Pókember, amikor kilövi a hálóját. Poénnak szánom tényleg, de egy kicsit hatásosabban sül el, ugyanis szerencsétlen Chleo a nagy Cortez bámulás közben egyszercsak eldől, mint egy darab fa, engem pedig meglepetésemben elkap a nevetés.
- Basszus, de bunkó vagyok!
Nem tudok, nem nevetni azon, ahogy szegény a fejét rázva kel fel, de nem rám néz, hanem Cortezre. Ebből baj lesz. Remélem, nem ugrik neki, és nem is, óóó nem, rosszabb. Látom az arcán, hogy valamire készül. A következő pillanatban pedig már hallom is, ahogy Niamey hangját tökéletesen leutánozva és felerősítve visít kvázi Cortez arcába.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 16. 11:34 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Vajon mit jelent a gyorstalpaló ebben a szituációban? Elmondták neki, hogy mi merre, vagy meg is mutatták neki, esetleg segítséget kapott? Ó te szent ég, hát ez így nem lesz egyszerű. Lecsúszom a fa törzsének vonalát követve, annak tövébe huppanok le, így szemlélem Frank előadását. Kitör belőlem a nevetés, ahogy drága univerzumunk Csodálatos Pókemberét utánozza, de csak nem jön össze neki. Hasamra teszem a kezem, lábaim az égnek meredeznek, levegőt nem kapok, csak néha-néha érzékelem, hogy valami lejut a tüdőmbe. Kis lehiggadást követően pólómba törlöm könnyeim, ismét Frankre emelem pillantásom, egy hatalmas mosollyal, lassan kezdek el tapsolni. Tenyereim hatalmasat csattannak, amikor találkoznak. Érzem, ahogy vállam még mindig rázkódik.
- Ez gyönyörű volt - kezdek el aprókat bólogatni, hogy tudja nem viccelek. Vagyis... én nem viccelek, tényleg az volt, ő pedig a viccével kicsit jobb kedvre derített és oldotta a hangulatot. Így kell ezt, főleg, hogy állatkája is inkább eldőlt jobbra a nagy nevetésekben. Szememet egy pillanatra lehunyom, hogy tényleg úrrá tudjak lenni az ismét előkészülő nevetésemen, ám nem is kell sokáig erre koncentrálnom. Éktelen visítás csapja meg a fülemet, de mire feleszmélnék, hogy ki vagy mi ez, Niamey közénk és Frank közé ugrik, szárnyával csapkod, visszavisít és harcra hívja az illetőt. Megilletődve kikukkantok a madár mögül, hogy mégis mi a f*sz történt, amikor feltűnik, hogy Frank kisállata visít Cortezzel, aki leül és csak bámul rá, mint egy eszelősre.
- Niamey et cessabit! - intem le madaramat, egy "nyugodj meg" mondattal. Nála beválik, visszareppen a felettünk lévő ágra, de ha nekem mondják valahogy soha nem ezt a hatást érik el. Kinek mi, ugye. Felállok ültömből, hogy egy vonalban legyen szemünk Frankkel. Cortezre sandítok, félszemmel, valamire készül, nem szokta ilyen nyugodtan viselni ezeket. Nem engedi az egója.
- Cortez meg ne próbáld, mert elvitetlek Niamey-jel az erdő legmesszebb pontjára, és ott hagyatlak - mutogatok rá, mint egy vérbeli apuka. Egyszer fantasztikus apa leszek, és a gyermekem vagy gyermekeim imádni fognak. Nincs mese. Már ténylegesen Franknek szentelem minden idegvégződésem, elgondolkodva pillantok rá.
- A közjátékot felejtsd el először is - legyintek egy aprót, ismét beljebb sétálok a rét közepe felé. Arie-tól pár méterre megállok, majd lehuppanok a fűbe, intek neki, hogy kövessen, és üljön le velem szemben. Ha ez megtörténik folytatom.
- Kezdetnek elég jó volt az előbbi mutatványod - teszem szemeimre kezemet, hogy ne nevessek fel újra, nagyot sóhajtok. - De valami van a lelkedben, ami miatt nem megy. Mi nyomja a szíved, haverom? - dőlök hátra a fűben, zsebemből előveszem a blázt. Rágyújtok és várok a csodára. Ha ez kell ahhoz, hogy tudjak valakivel érdemben gyakorolni, akkor meghallgatom a búját-baját. Belefér, időm, mint a tenger.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 16. 15:17 | Link

Denis


- Ne haragudj!
Pillantok nevetve Niamey-re, remélve, hogy tényleg nem haragszik, majd a kis állatainkra, végül Denisre, aki eddig nevetett, de most olyan szigorúan beszél, hogy még én is meglepődök.
- Hangutánzó. Általában énekelni szokott, de azt hiszem, váratlanul borult fel.
Meg hát ő egy lány. Olyan igazi, hercegnős fajta, aki egész nyugodtan átsétál a pizzatésztán, sőt leül a közepén, mert éppen ott kell neki tisztálkodnia. Borzalmas egy nőszemély. Én megmondtam már korábban is, hogy a nők fognak egyszer tönkretenni. Meg is érdemlem mondjuk szerintem, de ez már mellékes. Próbálom én is rendezni a vonásaimat, és közben kisállataink kettősét nézem, de láthatóan nem tesznek semmit. Remélem, hogy tényleg nem, mert fogalmam sincs, hogy mire képesek ezek ketten. Az biztos, hogy átharapják egymás torkát.
- Pedig arra gondoltam, hogy ha nem jön be a vendéglátás, elmegyek cirkuszosnak.
Persze nem gondolom komolyan, különben is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármi lehessek. Szóval engedelmesen követem Denist, és ülök le szembe vele.
- Szóval ennek érzelmi okai vannak?
Mondjuk kit lep meg a dolog, eleve úgy jött elő, hogy levetettem magam egy szikláról. Hosszan kifújom a levegőt, zavartan piszkálom a füvet. Ujjammal fölötte körözve, próbálom mozgásra bírni. Néha meg is mozdul, de, hogy ez már elemi okokból történik-e vagy beképzelem. Nem tudom. Csak az elindulás nehéz, remélem, és tényleg képes leszek olyanokra is, mint Denis. Talán tényleg csak félek ettől az egésztől.
- Rosszkor jött ez.
Vallom meg végül, végiggondolva a lehetőségeket.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok. Nem tudom, ilyen intenzíven még senki iránt nem éreztem, pedig csak egyszer találkoztunk, de abban az egy találkozásban, benne volt minden. Valami megváltozott bennem.
Elmosolyodok az emlékre, ahogy az alvó nő orra ráncba szalad egy tincs miatt, ami az orrába hullik. Majd reggel az üres ágy. Keserű emlékek.
- Csakhogy, menyasszonyom van. Nem én akartam így, csak lett, és április, nem is, májusban feleségül kell vennem. Bocs, csak már hozzászoktam az áprilishoz, de a lányok cseréltek vagy mi, és most egy hónappal későbbre tették a mi esküvőnket. Próbálkozunk kitalálni valamit, hogy ne kelljen, közben meg folyton keresem a lányt, akit nem tudok kiverni a fejemből, és lassan ebbe beleőrülök.
A fűszálak most már határozottan mozdulnak. Vidám táncot járnak, mintha a bennem dúló érzelmek kiadásával, tényleg könnyítenék.
- Az elemem úgy jött elő, hogy Ariana elmondta, hogy amikor még ténylegesen együtt voltunk, terhes volt, de nem szólt róla és elvetette. Fiatalok voltunk, tény, de bár ne tudtam volna meg, mert ha nem találunk megoldást, akkor el kell vennem, és nem akarom cserbenhagyni, mert csak mert Payne lány, nem ezt érdemli, hogy hozzáadják egy idegenhez, de nem tudok már bízni benne. Folyton arra gondolok, hogy megölte a gyerekünket. Nehéz lenne így leélni együtt hatvan évet.
Egyre gyorsabban pörgetem az ujjamat, és gyorsabban pörögnek a fűszálak is, végül teljesen összecsavarodnak, és eldőlnek.
- Bocs, csak nem tudtam ezt még senkinek sem elmondani rendesen. A környezetem nekitámadna, és van elég baja most ezzel az egésszel neki is. Addig nem is fog működni az elemem, amíg ez az egész meg nem oldódik?
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 17. 17:59 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Elmélyülten hallgatom Frank beszámolóját. Szegény gyereknek sem lehet könnyű, ahogy kiveszem a szavaiból, ráadásul az elem is rosszkor jött. Nem nehéz uralni az elemeket, ha elég időt és energiát rászánsz, de ilyen kusza lélekkel nem lesz egyszerű. Elgondolkodom azon, hogy mégis hogyan tudnám neki elmagyarázni érthetően az elemek irányításának alapját. Hirtelen felülök, keresem a tekintetét. Amint bizonyos lehetek abban, hogy rám figyel és a történet is befejeződött, egy halovány félmosoly kíséretében kezdek bele mondandómba.
- Az elem vagy elemek előjövetele nagyban függ a használó lelkiállapotától - kezdek bele. Minden szavamat megfontolom, nem tenne jót a lelkemnek, ha kisebb monológom végén felpattanna és elszaladna. - Amikor nekem előjött, hét éves voltam. Dühproblémáim és pánikbetegségem van. Felgyújtottam az istállónkat és majdnem megöltem a szüleimet, ezért a minisztérium elaltatta az erőmet és kitörölték az emlékeimet. Mint tűz elem használó a düh jó alap, de akkor is kell a lelkibéke, hogy teljesen uralhassam - vonom meg a vállam kicsit monológom végén. Kérdőn tekintek Arie-ra, ám válla fölött eltekintve, a hirtelen rám törő érzések ellen, Niamey-re pillantok. A madár az, aki teljes biztonságot és nyugalmas tud nekem adni, így csak örülök, ha itt van a közelben. Cortez meg járulék az elememhez, amire szükségem is van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy ő van nekem. Nagyon sokat segít, szeretem is, de néha nem könnyíti meg az együttélést. Felállok, fenekemet leporolom, majd a szatyor felé indulok, szerencsére ilyen időben nem kell a szagától félni. Lehajolok és felveszem az egyiket, vállam felett pillantok Arie-ra.
- Amint a mellékelt ábra mutatja; megy - utalok itt az ujjai által összecsavarodott fűcsomóra. - Csak kicsit le kell nyugtatnod a lelked - vonok vállat, tekintetem a zacskó tartalmára esik. Elhúzom a számat, mert utálom ezt csinálni, de megérdemli, így nincs mit tenni. Pálcámat elővéve reptetem ki a nyulat a szatyorból feldobva az égre, Niamey rögtön utána. Corteznek a kisebb gerincest, csak kigurítom a szatyorból, aminek rögtön -neki is áll.
- Na! - egyenesedem ki, miután kicsit megmönyörgettem kisállatom. - Elhiszem, hogy szar a helyzet, és az is lesz, amíg nem oldjátok meg, de nem kell, hogy ez körül forogjon az életed - battyogok vissza eredeti helyemre, ahol le is huppanok ismét beszélgetőpartnerem elé. Tudom kiről van szó, az információ is meglep, de ki vagyok én, hogy ítélkezzem? A Payne lányok vonzzák a bajt, ahogy mindig, és az előttem ülő ebbe nyakig benne is van jelenleg. Nem irigylem, szerencsére nekem a dolgok elengedése mindig is könnyen ment.
- A nőt, akivel minden tökéletes volt, pedig meg fogod találni - mondom neki őszintén. Nem jó nekem az, ha nem találja meg és ilyen kusza marad a lelke, ámbár már az is sokat segített neki, hogy csak valakinek elmondhatta, így ebből kiindulva, van esélyem egy igazi gyakorló pajtást szerezni, ha minden jól megy. Már pedig az eddigiekből kiindulva, minden jól megy. Hiszen tényleg csak annyi kellett neki, hogy kiadja magából a dolgokat és máris összetudott kuszálni a lelke helyett egy fűcsomót. Gyönyörű!
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 18. 11:37 | Link

Denis


Hallgatom, amit Denis mesél, hogy neki hogyan kezdődött ez az egész, és furcsán összeszorul a szívem. Nem mutatom, de nem tetszik, amit hallok. Azt hiszem, amióta tudom, hogy most már lenne egy majdnem olyan korú gyerekem, mint amilyen Denis volt, amikor neki ez az egész kezdődött, sokkal érzékenyebbé váltam a gyerekekkel történő eseményekre. Eddig is érzékeny voltam. Nem azért mentem tanárnak, hogy szivassam a kölyköket, hanem azért, mert szeretem a tanítást, a témát, és a fiatalabb generációt jó úton tartani, vagy jó útra terelni. De ez mostanra megváltozott, bennem változott meg valami. Egy szunnyadó vágy az iránt, hogy apa legyek. Ezt már inkább fel sem soroltam az eddigiek után, különösképpen, hogy akivel jelenleg látom magam előtt ezt az egészet, csak egyetlen fényes éjszaka volt a szürke napokban.
Az elemi mágia létének bennem eddig egyáltalán nem örültem, de ahogy hallgatom őt, örülök, hogy így történt, hogy most jött ki, és nem hét évesen. Elképzelni se tudom, hogy mit tettem volna hét évesen, két „új apuka” között, Lunával az oldalamon. Nem tudom, hogy akkor nekem is csak ennyi lett volna, vagy több. Mondjuk, megfojtom anyámat, olyan Darth Vaderesen. Biztos nagyon lelkesen jelentkeztek volna értem a nevelőszülők.
- Düh és lelki béke egyszerre?
Kérdezem felvont szemöldökkel. Jelenleg, akárhonnan is nézem, elképzelni sem tudom, hogy ez a srác bárkinek is ártani tudna. Tudom, hogy mi történt, ugyebár gazdagabb vagyok egy menyasszonnyal, akivel össze kell dolgoznunk azért, hogy megoldást találjunk a problémánkra, és szoktunk egyéb dolgokról is beszélgetni, mint például, hogy miért is volt ez a csere. Nem tisztem ítélkezni vagy beleszólni abba, hogy ki hogyan oldja meg az életét, vagy éppen, hogy mekkora gyerek ebben az egészben. Én csak sütöm a pizzáimat, kikapcsolok, és elsüppedek a saját szenvedésembe. Másoké nekem már nem kell.
- Igen, olyan, mintha menne. Kösz, hogy kibeszélhettem, máris jobb azt hiszem.
Vagyis biztos vagyok benne, hogy jobb, csak furcsa dolog lelkizni, nem nagyon szoktam. Többnyire magamra voltam utalva, most meg van egy gyakorlópajtásom. Kicsit még minden helyzet furcsa, ami ezzel járt.
- Nincsenek ilyen gyakorlatok? Tudod, hogy egy kicsit meglegyen a lelki békém, és jobban tudjak gyakorolni.
Meg persze azért is, hogy egy kicsit kikapcsolhassak, mert most tényleg túl sok minden van a fejemben. Először észre se veszem, hogy Chleo odajött mellém, csak amikor már a szőrét borzolgatom úgy, ahogy az előbb a fűcsomóval játszottam. Kérdőn néz rám, majd nem törődve semmivel, elkezd felmászni a karomon, majd, mint egy papagáj, a vállamra ülve, oldalra döntve a fejét, nézi Denist.
- Gyakoroljunk valamit, hátha összejön, ha egymás ellen vagyunk.

Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 25. 17:34 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Soha nem szégyelltem azt, hogyan jött ki az erőm. Nem tehettem róla, és ezt az utána lévő húsz percben is tudtam, amíg el nem felejtettem mindent. Aztán, amikor ismét eszembe jutott egyik dolog, a másik után anyáméknak írt levélben kértem magyarázatot. Mindent elmondtak, így még most is tartom azt az álláspontot, miszerint nem az én hibám. A düh, pánik és elemi mágia kombó nem éppen ideális, de ismét előjött, így mondhatom, hogy kezdek normalizálódni, legalábbis egy minimális szinten biztos, különben nem élvezhetném eme gyönyörű adottság minden báját. Meg a nem bájait, de azokra az incidens óta – mert csak így emlegetem magamban – nagyon odafigyelek.
- Ahogy mondod – bólintok egy aprót a feltett kérdésre. – Kicsit furán hangozhat, de ha rájössz a dolog miértjére, akkor annyira nem vészes a dolog – kezdem el birizgálni a fűcsomót, amit Arie összekuszált. Nehéz lenne elmagyarázni, ezt a düh és lelkibéke dolgot egy olyannak, aki alapból nem is értheti. Ez egy olyan dolog, ami még számomra sem elég világos, de igyekszem a dolgot minden lehetséges szempont felől megközelíteni. Minél világosabb lesz a dolog, annál könnyebben haladhatok én is. Hümmögök egyet csak arra, hogy „olyan mintha”. Ez a hozzáállás sosem segített előre még senkit, és ha Arie így folytatja csak azt éri el, hogy megutálja azt a képességet, aminek a birtokában van. Nem mindenkinek adatik meg, de nem egy ember nem él vele. Elaltatja, elalszik magától valami miatt, sorolhatnám. Ki akarhatná ezt? Mondanám, hogy kiváltság, de meg van ennek is a rengeteg hátulütője, mint minden másnak.
- Nos… az én gyakorlatom a kinti ülés, ölemben Cortezzel, behunyt szemmel, hallgatva a körülöttem lévő zajokat – pillantok el Arie mellett a fa felé, ami alatt vígan tép a nyulat. Étvágygerjesztő állataim vannak, de becsszó, hogy nem tehetek róla. Szinte ők választottak engem, és nem én őket. Ha rajtam múlott volna nem egy Cortezt hozok el, de nem rajtam múlott. Csak jött magától és kiválasztott, én meg beadtam a derekam.
- Nem hiszem, hogy rögtön „harccal” kéne kezdened – mutatok macskakörmöt a levegőben ujjaimmal. Még ő sem hiszi el, hogy menne neki az elemhasználat, nemhogy még beleegyezzek abba, hogy elemhasználattal próbaképpen próbáljuk meg kinyírni egymást. Nyilván enyhe túlzással.
- Próbáld ki! – törökülésbe helyezkedem, Cortezt magamhoz intem, aki legnagyobb megdöbbenésemre rögtön jön, és be is fekszik az ölembe. Jól lakottnak tűnik, majd Niamey megeszi a maradékot. – Csak csukd be a szemed, és a körülötted lévő zajokra figyelj. Ahogy Niamey eszik, a tücskök a fűben, a madarak szárnyának csapkodása, ahogy csiripelnek – suttogom behunyt szemmel Arie-nak az én technikámat. Hülyén hangzik és kívülről valószínűleg hülyén is néz ki, de beválik, és ami egyszer bevált, főleg egy nekem ilyen fontos dolognál, akkor minek változtatni rajta? Arie is kipróbálja, vagy bejön, vagy nem. De ha meg sem próbálja, akkor sosem derül ki.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 29. 20:21 | Link

Denis


- Meditáció?
Kérdezem egy kicsit lassan, megfontoltan, pedig csupán egyetlen szóról van szó. Meditáció. Sosem próbáltam még, mert mindig túl feszült voltam hozzá, és magától a gondolattól csak még jobban befeszültem. Most azonban annyira meglep, hogy már el is felejtem, hogy egy perce még azt vetettem fel, mi lenne, ha harcolnánk. Kicsit, mindent akarok én állapot van. Viszont nem ellenkezem, hanem már nem vele szemben, hanem mellé telepedve foglalok helyet ismét a fűben, magamhoz véve Chleot, még mielőtt Cortez után megy Denis ölébe. Nem tudom eldönteni róla, hogy most kedveli-e vagy sem, de vegyük úgy, hogy igen. Olyan lányosan viselkedik vele szemben. Aztán majd az idő úgyis megválaszolja. Van egy olyan érzésem, hogy Denis nem most utoljára találkozott velem.
Bár egy kicsit ellenkezik és próbál szabadulni, ahogy elkezdem a fejét simogatni. Chleo olyan lesz, mint egy kezesbárány, talán csak a dorombolás hiányzik. Feltétlenül meg kell neki mutatnom, milyen az, amikor egy macska dorombol. Követem a srác mozdulatait, a hátamat kicsit kiegyenesítem, ahogy ropog, tudom, hogy nem halogathatom tovább a masszázst. Meg kell cselekednem. Szusszanva hunyom le a szemem, és először csak Chleo simogatására koncentrálok, majd ezt is fokozatosan kizárom. A mozdulat egy ideig még fennáll, aztán fokozatosan elmarad, ahogy egyre több mindent hallok.
Sosem figyeltem még ennyire a természet hangjaira, pedig szinte tapintani, átérezni tudom őket. A nyúl, húsa alatt megfeszülnek az inak, majd úgy pattannak el, mint egy túlfeszített befőttes gumi a nagyi házi baracklekvárjának tetején, amikor végre engedélyt ad a felbontásra.
Hallom, ahogy egy kistermetű állat, talán egy macska, vagy egy apró kutya vadászok, hasával verdesi a fűszálakat. Hallom a szelet, ahogy harcot vív a fák ellenálló leveleivel, és ahogy eggyel mégis táncra kél.
Hallok. Most először máshogy, mint eddigi életem során bármikor.


Love Love Love
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék