36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 10. 16:59 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Végre van pár szabad órám, így arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy kicsit Niamey-jel legyek. Kibattyogtam a rétre, gyorsan körbe néztem, hogy rajtam kívül nem tartózkodik-e itt senki, és szerencsémre valóban nem. Leültem a fűbe, rágyújtottam, arcomat a téli napsütésbe tartva.
Amióta majdnem meghaltam, próbáltam mindig elterelni a gondolataimat, hogy még véletlenül se gondoljak rá. De ez nem ilyen egyszerű. A csend, ami majdnem mindig körbevesz, nem könnyíti meg a helyzetet. Mélyet szívok a cigarettámba, kifújom a füstöt és a semmibe fütyülök két rövidet, és várok.
Így hogy nem hoztam könyvet, kicsit magányosnak érzem magam, de ha ideér életem Királynője, akkor nem hiszem, hogy ez gond lenne. Lefekszem. A zacskó, amit gondosan őrzök magam mellett a lábamnál hever. Pár órája még fagyasztott nyúl volt benne, most már félig-meddig kiolvadtak - innen is köszi a kastély fagyasztójának-, ami elég jó, mert ismervén Niamey-t levágna egy hisztit, ha nem olvad ki rendesen és úgy szeretném neki adni.
A rét széléről hangos szárnysuhogásra leszek figyelmes, felülök, hogyha egy mód van rá, akkor még viccből se szálljon rám, különben tuti kijön az ebédem. Mosolygásra késztet, ahogy hatalmas madaram felém repül. Olyan gyönyörű, olyan fenséges, hogy a  mai napig képes vagyok tátott szájjal bámulni. Minden héten írok a rezervátum vezetőjének a hogyléte felől. Ahogy nézem jó húsban van a kislány. Pár csapkodást követően, ami remek módon tönkre teszi a hajam, leszáll mellém vijjogva.
- Regina - üdvözlöm őt latinul, amit megért. Párat csapkod a szárnyával köszönésképpen, végül nyugodtan odaoldalog mellém. Lábán ellenőrzöm a felügyelőrendszert, majd nyugodt szívvel pillantok fel rá. Tenyeremet nyakára simítom, amit behunyt szemmel köszön meg.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 10. 17:09 | Link

Albert

- Megnőtt.
- A nagyapja vajon mit szól?
- Tiszta anyja.
- Azért reménykedjünk, nem örökölt sokat tőle.
- A bőre mint az apjáé, ó az ifjú Felagund...

- Silentio - vetek véget a festmények diskurálásának, még akkor is, ha ez láthatóan nem tetszik nekik. Az első, sőt még a második nap se vettem ezt komolyan, mára viszont már kimondottan idegesít.
Nem könnyű Felagundnak lenni, nem is merem kimondani a nevem, mert a nagyapám elég hírhedt, és bárcsak a jó értelemben lenne. Apám nevét is tudhatják, Ophelia viszont már egy külön fejezet, ahogy azt hallottam. Nem gondoltam át, hogy pont idejöjjek, de... megszokják. Mindig mindent megszoknak.
A rétre megyek, mert levegő kell. Azt hittem dicsőség rellonosonak lenni, s még ha az is, a lent uralkodó légkör tesz róla, hogy ne érezzem azt a fennkölt érzést. Még szerencse, hogy Franciéknál lakok, nem hiszem, hogy képes lennék itt aludni.
Nem szoktam megállni, bámulni, sem odamenni másokhoz, hogy nincs barátom, legyünk már, de... a zsebre dugott kezeimmel megindulok, szemem végig a madáron tartva, mert az jobban érdekel jelenleg, mint a srác, akié lehet.
- Lehet itt hárpiát tartani? - köszönök, de mentségemre mondva, nem minden nap látok ilyet.
- Egyébként gyönyörű - állok meg pár lépésnyire tőlük.
- Ne haragudj, nem szoktam így rárontani az emberekre, de... ez nem mindennapi látvány... egyáltalán, hogy sikerült befognod? - ha jól tudom, nem egy szelíd teremtések.
  
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 10. 18:03 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

A királynőm elvileg már felnőtt. Na most, akárhányszor csak a szemem elé kerül, mindig nagyobbnak tűnik. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy mostanában egyre ritkábban látom, de akkor is így van. Nem szeretném bekorlátozni, ha már megkaptam az engedélyt a polgármestertől és az igazgatótól is, hogy szabad tartásban legyen a kastély és a falu környékén, akkor hadd élvezze ki. Ismerem, nem fog kárt csinálni, eddig nem is jelzett a karkötő, hogy gond lenne vele. Intelligens, okos és magabiztos. Mindene meg van, amire egy nő csak vágyhat és a legrosszabb az egészben, hogy ki is használja.
- Hoztam neked valamit - nyúlok a szatyor felé, amikor Niamey felkapja a fejét, szárnyát kitárja, rikolt - amitől nem mellesleg a mai napig is képes vagyok megsüketülni -, majd védelmezően a másik oldalamra szökken. Abba az irányba kapom a fejem, ahonnan a hang szól, és amerre Niamey figyel. A lány csak úgy ontja magából az okosságokat, minden kérdés nélkül.
- Niamey - simítom végig a hátát. - Aequanimitas - ami annyit tesz latinul, hogy "nyugalom". Felpillantok a lányra, lassan felemelkedek a földről, miközben beszél.
- Mint látod lehet és köszöni a Királynő - lehajolok a szatyorért, majd megkerülöm a madarat, aki adta a jó ég, már kicsit lehiggadt, de tekintetét nem veszi le az újonnan érkezőről.
- Nos - kezdek bele értelmesen a mondandómba, ahogy közelebb lépek a lányhoz. - Ez egy hosszú történet - sóhajtok egy hosszút, mert valóban az.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. december 11. 10:45
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 10. 20:00 | Link

Albert

Valljuk be, az ismerkedés máig nem tartozik az erősségeim közé, de talán ez nem is akkora baj. Nem, nem vagyok egy antiszoc lélek, és nem kényszerem mindenkit elüldözni magam mellől, épp csak ritka számba megy az, hogy én menjek oda valakihez.
Igen, ezt a sült galambra várást határozottan aputól örököltem, mert ahogy mesélte, neki se volt túl sok barátja, nem is ismerték annyian. Ez pedig nem feltétlenül gond. Sebastian Gerard Felagund tett arról, hogy mi se legyünk túl közkedveltek. Mármint... tapasztaltam, hogy sokaknak elég csak a nevet hallani.
Épp kérdezném meg, hogy mit mondott, mivel azt felismerem, hogy a szó latin, de én latin órákon - mert hogy a p*csa képzőben abból is akad - aludtam, mikor az egyik tanár jön felénk. Ahogy egyre közelít, engem is elér a felismerés, hogy neki meg végképp nem loptam magam a szívébe.
- Felagund, miért is nem lepődök meg, hogy ahelyett, hogy a holnapi felelésre készülne, itt téblából.. csak nehogy meglepetés érje...
- Brightmore, önnek meg feltétlenül muszáj itt parádéznia azzal a bestiával? Tisztában vagyok vele, hogy engedélye van rá, de nézze meg az elsősöket - mutat a nő a megszeppent csoport felé, majd tovább is halad a fejét rázva, meg bosszúsan motyogva.
Egyből levágom, hogy ez a Brightmore is rellonos lehet, mert az ő arcán is az a bizonyos "a lőtéri vadászkutyát nem érdekli" kifejezés ül ki, amilyen az enyémen.
Ez a nő meg szerintem az élő fába is beleköt. Lehet valakinek csak jól meg kellene... na mindegy.
- Ráérek - közlöm vele, egy vállvonás kíséretében, holott az előbb elhangzó nem is tudom, mi nem ezt kívánná meg. Szerencsére az agyam is az apámé, így nem aggódok.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund , 2018. december 10. 20:01
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 10. 20:46 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Megszeppenve nézek a nőre, aki mindenfelé kalimpálva kezd el nekem és a lánynak magyarázni. A tipikus "leszarom" mosolyom kerül fel az arcomra, akiről mindenki tudja, hogy mit jelent. Nem is nehéz rájönni, elég egyértelmű a dolog. A Felagund névre ugyanúgy semleges marad az arcom, mert akármilyen hihetetlen nekem szimpatikus volt az öreg. Igaz, soha nem találkoztunk és nem mindig jókat hallottam róla, de attól még jó fej lehetett. Karizmatikus, intelligens, amit egyáltalán nem rejtett véka alá. Miért tette volna?
- Bírtam volna a... hm - hagyom félbe a mondatot, mert fogalmam sincs milyen rokoni szálak fűzhetik az öreg Felagundhoz. - Nagyapádat? Apádat? - tekintek a lányra kérdőn. Nem érdekel különösebben, hogy Felagund a lány. Az öreg Felát is tuti bírtam volna, ráadásul arról megítélni egy embert, hogy a felmenője ki és milyen volt, parasztság. Nem ismered, ne ítélkezz, ne legyél gyökér, ha egy mód van rá.
- Akkor csüccs - mutatok a földre, hogy parancsoljon, nyugodtan csatlakozhat hozzám. Niamey rendületlen a lányt figyeli, amíg meg nem csörgetem neki megint a zacskót. Pálcámat elővéve lebegtetem ki az egyik nyulat a szatyorból, majd lerakom Niamey elé.
- Jó étvágyat édesem - mosolyodom el, ahogy neki is áll enni. Én is lehuppanok a fűbe, a másik nyulat, csak kiborítom a helyéről, végül a lány felé fordulok. Zsebemből előkotrom a cigit, ujjammal meggyújtom, szívok belőle egy mélyet, végül neki kezdek.
- Niamey-t fióka korában találta egy madárrezervátumi dolgozó Angliában. Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön köze van a varázslathoz, valahogy kapcsolatba került vele, de ez még elég tisztázatlan, ha olyanja van kék lángokkal borítja el a testét. Amint bekerült oda, én foglalkoztam vele, önkénteskedtem a rezervátumban. Rögtön elkezdtünk kötődni egymáshoz, titokban kiengedtem a helyéről, de mindig visszajött. Felnőtt, így a rezervátum igazgatója nekem szánta, mert kinőtte az ottani összes körbe kerített területet. Szóval hozzám került. Megszenvedtem érte, de teljes mértékben megérte - szívok bele a cigimbe, tekintetem megállapodik a madáron, aki vígan eszegeti a nyulat, ami már teljesen felolvadt. Hátra dőlök a fűben, Niamey felemeli a fejét, de ahogy látja, hogy nem megyek sehova, nyugodtan eszik tovább. Ami mellesleg gusztustalan, de ha elég sokáig érzed a nyers hús szagát, megszokod. Kösz, rezervátum!
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 12. 14:11 | Link

Albert

- Nagyapám, és jah... lehet én is - megvonom a vállam, mindenféle mosoly nélkül.
- Mióta élünk, felénk se néz. Most vagy minket utál, vagy az anyánkat, gyanítom, nem egy félpszichopatát képzelt el a fia mellé, de ez van - én ezen már túltettem magam, meg azon is, hogy az órákon se néz még csak rám se. Anyu sok mindenbe beavatott, amint elég idős lettem hozzá, főleg mert azt akarta, hogy ne csak féligazságokat halljak, pletykák alapján, és lehet, hogy mások szemében tényleg egy pszichopata, én egyszerűen még jobban felnézek rá, és igenis büszke vagyok arra, hogy az ő gyerekük vagyok.
Le is ülök mellé, kellően kimutatva, mennyire érdekel engem is a fenyítés.
- Le is szokta vadászni őket? Gondolom, nem mindennap tudod etetni, vagy legalább is nem annyiszor, ahányszor megkívánná - a látvány nem nagyon rendít meg, Sebi miatt jóval nagyobb az undorküszöböm, meg hát mégis csak én voltam, aki segített neki megnézni, milyen a béka, meg a különböző bogarak belseje.
- Hogy érted, hogy megszenvedtél? - kicsit ráncolom a homlokom, egyenesen a hárpia szemeibe nézve.
- Tudom, dedós kérdés, de meg lehet simogatni? - mert hát azt mégis csak nagyon szeretném, de belátom, hogy előbb a gazdát kérdezem, semmint önkéntesen cselekedjek, nem akarok bajt.
- Apu egyik ismerősének hippogriffje van, hozzá tényleg még csak ennyire közel se lehet menni. Nagyon pökhendi, és abszolút senkit nem tűr meg... az öcsémet egyszer majdnem meg is rúgta, csak hát figyeltünk... azóta óvatosan közeledek a bestiákhoz - nem hiszem, hogy túlzottan kíváncsi lenne erre, csak hát... így mégis csak érthető, hogy óvatos vagyok, ami ebben az esetben még lehet is pozitív dolog.
- Egyébként a Charlotte-ot jobban szeretem - nyújtok kezet, mert azt hiszem, itt így illő.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 12. 20:03 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund

Megvonom vállamat a számomra kissé nyílt megnyilvánulásra a lány felől. Erre nem tudok mit mondani, amúgy sincs semmi közöm hozzá. Lehet meg van rá az oka, amiért nem tartja a kapcsolatot a családdal, de - természetesen - az is lehet, hogy nincs rá oka, csak kicsit ketyós. Akárhonnan nézem engem ez nem érint, és nem is akarom, hogy érintsen. Utálom, ha emberek a magánéletükkel kapcsolatos dolgokat osztanak meg másokkal, akikkel kemény három perce találkoztak. De ugye, kinek mi.
- Nem szoktam etetni - mosolyodom el haloványan. Ó, hányszor láttam már Niamey-t vadászni. Gyönyörű látvány, fenséges és kecses, tényleg, mint egy igazi királynő. - Megoldja magának, én csak kedveskedek neki, mint hű alattvalója - vonom meg a vállam, ahogy fejem felemelve a lányra pillantok. Cigim maradékát elnyomom, majd belerakom a szatyorba. Legalább most az egyszer nem hagyom szanaszét.
- Kellett beszélnem a polgármesterrel és az igazgatóval is, hogy hadd tartsam szabadon. Le kellett dumálnom LLG bá'val is a dolgot, hogy legyen a konzulensem, majd sos-be Angliába kellett mennem aláírni egy halom papírt, hogy Niamey az enyém és már az én felelősségem - hunyom be a szemem miközben beszélek, mindkét karom tarkóm alá csúsztatom. Ez mindaddig remek póz, amíg Niamey el nem kezd csapkodni a szárnyával, arrébb dobva a nyulat hatalmas karmaival, és nem áll neki ismét visítani. Hirtelen ülök fel, hogy mi van, Niamey szinte a földre simulva nézi a lányt, kitárt szárnyaival.
- Nem! - mondom erélyesen a madárra nézve. - Mondom nem! Niamey prohibere! - nyúlok felé, szeme előtt csettintek egyet, hogy mindenképpen rám figyeljen. Mikor tekintetét rám emeli, évekig tűnő pillanatok alatt sasszéz vissza enni, tollait még utoljára felborzolja.
- A szemébe néztél, mi? - vigyorgok beszélgető partneremre vígan. - Meg lehet simogatni, elég kezes, de nem ajánlatos a szemébe nézni, körülbelül soha. Felhívásnak veszi keringőre. Elég domináns jellem - fekszem vissza a fűbe, mosolyogva hallgatom a hippogriffes történetet. Azért nem tennék egy lapra egy hárpiát és egy hippogriffet, de, mint már mondottam, kinek mi. A hippogriffek az én ranglétrámon kicsit magasabb szinten áll, mint egy hárpia, bár az tény, hogy mindkettő könnyűszerrel megtudna ölni egy boszorkányt vagy egy varázslót.
- Üdv - ülök fel újra a fűben, már vissza sem fekszem a kézrázás után. Minek? Valahogy mindig fel kell kelnem valamiért, akkor megelőzöm azt, hogy sokat kelljen hasaznom, így is elég jól nézek ki, nem szeretnénk magasabbra tenni - egyelőre - a lécet, mint amennyire szükséges.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék