36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 18. 21:30 | Link

Eliades Nesztor



Végre kellemes idő volt, véget értek rossz, cudar idők. Szóval kedvet kaptam egy kis sétáláshoz a természetben, valamint úgy döntöttem, hogy kiegészítem az albumomat további fényképekkel, úgyhogy helyszínként a rétre esett a választásom. Elég sokat kuksoltam mostanság az iskola falai között, szóval felemelő érzés volt újra a természetben lenni. A jó idő miatt tavaszi sportöltözéket választottam magamnak, amiben kényelemesen éreztem magam, a hajamat pedig hátrafogtam, így indultam el az utamra. Természetesen a fényképezőmet sem felejtettem a szobámban, amit még Timitől kaptam a születésnapomra. Igazán figyelmes ajándék volt tőle, bár tudta, hogy imádok fotózni. Mindenesetre nagyra értékeltem a figyelmességét.
Miután kiértem a helyszínre, rögtön megláttam egy katicabogarat, amint épp az egyik fűszálon kapaszkodott, gondoltam, hogy ez jó fotótéma lehet, úgyhogy mentem lehasaltam a fűbe és le is kaptam. Szokás szerint ezt a képemet is fekete-fehérben lőttem, mert nekem ez a kompozíció tetszett a legjobban, erről pedig megvolt a saját véleményem. Kevés ismerősöm szerette a fotózást és még kevesebben értettek a művészethez, szóval ez a téma idáig Linkén kívül kivesézetlen maradt számomra. Belegondoltam, hogy már milyen régóta vagyok az iskola tanulója, majd arra a témára terelődtek a gondolataim, hogy egyelőre nagyon nem úgy jöttek össze számomra a dolgok, ahogyan szerettem volna. Timivel nem sok beszélnivalóm volt, mert tudta, hogy tovább szeretnék tanulni, a külön kecó pedig nem jött össze, szóval egyelőre még mindig a lányok hálótermeinek körletében szállásoltam el magam. Nagyon örültem volna, ha minden a terveim szerint sikerül, de sajnos Fortuna nem az én oldalamon állt jelen pillanatban, szóval be kellett érnem azzal, ami idáig természetes volt számomra. Noha így is függetlenebb voltam attól, mintha otthon éltem volna, de azért mégiscsak jó lett volna egy külön lakás, de mivel nem állam túl jól anyailag, így nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 18. 22:04
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 18. 22:05 | Link

Széplaki Alíz

 
 Zsömle és én, mi jó pasik slattyogunk egymás mellett és élvezzük a jó idő, mert az van. Befigyelt a nyár és hozta a haverjait a meleget, meg a napsütést. Így ma én is úgy döntöttem megfuttatom ebemet és magamat is idekinn. Nyakamban persze ott lóg csőretöltött fényképezőgépem, hisz fotós vagyok, vagy mi a szösz. Tehát itt vagyunk a réten, elvagyunk mint a befőttek, amikor is kiszúrok egy kolleginát. Nála is fotómasina van, de, hogy amatőr-e a lelkem, vagy hasonszőrűen régi motoros a szakmában mint én, azt innen mégy nem tudom. Laza léptekkel megindulok felé és hű ebtársam mellettem lépked. Kék farmert, fekete galléros pólót viselelek oldalamon egy kis táskával amiben úgy öt-hét szendó várja, hogy befaljam, ha találok majd rá alkalmas helyet. Na meg a ki füzetkém. Ahogy odaérek a lányhoz elő is szedem és ráírok pár sort - Szia! Nesztor vagyok, meg siket. Klassz a géped. Mióta fotózol? - érdeklődő arccal nyújtom felé a füzetkét, hogy olvassa el amit rávéstem. Közben Zsömle közelebboson és, mert ő az igazi nőcsábász, már be is igyekszik vágódni a lánykánál a nagy barna szemeit ráfüggesztős oldalra biccentett fejes ábrázatával. Amikor megkaptam a kiképzője nem mondta, hogy ilyen is tud lenni, csak azt hogy remekül teljesített az iskolában, ahol az egyik legügyesebb segytőkutyává vált. Ettől függetlenül azért csak megmaradt benne az a kedvesség, ami csak egy bohókás kölyökkutyára jellemző, pedig ránézésre inkább látszik ordas farkasnak.
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 18. 22:22 | Link

Eliades Nesztor



Elégedetten szemléltem a katicabogaras képemet, hiszen tökéletesen sikerült eltalálnom a megfelelő pillanatot vele kapcsolatban.
- Úristen! Ez nem is sikerülhetett volna jobban! - mondtam magamnak elégedetten. Nem mindig sikerültek a képeim úgy, ahogy akartam, de most szerencsém volt.
Közben azon vettem észre magam, hogy társaságom akadt egy férfi és egy kutyus személyében. Az állatka iszonyat cuki volt, rögtön odajött hozzám, és mivel nagy állatbarát voltam meg is dögönyöztem.
- Nagyon édes a kutyád - közöltem a sráccal. Kicsit elcsodálkoztam, amikor egy cetlit nyújtott át nekem, de miután elolvastam, rögtön felvilágosultam. Jó érzéssel fogott el, hogy megdicsérte a gépem. Hiába, Timi nem vett nekem rossz gépet, tudta, hogy mik az elvárásaim egy fényképezővel kapcsolatban.
- Szia! Alíz vagyok. Tulajdonképpen már általános iskolás korom óta szerettem fényképezni, de igazából mostanság jöttem rá a műfajomra. A fénykép elkészítésénél mindig a jól elkapott momentum a legfontosabb, hiszen ez marad hátra az éppen megörökített pillanatból, mely utána a közönség elé tárja mondandóját és történetét - nyújtottam a kezem bemutatkozásképp Nesztor felé.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én főként a fekete-fehér fotókat preferálom. Számomra az mutatja meg a képek, a téma valódiságát. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. A fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül - közöltem a sráccal a véleményemet.
- Te mióta fotózol és milyen képeket szeretsz készíteni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy nem zúdítottam rá túl sok mindent, de úgy gondoltam, hogy ha már érdeklődött, akkor teljes körű válassza szolgálok neki a fotózást illetően. A kutyusa pedig rém aranyos volt, épp az ellenkezője volt a lusta macskámnak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 18. 23:43
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 19. 00:23 | Link

Széplaki Alíz

 Szó se róla beszédes kislány, annyi szent! Alig győzöm olvasni a szájáról amit mond, de azért nagyrésze árjön. Mondjuk úgy a lényeget megszűrtem magamnak. Nincs baj ezzel, hiszen honnan is tudhatná, hogy ha kedvezni szeretne, akkor kicsit lassabban és kevesebbet szokás mondania annak, aki nem hall, csak az artikulálása alapján érti meg. Ettől függetlenül kedves és Zsömléért is odavan kb annyira mint a fotózásért. - Úgy húsz éve, de komolyan inkább tizenöt éve fotózom - írom a füzetembe - Legjobban arcokat szeretek forózni, portrékat, és nekem a színesek és feketefehérek egyaránt játszanak mert például egy ragyogó zöld szemet a szürkeség megöl, de egy komoly témához, vagy művészibb beállításhoz meg pont az kell- folytatom - Na meg, amit ugye azt fotózom, amit a megrendelő kér, mert ez a munkám. Te még tanulsz? - kérdezem meg írásban és a papírt megint a lány felé mutatom, miközben lábamhoz visszaoldalgó, teljesen elégedett ebtársam fejét megsimogatom, jelezve neki, hogy maradjon, mert még elleszünk it egy darabig. A fények még csak most kezdenek majd finomodni, a rét pedig megtelni élettel és remélem emberekkel is, akikről jó képeket lőhetek. - Ma it sikerült elcsípned eddig? - faggatom, mert felkeltette az érdeklődésemet. Simán lerí róla, hogy nem csak úgy kattoktat a jó kis masinájával, amit apuci vett neki. Sok ilyen van az a baj. De ő lelkesen csinálja.
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 19. 00:56 | Link

Eliades Nesztor



- Az igen, jó régóta fotózol. Ez nagyon klassz. Kíváncsi lennék a műveidre, persze bizonyára nem hordozod magaddal mindenhova az albumjaidat - mondtam neki lelkesen,  hiszen valóban érdekeltek a művei, látszott rajta, hogy tapasztalt a témában. Szívesen megnéztem volna a képeit, de belegondolva, tutira nem hurcolta magával őket, hacsak nem a fényképezőjében tárolta a nagy részüket. Vagy legalábbis bizonyos mennyiséget belőlük.
- Hm... a portréfotózást én is szeretem. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Bocs, abbahagyom az okoskodást - nevettem el magam a fiúra pillantva. Nem, nem ment el a józan eszem, csak talán kissé túlbuzgó módon álltam hozzá a témához. Nem csoda, hogy a Művészetek tárgy is a kedvenceim közé tartozott.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy szereted a munkádat. Sok embernek nem adatik ez meg... vagy rá vannak kényszerítve társadalmilag arra, hogy egy olyan munkával, ami nem jelent nekik semmit, pénzt keressenek vagy nem is tudnak róla, hogy mi az, ami igazán örömet okozna nekik - osztottam meg a gondolataimat a férfival.
- Én elsőéves mestertanonc vagyok Futurológia szakon. Amolyan jövendőmondó-féle. Képes vagyok előre megálmodni bizonyos emberek jövőjét, ami nem mindig felemelő érzés, de időnként hasznos is - magyaráztam Nesztor-nak a képességemet, amelyre időnként áldásként, olykor pedig átokként tekintettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy anyám is megjelent az életemben egy röpke kis találkára, aki idáig egyáltalán nem játszott semmilyen szerepet sem a mindennapjaimban. Az árvaházi éveket sosem fogom elfelejteni, az pedig különösképp bosszantott, hogy édesapám halálára is fény derült, ráadásul a nevelőanyám még mindig nem tudott semmit a találkánkról. Ráadásul arról se, hogy itt szeretnék maradni ebben a világban.
- Bocs, kicsit elkalandoztam. Tudom, rossz szokás - mentegetőztem pironkodva, amikor ráeszméltem, hogy már megint elkalandoztam. Elég gyakran fordult elő velem az utóbbi időben, hogy gondolatban máshol jártam, aztán hirtelen kapcsoltam, hogy vissza kéne térni a valóságba.
- Idáig egy katicát sikerült elcsípnem, aki épp egy fűszálon kapaszkodott. Tudom, nem nagy cucc, de én szeretem a természetfotókat.
Kikerestem a fényképezőmből ezt a képet, majd közelebb léptem Nesztor-hoz és megmutattam neki a fotót.
- Az a tervem, hogy lekapok majd pár személyt, amikor nem is számítanak rá, megpróbálok elkapni egy jól rögtönzött pillanatot. Nem igazán szeretem az előre beállított képeket, max. kérésre - magyaráztam neki, miközben a kutyus fejét vakargattam, aki szintén mellénk telepedett.
- Itt laksz Bogolyfalván? Ha igen, milyen itt az élet? - kérdeztem tőle. Reméltem, hogy hamarosan én is megtapasztalhatom a független életet, ahol nem kell másokkal egy élettéren osztozkodni. Szerettem a kastélyban élni, de azért már vágytam arra, hogy nekem is külön életterem legyen és ne kelljen számos emberhez alkalmazkodnom. A nevelőanyám persze erről semmit sem sejtett, úgy voltam vele, hogyha majd eljön az ideje, akkor elmondom neki a jövőbeli terveimet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 19. 00:59
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 19. 19:44 | Link

Széplaki Alíz


 Ez a csacsogó lányka feladja most nekem piszkosul a leckét, mert nem győzöm követni a mondatait, amik csak úgy áradnak belőle, pedig tényleg kis helyes csajszi, meg kedves is persze, és érdeklődő. -Ha gondolod megmutathatom őket. Most még mindenem dobozban van, mert épp készül a galériám és műtermem, meg a lakásom, de kikotorhatom pár albumomat- írom neki és mutatom felé. Jó lenne már azt a francos fordító masinát beszereznem, mert ez így egyre gázosabb. Néhány mondatát nem sikerül értelmeznem és ebből még félreértés is lehet, na mindegy. Figyelem az egyetemi székfoglalónak is beillő előadását, melyben két mugli művészről ad nekem infókat. Csak mosolygok rá és beletúrok hajamba. Zsömle közben élvezi a simogatást, amit Alíztól kap. A kis genya úgy csinál, mintha nem dögönyözném eleget. Na ezért majd még számolok vele otthon. Előadja itt nekem a kitett kutyát... - Számomra Robert Capa és Szipál Márton képei a mérvadók, ha fekete-fehérről van szó, bár azt mondom inkább mindenki a maga szeme szerint fotózzon - talán megérti, hogy ezzel arra akarok utalni, hogy szép dolog a lexikális tudás és más mesterek ismerete, de a saját útját kell megtalálnia minden fotósnak. - A fények a fotós barátai, azok adnak a fekete-fehér meg a színes fotóknak is életet - teszem még hozzá. Nem tudok olyan sokat leírni, mint amennyit eljelelhetnék, ezért összesűrítem a gondolataimat, mint egy jó kis alaplevet. Ezalatt ő a munkáról beszél, meg hogy jó hogy szeretem. Csak bólogatok, mert igaza van. Klassz, hogy azt csinálhatom amit szeretek és amihez konyítok. Pálcával hadonászgatni nem az én világom, pedig nem vagyok qvibli teljesen, de valahogy sosem vonzott a dolog. - Az jól hangzik, de akkor te csaltál, mert már tudtad, hogy találkozunk! - vigyorgok amikor ezt a mondatot elolvastatom vele. Persze sejtem, hogy azért ez nem így van, de poénnak tök jó elgondolás. Kicsit elbambul, valamin nagyon elgondolkozott, de hamar visszatér közénk és folytatjuk a dumálást. - A természetfotózás legalább akkora kihívás mint a portré, szóval gratula a türelmedhez - húzom szélesre mosolyom, ahogy elismerem az erényeit - Nekem harminchárom évem alatt sem sikerült eleget kifejlesztenem magamban belőle. Amúgy ja, itt lakom, jelenleg egy matracon alszom a dobozaim között, mert már átpakoltam mindent, na meg néha otthon héderelek a szüleimnél és besegítek az éttermükben. Szereted a görög kajákat? - kérdezem, hogy kicsit másról is témázgassunk, ne csak a fotózásról, mert hiába szeretem szerelemmel, azért másból is áll az életem. Zsebre vágom kezeimet és kicsit kihízom magam mert büszke vagyok vegyes származásomra és arra, hogy jó fiú vagyok. Na persze nem mindig, de pszt, ez hadititok!
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 19. 20:12 | Link

Eliades Nesztor



- Csak akkor, ha nem gond. Nem szeretném, hogy csak miattam keresgesd ki az albumjaidat. Persze, nagyon kíváncsi vagyok a műveidre, de nem szeretnék ezzel kellemetlenséget okozni neked. Nem tudtam, hogy még csak most költöztél be - mondtam neki szégyenlősen. Hát, ez az én formám, mindig előbb beszélek, aztán gondolkodom.
- Hogyan került hozzád a kutyus? - kérdeztem tőle, miközben az eb fejét vakargattam. Nagyon barátságos állat volt, látszott rajta, hogy szereti dögönyöztetni magát.
- Ők is nagyon tehetséges művészek - helyeseltem. Mindkettő munkáját ismertem, példaértékű munkásságot tudhattak maguk mögött.
- Természetesen igazad van ebben. Talán túl sok negatív dolgon mentem keresztül, hogy inkább a fekete-fehér, komorabb műveket kedvelem. Bár talán nincs is összefüggés a két dolog között - válaszoltam neki, miközben az ajkaimat harapdáltam. Nem szívesen emlékeztem vissza az árvaházi évekre, egyedül Timinek voltam hálás, hogy kihúzott abból a gödörből, amibe úgy éreztem, hogy idővel belefulladok.
- Persze, igazad lehet. Már előre megálmodtam, hogy találkozni fogunk! - nevettem el magam, amikor elolvastam Nesztor válaszát a jövendőmondó képességemmel kapcsolatban. Meglepett, hogy ilyen természetesen kezelte ezt a dolgot, mert a legtöbben megijedtek vagy furán néztek rám, amikor a jóslásra terelődött a téma, ez pedig jó érzéssel fogott el, hogy nem nézett dinkának és nem fogta menekülőre a dolgot. Talán az volt a legnagyobb bajom, hogy még mindig mugli fejjel gondolkodtam, pedig hozzászokhattam volna, hogy ebben a világban minden a varázslatról és a szokatlan dolgokról szól.
- Köszönöm. Valóban nem egyszerű elkapni a legjobb pillanatot - jól esett, hogy egy nálam jóval tehetségesebb személy megdicsért, ez jót tett az önbizalmamnak.
- Imádom a görög ételeket! A kedvenceim közé tartozik a görög saláta, a gyros, a pasticcio és a szuvláki. Egyszer majd az Úzót is ki akarom próbálni - feleltem a srácnak, miközben felkaptam a fejem, hogy étteremben is dolgozik időnként:
- Tudsz főzni is?
Kevés embert ismertem az ellenkező nemből, aki még főzni is tudott Cézi kivételével. Igaz, ő olasz volt és szenvedélyesen szerette az itáliai konyhát.
- Van már helyismereted Bogolyfalván vagy még teljesen idegen terület számodra? Vannak szuper vendéglők, cukrászdák, pub-ok stb. Egy nap én is oda szeretnék költözni - csacsogtam a fiúnak lelkesen.
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 19. 21:56 | Link

Alíz


 Csak intek mosolyogva, amikor azt mondja kellemetlenség. Ugyan kislány, ne csináld már, hát nem ajánlanám fel, ha nem tudnám pontosan mi melyik dobozban van! Okos pasas vagyok, nem ejtettek a fejemre, bár a bátyám mindenütt ezt terjeszti, de tuti, hogy nem, szóval egész ügyesen boldogulok ám a logisztikázással. Mindenem a helyén van kinn és benn is arra mérget vehet. - Egy kiképzőközpontból, Zsömle a segítőkutyám. Jelez ha valaki jön hozzám, vagy visszafog ha nem vennék észre mondjuk egy közeledő kocsit, meg ilyenek - írom le és mutatom neki majd megvakargatom ebtársam fejét. Nem csak a házi kedvencem, annál sokkal fontosabb. Húzott már ki a pácból mikor egy nő miatt többet ittam mint kellett volna, szóval mi jó barátok is vagyunk. Végül csak megtudom, hogy csípi a görög kajákat. A felsorolásra nagyon vigyorgok, mert pont ezeket szoktam csinálgatni. - A családomé a legjobb Görög étterem az egész országban! - büszkélkedek el a lánykának - Tudok főzni, persze, nálunk mindenki tud, kivéve a bátyámat, ő a könyveléshez ért, a húgom viszont ha minden jól megy séf lesz - mesélek egy kicsit a családomról, akik a legfontosabbak nekem. Nélkülük nem tartanék ott, ahol most. Ők nem erőltették a varázslást és nem térítettek el a fotózástól sem. Hagyták, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Jó fej faterom van, ő tanított meg főzni, a mamám meg egy angyal mindenkit meggyőzött, hogy tanuljanak meg jelelni a kedvemért, vele is jóban vagyunk de akit a legjobban komálok az a hugi, rá emlékeztet egy kicsit Alíz. - Sokat sétálgatok, jó témákat keresve, úgyhogy már ismerem a falut, a pubban is voltam, tényleg baba hely - jegyzem le és mutatom neki a sorokat, amikor rátér egy témára, amitől bekattan valami nálam és nem tudom megállni, hogy ajánlatot ne tegyek neki. - Figyelj, én úgyis keresek egy segítőt, mert az előző asszisztensem egy kis gyökér volt, lenyúlta a képeimet és eladogatta őket. Na meg a kéróm is jó nagy lesz és ha gondolod üthetünk két legyet egy csapásra. Fotózunk és lenne egy saját lakrészed, aminek te vagy a góréja. Na mit szólsz? - nézek rá ahogy felé fordítom a jegyzettömböm és várom hogyan reagál a kérdésemre. Nyugiság van! Semmi hátsó szándékom nincs, nem vagyok cukrosbácsi vagy ilyesmi és a harminc körüliekre bukom, de tényleg jó lenne egy olyan segéderő aki értelmes és még fotózni is tud.
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 19. 22:37 | Link

Eliades Nesztor



- Ó, értem. Nagyon okos kutya - nyugtáztam egy mosollyal a fiú válaszát. Belegondoltam, hogy bizonyára sokat segíthet Nesztor-nak a hétköznapok során.
- Az igen. Szerintem büszke lehetsz magadra. Ételre mindig is szükségük lesz az embereknek, viszont könyvelésre nem biztos. Mármint az ínségesebb időkben. És amúgy is szeret jókat enni az ember - válaszoltam neki mosolyogva.
- Tök klassz ez a családi vállalkozás - tettem hozzá jókedvűen, mikor a húgáról kiderült, hogy séf lesz.
- Szuper! Akkor majd megkóstolhatnánk valamikor az Úzó-t - tényleg kíváncsi voltam az ízére, a színe már tetszett, de azért szívesen megkóstoltam volna ezt az üdítő görög nedűt.
- Öhm, hogy érted, hogy saját lakrész? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.
Hirtelen nem is tudtam, hogy hova tegyem a dolgot. A srác elmesélte az előző asszisztensével folytatott afférokat, amire csupa fül voltam.
- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid az előző asszisztenseddel. Nagyra értékelem a felajánlásodat, de tudod, mindenképp önerőből szeretnék magamnak egy kuckót találni. Nekem nagyon fontos, hogy egy saját életterem legyen, amelyet én alakítok ki magamnak - magyaráztam a srácnak, aki tényleg nagyon rendes volt, hogy felajánlotta számomra ezt a dolgot, de nem akartam visszaélni a vendégszeretetével.
- Viszont, abban benne vagyok, hogy az asszisztensed legyek, ha te is szeretnéd - válaszoltam neki mosolyogva.
- Mellékállásként szuper lenne, ha te is benne vagy - válaszoltam Nesztornak kedvesen. Így mellékesen pénzt is kereshetnék és a srácnak is segíthetnék a fotózásban. Számomra nagyon fontos volt, hogy teljesen önerőből jussak el arra a pontra, hogy saját erőből jussak végre valamire. Úgy gondoltam, ha végre jut rám egy kis mellékes állás, akkor képes lennék egy kis garzont bérelni Bogolyfalván, ami csak az enyém és senkinek sem lennék a terhére.
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 21. 13:07 | Link

Alíz


 Miutáán letisztáztuk a lakhatás dolgot, arra nemet mond. Tiszta sor, ha saját pecóra hajt, a korában nekem is ez volt a heppem. Szóval semmi gáz, majd adok fel hírdetést, hogy lesz egy kiadó lakrészem kezdő míűvészpalánta részére. A segédkezésbe viszont belemegy. - Na, Zsír! Akkor mit szólnál ha most vadásznánk pár jó témát és kattogtatnánk kicsit? Utána meg majd letárgyaljuk, hogy mi merre és, hogy lesz ezzel a segéd dologgal, mondjuk egy uzo mellet! Mert ahogy látom nagyon durván rá vagy kattanva - a fejemről le tudja venni, hogy nekem is bejön a nemzeti bocskorszíj ízű italunk, szóval nem vagyok nén semmi jónak az elrontója - De csak ha már ihatsz, mert szárazdajkaságról szó sem lehet! - javaslom neki mosolyogva, majd körbekémlelek, hogy merre tolhatnánk el a biciglit. Észre is veszek egy pár piknikezőt, akik nevetgélnek meg minden. Van velük egy kutya is, szóval ha hagyják akkor akár ilyen képeket is lőhetünk, hogy az ebekkel rendetlenkednek. Azokból vicces dolgok szoktak kisülni. - Odaskubizz! - vigyorgok friss sütetű társamra és rákacsintok széles vigyorommal. Ha rábólint már meg is közelítjük a csapatot, akik diákoknak tűnnek így közelebbről. - Amikor így a természetben fotózunk embereket, akkor mindig engedélyt kell kérnünk, a spontán pillanatok esetében is, mert utána gázos szituk lehetnek belőle, ha nem egyeztek bele - írom le és egyúttal fejemmel intek, hogy gyakorlás gyanánt elegyedjen velük szóba és győzze meg őket, hogy a fotózkodás jó buli. Addig én Zsömlével tárgyalom le közös nyelvünkön, hogy nyugodtan hemperegjen a fűben, haverkodjon eb kollégájával, meg hasonló gazdis dolgokat. Majd obit cserélek a gépen, hogy a hátteret el tudjam mosni a képen.  
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 22. 23:01 | Link

Eliades Nesztor



- Szuper, örülök, hogy benne vagy - válaszoltam mosolyogva, így máris összeköthettem a kellemest a hasznossal, hiszen amellett, hogy a hobbimnak élhettem, még pénzt is kereshettem.
- Rendben. De szavadon foglak. És ne félj, ihatok már - mondtam neki vigyorogva. Persze nem tudhatta, hogy már más italt is megkóstoltam és betöltöttem a nagykorúság határát. Azt megértettem, hogy nem akart más felett bébicsőszködni, ha nem volt muszáj, én is így tettem volna a helyébe.
- Igenis, uram - imitáltam a szalutálást, mikor mondta, hogy engedély kell ahhoz, hogy lekaphassunk másokat. Egyébként igaza volt, de szerintem sejtette, hogy egyet értek vele, már csak a mimikáimból is.
- Tényleg nagyon aranyosak, jó fotótémák lennének - helyeseltem bőszen. Nem is kellett kétszer mondani, oda is bandukoltam a párocskához a lehetséges fényképezés végett.
- Jó napot. Alíz vagyok, ő itt a mentorom és a kutyája - mutattam művészien Nesztorra és az ebére.
- Szeretnék pár pillanatképet lőni gyakorlás gyanánt önökről és a kutyusokról, ugyanis, a jövőm függ tőle. Tudják, hatalmas lehetőséget kaptam most, ugyanis ha többek között sikerülnek ezek a képek, akkor lehetőségem lenne bejutni a világ egyik legelismertebb fotós iskolájába, ahol tovább tanulhatnék. Ebben kérném a közreműködésüket. Ez ugyanis minden álmom - adtam elő magam a párocskának érzelmes arccal. Annyira beleéltem magam a szerepembe, mint egy igazi színész. Úgy voltam vele, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezzel a kis füllentéssel pedig senkinek sem ártok, inkább hatásos eredményt érhetek vele, ha meggyőzöm őket a "vágyaimról". Igazából a jóslás mellett szerettem fotózni is, úgyhogy szívesen mentem volna efféle iskolába is, így végül is nem állítottam nekik teljesen valótlan dolgot.
Úgy láttam, hogy a párocska vonásai megenyhülnek, majd zöld utat adtak a képek elkészítésének. Miután megkaptam tőlük az engedélyt, intettem Nesztornak és a kutyusának, hogy jöjjenek nyugodtan, mert szabad kezet kaptunk a fotózáshoz. A nap további része kellemesen telt, sok jó képet sikerült lőnünk a párocskáról és a kutyusokról is. Igazán megérte ez a kis színjáték ezt az egészet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 23. 20:39
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék