36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 31. 17:55 | Link


December 25 | Timmi

Még épp hogy csak kettőt pisloghatott a nép azután, hogy meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún, és már itt is volt a karácsony. Sokaknak ez meghitt családi ünnep volt, amit szűk körben töltöttek el, nem osztva meg egymással mást az áhítaton kívül. Megint másoknak maratoni vásárlás volt, hogy minél jobb ajándékokat szerezhessenek, minél olcsóbban.
Ezzel ellenben Tim nem ment sehova az ünnepi időszakra, sőt, vásárolni sem volt hajlandó különösebben. Nem mintha nem lett volna pénze, azért még a képzések mellett is maradt elég ahhoz, hogy eléldegéljen. Egyszerűen nem érezte, hogy attól jobb lesz, ha hatalmas csomagokkal hazaállít. A hitelesség kedvéért: Haza sem ment.
Így hát ma zsebre vágott kézzel ácsorgott a szállingózó hóban az iskola kapujában, várva, hogy a lány mikor méltóztat végre beállítani. Nem akarta ezt egyedül csinálni, nem volt benne annyira profi. Már egészen nyugodtan üdvözölte a navinést, mikor az végre méltóztatott felbukkanni. Azért a lelkesedés nem hiányzott, felmutatta a vállán fityegő oldaltáskát, amiben a részéről szerzett fekete és sárga díszek lapultak.
A rétig vezető úton végig be nem állt a szája, ami tőle egészen szokatlan, legalábbis nem akkor, ha éppen jól érzi magát. Elmesélt mindent az áfonyának, még azt is, amire nem biztos, hogy a lány kíváncsi lett volna. Ott viszont leült a közepes méretű karácsonyfa mellé, azaz inkább a fenekére zuhant. Aztán elővett egy sárga gömböt és egy alsó ágra akasztotta.
- Te Blau, te miért nem mentél haza karácsonyra?
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 2. 01:41 | Link


# kinézet # december 25.

A karácsony mindig egy kicsit nehéz ügy az embereknek, én sem vagyok sok dolognál türelmes vagy éppen kedves, amit sokszor megkaptam már a családban. Azt hiszem ez lehet a fő oka annak is, hogy az elmúlt két karácsonyból egyetlen egyszer utaztam haza, akkor is azért, mert éppen ki is rúgtak és volt rá időm. Nem igazán kedveltem a helyzetet, mikor otthon a feje tetején áll minden, leginkább arra felkészülve, hogy a távoli, sosem látott rokonokat vendégül lássuk, majd úgy váljunk el egymástól a szeretet ünnepén, hogy mindenki utál mindenkit. Egyszerűen valahogy a családom hozzáállása lassan, de biztosan próbálta nekem kinyírni az ünnep otthon élhető szellemét. Nem vágytam rá idén, arról nem beszélve, hogy egészen jól éreztem magam itt, T-rex is boldog volt, így végül mondhatni hoztunk egy közös, mindkettőnknek jó döntést és a két ünnep között nem leszünk csak a kastélyban, mert Pesten dolgozom.
Reggel már teljesítettem a kis navinés akcióm, amikor a kacsás mézikalácsokat és a szaloncukrokat felkapva leszaladtam a faluba az egyik tanárunk házához, ahol utóbbiból unikornist ragasztottam a bejárati ajtóra, előbbiből meg egy ajándékos dobozban hagytam a küszöbön. Mondhatni túl is teljesítettem, aztán pedig igyekeztem vissza a rétre. A táskámban hevert pár kisebb, de fényes dísz fekete és sárga színekben, mert bizony készültem. Timtimmel megbeszéltük, hogy az egyik kis fát feldíszítené, de nem egyedül, én pedig szívesen csinálom, szóval felszedtem a kis topogómat, aki az ölemben utazott velem, majd a fiúval együtt megkerestük a leendő karácsonyfánkat.
- Nem igazán megyek pár éve - vontam vállat, ahogy a táskámban kutakodva kivettem pár felemás színű masnit, majd az ágak végeire kezdtem kötözni. - Te haza szoktál máskor?
A fa mellett guggolva nézegettem, hogy mit is lehetne vele kezdeni még T-rex a tenyerem körül toporgott a lábam takarásában. Már korábban észrevettem, hogy Tim nem annyira kedvelte meg, így inkább abban maradtunk a kicsivel, hogy nem hagyom eltotyogni.
- Hoztam ilyen körbetekerős izét is, nem tudom a nevét - húztam ki a táskából a fénylő szálakból álló girlandot lassan.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 16. 14:59 | Link


December 25 | Timmi

Szerencsére Leonnak nem kellett sokat várnia a lányra, az viszonyla hamar megérkezett. Nem mintha a fiú időérzéke annyira fejlett lett volna, csak már legalább huszonöt pici kört sétált saját maga körül, így biztos volt benne, hogy korán jött. Vagy az áfonya késett. De nem volt lényeges, csak mozgásban akart maradni, hogy a teljes környezetét szemmel tarthassa.
A rét felé be nem állt a szája, folyamtosan mesélt az elmúlt napjairól, arról, hogyan is szokta tartani a karácsonyait Berlinben a barátaival, ilyesmik. Illetve, természetesen szemmel tartotta a lány ölében utazó kecskét is, mert nem szerette, ahogyan nézett rá a pupillátlan, csillogó, fekete szemeivel.
Blue a masnikat kezdte el a fára kötögetni, míg Wolf az alsó ágakra aggatott egymás után gömböket. Szerette, hogy olyan fényesek.
- Nem. Nem igazán, egy jó ideje... nem - még meg is rázta a fejét, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Elhidegültek egymástól a családjával, nem szerették a fiú életvitelét. A pillantása a kis sárgára csúszott, akaratlanul is elbambult egy kicsit, mielőtt a kezeit az ölébe ejtette volna.
- Nem fázik meg? Olyan puhának és vacogósnak tűnik - bökött mutatóujjával a tollpamacsa a lány lábánál, mielőtt még újabb díszt akasztott volna egy meglehetősen kacska ágra.
Ismét bután nézett a lány kezében lévő színes vacakra, tudta, hogy valami furcsa neve volt, még a saját nyelvén sem jutott eszébe.
- Nem tudom, de ebből van tollas is és azt úgy hívják, mint egy kígyót. Nem úgy, hogy "gyere ide", hanem asziszem vipera. Sikló? Nö. Poa. Asziszem. - húzta el a száját a nagy gondolkodás közepette. - Találkoztam egy másik lánnyal is, aki fotóz.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 16. 16:44 | Link


# kinézet # december 25.

Néha megesik velem, hogy elfelejtem mikorra is ígértem magam, de most összekaptam az időérzékem amennyire lehetett, így meg sem várattuk Timtimet T-rex-szel. Ahhoz képest milyen furcsára sikeredett az első találkozásunk - nem mintha azóta kevésbé lenne olyan bármelyik -, én mosolygósan hallgattam, mikor mesélt, sőt, sokszor rá is kontráztam egy-egy dologra, főleg mikor a karácsonyi kaják szóba kerültek. Egy időszakot töltöttem a németeknél is, így volt étel, ami kicsit sem volt ismeretlen. Az italok után azok ragadnak meg bennem leginkább, nem tudom csak szakmai ártalom-e.
Lassna meglett a fácska én pedig masnikat kezdtem az ágak végére kötözni, még az alján megjelentek Timtim által a gömbök. Pillogtam az ülő fiúra, néha meg a tollasomra, minden oké-e mindenkivel, mióta elmesélte a kis aggodalmát, azért figyeltem. Nem szeretek kellemetlenséget okozni senkinek.
- A családos karácsonyok mindig furák… mármint legtöbbször arra jó, rájöjjek ki és mennyire nem szeret, vagy éppen utál. Mindenki feszült, meg amúgy se érdekel senkit - vontam meg a vállam. Szomorú, de ez a szeretet ünnepe. Én magát a vele járó hercehurcit tényleg szerettem, de nem jelenti azt, hogy a családommal akarnám tölteni. Elvoltak, ha kellett beszéltünk, de ennyi, jó így távolról.
- Nem hiszem, kicsit remegősebb most mondjuk. Van ilyen pokróca, amiben aludni is szokott. Ha kell neki kicsipkedi a táskámból úgyis - néztem le, láttam, hogy ki is lóg belőle a vége, így tényleg eléri, ha szüksége lenne rá. Ennyi ész szorult totyiba.
- Őőőő, iiigen, az lesz. Nem a Sikló, az a levegőben van, az utolsó… Boa! Szoktunk pattogatott kukoricát felfűzni régen, nekem is volt, de T-rex megeszegette egyik éjjel… - mondtam még el is kuncogva magam, hogy aztán a fiúra nézzek. - Igen? Még a végén modell karriert kezdhetsz, ő is itt tanul?
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 16. 17:45 | Link


December 25 | Timmi

Lassan de biztosan a fenyő is kezdte érezni a karácsonyi hangulatot, és még csak meg sem kellett halnia hozzá. Szerencsés növény volt. Legalábbis Tim így gondolta, ő nem szeretné, ha meg kellene halni ahhoz, hogy utána a testét csiricsáré cuccokba öltöztessék. Nem hangzott viccesnek.
- Nálunk túl sok az olyan ember, akinek örülnöm kéne és elvileg még rokon is és fogalmam sincs ki az. Kínos, nem szeretem - ingatta meg a fejét, úgy, hogy a vörösesszőke tincsek egy kicsit még bele is rengtek. Volt olyan azok közt a "rokonok" közt, akiket még csak nem is ismert, nem hogy nem szeretett.
- Milyen színű? Ő választotta, vagy te vetted neki? - érdeklődött Leon, magához képest egészen nyitott volt erre az egész kecske ügyre. A pillantásával még kereste is egy kicsit, hogy milyen színű az anyagdarabka, de nem látta, így egy újabb gömböt akasztott fel.
Wolf nem igen állt a helyzet magaslatán, nem szerette, ha valamit ennyire nem tud, mégsem találta el túl hamar, hogy mi is az a magyar szó. El is képzelte a kígyót, ahogy hatalmas, tollas szárnyakkal repül az égen.
- Azt én is megeszegettem volna, a kukorica finom. Néha le szoktam rágni a habkarikát idegen emberek fájáról, mikor nem tudom leakasztani - ismerte be a német, holott nem volt büszke rá. De aztán vont egyet a vállán, mikor Emily került szóba. - Ő is, igen, Eridonos, azt hiszem. De nem engem fotózott! Csak az erkélyt. Nem vagyok fotogén.
Aztán felkelt, hogy végre feljebb is kerüljenek gömböcskék.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 19. 18:48 | Link


# kinézet # december 25.

Otthon is sokszor csináltam én a fa dekorálását, bár egy ideje már műfenyőnk van, sőt, nem is igazán emlékszem igazira, talán így barátibb is volt. Ennek ellenére ugyan úgy megvolt otthon a fenyő, a mézeskalács és a sütés illata, ami keveredve kiadta azt, amit mások az ünnepnek mondanak. Egy-két gömb még az otthoni készletemből volt, mikor először elköltöztem volt egy picike, cserepes fám az albérletbe, azon lógtak. De azt végül kiültettem a társasház elé a kiskertbe mikor tovább álltam más országba.
- Pláne, ha a neved sem tudják… vagy rosszul. Voltam én már Diana és Blanka is. Ahh. Azt hiszem értem, nem is tudom miért erőlteti mégis mindenki - ráztam meg a fejem kicsit, aztán csak az utolsó masni is a helyére került abban a magasságban, így le is guggoltam lassan, figyelve, hogy T-rex ne érezze magát kisszéknek.
- Ajándékba kapta tőlem, még ilyen kis tojásban volt, mikor őt kaptam, aztán amikor kibújt vettem neki szülinapi ajándékot. Szürke és van egy hímzett kicsi dínó a sarkában, és jó puha - mondtam, aztán a táskám arrébb rángattam Timtim és közém, majd a takaró szélébe kaptam és kihúztam rá, hogy megmutassam. Ekkor lépdelt oda a babám is, hogy a csőrével rákapjon a lelógó szélre és lehúzza magához a fűbe, aztán rá is telepedet. - Gondolom szereti, ha nem tetszett volna neki, kap másikat…
Sokak szerint elkényeztetem a kacsám, igazság szerint csak gyakorlom rajta az egész barátkozós, szeretemes dolgot, nem sok pozitív visszajelzésem volt korábban. Inkább a gömbökért nyúltam, amik nálam voltak és kiegészítettem a fiú pakolgatását egy-egy feketével, majd egy-egy sárgával is. Elvigyorodva figyeltem rá a habkarikás résznél, biztos mókás lehet idegen fáról leenni, én csak a szaloncukrokat dézsmáltam meg a legtöbbször, meg a cukorpálcákat.
- Nem lesz, ami világítson rajta, hogy látják így sötétben milyen szép? És kellene csúcsdísz… - billentettem meg a fejem méregetve a növényt, de nem jöttem rá, mit lehetne. Na nem mintha ez sokat tett volna a dolgokhoz egyelőre, végül csak Timre figyeltem felé nézve.
- Biztos ő is nagyon szereti, már, ha így beszélt így komolyabban róla. Hogy érted, hogy nem vagy fotogén? Ugye tudod, hogy ilyen nem létezik, ezt csak pár rossz kép miatt valaki egyszer elsütötte, és bumm, jó kifogás lesz. Ha nem szép a kép, akkor rossz a fotós - bólogattam is magamnak, hogy bizony én jól egyet is értek ezzel, aztán még törpejárásban arrébb mentem kicsit megnézni, mindenhova jutott-e gömb.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 20. 18:03 | Link


December 25 | Timmi

Tim nem tudta elképzelni, milyen, ha rosszul tudják a nevét. Ha neki nem úgy szóltak, ahogy kellett volna, akkor egész egyszerűen nem is figyelt rá. Nem azért, mert nem akart, hanem, mert nem fogta fel, hogy az neki szól. Egyszer Klausként nevezte meg egy távoli nagynénje egy beszélgetés közepén, mire körbenézett, majd vont egyet a vállán és inkább kiment rágyújtani.
- Én sem, de valahogy mindig eltűnik a meghívóm. Lehet, hogy Buksi az. - Nem volt szép cselekedet, de egyszerűbb volt a növényre fogni, mint belátni, hogy ő a hibás az ügyben.
A takaró története nem csak Leonnak tetszett volna, biztosan más is értékelné, noha kis fejtörést okozott neki, hogy a kecskék mióta kelnek ki tojásokból. Inkább gyorsan el is engedte a dolgot, mielőtt olyan ismeretek jutnak a birtokába, amelyekre nem kíváncsi.
- Eléggé úgy néz ki. Buksinak is vennem kell majd egy nagyobb cserepet, a mostani már kezd kicsi lenni és amúgy is unja, hogy folyton mosolyog - állapította meg Leon. A lány is lassan elkezdett gömböket akasztani a fára, mire lassan Leon is felkelt, hogy feljebb is tudjon díszíteni, ne csak alul legyen sok szikrázó micsoda az ágakon. A habkarika históriát nem akarta ecsetelni, legutóbb a bal kezével a jobb csuklóját fogta a háta mögött, úgy téve, mint aki csak nézelődik, még fütyörészett is, majd leharapta a fáról a habkarikát.
- Ööö, hát akkor lehet szerezni kéne rá és majd visszajövünk? - kérdezte végül elgondolkozva a német, kicsit maga elé is meredve. - Asziszem még van vásár, ott biztos van valami.
A fotós dologra elgondolkozott, de aztán megrázta a fejét. Nála ez nem a fotóson múlott, mikor olyan selfelesst csináltak az ismerőseivel, akkor is mindig buta fejeket vágott. Bár, ezek direkt voltak, de nem látta volna be a dolgot.
- Nem szeretek mosolyogni a képeken, olyan butának érzem magam tőle - vonta meg a vállát végül, lepillantva a lányra. - De neked honnan kéne ezt tudnod? Szép is vagy, meg fotós is.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 20. 22:58 | Link


# kinézet # december 25.

A karácsonyi emlékek nem azok közé tartoztak, amiken olyan sokat merengenék a legtöbbször, és nem azért, mert ne lennének jó emlékeim is, bárkinek akadnak olyanok, egyszerűen nem különösebben érdekelt. Ez persze nem igaz maradéktalanul, néha érdekelt volna, de akkor meg a negatív ugrott be főleg, ez meg aztán kinek jó? Nekem semmiképpen. Anyával rendszeresen öltük egymást, apát nem is érdekelte, nem állt oda, hogy vége legyen. Hagyjuk is a többieket.
- Buksi meghívókat eszik? - pillantottam rá felvont szemöldökkel, leginkább érdeklődve. Kicsit elvesztettem a fonalat, de az is lehet, hogy meg se volt. Lehet már említette, de még nem igen találkoztam a kiskedvencével. Ha az, egyelőre illékony talaj volt ez bármilyen gondolatomnak, szóval inkább elmeséltem a takaró sztoriját.
- Igen, örülök neki, hogy jól érzi magát, ezt legalább jól csináltam, ő nem szokott panaszkodni rám - mondtam mosolyogva, hogy aztán lassan feldolgozzam az infókat. Nem T-rex, hanem a növény kapcsán. A mini topogósom gyakorlatilag kísérleti kecske. Senki nem hitte, hogy eddig is életben tudok bármit tartani, pedig de! Meg azt sem, hogy nem akarom majd lecserélni esetleg. Rosszmájúak. - Cserép? Áh, szóval növény… nem szeret boldog lenni? Rosszul érzi magát?
Ugyan elég kérdezgetős voltam, a kezem sem tétlenkedett. A gömbökkel bíbelődtem már, amik elég szépen kitűntek a zöld ágak között, azt hiszem pont nagyon csinos ez a két szín együtt. Nem mintha annyira erre hajtottam volna, talán a fotózáskor a fényképezőgép másik oldalán szokott csak igazán ilyen érdekelni, mondjuk akkor eléggé.
- Uhm, akár, nem tudom, szerintem én csak gömböket, masnikat, egy kicsit megdézsmált kukoricafüzért, meg a kígyós tekerőset hoztam - néztem a táskámra, amiből a boa úgyis kifelé lógott, aztán vissza Timre. - Igen, mintha az még lenne…
Két gömb feltétele után elgondolkodtam, de végül inkább arra figyeltem, mit mesél a másik fotós lányról, majd úgy a saját képeiről, amire csak csóváltam a fejem hevesen.
- Egy kép nem csak akkor lehet szép, ha mosolyognak vagy boldogok rajta az emberek vagy állatok - pillogtam felé, kicsit komolyabban, de aztán ahogy folytatta csak elvigyorodtam. - Csak tudom, hidd el nekem, szerintem lehet rólad, én is csináltam már... különben rólam sem sikerül minden képe, ez bárkivel megesik. De ez kedves, márhogy szépnek gondolsz...
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 10. 03:33 | Link


December 25 | Timmi

- Igen, azt hiszem, legalábbis, ez az egyetlen értelmes magyarázat. - Már azon kívül, hogy szándékosan felgyújtotta őket a zippojával és még csak bűntudatot sem érzett utána. Kivéve egyszer, mikor megpörkölte szerencsétlen buksit és a tűzjelző is beindult a házban. A hatodik alkalom után Dávid egyszer csak kikötötte azt a némettől, ha meg akar halni ilyen nyugisan, legalább könnyen tehesse és csendesen.
- Van aki paraszodik rád? Warum? - kérdezte kissé értetlen fejjel Leon, miközben az egyik ágon megigazított egy elcsúszott gömböt. Nem, mintha nem lett volna az jó előtte, de így fontosabbnak érezte magát. - Jja, te még nem láttad őt. Tényleg. Négyszemközt szólva, szerintem csak lázadó korszakát éli.
Tim kissé lassabban haladt, mint a lány, de ez azért volt, mert folyton elkalandozott, nem azért, mert nem akart dolgozni. Nem, mintha az lett volna a fő vágya, de ezt a projektet szerette volna, úgy igazán. Hiszen még el is hívta Bluet, hogy csinálja vele. Bár szívesen időzött a lány társaságában is, de most tényleg a fa miatt hívta. Kicsit ki is mosolyogta a lányt, amiért megkóstálta a fűzért a kacsával, aki persze kecske. Mindenkinek jobb, ameddig Wolf így hiszi.
- Lángolóbigyó nálam sincs, semmi whuuuuu, világítós. Csak a zoknim, de azt nem rakhatjuk a fára - nézett kissé bután a magasabb, majd lebiggyesztette az ajkát. Nem is akarta, hogy szegény egyedi zokni itt maradjon. Aztán ahogy a téma a másik fotós lányra terelődött, kicsit megint zavarban volt. Nem szerette, mikor fotózták, hiába volt olyan, aki azt mondta, így is vonzó, ő csak aggasztónak látta a helyzetet.
- Te csináltál rólam képet? Mikor? - Itt el is akadt Leon értelmezőképessége, mentális blokk következett, mert nem rémlett neki, hogy a lány gépe elkattant volna a közelében. Nem mintha annyira nagyszerű megfigyelő lenne, pláne ha épp elmerül valamiben. - Nem kedves, csak tény. Mert az vagy. Genemika. Tika.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 11. 00:18 | Link


# kinézet # december 25.

Nehezemre esett elképzelni bármit, ami előszeretettel és jókedvből meghívókat fogyaszt, vagy csak úgy, esti nasinak. Azt sem hiszem, hogy ilyennek túl sokan örülnének, de ugye ízlések és pofonok, ilyen ez. Ha mondjuk T-rex rászokna, hogy megeszi a számláim, vagy éppen a fizetési papírjaim, biztosan elég mérges lennék, menne is neki menten a bünti, pedig azt egyikünk se szereti.
- Megesett már, igen. Nem nagyon szoktak egyetérteni azzal, ahogy viselkedek - vontam vállat, mintha teljesen lényegtelen és normális lenne, nem igazán volt az egyébként. De én sem vagyok, ez meg köztudott. Sosem reklamáltam különösebben, elfogadtam, hogy szar barátnak tartanak, mert nem bírok hosszan maradni egy-egy helyen, és szerintük mert tovább állok, cserben is hagyom őket. A fiúkat meg engedjük is el ezzel a lendülettel, ott még nem láttam a fényt az alagút végén, valahogy egyik próba se volt az igazi. - Nem, de majd szívesen megismerem.
Képtelen voltam nem felnevetni a szitun, meg azon is, amit mondott róla. Érdekes lehet ez a lázadozó Buksi. Bár biztos oka van rá, ha ilyen lelkesen teszi, nem? Kamaszodik vajon? Olyat tudhat? Életem újabb rejtélyes és megválaszolatlanul maradó kérdése ez. Inkább dekoráltam a fát, akasztgattam, ami még a kezembe akadt, és figyeltem, hogyan is alakul ez a kis közös fácska. Egyébként elég karácsonyi hangulatot hozott, hiába múlt el szenteste, én még éreztem a dolgot. Az, hogy nem járok haza, nem jelenti, hogy az ünnepet utálom. Én csak a családi hisztit.
- Milyen zokni? Világít? Tényleg? Milyen színű? - érdeklődtem lelkesen, szerintem tök meglepően. Gondolom az emberek nem így reagálnak, ha ennyi idősen szóba kerül köztük egy ilyen ruhadarab. De ez engem kicsit sem érdekelt.
- Igen, párat - mondtam neki, ahogy rá pillantottam elmosolyodva, aztán a körbetekerős, boa szerű dolgot kezdtem szétrázogatni, hogy fel lehessen tekerni. Lehet ezt előbb kellett volna? Vagy jó most?
- Gene…tika? - vontam össze a szemöldököm egy pillanatra, aztán csak megráztam a fejem. - Nézőpont kérdése, kinek és mi a szép. Szerintem T-rex is az, az egyik suliba, ahova korábban akartam felvételizni közölték, hogy azok a képek rondák, amiket róla csináltam, és nem egy „ilyet” kéne fotóznom - mutogattam a nyuszifüleket a megfelelő szónál, aztán egy sóhaj után pillantottam a plédes kicsire. Én imádom őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 17. 04:04 | Link


December 25 | Timmi

Bonyolult volt a számára megérteni, hogy miért van baja bárkinek Blueval. Persze, kicsit furcsa lány volt, de nem Tim tisztje volt az első követ dobni rá ezért, mert álszentség lett volna. Szóval nem is szólt többet, mert nem akart belebonyolódni abba, hogy mit gondol a lányról. Sokszor nem úgy jött ki a dolgokból, ahogyan azokat eredetileg értette.
- Ha éppen nem lesz rossz napja, meg kiütések a levelein, bemutatózom, de mostanság kicsit nehéz eset is. Twix megpróbálta megenni, jól össze is vesztünk - tördelte az ujjait pár pillanatig, mert egyiknek sem akart rosszat, meg kiabálni sem, aztán mégis fel kellett emelje a hangját. Erre a kicsi teve nózija is elkezdett csepegni, meg buksi is összecsukta pár levelét tüntetőleg.
Pár gömböcskét még felakasztott a fára, aztán azokból lassan kifogyott, így kiszedett pár cukorkapálcát a táska aljáról. Fekete-sárga volt az is, még a boltban szerezték neki külön kérésre pár nappal ezelőtt. Nem sokszor szokott ilyesmikre költekezni, de erre most nem sajnálta a pénzét. Kettőt a lány felé nyújtott kis mosollyal, hogy az is kedve szerint akaszthassa az ágakra, mégiscsak a kettejük növénye volt ez most.
- Sárga, olyan narancs, nagyon szép. Majd megmutatom valamikor, de most világos van - biggyesztette le az ajkait a fiú, miután körbepillantott. De akárhogy is nézelődött, igenis világos volt. Helyette inkább segített Bluenak, hogy ki tudja bontani a kígyóbigyót. Aztán mikor sikerült nekik, akkor az egyik felét a teteje felé le is biggyesztette.
- Titka? Kié? Mindegy, nem tudom őket megtartani, ne mondd el! - tartotta fel a kezeit védekezőn Tim, nem akart mások magánügyeibe belefolyni nagyon, mert nem fogják szeretni. - Mi baj T-rexszel? Biztos vannak róla jó képek, szép sárga. Akkor lemegyünk a faluba?
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 23. 17:00 | Link


# kinézet # december 25.

Egyre érdekesebb volt Buksi története, már ott kicsit elakadtam a történetben, hogy ő valamilyen növény, végül csak úgy voltam vele, majd ha megmutatja, biztosan minden értelmet fog nyerni. Nem igazán ejtett kétségbe, miért ne lehetne valakinek egy szeretett cserepese? Tökre logikusnak tűnt, hogy valakinek őket is kell szeretni. Azt viszont meg kellett mosolyogjam, ahogy érte is aggódott meg a kisállatáért is. Twixről legalábbis ennyire képben voltam, hogy ő az.
- Lehet adhatnál neki több nasit, talán akkor nem ront neki Buksinak - mondtam neki, ahogy picit igazgattam pár díszen a fán. Nem tudom, hogy tanács volt-e részemről, vagy csak olyan meglátás, de T-rex sem nyúlt semmihez a csőrével, ha jóllakott és jóltartot drágaság volt éppen. Gondoltam ez más kicsikénél is tud működni, gyanítom.
Egyre biztosabban szépült a fácskánk és még meg se kellett haljon ezért, senki nem rángatta vagy vágta ki a földből, mégis csinosra öltözhetett. A gömbök jól mutattak a zöldben és mikor a cukorkák is elkezdtek sűrűsödni, már majdnem olyan igazi karácsonyt csinált a fa, jól mutatott. Mosolyogva vettem el a nekem nyújtott édességdekorációt, hogy aztán helyet keressek a zöldben nekik. Ez viszonylag hamar meg is lett, mert aztán már a táskámból hámoztam elő, ami még volt. T-rex békésen pihegett mögöttünk elfekve a plédjében és a távolba meredve.
- Jól hangzik, biztosan az - bólogattam nagyokat a lába felé pillantva, onnan meg fel az égre. Még a délután se döntött úgy, hogy ideje volna elsötétülni. Ez mondjuk nem baj, ha az jön, akkor hidegebb is lesz, nem jó olyankor kint lenni. Hála a segítségnek hamar ki lett bogozva az utolsó elem is és ahogy ő rögzítette én elkezdtem körüljárni a kis fát, hogy rátekerjem, igyekeztem Timet is belül kerülni, ne kössem szerencsétlent a fához. - Vigyáztam... És nincs titok. Mármint nem szeretem őket, tök fölöslegesek - vontam vállat. Sosem hittem, hogy bárkinek hazudni kéne, akkor sem ha valami ciki, vagy ha olyan, mit más nem köt idegen orrára. Ha tőlem kérdeztek, beszéltem, néha akkor is, ha nem. Nem volt mit megtartanom magamnak.
- Nekem semmi, szeretem, és remek képek vannak. Majd egyszer megmutatom, van külön albuma - mondtam gyorsan, ahogy a boa végét egy ághoz erősítettem, ezzel befejezve. - Menjünk szerintem, mire visszaérünk úgyis sötét lesz és pont rá lehet tenni...
Kisebb filózgatás és facsodálgatás után végül úgy döntöttünk el is indulunk, így a kis sárga-fekete csodadíszített fánkat a réten hagytuk, mi pedig dolgunkra is indultunk.


/Köffentyű Grin/
Utoljára módosította:Daisy Blue Berry, 2018. március 23. 17:03
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék