Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Penészvirág

- Kérsz? - A kérdés a szendvicsre vonatkozik, amit éppen kicsomagolok, de még akad belőle az uzsonnás dobozban, szóval ha éppen megkóstolná, nem fukarkodom a finom, házi készítésű ebédemmel. Csak nyugodtan. Amilyen szép az idő, nem volt már kedvem a kastély falai között ücsörögni. Kényelmes itt a fűben is, na meg kellemes is, ami azt illeti. Ugyan akadnak padok is, nem mutatok különösebb érdeklődést irántuk. Egyelőre nem gyűröm össze a szalvétát, csak félig hámozom le a szendvicsről, aztán eszembe jut, hogy el sem olvastam még a mai cetlit, csak odébb tettem, hogy ki tudjam venni alóla az ebédem, ami ebben az időpontban már uzsonna tulajdonképpen. Ki is halászom a dobozból a cetlit, és beleharapva a kenyérbe elnézem Richárd meglepően szép betűit.
- Mmm... - dünnyögök, még azzal elfoglalva, hogy megrágjam a falatot. Mondani akarok ám valamit, azt próbálom ezzel jelezni, csak el ne felejtsem. Nyelek egyet, a papírt közben visszatéve a dobozba - mindet meg szoktam tartani, ott lapulnak az íróasztalom középső fiókjában egytől-egyig -, ösztönösen törlöm meg a szám szélét, és Kamillára pillantok. Honnan is kezdjem? Megvakargatom a tarkómát, aztán nagy levegőt veszek és belevágok.
- Na szóval... csak azt akarom mondani, hogy már egy ideje szeretnék beszélni róla, csak nem olyan rég jutottunk addig, hogy fölösleges a titkolózás... az van, hogy Richárd meg én, tudod, Szépvölgyi. Na, hát mi együtt vagyunk, mindjárt egy éve, ami azt illeti. Épp az a legfőbb problémám, hogy mivel lepjem meg az évfordulóra - magyarázok szakadatlanul. Nem várom tőle, hogy most ezért nagyon haragudjon, hogy nem mondtam el, szerintem megérti, hogy miért is éreztük, érezzük egész kicsit még mindig problémásnak, végtére is a tanára vagyok a páromnak, még ha ez nem is jelenti, hogy roppant elfogult lennék és részrehajló, de ha szúrni kezdi valaki szemét, abból nem biztos, hogy kisül bármi jó is. Nagy dobra verni továbbra sem szeretnénk, de mégis van néhány olyan ember, akinek úgy jó elmondani, mert olyan hülye nyomasztó érzés az, hogy nem teszed, és Kamilla is egyike ezeknek az embereknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=684907#post684907][b]Návay L. Viktor - 2017.06.10. 19:23[/b][/url]

Penészvirág

- Kérsz? - A kérdés a szendvicsre vonatkozik, amit éppen kicsomagolok, de még akad belőle az uzsonnás dobozban, szóval ha éppen megkóstolná, nem fukarkodom a finom, házi készítésű ebédemmel. Csak nyugodtan. Amilyen szép az idő, nem volt már kedvem a kastély falai között ücsörögni. Kényelmes itt a fűben is, na meg kellemes is, ami azt illeti. Ugyan akadnak padok is, nem mutatok különösebb érdeklődést irántuk. Egyelőre nem gyűröm össze a szalvétát, csak félig hámozom le a szendvicsről, aztán eszembe jut, hogy el sem olvastam még a mai cetlit, csak odébb tettem, hogy ki tudjam venni alóla az ebédem, ami ebben az időpontban már uzsonna tulajdonképpen. Ki is halászom a dobozból a cetlit, és beleharapva a kenyérbe elnézem Richárd meglepően szép betűit.
- Mmm... - dünnyögök, még azzal elfoglalva, hogy megrágjam a falatot. Mondani akarok ám valamit, azt próbálom ezzel jelezni, csak el ne felejtsem. Nyelek egyet, a papírt közben visszatéve a dobozba - mindet meg szoktam tartani, ott lapulnak az íróasztalom középső fiókjában egytől-egyig -, ösztönösen törlöm meg a szám szélét, és Kamillára pillantok. Honnan is kezdjem? Megvakargatom a tarkómát, aztán nagy levegőt veszek és belevágok.
- Na szóval... csak azt akarom mondani, hogy már egy ideje szeretnék beszélni róla, csak nem olyan rég jutottunk addig, hogy fölösleges a titkolózás... az van, hogy Richárd meg én, tudod, Szépvölgyi. Na, hát mi együtt vagyunk, mindjárt egy éve, ami azt illeti. Épp az a legfőbb problémám, hogy mivel lepjem meg az évfordulóra - magyarázok szakadatlanul. Nem várom tőle, hogy most ezért nagyon haragudjon, hogy nem mondtam el, szerintem megérti, hogy miért is éreztük, érezzük egész kicsit még mindig problémásnak, végtére is a tanára vagyok a páromnak, még ha ez nem is jelenti, hogy roppant elfogult lennék és részrehajló, de ha szúrni kezdi valaki szemét, abból nem biztos, hogy kisül bármi jó is. Nagy dobra verni továbbra sem szeretnénk, de mégis van néhány olyan ember, akinek úgy jó elmondani, mert olyan hülye nyomasztó érzés az, hogy nem teszed, és Kamilla is egyike ezeknek az embereknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=684914#post684914][b]Farkas Kamilla - 2017.06.10. 20:42[/b][/url]

Egészen eddig feküdtem a fűben, felhúzott lábakkal, tenyeremmel a füvet simogatva. Ez most elég hülyén hangozhat, de tényleg ezt csináltam, éppen csak, alig - alig hozzáérve a vékony szálak tetejéhez. Jó érezni, ahogy csiklandozzák a bőröm, meg az ujjaim közt is érezni a levegőt, csak jó. Ha pedig már a levegőnél tartunk, a perifériámban egyelőre kellemes huszonhárom fok uralkodik, amit Viktor is érezhet egyébiránt, főleg, ha kimegy valahova, és úgy jön vissza a melegből. Nem meglepő módon Viktor azok közé az emberek közé tartozik, akikben bízok annyira, hogy merjem használni a közelükben az erőm. Pedig ennek fordítva kéne mennie, mert ha valami beüt, akkor miattuk lesz a legtöbb bűntudatom. Na mindegy. Vagyis nem mindegy, de most nem ezen akarok gondolkodni.
- Aha - elmosolyodva könyökölök fel és pislogok rá, ha nem maradna neki, nyilván nem kínálna meg. A kaját meg soha nem utasítom vissza, most meg, hogy az aero miatt elég gyorsan fogyásnak indultam, mégannyira sem. A testemnek fel kell emelnie magát, elméletileg, ettől függetlenül én még nem akarok elfogyni, szóval igyekszem ám kompenzálni a veszteséget. El is veszem a szenyát, amint megkapom, aztán vissza is fekszem. Figyelmesen hallgatok Viktor hümmögése után, értem én, hogy akar mondani valamit, ennyi idő után már ebből is értem. Jézus, ez most úgy hangzott, mintha járnánk, pedig nem járunk (még ha külső szemmel úgy is tűnik), sőt, újabban eléggé rendbe vagyok rakva a szerelmi életével. Már azzal a résszel, ami rám vonatkozik, de nem is akarok többet tudni, ami azt illeti. Ahogy megteszi a nagy kijelentést, amiről egyébiránt már tudok, olyan egy-két napja, véletlenül félrenyelek, szóval bele is kezdek a köhögésbe, meg fel is ülök. Szegény Viktor, most azt hiheti, hogy miatta akadt a torkomon az étel, pedig nem. Nekem ez már nem újdonság, amit mond. Amúgy meg megértem, hogy miért vártak eddig, na nem azért, mert pletykás lennék. Ha jobban belegondolok, jelen pillanatban az sincs, akinek elpletykáhatnám. Loli.
- Tessék? - a mondandója végéről lemaradtam, épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak meg, bocsi Vörös. - Elmondod az utolsót még egyszer? - egy kicsit még rekedten kérdek is rá, meg hirtelen meg is üt a meleg. Hiába, ha az ember így zökken ki, nem feltétlenül a hőmérsékletre figyel. De semmi baj, megoldjuk, mindjárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685179#post685179][b]Návay L. Viktor - 2017.06.12. 12:09[/b][/url]

Penészvirág

Köhögni kezd. Ajaj. Aggódva pillantok rá, kicsit megveregetve a hátát, hátha az segít, hogy megszabaduljon attól a félrenyelt falattól.  
- Jesszus, Kami, meg ne fulladj már - szólalok meg, de úgy tűnik, már elmúlóban van ennek a veszélye, úgyhogy közelebb is húzom, hogy gyorsan megszorongassam kicsit ölelés formájában, természetesen csak szabad kezemmel, a másikat meg jó messzire eltartom tőle a félig megevett szendviccsel együtt, mielőtt még foltot sikerülne varázsolnom a ruhájára. A frászt hozta rám fél perc alatt.
- Már egy ideje tényleg el akartam mondani... és nem mintha tartanék tőle, hogy továbbmondanád és aztán az Edictumban látnánk viszont, vagy hívatna Kriszpin, hogy khm, khm... de amúgy nem is tudom, mikor telt el ez az év, meg úgy hova lett, és ezt mondtam, hogy már egy éve lesz nemsokára, hogy együtt vagyunk, és találnom kellene valami szép ajándékot neki. Vagy kitalálni legalább valami jó kis meglepetést. Amikor összejöttünk, elvittem a Mecsekbe csillaghullást nézni, most megint az... áh, valami újat kellene kitalálnom - mondok a végén már inkább magam elé, ahogy elengedem őt, és térdemet felhúzva megtámasztom a könyököm azon, majd az állam a tenyeremben. Főként a szendvicsem bámulom, de néha Kamillára is vetek egy-egy futó pillantást.
- És ha... van a Mangrowe-erdő. Vagy oda úgyis jártok, ha van valami rendezvény és nem lenne az se igazán új, mi? - gondolkodom hangosan továbbra is. Kicsit tényleg tanácstalan vagyok most ezt illetően, mert hát mit illik adni, vagy mit kellene mégis? A születésnapjára is elég sokat keresgéltem, mire megakadt a szemem azon a felsőn, amit végül kapott, de az valahogy mégiscsak egyszerűbb volt. - Amikor féléve volt, akkor olyan bögrét kapott, amit úgy bűvöltek, hogy mutatja az éppen látható csillagképeket, de most meg... áh. Valami eredetit szeretnék. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. - Hátradőlök, kezem a fejem alá téve. Macskára emlékeztet a fölöttünk lassan úszó felhő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685181#post685181][b]Farkas Kamilla - 2017.06.12. 12:30[/b][/url]

- Nyugi, nyugi, megmaradok - egy kicsit még vékonyabb a hangom a megszokottnál, de rendben vagyok, ilyen könnyen nem lehet ám megszabadulni tőlem. Nem tudom Viktor, mit gondoltál, még legalább nyolcvan évig igyekszem megnehezíteni az életed, bizony bizony. - Megijedtél, mi? - elvigyorodva nézek fel rá miközben megölel, megveregetem a hátát, nincs itt semmi baj, nem így szándékszom meghalni. Mondjuk egyelőre sehogy nem akarok elmúlni, ha már ennél a témánál vagyunk, szeretem az életem, tökre.
- Semmi baj, chill, már tudok róla - na, nem kell ezen idegeskedni, nem haragszom ám, se semmi. Van oka annak, hogy eddig nem mondták el, még nekem sem, ésszerű oka, és emiatt meg is értem. Meg azért örülök, hogy így mindketten megosztották velem. Édes. - Mármint Ricsi monda el, nem más - gyorsan megrázom a fejem, mielőtt még elkezdene idegeskedni, hogy róluk beszélnek. Nem nem, be is törném az illető orrát, csak ne pletykáljon nekem a barátaimról. Ahogy befejezi elgondolkodva hümmögök párat, meg harapok a kenyérből, azon gondolkozva, hogy Ricsi mikor mondott olyat, aminek örülne. Vagy tett megjegyzést, vagy mi az, amiről tudom, hogy szereti, a csillagokon kívül, persze.
- Nem tudom hogy viszonyulna az erdőhöz. Az a hely nagyon föld, és ugye az aeromágiánk miatt nem szoktuk ott jól érezni magunkat. Mondjuk nekem eddig nem volt bajom a hellyel, de nem akarok rosszat mondani - elhúzom szám, ez a tananyag, meg Laz sem szokott örülni éppen, ha egy terromágussal találkozik, pedig neki félig az az eleme, na nem tudom. Tényleg nem akarok rossz tanácsot adni.
- Igen, az ég nála kimeríthetetlen tud lenni - egy kicsit elmosolyodom ahogy rá nézek, aztán igyekszem úgy ölni, hogy felé legyek fordulva. És közben visszaáll a huszonhárom fok körénk, tökéletes.
- Hm. Vidd el egy koncertre. Valami menő koncertre, kint a szabadban, aminek kicsit olyan fesztiválos feelingje van - kiszedek pár tincset az arcomból, meg igyekszem észrevétlenül a számból is. Tudom, na, undi, de lány vagyok, és hosszú a hajam, és mindig belelóg valamibe.
- Vagy adj neki valami olyat, ami ti vagytok - nem vagyok jó az ilyen párkapcsolati ajándékokban (mint kiderült, magában a párkapcsolatokban sem, loli), de tényleg igyekszem. - Nem olyan nyomtatott bögrére gondolok, meg kulcstartóra, mert mostanában mindenki olyat vesz, de biztos van valami, ami csak a tiétek, és amire ha ránéz eszébe jutsz. Vagy jobban eszébe jutsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685743#post685743][b]Návay L. Viktor - 2017.06.14. 22:45[/b][/url]

Penészvirág

- De mennyire, hogy meg. Ha valami bajod lesz, ki lesz a házisárkányom? Nem akarok másikat - válaszolom, és már csak azért is kell az ölelés, hogy pillanatnyi aggodalmam elszálljon. Jól van. Megmarad. Akkor minden rendben. Megszorongatom egy kicsit azért, aztán pedig elengedem, visszatérve a szendvicsemhez, illetve a fulladási kísérletét megelőző gondolatmenethez.
- Te már... ? - kérdezném, azt is, hogy honnan, de előbb ad választ. Nyugodtabban fújom ki a levegőt, kézfejemmel pedig megtörlöm a homlokom. Most nagy kő esett le a szívemről, egyrészt azért, hogy Richárdtól tudja, másrészt meg azért, hogy láthatóan nem sértődött vérig, hogy de miért is nem mondtam el már hónapokkal ezelőtt. - Fuh, akkor jó. Nem mondta még, habár nem is sikerült vele találkoznom közel két napja, mert a Mecsekben voltam dolgozni, és mire hazaértem ma reggel, már elment órára, csak ez várt - dünnyögöm, megkocogtatva mutatóujjammal a dobozt, amiben még lapul azért szendvics is, na meg az az aranyos kis üzenet. Lassan már egy éve, hogy minden reggel ír egyet. Már nem is férnek a fiókban, ki kell ürítenem egy újabbat nekik, vagy esetleg keríteni egy nagyobbacska dobozt, amiben eltárolhatom. Zsugoríthatnám is őket, de akarja a fene. Különben is, ez ráér, most fontosabb és érdekesebb kérdés, hogy mit is adjak Richárdnak az évfordulóra, vagy éppen hová vigyem el meglepetés gyanánt.
- Aha, értem - jegyzem meg bólogatva, amint végighallgattam. Igaz, a párom azért nem panaszkodott, amikor elmentünk sátrazni, nem egyszer, de talán mégis gondolkodhatok valami másban is. Elmosolyodom aztán. Az ég valóban kimeríthetetlen téma, igaza van ebben Kamillának. Bólogatok is párat, aztán hátradőlve felpillantok a felhőkre. Kicsit el is mélázom most már réginek mondható emlékeken, és a mellettem ülő rellonos felé fordítom a fejem.
- Annyit ültünk a csillagvizsgálóban, össze se tudnám számolni lassan már napban sem. Rengeteg estét. Tulajdonképpen ennek köszönhetően jöttünk össze, mert elkezdünk beszélgetni a csillagokról, aztán meg már nem csak azokról, meg egy idő után már teát is vittem minden második este szinte, ha épp nem minden este... - mesélem neki, félig azért magamnak idézve fel azt a lassú folyamatot, ami nem is tudom, mikor kezdődött. Biztos csak abban vagyok, hogy december ötödikén ért a végére.
- Koncert. Hm, hm. Ez tetszik - jelentem ki pillanatnyi hümmögést követően. Hirtelen még fel is ülök ennek örömére. - Már tudom is, milyen koncert legyen, csak jegyet kell szereznem. Imádlak - szinte hadarom a szavakat, és arcát két kezem közé fogom, hogy puszit nyomjak a homlokára hálám jeléül az ötletért. - Szerintem imádni fogja. Csak ki kell derítenem, hol lép fel legközelebb az Imagine Dragons - vázolom a tervet is, de azért azt a másik ötletet sem felejtem el, csak kicsit félrerakom.
- Meg amúgy tudod, mit akarok még? Csak az úgy nem feltétlen ajándék, ha nekem lesz tetoválásom, meg hát már tud is róla, hogy szeretnék. Viszont... na ezen még gondolkodom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=685825#post685825][b]Farkas Kamilla - 2017.06.15. 20:01[/b][/url]

Azért jól esik, hogy Viktor is ragaszkodik hozzám, annyira, mint én hozzá. Jól vissza is ölelem, hogy tudja, nincs itt nagyobb baj a beprogramozott bénaságomon kívül. Tulajdonképp mindig akartam volna magamnak egy bátyót, aztán mikor nagyobb lettem rájöttem, hogy ez bizonyos okokból lehetetlen, aztán megkaptam Viktort a viselkedéselemzés pályázatom alatt, és igazából jobban is jártam, mint egy vérszerinti nagyobb testvérrel. Azért Balázséknak szurkolok rendesen, akkor is, ha nem fogok bírni aludni mert a sátánfajzat vonyít. Tovább is lendülünk a témában, egy kicsit szusszanok is, meg nyüszögök, mert ők olyan párkapcsolat goals, ami nekem soha nem volt, és a jelenlegi állás alapján nem is nagyon lesz. Pedig nekem kell, kérem szépen, komolyan, még azt is megígérem, hogy jó gyerek leszek. Mondjuk az nem tudom mennyire érne a már közel tizenkilenc évemmel, attól én még megígérem, jó? Ahogy lefekszik, némi mocorgás után én is így végzem, a fejem megtámasztom a hasán, aztán lassan rágcsálom a kenyeret miközben mesél.
- Szerezz nekem is egy Ricsit - lenyelve a falatot dünnyögöm el, nyilván nem gondolom komolyan, ez csak az a sima nyafogás mikor valakinek nagyon jól megy valami, és én is szeretném, hogy jól menjen az a valami. Tudom, hogy Ricsiből csak egy van, és részben ez a Ricsi az enyém is, mert ha azt vesszük, a legjobb barátom. Ha valakinek képet küldesz a kínaidról mert az lebeg a vízben, akkor az a barátság már nem csak ilyen lobbanó cucc. Mikor úgy felpattan, én is követem a példáját, egy pillanatra el sem tudom képzelni mi váltotta ki ezt a reakciót annyira elbambultam, de aztán egész hamar leesett.
- Látod látod, tiszta hasznos házörző vagyok én - elvigyorodom miután elenged, ja, nem csak a kaját zabálom ám. Ezek szerint vannak tök jó ötleteim is. Magam alá húzom a lábaim, rájuk könyökölök, úgy figyelem.
- Közös tetoválást szeretnél? - ami tök jó ötlet, én is szeretnék, ha egyáltalán lenne kivel. - Hm. Nekem is kéne már valami az oroszlán mellé - ami már ezer éves az alkaromon, lassan illene beújítani valamit.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690482#post690482][b]Návay L. Viktor - 2017.07.14. 17:40[/b][/url]

Penészvirág

Kényelmesen elhelyezkedik Kamilla is, miután elfekszem a fűben. Jobb karomat a fejem alá téve pislogok le rá, ahogy ő meg épp a hasamon nyugtatja a fejét a szendvicset majszolva. Kijelentése hallatán egész büszke vigyor jelenik meg az arcomon, ha tehetném, még ki is húznám magam, így azonban csak hátradőlök a fűbe, tekintetemmel a felhőket pásztázva.
- Richárd csak egy van - közlöm vele a sajnálatos tényt, mint valami axiómát, amiben azért ott lappang az a büszkeség is, aminek a nyomai ilyenkor mindig láthatóak rajtam, ha szóba kerül a párom. Ezt nevezem szerencsének, még ha azért meg is vannak a hátrányai is, mint például az, hogy nem dicsekedhetek vele ország-világnak egyelőre. Felmerült ugyan, hogy iskolát váltana, vagy éppen én mondok búcsút a tanításnak, de végül abban maradtunk, hogy egyszerűen csak nem én vizsgáztatom. Ezt átengedem valamelyik pártatlan auror kollégának, aki besegít a gyakorlati vizsga kivitelezésében, és akkor csak nem lehet ebből sem gond.
- De azért még nehogy feladd a keresgélést. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb te is találsz valakit, csak ne a nőcsábászokat vadászd. Mármint érted... tudom én, hogy a rosszfiúk például mennyire vonzóak tudnak lenni, de abból tartós kapcsolat ritkán lesz, csalódás annál inkább - magyarázom neki, végtére is éppen a pasikkal van azért tapasztalatom, meg aztán pasi lévén amúgy is tudok egy-két dolgot még, amit a lányok általában másként képzelnek, mint azt észrevettem. Ott vannak például ugye ezek a romantikus elképzelések, hogy a szörnyből fényes páncélos lovag lesz, ha elég türelmed van hozzá. Hát nem. Ahhoz csoda kell, és a csodák meglehetősen ritkák. A koncert gondolatára aztán hirtelen pattanok fel. Ez remek ötlet.  
- Az biztos, és remek ötleteid is vannak - válaszolom neki, amint elengedem, aztán barátságosan simogatom meg a haját. Remélhetőleg nem bánja.
- Nem. - Megrázom a fejem. - Egy oroszlán csillagképet szeretnék, mert hát... ez ilyen... szóval oroszlánszívűnek hívom már nagyon rég a neve miatt. Tudod, Richárd, az oroszlánszívű, és innen jön az oroszlán is, merthogy mindketten foglalkozunk csillagászattal, és akkor a csillagképet szeretném ide, mert szeret belelátni csillagképeket a szeplőimbe - magyarázom, mutatva közben azt is, hogy a kulcscsontom alá szeretném azt a tetoválást, a mellkasom bal oldalára. - Részben amolyan kiindulópont is lenne, hogy akkor ehhez viszonyítva be lehet azonosítani a többi csillagképet is, úgyis úgy ismeri az égboltot, mint a tenyerét. Ismered.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690508#post690508][b]Farkas Kamilla - 2017.07.14. 18:40[/b][/url]

- Jó, ha nem is konkrétan egy Ricsit, de egy Ricsi-félét, na? - elnevetem magam, még a szemöldökeim is megvonogatom, mintha ez egy olyan jó ajánlat lenne. Mondjuk én csak jól jöhetnék ki belőle, ha ez tényleg ilyen könnyen megoldható lenne. Bár jobban belegondolva ez egy olyan dolog, ami elrendeltetett az ember életében, hogy találjon valakit, akivel szívesen megosztja a mindenét, és akire bármikor támaszkodhat, csak az emberek teszik nehézzé meg bonyolulttá. Többek között én is.
- Héé, már kinőttem a macsókból, jó? - tettetett sértődöttséggel hangomban emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, könyökeimmel megtámaszkodom a fűben. - Tudod, ezt most akár magamra is vehetném, hogy gyerekesnek tartasz, vagy mit tudom én - és ez a befejezés el is árul, mert ha tényleg a szívemre venném, akkor most határozott okom lenne, hogy miért vágom be a durcát, de nincs. Szóval nem is sértődök meg, eddig még nem is nagyon csikart ki belőlem ilyet Viktor, ami már simán beér egy kisebb elismeréssel. Egy ilyen vállveregetéssel, hogy jól van Návay, használati útmutató nélkül is tudsz kezelni. - Igazából Noellel sem azért voltunk együtt, mert hű de milyen menő fiú - valamivel csendesebb a hangom, nem sokkal, éppen csak egy fél árnyalattal. Visszadőlök a hasára, egy pár percig nézem a felhőket. - Ott voltunk egymásnak, és olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy jó lesz - sóhajtok egyet, hát nem lett jó. Nem is nagyon szeretek erről a témáról beszélni, mert nem azért jártam vele, hogy legyen délutáni programom, meg ne magamnak kelljen fizetni a karamellás kukoricát. - De tényleg nagyon örülök nektek, úgy őszintén, nem csak úgy, hogy ezt mondom - felé fordítom fejem, most ez ilyen őszinteségi roham nálam, de ezzel el is múlt, vége van. Elmosolyodva hunyom le szemeim amikor megsimogatja a hajam, ha macska lennék, még elkezdenék dorombolni is, de nem vagyok macska, és fura lenne, ha elkezdenék itt nyenyeregni. Olyan ELMÉ-sen fura. Nem akarok olyan lenni. A mosoly az arcomon csak még szélesebbé válik, ahogy megint beszélni kezd, állam a térdeimre támasztom, át is ölelem a lábaim. Ez nálam ilyen önkéntelen mozdulat, mindig ezt csinálom, mikor épp így magamra maradok, és nem elzárkózásból vagy bizalmatlanságból, csak így beleégett a viselkedésembe.
- Ez szép. A gesztus is, meg az egész úgy önmagában - közben visszaaraszolok hozzá, neki is döntöm magam. Viktor olyan, mintha a bátyám lenne, sőt, még jobb is annál, mert így volt választás. Mármint ez most nagyon hülyén hangzik, de tényleg így van, azt is mondhatta volna, hogy köszöni szépen amiért visszaadtam neki anno a macskáját, vagy amikor Őrnagy fekete lett, vagy most is mondhatná, bármikor dönthetne úgy, hogy akkor nem kér többet belőlem, mégsem teszi meg. Vagyis remélem nem tervez ilyeneket.
- De figyelj, ha bármelyikőtök is elkezd hanyagolni, vagy elfelejti, hogy mikor mit beszéltünk meg, akkor esküszöm kicsinállak titeket - tudom tudom, egy éve már együtt vannak, és eddig se csinálták ezt, de nekem ez még mindig új, szóval igazán elnézheti nekem. És tudom, hogy nem felejtenek el, mert ismerem őket, de valamivel oldani is akarom ezt az egész hangulatot, túl szentimentális és az ilyenektől mindig úgy elérzékenyülök. Itt márpedig vannak más emberek is, akik nem láthatnak elérzékenyülni, mert én már csak ilyen kemény csaj vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690606#post690606][b]Návay L. Viktor - 2017.07.15. 14:05[/b][/url]

Penészvirág

- Abban nem kételkedem, hogy egy aeromágussal könnyen megértenéd magad, de biztos, hogy egy meleg srácot szeretnél? Már így is akad legalább két meleg legjobb barátod, többek között Richárd is, nincs igazam? - kérdezek vissza pimaszul vigyorogva, még nyelvet is öltök rá a végén, mint valami nagyra nőtt gyerek. Ilyenkor bizonyára senki nem mondaná meg, hogy nem csak tanár vagyok, de még házvezető helyettes is. Ismét hátradőlök aztán, ismét alkaromon támasztva meg a tarkómat.
- Nem azt mondtam, hogy gyerekes vagy, hanem hogy rosszul választasz. Bocsi, de ez az igazság. Ugye tudod, hogy az csak romantikus álomkép, hogy majd a nagy szerelemtől bármelyik pasi meg fog változni, és ha eleve ezt szeretnéd, hogy változzon, akkor az már régen rossz? Noel... meg ki volt még, nem tartom számon a neveket, de jók voltak tapasztalatnak. Viszont keress olyat, akivel közös az érdeklődésetek, és akivel beszélgetni is tudsz, nem csak az ágyadba akar bemászni - szövegelek, mint a kapcsolatok nagy szakértője, ugye. Két igazán hosszúra sikerült, emlékezetes kapcsolattal, meg sok kevésbé jó és annál rövidebb próbálkozással azért mégiscsak tudok ezt-azt, azt hiszem, még ha nem is mondhatom azt, hogy akkor e téren már tényleg mindennel képben lennék és ez feljogosít, hogy kioktassam. Náh, ez csak megállapítás, holmi baráti tanácsfélével összekötve. Vagy megfogadja, vagy nem.
- Ezt jó tudni - válaszolom aztán arra, hogy örül nekünk. Tényleg jó, bár ezért is mondtam el, mert reménykedtem benne, hogy ő épp örülni fog neki, hogy ilyen szépen egymásba botlottunk az oroszlánszívűmmel. El is mesélem aztán, mit tervezek még az éppen szóba került koncert mellé. Bólogatok egy sort mosolyogva a megállapítására, jólesik, de megszólalni egyelőre nem marad alkalmam. Fejemet kissé oldalra billentve emelem meg a szemöldökömet, úgy nézek rá kissé kérdőn, némi hitetlenkedéssel, hogy ez most tényleg kérdés.
- Eddig se hanyagoltunk el - jelentem ki. - Mintha panaszkodhatnál, hogy hónapok óta feléd se néz egyikünk se, még csak azt se kérdezzük meg, hogy vagy. Pedig ez a rózsaszín ködös időszak mellett nem is lenne ritkaságszámba menő - válaszolom tettetett sértettséggel, de ez sosem megy nekem sokáig. Elvigyorodom pillanatokon belül, és összeborzolom a haját, majd megölelem.
- Sose hanyagolnálak el, de biztos, hogy Richárd sem. Mindkettőnknek fontosak a barátok, szóval ezt akár most el is felejtheted - dünnyögöm, aztán elengedem. - Na és mi a helyzet azzal a tetoválással? Miért akarsz újat? És mi szépre gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=691443#post691443][b]Farkas Kamilla - 2017.07.18. 19:50[/b][/url]

- A meleg része maradhatna abban a felében, amit nem nekem szánnak - tovább nevetve rázom meg fejem. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, de egy olyan fiúval, aki nem hozzám vonzódik, nem sok mindent tudnék kezdeni. - Eeenyenyenyenyeee - vissza is fintorgok neki, még rá is csapok a mellkasára. Már nem úgy, hogy fájjon, csak úgy meglegyintem. Bár kételkedem abban, hogy egy harctéri auror bármit is érezne az én hű de komoly, hű de erős ütéseimből. Komolyan, egy fogpiszkáló vastagabb mint én, csoda, hogy nem fújt még le a menetszél a seprűmről. - Aj Viktor, néha úgy érzem, ti vagytok az egyetlen barátaim - és ezzel rá is bólintok a kijelentésére. Nem azért, vannak ismerőseim, akikkel jól elbeszélgetek a semmiről, de akik tényleg mellettem vannak, már huzamosabb ideje, azok tényleg ők. Most nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.
- Miiiiiiii?, neem, nem akarom megváltoztatni - megint felkönyökölve rázom meg a fejem, felé is fordulok, hogy lássuk egymást. - Szerintem még nem született meg, vagy már meghalt, vagy a világ másik felén lakik, vagy.. egy pingvin - időközben felülök, széttárom a karjaim, annyira belejöttem ebbe a magyarázásba, hogy a kérdését, meg a mondandója többi felét el is engedem a füle mellett. - Tizenkilenc éves vagyok, hát már igazán ideje lenne jelentkeznie ha a közelben van, mert másképp egy vénasszony leszek, és nem lesz senkim - megrázom fejem, pár másodperc elteltével meg a pánik is kiül az arcomra. - Mi lesz, ha tényleg egy macskás vénasszony leszek? Nem akarok az lenni.... Ááu - erőteljesen rázom meg a fejem, be is csípődik az ideg a nyakamban, mire felszisszenve tapasztom rá a kezem, és kezdem el nyomkodni. Amitől cseppet sem jobb.
Ahogy megölel, nyünnyögve közelebb bújok hozzá, fejem a mellkasának döntöm, és kezeimmel átölelem a kezét, amivel ő tart engem. - Jóóó, csak nem szeretném, hogy elfelejtsetek, vagy valami - lehunyva szemeim, halkan szusszanok fel, majd pislogok fel rá a tetoválás-témára. - Nem tudom, csak kell rajtam valami változás - megvonogatom vállaim, tényleg jól esik, amikor valami más rajtam. A hajam is ezért festettem be, még jó régen, és lám bevált. - Ide szeretnék valamit - végighúzom mutatóujjam a jobb alkarom élén, a csuklóm alatt, majd megint megvonogatom vállaim arra, hogy mit szeretnék. - Esetleg segítessz...hetnééééél kiválasztani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=693372#post693372][b]Návay L. Viktor - 2017.07.31. 14:44[/b][/url]

Penészvirág

Megvonom a vállam rápillantva, amikor a mellkasomra csap. Csak az igazat mondtam. Mindig az igazat mondom, vagy legalábbis azt, amit én annak vélek. Aztán hogy az alkalmanként árnyaltabb annál, mint amit én láthatok, már másik kérdés, és megvitatható bármikor. Nem tartom kinyilatkoztatásnak, amit mondok vagy gondolok. Most is csak a rálátásomra és a tapasztalatomra hivatkozva közlöm, mi a véleményem.
- Pingvin... - ismétlem meg, elnevetve magam. - Ugyanmár. Tizenkilenc vagy. na és? Az átlagéletkor még mugliknál is nyolcvan fele van az átlagéletkor, nem késtél le semmiről. Ami azt illeti, szerintem nem érdemes ezt erőltetni amúgy sem. Érted. Ha nagyon pasit akarsz, az azért meglátszik, és nem fognak maradni. Ha viszont remekül megvagy egyedül is, nem azért kell kapcsolat, hogy legyen már valakid, akkor ki fog ez alakulni szépen. Nyugi, nem lesz belőled macskás néni még egyelőre - magyarázom neki. - Különben is, a macskák aranyosak. Most Őrnagy biztos besértődne egy ilyen kijelentésre - teszem még hovvá elvigyorodva. Megölelgetem aztán.
- Mert olyannak ismersz, te lány... - jelentem ki. Megemelem a szemöldököm kérdőn, igyekezve olyan arcot vágni, mintha ezen most megsértődtem volna, pedig a legkevésbé sem veszek magamra ilyeneket. Nem is bírom sokáig, hamar elvigyorodok, és nem törődve azzal, hogy esetleg nem értékeli, összeborzolom a haját.
- Nem fogunk elfelejteni, ezt megígérhetem. Na de mesélj arról a tetoválásról. Hadd hallom, mit szeretnél magadra varratni -  váltok témát visszatérve egy korábbihoz, amit még ő említett nem sokkal ezelőtt.  
- Ahaaa - jelzem bólogatással egybekötve, hogy értem, az alkarjára szeretne valamit. És segíthetnék kiválasztani? Ez megtisztelő. - Oké, beszélhetünk róla. Van már valami elképzelésed, mit is viselnél hosszútávon. Tudom, hogy el is lehet ám tüntetni már valami lézeres cuccal, de azért az úgy... nem tudom, mennyire tud ártalmas lenni. Szóval mire gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=693384#post693384][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 15:56[/b][/url]

- Ki tudja, lehet jól kijönnék egy pingvinnel - széttárom kezeim, senki nem tudhatja. Bár igaz, hogy kicsit nagyon beteg dolog lenne. El is nevetem magam a gondolatra, miközben megrázom fejem. Nem, egy pingvinnel való kapcsolat túl egyoldalú lenne, annál tulajdonképp még az előbb tárgyalt meleg majdnem-Ricsi opció is jobban működne. - Neeeeeem, nem is azt mondom, hogy annyira rá lennék görcsölve a dologra - megrázom fejem, azért, annyira elkeseredett épp nem vagyok, hogy az első szembejövő alakra rávessem magam, hogy akkor te most az enyém leszel, és magamhoz láncollak, és a többi. - Na jóóóó, lehet, hogy egy Őrnagyban még kiegyeznék - valami baromi elgondolkodós fejet vágok, mintha tényleg azon agyalnék, hogy mennyire elfogadható az az ajánlat. Amúgy meg nagyon szeretem Őrnagyot, bár az is tény, hogy ő az egyetlen macska, akivel eddig közelebbi kapcsolatot alakítottam ki. Ha jobban belegondolok, eddig vele van a leghosszabb kapcsolatom, úgy egyáltalán. Jézus Isten, még a végén tényleg bejön ez az állatos mese.
- Nem, nem ismerlek olyannak, csak... Az emberek ilyenek - összeszorítom ajkaim, elhúzom szám, lényegében nem ő lenne az első ember, aki lassanként elkezdene hanyagolni, mígnem teljesen megszakad a kapcsolat. Valószínűleg nem pusztulnék bele, ahogy eddig is túléltem, ettől függetlenül még rosszul esne, és nagyon nagyon rosszul lennék tőle. Újra elmosolyodom, amikor összeborzolja a hajam. Most a várt reakció az lenne, hogy elkezdek sipítozni, hogy hogy merte, meg mennyi munkám van ebben a hajban, de nem különösebben érdekel. Bármikor ki tudom fésülni, ahogy egy bűbájjal is simán megoldható. Betűröm a fülem mögé a tincseim, és kész is van a nagy visszaigazítás.
- Hátö igen, ebben kéne segítség igazából - kissé kínosan mosolyodok el, nem akarom elképzelni, mennyire lehet fura az, hogy akarok tetováltatni, de nem tudom, mit. De biztos vannak még így ezzel, nem lehetek én az egyedüli, ahhoz túl sok ember él ezen a földön. - Szerinted mi illene hozzám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=695128#post695128][b]Návay L. Viktor - 2017.08.09. 10:52[/b][/url]

Penészvirág

– Remélem, csak plüss és ölelgetnéd, mert ha nem, az… fúúúúj - közlöm grimaszolva. Még a fejem is megrázom. Jobb szó meg erre nincs is, mint egy ilyen teljesen egyértelmű, amihez nem szükséges vázolnom semmit sem. Még szerencse, hogy túlságosan vizuális nem vagyok, vagy járhatnék Zójához megint. Még egy apró grimasz megjelenik az arcomon, miután eltűnik az előző, az iménti gondolat utóhatásaként, aztán ennek is nyoma vész, én pedig megvonom a vállam.
- Nem mondtad, ez tény. De azért pörgesd vissza, amit beszéltünk. Nem kicsit egyértelmű belőle, hogy de bizony rá vagy görcsölve, de nyugi, kialakul ez is. Tényleg nem késtél még le semmiről - válaszolom bíztatóan megpaskolva a vállát. Messze jár még attól, hogy macskásnéni legyen, bár azért néha annak lenni sem rossz. A macskák tudnak jófejek lenni, az enyémek rá a bizonyíték, még ha Őrnagy néha galibát okoz is.
- Hát, most ezen meg én sértődjek meg? Nagyon csúnya általánosítás, mert az emberek hazudnak is, én mégsem szoktam példának okáért. Ezt is csak nem mondtam el, mert mindketten megüthetjük a bokánkat. Az emberek általában lehetnek akármilyenek, nyugi, mi nem fogunk elfelejteni, mert egyikünk se csak úgy az emberek - válaszolom enyhén morogva még az elején, mert azért ezt így mégiscsak kijelenteni. Ismer. Ismeri Richárdot is. Egyikünk sem lett más. Még jó, hogy ezt a témát nem folytatjuk, inkább rátérünk a tetoválás kérdésére. Kicsit fura, hogy habár szeretne tetováltatni, fogalma sincs róla, mit. Vagyis lehet, hogy van akinek ez nem fura, de nekem az, mert az ilyesmivel úgy vagyok, hogy csak úgy nem tetováltatnék, hogy legyen. Sokáig egyáltalán nem is akartam, ennek a csillagképnek a gondolata is mostanában forrott ki csak, és azért jött szóba a tetoválás, mert valami időtállót szeretnék. Szóvá viszont nem teszem, csak kissé elgondolkodva pislogok a karjára.
- Nem tudom. Valami virág? De ezt igazából neked kellene érezni, viszont benézhetnénk a könyvtárba. Biztosan vannak képes gyűjteményeik, tudod, ilyen albumok, és ott találhatsz valamit, ami tetszik - javaslom feltápászkodva máris ültömből, úgyis ideje lenne visszatérni a kastélyba. Ha csatlakozik, akkor a könyvtárat veszem vele célba, ha meg nem, akkor elköszönve tőle az irodámat.