36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 10. 23:41 | Link


ruci (egyelőre) | az évnyitó/záró előtti nap dél körül


Maja hatalmas lelkesedéssel halmólja a szekrényben maradt utolsó darabokat egy nagyobb dobozba, miközben méregeti a szobát. Szereti az ágyukkal szemben lévő falat, amit Ririvel pingáltak ki. Emlékszik, hogy tiszta festék volt mindenki az orruk hegyétől a talpukig, még a köldökük is, amit nem is értettek. Annyit szótáraztak, hogy a létező legtöbb nyelven megtalálják az áfonya szót és felírhassák, hogy majdnem beleőszültek. Ezért komolyan járt volna egy kiváló nekik valamelyik tárgyból, esetleg mugliismeretből, de mindenki előtt rejtve maradt ezen nagyszerű tehetségük. Szomorkásan pillogott a két jelmezre, ami bent ragadt a szekrény aljába. Vigyorogva húzta magához a kis szörnyikéset, aztán összehajtva a pacisra tette. Pár dolgot bent hagyott a vállfán lógva, majd az utódjának biztosan jó lesz. Nagy sóhajjal tápászkodott fel, aztán a derekára kötötte a pulóverét és felemelte a dobozt, hogy elinduljon le a faluba. Ekkor még kiszúrta, hogy a két seprű, amiket még Riri apukájától kaptak is itt maradt, gyorsan még felkapta, a karjával az oldalához szorítva őket fogott meg mindent, majd egy utolsó pillantássorozat után elhagyta a körletet. A navinét. A volt szobáját.
Nem is igazán tudja, mikor sikerült eldöntenie, hogy kiköltözik, azt se, hogy ezt az anyukája mennyire értékelte, de megtörtént. Pár holmi már ott van a Szendrei házban, megint másik adag Lewynél, a többi meg még otthon. Fogalma sincs, hogy ebből pontosan mi fog kisülni, az első terv, hogy a faluban Ririkééknél lesz. De ez a helyzetét tekintve elég képlékeny. Mindenki számára biztos elég nyilvánvaló hol lenne legszívesebben. Ahogy pedig a dobozba pillant egy picit el is komorodik. Veszteség, talán, de nem bírta már a kastélyban a szomszédságot, folyton valaki eláztatta a folyosót és más házak diákjait találta a szobájában. Nem bírja az ilyen dolgokat. Nyugalom, megszokottság és kevesebb furcsaság kell neki.
Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette szinte, hogy átballagott a folyosókon, majd a rét füvét taposta már lábikóival. Nem is figyelt nagyon, hová lép, így a nagyobb vakondtúrást se szúrta ki, szerencsétlenül lépve pedig belerúgott, kibillent, megbicsaklott a lába és fenékre huppant. A seprűk kizuhantak karjai szorításából, a doboz pedig kiborult, a legfelső két jelmezzel együtt, amik úgy terültek ki, mintha piknikező plédek lennének. Az égnek emelte tekintetét, majd a karjaira támaszkodva kapkodni kezdte az apróságokat vissza a dobozba.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 11. 19:37 | Link



Nem feltétlenül mondanám úgy, hogy eltévedtem, de ha azt kérdeznéd, hol vagyok, csak egy hozzávetőleges választ kapnál. Az iskola területén. Erre-arra. Kint. Az erdő közelében.
A kastély megvan, de elég nehéz nem észrevenni egy csúcsos-tornyos böhöm épületet egy domb tetején. Legfeljebb ha háttal állsz neki. Vagy ha egy kő alatt vagy.
Szóval itt vagyok. A helyzet az, hogy én nem erre akartam menni. Hallottam, hogy van valahol egy tó, ilyen remekbeszabott idilli hely, s annak indultam a nyomába. De mostanra már egyre erősebben él bennem a gyanú, hogy erre semmiféle tó nincs. Legfeljebb pocsolyák.
De ha már ilyen szépen elsétálgattam a kastélyig, akkor körülnézek. Csak akad valami izgalmas itt is. Az egyetemi tanév még nem kezdődött meg és nem szoktam hetekkel előtte rágörcsölni, úgyhogy időmilliomos vagyok. És rettenetesen unatkozok.
Kicsit megizzaszt ez a dombra mászás, épp megállok mélyeket lélegezni, amikor meglátok valakit bokatörési akció közben. Reflexszerűen megmozdulok, mintha bármit is tudnék így hirtelen csinálni ötven méterről, mikor már a lány a földön, a pálcám meg a zsebem mélyén. A második reakcióm az, hogy horkantva felröhögök. Hozzá kell tenni, hogy ez a nem túl bájos hangot csak akkor produkálja a torkom és az orrom együttese, amikor látom, hogy a lánynak nem esett baja.
A legnagyobb nyugalommal, szélesen vigyorogva sétálok oda hozzá. A háta mögött megállok, nem adva jelet magamról, és lábujjhegyre állva belesek a dobozába.
- Itt a farsang, áll a bál, hm? - még egy kicsit dúdolgatok is neki; ha farsangi mondókát vagy dalt akarsz hallani, én vagyok a te embered. - Bár már március van, úgyhogy azt gondolom, ez már a kellékek elpakolása.
Végül csak felé nyújtom a kezem, hogy felszedjem a fűről.
- Élsz még? - ha hülye kérdésekre vágysz, akkor is engem keress. Azért egy kisfokú aggodalom van az arcomon, bár sejtem, hogy semmi olyasmi nem történt, amit nem lehet egy-két bűbájjal vagy főzettel helyrehozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 16. 12:04 | Link


ruci (egyelőre) | az évnyitó/záró előtti nap dél körül


A gondolatai távoli mezőkre, pillangókra kalandoztak, miközben elfelejtette azt az aprócska tényt, hogy a lába előtt nem feltétlenül olyan sima az út, mint azt a buksijában elképzelte. Nagy sóhajokkal vette tudomásul a tényt, hogy teljes döntésképtelenséggel vonul valami új felé, ami legalább nem teljesen az, és így sikerült is a lábainak cserbenhagyni őt.
Hanghatás mentesen esett a hátsó felére, miközben hullottak a holmik, mintha zsibvásárt készülne tartani. Pedig nem igazán volt szándékában, vagy legalábbis nem itt és nem most és nem ezekkel a dolgokkal. Szóval csak nem, érthető, ugye? Kicsit sután kezdett kapkodni a holmik után, mikor ijedten rezzent össze és a kezét látványosan a mellkasához kapta. Jézus ereje, Krisztus a kereszten!
- Megijesztettél. - Ha nem lett volna egyértelmű a csodás reakció, azért még oda is bökte kicsit vérszegényen, átlibbenve a farsang témán. Az emberek olyan kis szűk látókörűek. Mikor és mi volt ez a jelmez: volt már pizsi, ment már benne Ririvel meccsre ki, használták navinés beöltözős bulin. Egy állandó volt, Maja mindig kis, kék szörnyike akart lenni, de néha ebben meggátolták. A pacis jelmez már viccesebb történet. Azt egyszer fogadásból Niko vagy Keve viselte, már nem is emlékszik melyikük, de érthető okokból végül a két lányra maradt. Kicsit nagy, de azért aranyos, szóval elfér.Legalábbis eddig elfért. az ilyen közös holmikat mind Védáékhoz, a padlásrészbe száműzték, ahol Riri az egész szintet kisajátította magának, és eredetileg Majának. Deee ez még egy későbbi történet lesz.
- Költözés, és mért ne lehetne március végén felvenni? Hm?
Pillantott fel, most már szemügyre véve kivel is van dolga, és meg nem tudja mondani pontosan honnan, de ismerős volt neki az arc. Kevés helyen jár sokszor, így hamar leszűkül a kör, de szinte biztos, hogy nem az iskolából. Nem ebből, nem az övéből... Beharapta az alsó ajkát, aztán térdeire fordulva kezdett felegyenesedni, miután már csak a seprűk és a jelmezek hevertek szanaszét.
- Ismerjük mi egymást? Különben, ühhüm, szerencsére nem lett baj. Buta pocoktúrás. Az ő hibája, kinőtt ide elém.
Dörmög kicsit, láthatóan teljesen komolyan gondolva az egészet, mondjuk kicsit kellemetlen hogy a bénaságát végignézve még a butaságát is ráönti szerencsétlenre. Megesik, no.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 22. 17:20 | Link



Nem vagyok annyira ijesztő, hogy itt rosszul legyen nekem. Bocsánatkérőnek szánt esetlen vigyorgást küldök felé, biztos meghatódik tőle. Vagy mégjobban megijed. Pedig még a kékjeimet is pillogtatom bájosan.
- Elnézést - még hozzá is teszem, hogy lássa, jólnevelt vagyok én. Mindig udvarias kell lenni, mert az anyák kémhálózata mindent hall és lát, aztán kapom az egyetem kellős közepén a rivallókat otthonról, mint egy pisis elsős.
- Az unikornisok és a… kék izék időtlenek, mint az ötös Chanel - védekezőn felemelem magam előtt a kezeim és közben próbálom kilesni, mi az a kék. Ebből az összekutyult halmazból nem sokat látok, csak hogy kék, meg vannak kezei-lábai. Az egyik seprűn hever keresztben, amitől úgy néz ki, mintha valaki repülés közben levedlette volna, mint kígyó a bőrét, s itt hagyta szanaszét.
Mikor látom, hogy próbálja függőlegesbe helyezni magát, kitartóan nyújtogatom felé a kezem, de ha nem akarja elfogadni, akkor szenvedjen felőlem, szabad ország ez.
- Hmhm - hümmögök egyetértően, magam is csúnyán megnézem azt a pocoktúrást. - Látszik rajta, hogy nem ért semmihez. Még kinőni se tud rendesen, hogy ne legyen útban.
Még életemben nem szídtam le semmiféle túrást, de ha ez kell a lánynak, hogy jobban érezze magát, lelkesen besegítek.
Leguggolok mellé, hogy ne kelljen lenézzek rá s ő se tekergesse a nyakát, vagy beszéljen a térdkalácsomhoz, s felveszem a földről a kék jelmezt. Áá, Stitch. Vigyorogva forgatgatom, nagyon hasonlít az eredetihez. Szeretek mugli rajzfilmeket nézni, nem szégyellem. Le is ülök törökülésben a fűre és megkaparintom az unikornis jelmezt is.
- Tudsz repülni? - a kérdést hamarabb felteszem, mint ahogy az agyam reagálhatna az ötletre és megpróbálhatna megállítani. Mindig kicselezem. - Persze, hogy tudsz, seprűket hordozol magaddal - biccentek feléjük, miközben jól megválaszolom magamnak a saját kérdésem. - Inkább az a kérdés, hogy van-e kedved? Biztos értékelné a bokád, ha nem állnál rá egy ideig.
Az érvelésem hibátlan, biztos nem tud benne kivetnivalót találni. Amit készülök javasolni, arra még építem a fejemben a beszédemet, de van egy olyan sejtésem, hogy nem kell sokat győzködni a lányt. Nem ismerem nyilván, de épp leszídott egy pocoktúrást és Stitches jelmezzel mászkál. Nyert ügyem van.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 24. 19:46 | Link


ruci (egyelőre) | az évnyitó/záró előtti nap dél körül


Szerencsére nincs nagy baj, és elég hamar túllép Maja az ijedelmén, a szavak nélkül is érzékelte, hogy nincs itt ártó szándék. Ez azért elég nagy megkönnyebbülés, meg meg is könnyíti a dolgát legalább. Pár pillantással jelzi, hogy nincs harag, aztán nagyot fújtatva hagyja félbe a pakolászást, hogy a jelmezeket figyelje, amire a megjegyzés érkezett. Igyekszik úgy tenni, mint aki értette a hasonlatot, pedig amúgy halvány lila füstje sincs hol játszhat az a Chanel, és miért fontos, hogy ötös a mezszáma.
- Ühhüm, ja, persze, olyan. Ő a 626-os kísérleti lény, nem pedig izé.
Nevetett, esze ágában sem volt komolyan javítani, csak hátha így be lehet azonosítani. Bár arra a navinés lány egyáltalán nem gondolt hogy a Stitch megnevezés soookkal könnyebbé tette volna az életüket. Neki túl evidens, hogy ez is ő. Közben a seprűkre pillogott ő is, de csak azon gondolkodott eközben, hogy reményei szerint semmit nem tört össze, bár elég stram példányok azért. Végül elfogadta a segítő kezet, amivel térdelésig keverte magát.
- Köszönöm. Ugye? Szörnyű mit meg nem engednek maguknak... - porolta le magát közben amennyire lehetett. Igazság szerint a lába csak egy egészen kicsit szúrt, de azért érezte, hogy jobb lesz neki valami fásli később, ha már ilyet taknyolt ügyességében. Közben figyelte ahogy az idegen a jelmezeket szemlélve mellé telepszik, ezen elmosolyodott. A kérdésre meg hitetlenül rázta a fejét.
- Micsoda kérdés ez! Nem csak tudok, szeretek is. - Míg válaszolt persze nem lépett át a tényen, hogy mit ajánlott fel. Kicsit értetlenül pislogott, hiszen ilyet se hallott még. Mármint nem ismeretlentől, mert voltak már körülötte meredek húzások. Végül kiszélesedett vigyorrá a mosolya, majd bólogatva préselte össze ajkait és a Stitches jelmez után nyúlt. Ezt nem hagyhatja itt magára, hát érték és még elviszik még repked.
- A bokám azért köszöni, túléli, de benne lennék, ah, szeretném, jó lenne. De... ezt nem akarom csak úgy itt hagyni. Mi van ha lenyúlják a... pockok - nézett kétségbeesetten a férfire.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 30. 10:33 | Link




Jól van, nem csak én nézek rajzfilmeket. Bár a mai fiatalok biztos nem kell bújkáljanak a szüleik elől a padláson, ha mugli ketyeréken akarnak filmet nézni. Régebb bezzeg! Emlékszem, nem mehettem egy griffendéles kirándulásra, mert rajtakaptak, ahogy a Pocahontast nézem egy nagy kartondobozban. Tizenhét évesen. Apám sírva röhögött, de anyámnak rögtön lüktetni kezdett egy ér a nyakán, ami jelzi, hogy baj van. Volt is baj. Ahh, szép idők. Mit nem adtam volna mugli szülőkért!
- 626-os, megértettem - nevetve elfogadom ezt a megnevezését is Stitchnek, elvégre helyes, csak olyan börtönös, személytelen. Ami a lényege is, de most elmegy. Nem fog megsértődni. Remélem. Gyanúsan végigmérem a jelmezt, életjelek után kutatva, de szerencsére nem szuszog, nem pislog, a nyelvét se ölti rám. Ijesztő lett volna.
- Egy kviddicsbolond! - lelkesen rávigyorgok és pacsira nyújtom a kezem. A kviddics nekem mindig olyan plátói volt. Imádtam, de a csapatba nem vettek be. Lehet nagyobbak lettek volna az esélyem, ha nem piszkálom egy éven keresztül a csapatkapitányt. Dehát akkor még nem volt kapitány és nem tudhattam, hogy az lesz! Olyan volt a személyisége, hogy kérte, hogy piszkálják. Persze nem kérte ő szóval, csak láttam rajta. Aztán kihírdették az új csapatot, én meg éreztem, hogy elhagy az életerőm is. Abban a tanévben akartam megpályázni a fogó posztot, mert az is megüresedett, és egész nyáron annyit röpködtem Budanekeresd fölött, hogy végül csak enyhe terpeszállásban tudtam járni, erre hiába volt minden. Azóta áhitatos szerelemmel viseltetek a kviddics iránt.
- A pockok tuti elvinnék - minden kétséget kizáróan rázom a fejem. Vagy ha pockok nem is, valami erre tévedt diák. Ilyen remek kis jelmezeket én is lenyúlnék. Arról most nem szólok egy szót sem, hogy össze lehet zsugorítani a tárgyakat, amitől szépen beférnek az ember zsebébe. Miért mondanék ilyen lehangoló dolgokat? Okosan megtartom magamnak.
- Fel kell venni őket, nincs más megoldás - felvonom a vállaim, a tenyeremet meg felfele tartva kinyújtom, mintha ott volna a megoldás és mutatnám, hogy né, nincs más itt. Némán reménykedek magamban, hogy nem akarja a dobozt is felvenni, vagy felvetetni velem. Az annyira nem fontos. Amennyit költözök, én személyesen adok neki egyet, csak hagyja itt ezt. Papír, fából van, nem szemetelünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 9. 00:15 | Link


volt ruci - új ruci | az évnyitó/záró előtti nap dél körül

ezt muszáj 🎶


Nem akart ő parancsoló vagy kioktató lenni, csak tisztázta, hogy mi fán terem a kék jelmeze, amivel kelne és feküdne a legtöbbször. A Stitch megnevezésre megkapta már a „Milyen pokémon az?” visszakérdést is egyszer, azóta kicsit frusztrálja, ha valakinek nem tök nyilvánvaló. Bár az kicsit felvillanyozta, hogy úgy nézett ki nem ijedt meg tőle az új ismerőse, és mintha ismerős is lett volna neki Legalábbis ő ezt remélte még ránézett férfire.
- Olyasmi, igen. Játszom is egy ificsapatban. - Válaszolta nagy boldogan és a pacsit is örömmel viszonozta. Bár egy pillanatra megszokásból utána csettintve rántotta oldalra a kezét. Berögzülés, így örülnek a csapattársakkal egy-egy szebb csel után, olykor meg köszöntésnek is jó. - Te is? Játszol is?
Őszinte érdeklődés csillant a szemében, miközben végigsimítva bokáján megállapította, hogy minden rendben lesz, csak az ijedelem volt nagy, bár inkább az ömlő cuccokra, mint a testi épségére. Ezért lehet, hogy egyszer valaki kitekeri a nyakát. Mondjuk az edző, vagy a koreográfus, vagy Veszna és Lewy közös erővel. Ennek a gondolatnak a végére és belegondolva a poskokba együttesen mozdultak ajkai grimaszba és szomorodott el egy pillanatra. Gonosz lényecskék. Aggodalma nem sökkent valami sokat, így az ötletre hatalmas szemekkel pislogott, beszédre nyitott száját meg nyitva felejtette. Ezt komolyan más ajánlotta fel? Na, nem pipált még ilyet. Mikor bebootholta fejben, mi is történt. Egy vicsornak beillő, már-már 626 fénykorára emlékeztető vigyorral nézett fel.
- Jó! Stitch az enyém, de kettőt nem tudok egymásra venni… szóóóóval… - Sokatmondó pillantások kereszttüzében ingatta fejét az unikornisjelmez és a férfi között. Iiigen, ő most jelzi, hogy jelmez plusz új ismerős plusz ötlet az egyenlő egy Stitch barát, két lábon sétáló, színes sörényes egyszarvúval, aki pacsit is jól ad! A dobozra és a további tartalomra meredt, hogy de azzal mégis mi lesz így? Kicsit megijedt, tudja, hogy a kastélyban a manók is lopósak, vajon az ilyen pockok csak a jelmezekre? Kicsit körömrágós aggodalmában dobolt az ajkain, aztán sóhajtva bújt a jelmezbe lassacskán, várva, hogy csatlakozzon a tevékenységhez őőő, hogy hívják? Amúgy rájött, hogy ő sem mutatkozott be.
- Ahj, amúgy Maja vagyok, csak illetlen és feledékeny. Te pedig…? - Persze a kérdés közben félig mancsban, félig a sportcipőben ácsorgott, de végül belebújt a ruha másik felébe is. A derekán pihenő pulcsival meg leterítette a dobozt. Elrettentés kérem, elrettentés! A fekete biztos elijeszti a lényeket. A jelmezt viszont fel kell venni, még kiszagolják! De legalább készen állt és a két seprűt felvéve figyelte a férfit.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. április 28. 16:08 | Link


| fenséges külső

A fura pacsira elbizonytalanodom s lefagyok, olyan bénán tartom a kezem a levegőben, mint egy retardált fóka, hogy aztán gyorsan leutánozzam.  Amitől persze cseppet se nézek ki kevésbé egy integető fókának.
- Áá nem - legyintek rá egy vállrándítással, s még egy szomorú-vagyok-de-azért-nem-akkora-tragédia ajakbiggyesztést is küldök mellé. Úgy ennyi év után igazán túltehetném magam rajta. Nem mintha bármin túlszoktam volna tenni magam. De kezdhetném pont ezzel.
- Nem jött soha össze. - Nosztalgikus arccal piszkálgatni kezdem az egyik seprű végét, aztán abbahagyom, amikor a kezemben marad néhány szál belőle. - Vannak itt ificsapatok? Véncsapatok nincsenek? Amatőr csapat? Mindjárt-leesik-a-seprűről csapat? - Azt meg se kérdem, hogy az egyetemi tanároknak van-e csapata, mert találkoztam velük. Anélkül is eléggé ferdén néznek rám, hogy ilyesmi felől érdeklődnék. Bár ők is találkoztak velem. Szerintem pontosan ilyen kérdésekre számítanak.
- A Roxfortban csak a házaknak voltak. Néha edzésre belógtam, meg a szokásos év eleji válogatásra, meg aztán ott volt persze a repüléstan, de az csak első évben. - Mindig örültem, hogy oda jártam, de most kicsit irigykedve gondolok a bagolykövesekre. Egy pillanat múlva azonban már el is múlt, s újra széles vigyorba húzódnak az arcizmaim. Elvégre itt van a lehetőség, hogy repüljek! Meg máskor is megtehetem, úgy magamban, de most társam is akadt.
Nem sokat húzom az időt, megragadom a pacis jelmezt s feltartva egvizsgálom. Nem vagyok olyan nagydarab, de egyértelműen ezt nem felnőtt férfiaknak tervezték. Diszkréten ráirányítom a pálcámat s kicsit megnövelem, hogy ne nézzek ki töltött hurkának benne.
- Dimitri, szolgálatára. - Már épp bedugtam az egyik karom a jelmezbe, úgyhogy a patámat nyújtom a lány felé. Visszafordítom a figyelmem az öltözködésre. Ez így nem lesz jó. A bohóc kosztümöt jelentősen egyszerűbb felvenni, nem ilyen kezeslábas. Felkelek a földről és átnyomom a cipős lábaimat a szárain, aztán felhúzom a felső részt a vállamra, s bedugom a karjaimat is. Jó ötlet volt az a bűbáj. A pálcámat kivakarom a farzsebemből, s átteszem az ingem elülső zsebébe. A jelmez remélhetőleg odafogja s nem fogom elhagyni valahol útközben.
- Indulásra kész! - felhúzom a cipzárt és csípőre téve a kezem megállok, mint egy fenséges unikornis valami mesében a holdfényben úszó tisztáson.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. május 27. 16:21 | Link


volt ruci - új ruci | az évnyitó/záró előtti nap dél körül


Felkacagott azon, hogy a véletlen megszokása mire késztette a férfit, de aztán elismerő pillantásokkal díjazta a próbálkozást. Aztán egy csalódott „Ó” kíséretében vette, hogy hát sajnos nem mindenkinek adatik meg, ami neki sikeresen. Mondjuk azért az utóbbi szóval óvatosan bánna, akad elég kudarc is, mint minden sportnál, de nem arra illik emlékezni, ha valaki nosztalgiázik. Általában. Inkább arra koncentrált, amit hallott. Aztán nevetett. Előbb csak olyan szolidan, aztán lassan a tüdőbeteg ötéves szintre ért, ahogy levegőért kapkodva bele is köhögött és fulladozott egy sort. Nem zavartatva magát természetesen, minek játssza el az uraskodást, értelmetlen illemet? Azért tetszett neki ez a csapatbeosztásosdi, de mindjárt értelmet nyert neki a „nem jött soha össze”.
- Hát ez nagyon tetsziiiik. Mééég. De nem. Azért ifi csapat, mert az országos bajnokságban lévő csapatoknak van ilyen utánpótlás képzése azoknak, akik még fiatalok és tapasztalatlanok, de elég tehetségesek, hogy ha nagykorúak lettek, mehessenek a nagyok közé. Az iskolai csapatokat lehetne az amatőr szintnek mondani, hiszen leginkább egymást edzik az emberek, nincs akkor háttér. A majdnem leesős körbe meg azok tartoznak, akik sokat lógnak reptanról elsőben.
Magyarázta szépen végig a meglátásait, miközben szépen öltözködött, pakolászott és figyelte, ahogy partnere is ezt teszi. Érzékelte úgy az egészből, hogy nem valószínű, hogy egy korosztályban, egy évtizedben mozognának, de ez a lánykát sosem érdekelte. Furcsa módon eleve elég nagy szakadékokkal barátkozott, ismerkedett…. Öhm, engedjük el ezt inkább. Nevetgélve elkapta a patát, megrázta a már kék mancsával, aztán túl is lendült a formális dolgokon, hogy felhúzva a cipzárt készen álljon.
- Dimitri. Hm. Ez olyan nem magyaros, mármint, lehet csak én nem tudok róla, és az? - Nem érezte kellemetlennek belekötni a névbe, pláne, hogy ebben az iskolában néha van, hogy látott egy Csiit, akivel két perc múlva a folyosó másik végén is találkozik. Ráadásul ezek folyton álmosak és a nevük is olyan, mintha rágózás közben hapcizna az ember és ezalatt ki próbálna mondani valami értelmetlen kifejezést. De ideje tovább állni. A seprűt magához hívva csüccsent rá, szerencsére már jól ismerik egymást a cuki kis gyakorlóeszközzel. Akadt egy kis gond, hogy a cipős-mancsos nagyra nőtt pracliját a tartóba akassza, de beleszerencsétlenkedte, még a kapucnit a buksijába húzva elől összepattintotta a gombot, hogy ne csússzon majd el. Ezután oldalra pillantott Dimcsire.
- Akkor az utolsó fizeti a sütit! - Azzal neki is indult. Van némi pályaelőnye, mert nem fog fába hajtani, lévén tudja hol vannak, plusz ismeri a seprűt is, nem is hajtott olyan nagyon, azért megpróbálta bevárni kicsit a férfit és csak után nézett hátra kacagva és írt le egy bukfences kört a levegőben. Vuu. Szereti, nagyon. Jól nézhetnek ki lentről….
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. május 31. 17:13 | Link


| fenséges külső

Szeretem, amikor valaki tud nevetni. Nem úgy hehe, szégyenlősen, mint egy szűz valami viktoriánus-kori zárdában, hanem úgy rendesen, mintha hiénák közé szeretne felvételt nyerni. Szegény mindjárt megfullad, de úgy látom, nem zavarja. Biztos gyakran megesik vele.
- Áh - felelem. Igen, így valóban több értelme van. - Olyan, mint a fociban! Meg… igazából mint a legtöbb sportban. - Varázslóként szentségtörést focit emlegetnem, tudom, de kell valamivel szórakoztassam magam a hosszú könyvturnékon. Meg a netflix. A mugli hotelszobák előnyei.
- Akár lehetne magyar is, de nem magyaros. - Hú, de viccses vagy, Dimi. - Egyébként russkiy - toldom meg a magyarázatot, szépen váltogatva a magyar és az orosz akcentust. Ha nincs nála fordító kütyü, még értékelheti is a nyelvészi zsenimet. Szerintem egy pillanatig sem furcsa idegen népséggel csak úgy összefutni a bagolykövi réten. Már-már az a furcsa, ha magyart lát az ember. Majd ketrecbe tesszük őket és vasárnaponként elmegyünk ujjal mutogatni rájuk és közben popcornt zabálunk. A lány a jelek szerint egy ilyen ritka példány, de ugye soha nem lehet tudni.
A pálcám nincs kéznél, úgyhogy klasszikus módon veszem magamhoz a seprűt - vagyis lehajolok nyögve, merthát szűk egy kicsit hasban a kosztüm, és átrakom az egyik lábam rajta -. Majának is nehezen megy ez a maskarás seprügelés, de valahogy mindketten felpakoljuk magunkat a járgányokra és - itt hagyott. Huss, elsüvít mellettem, én meg kicsit késve lódulok neki. Az ingyen süti gondolatától mintha a seprű is jobban menne. Rálapulok, igyekszem annyira aerodinamikus lenni, amennyire csak lehet a hülye szarvamtól. A lány bukfencére be is érem s felhúzom a seprűm, hogy az ég fele hajtva hirtelen visszafordulhassak, s alábukva zuhanni kezdjek, pont feléje. Az utolsó pillanatban kikerülöm pörögve, s egy lelkes nyihahával elsüvítek a füle mellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 2. 12:56 | Link


volt ruci - új ruci | az évnyitó/záró előtti nap dél körül


Visszafogni nem sikerült azt a nem túl nőies röhögésrohamot, de sebaj, legalább látszik, hogy nagyon kis vidám személyiség. Ez általában elég pozitív minden embernek, még ha nem is szándékos bevágódásnak szánná Maja. Akkor kezd kicsit újra kapkodás nélkül levegőhöz jutni, mikor meghallja a foci szót, aztán heves bólogatásba kezd. Kisebb kő is leesik a szívéről, mert ezek szerint más is képben van a mugli dolgokkal. A kísérleti lény után mondjuk a második pirospont is beírva Dimcsinek.
- Igen, nagyon hasonló a rendszer, csak mag a sport, ami másabb. Viszont ahogy a mugliknál az az alfa meg az omega néha, úgy itt a kviddics, ezért is lett gondolom így.
Nem nagyon szokott a kialakulással törődni, tudja, hogy tananyag, azt is, hogy halványan kéne emlékezzen minden apróságra, hiszen Markovits kifejezetten tömören rájuk borította ezt már. Sebaj, nem ettől lesz kerek az élete. De bármikor lefordítja helyette Stitchet. Igazából, ha lenne önéletrajza, beírhatná, hogy tud tantalog nyelven is. Szereti az idegen(eket) nyelveket, no. Mondjuk az orosz nincs a repertoárjában. Halván angol, jobb német és olasz, a magyar, az űrlény, meg nyomokban lengyel. Csoda, hogy nem tud beszélni néha rendesen? Különben az nem ezért van, de legalább már tudja, hogy lenne mire fogni.
- Ó, és Oroszországból is jöttél? Vagy csak a család? Ott tényleg annyira hideg van és mégis fürdőruhában mászkálnak az emberek? És annyira őrültek is?
Túl sok volt a youtubeos videó „Ruszki hétköznapok” címmel vélhetően. Látott pár naaagyon fura és bizarr képet és videót az évek alatt. Ez bezzeg bevésődött a buksijába. Ha lenne még kérdése, előbb vagy utóbb úgy is felteszi. Most azonban lelkesen a felszállás, elindulás és bolondozás hármasra koncentrált. Amivel elég sikeresnek bizonyult. A kis mutatvány után azonban megjelent Dim, amin nevetgélt elsőre egy kört.
- Chabata! - Azzal felszólította, hogy uccu, akkor kapja el, érje utol. Mire nem jó az a sok mesenézéssel töltött idő. Közben motyogott valami még, de az ne volt kivehető, inkább csak cikázott a levegőben jót kacarászva. A nyihaházás külön elnyerte a tetszését. Vééégre valaki, aki nem fél megőrülni! Ez annyira…Bootifa! Szóval király. Aztán kicsit hátrébb biccentve a kapucnit, hogy látszódjon az arca, hatalmas és eszelős vicsorral közelítette meg, majd fél kézzel eleresztve a seprűt intett neki, mint a kis lény a filmben.
- Hi! - és azzal ügyesen lesüllyedve oldalazott át alatta, a másik oldalára került, majd egy kis gyorsítással elé is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 9. 20:20 | Link


| fenséges külső

Gyakran megesik, hogy az emberek azt feltételezik, hogy törzsgyökeres orosz vagyok. Biztos a teljesalakos adidas-szerelés miatt, vagy esetleg a név? Áh nem, biztos a melegítőfelső a hibás. Rendszerint hozom is a hülyét és rávágom, hogy dá!, aztán jövök is egy jó sztorival, hogy hol élek meg mit csinálok. Múlt héten épp Nyizsnyij Novgorod hű polgára voltam, de már az ukrán háborúról is adtam harci jelentést. Most nem. Most egy unikornis vagyok, Stitch meg a barátom.
- Nyet, csak a család - felelem neki bólogatva. - Hideg van bizony, főleg északabbra, meg a hegyek közelében. De a második üveg vodkánál már senki se érzi. - Komolyan nem láttam még olyan őrült népséget, mint odahaza. Még hogy fürdőruha. - A jegesmaci fürdőzés a kispályásoknak van, meg a turistáknak. A vérbeli oroszok viszont... izé, hány éves is vagy? - vetem közbe vigyorogva. Nem mintha elmondanék bármit is. A saját retinámból is klóros vízzel mosnám ki, amiket láttam, nemhogy másnak tovább mondjam.

Infantilisan, de boldogan röpködünk a rét fölött, egymást kerülgetve és röhögve, a süti pedig már csak egy másik kor megboldogult emléke. Maja épp szemből közelít s befékez előttem lénykés vigyorral, meg a védjegyes hi-jal, amire csak egy röfögős felnyerítés jön ki belőlem feleletként, s már el is oldalazott a lány alattam, hogy utána megint elhúzzon a távolba. Ezúttal résen voltam és begyorsítok, hamarosan utol is érve a kék frakkját.
Így haladunk, ide-oda cikázgatva a verőfényes ég alatt, két kék pötty, egy sötétebb pici meg egy szivárvány-sörényes nagyobb. Ha valakit az a balszerencse éri, hogy pont arra nyílik az ablaka, vagy épp arrafele sétál, akkor sokáig kísérteni fogja még ez a szürreális látvány és a messze szálló vinnyogó-nyihaházó-kacagó hang, ami mintegy háttérzeneként kíséri azt.


/köszönöm, egy élmény volt <3/
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék