36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 8. 16:33 | Link

Kornai kisasszony


Vannak azok az alkalmak, mikor az embernek fogalma sincs, hogyan is keveredett az adott helyzetbe és miért nem lépett meg onnan. Ez nálam is igaz, elvégre az még érthető, hogy hajlandó voltam belemenni, hogy Lewy megmutassa a volt suliját...
Na, de az már egy másik lapra tartozott, hogy feldobta a karjait a levegőbe, közölte, hogy mennie kell, majd egy "Maja" kezdetű felkiáltással egy ismerős alak után vetette magát, engem egyedül hagyva, én pedig helyben maradtam. Pár pillanatig bámultam utána értetlen és elkeseredett fejjel, hogy végül mi is lesz itt, egyedül hagy-e, de feladtam. Egyértelműen megint bezsongott.
Szóval ott álltam a semmi kellős közepén, meglehetősen letörve a ténytől, hogy egyedül maradtam. A kabátomat összébb húzva magamon dobtam le magam végül a fűbe, mert az őszintét megvallva fogalmam sem volt, hol vagyok.
Ekkor vettem észre az első szebb, színes virágot és egyből kissé jobb hangulatban keltem fel és szedtem le rögtön pár szálat belőle, míg egy lányba nem botlottam.
- Oh... Servus! - intettem zavart mosollyal az arcomon, a másik kezemben a virágokat szorongatva.
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 17:34 | Link

Herr Sieger
zene



Mindenki életében legalább egyszer eljön a pillanat, amikor besokall a vizsgáktól. Viki hűen házához nem tanult túl sokat, nem is a stressz készítette ki. Csak a filozófia tanok legősibb kérdése: miért?
Az ágyán fekve jött rá, hogy ki kell mozdulnia. Hamar a réten lyukadt ki a friss levegő élénkítő hatásának reményében. Céltalanul sétálgatott, egészen addig, míg meg nem szólították.
Oldalra biccentette a fejét, üres tekintettel bámult az előtte állóra.
- Szia - motyogta. Nem volt biztos benne, hogy a fiú meghallotta, de nem is figyelt erre. - Csodaszép virágok.
Szemeit képtelen volt levenni a növényekről.
Talán egy picit tényleg besokallt a leányzó, mert egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 8. 19:52 | Link

Kornai kisasszony


Jó, máskor biztosan jobban kell a lábam elé figyelnem és nem csak ingatnom a fejem-előre hátra menet közben, mint egy galambnak. Nem mintha ezt csináltam volna... lehet, hogy pont ez volt a gond. Attól elvileg jobb a térlátásuk, így talán bennem is előbb tudatosult volna, hogy a leányzó itt van. Mindegy, mentettem, ami menthető egy mosolygós köszönéssel.
- Igen, igen azok! Határozottan nagyon szépek. Itt mindig ilyenek? Mármint... gondolom te biztos sokat látod őket, hiszen ide jársz...  Nem akartam egyből tegeződni, én csak... ahj- Azt hiszem, megint sikerült többet beszélnem a kelleténél és ez csalódott sóhajtásra kényszerített. Helyette inkább lehajoltam és egy újabb, élénk kék színben játszó virágot szakítottam le, hogy a kezemben pihenő pár darabhoz társítsam és csillogó pillantással mérjem végig a "csokrot".
- Ne haragudj, én nem akartam ám zavarni, csak... virágok - néztem a virágokról ismét a lányra, aki kissé emlékeztetett Harura. Csak kevésbé beszédes formában. Végül bizonytalanul nyújtottam felé egy mályva színű virágot. Nem tűnt túl boldognak és az efféle gesztusok a lányok nagy részére jó hatással szoktak lenni. Ez olyan, mint a kiskutya simogatás. Az is egy pillanat alatt felderíti az embert. Csak ebből sokkal több kell és nem szőrmókos. A növények gagyik.
Utoljára módosította:Sebastian Sieger, 2017. március 8. 19:53
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 9. 14:28 | Link

Herr Sieger
zene



Akár egy repülő is leeshetett volna mellette, még azt se vette volna észre, nemhogy egy fiút, aki kicsit közelebb lépett hozzá. Bár, jobban megnézve, egy fél hegyomlás volt, talán ezért zökkentette ki egy kicsit.
- Miért nem akartál tegezni? - kérdezte értetlenül. Egyértelműen látszott, hogy jóval fiatalabb a másiknál. - Ráncos lettem?
Elkerekedett szemekkel kapott az arcához, mintha az érintésével el tudná tüntetni a nem is létező ráncokat. A Hannahval való túrája óta sminkeli magát, de mivel semmi tudása nincs a kozmetikumokról, nem tudhatja, hogy a ráncok csak évek múltán jelennek meg.
- Allergiás vagyok rájuk - mondta szomorúan, miközben a felé nyújtott virágot nézte. Nagyon szép darab volt, így nem volt szíve nem elvenni.
Rövid ideig gondolkozott, majd vidáman felkapta a fejét és Sebastian szemébe nézett.
- Szedjünk még többet - jelentette ki csillogó tekintettel.
Nem zavarta a tüsszögés, egyszerűen csak élvezni akarta egy kicsit a tavaszt, annak minden bájával együtt.
- De nem kezdenek majd el sírni? - állt meg egy pillanatra, hogy lenézzen a mályva színű növényre. Nem lepődött volna meg, ha itt még a virágok is könnyeket hullatnának, ha letépik őket.
Utoljára módosította:Kornai Viktória, 2017. március 9. 14:37
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 9. 17:46 | Link

Kornai kisasszony


Azt hiszem, ezek a magyar szokások még mindig csiszolásra szorulnak a részemről. Ugyanis a lányt meglepte, hogy nem akartam tegezni. Legjobb tudomásom szerint pedig ez új ismeretségek esetén ez a protokoll. Szóval egy pillanatig csak bámultam rá tanácstalanul.
- Jaj nem! Dehogy! Mein Gott, nem! Csak... ez így nem volt túl udvarias tőlem - ráztam meg a fejemet, hiszen mentenem kellett a menthetőt. Azt hiszem, a részemről nem ez a legjobb indítása egy új ismeretségnek.
Közben a lány megosztotta velem, hogy ő bizony allergiás a virágokra, mire szomorúan biggyesztettem le az ajkam, de aztán mégiscsak elvette. Az iménti elméletem ellenére úgy tűnt, a virág tényleg meglehetősen jó hatással volt a kedélyállapotára.
- Jó! De nem lesz baj...? - kérdeztem, mert bár nem túl hosszúra nyúlt az ismeretségünk, attól még nem akartam, hogy egy esetleges allergiás roham miatt pufi legyen szegény.
A kérdésére egy pillanatra ledermedtem és elgondolkoztam azon, hogy tényleg, vajon nem sírnak-e a virágok, de aztán közelebbről megtekintve a pár szálas arzenált, megingattam a fejem.
- Nem, szerintem nem sírnak  - ráztam meg a fejemet, hogy aztán érdeklődve nézzek a lányra és felszedjek pár újabb virágot.  - Amúgy Sebastian vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 9. 21:29 | Link

Herr Sieger
zene



Nem tudta követni Sebastiant, de arra tippelt, hogy akkor még nincsenek ráncai. Az arca újra kisimult, már nem volt annyira ijedt.
- Egyáltalán nem vagy udvariatlan - mondta, bár még mindig azon gondolkozott, mit jelenthet az, hogy Mein Gott.
Szerette a virágokat, és szerencsére nem volt az a fajta, akinek felpuffad az arca. Ha nagyon sokáig volt kint, akkor a szeme kicsit bedagadt, de lényegében csak tüsszögött a pollenektől.
- Nem lesz semmi baj - bólogatott mosolyogva. Mi tagadás, ő sem volt annyira biztos a válaszában, de nem akarta kihagyni az alkalmat.
- De majd gyorsan rakjuk őket vázába, nehogy mérgesek legyenek ránk.
Letérdelt, hogy a virágokat nézve kiválassza a legszebbeket.
- Én pedig Viki vagyok. Te honnan jöttél?
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 9. 21:49 | Link

Kornai Kisasszony


A lelkem azért kicsit megnyugodott, mikor azt mondta, hogy nem vagyok udvariatlan. Jót tesz a pozitív megerősítés az ember lelkének, mint az alpesi bociknak a kolomp. Még mindig nem értem, hogy az minek rájuk, de nem is érdekelt annyira, hogy aput faggatni kezdjem róla. Úgyis csak a hülye politika érdekli, ahol meg nincsenek bocik.
- Jó, rendben - bólogattam beleegyezően, elvégre neki kell tudatában lennie, mennyire lesz hapci a virágoktól. Mondtam én, hogy a virágok gagyik! A kiskutyáktól biztosan nem tüsszentene! A vázás felvetés azonban teljesen korrektnek tűnt, részemről is szükségesnek tűnt a megfelelő vízellátás.
- Természetesen. Nem is kérdéses - közöltem, hogy mielőbb leszögezzük a szabályokat és aztán inkább ismét egy virágot szakítottam le, hogy megcsodáljam közelebbről is. A lányhoz hasonlóan letérdeltem, ami kis kattanással és szisszenéssel járt együtt, illetve a farmerom zöldülésével, de most egyik probléma sem izgatott.
- Münchenből. Deutschland... - pillantottam fel a lányra széles mosollyal, hogy aztán ismét a virágokat tanulmányozzam, leszakítva egy újabbat. - Ide jársz?
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 10. 00:03 | Link

Herr Sieger
zene



Örült neki, hogy ilyen nagy az egyetértés közöttük. Végül is együtt szednek virágot, ez elengedhetetlen része a dolognak. Ha összekülönböznének, a végén még tényleg elsírnák magukat a növények. Bár szívesen megnézné, hogyan könnyeznek, de jelenlegi lelki állapotát tekintve valószínűleg velük együtt sírna.
- Talán tudnék szerezni nekik különleges folyadékot. - Zoé tanárnőre gondolt.
Bár a probléma ott kezdődött, hogy nem szerette a gyógynövénytant, így többször is átaludta az órát. Nem is volt biztos abban, hogy a folyosón felismerné a tanárnőt.
Sebastian nem magyar megnyílvánulásait egyre furcsábbnak találta. Deutschland. Talán Istenhez fohászkodik? Vagy épp a sátánhoz?
Jobban megnézte a fiút, mert nem akart sátánistákkal beszélgetni. Nem talált semmi különöset rajta, sőt, egész kedvesnek tűnt. Biztosan nem lehet sátánista.
A gondolatmenet után esett le neki, hogy Münchent mondott, ami mindent megmagyarázott. Német! A németek nem sátánisták, így duplán megnyugodott.
- Igen, már harmadikos vagyok - felelt büszkén, az eddig letett vizsgákra gondolva. - München biztos nagyon szép hely lehet... de hogyhogy ilyen messzire jöttél onnan?
Tekintetét ismét a virágokra vezette, a biztonság kedvéért továbbra is nézte, hogy nem könnyeznek-e.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 10. 00:32 | Link

Kornai kisasszony


Elmesélte, hogy hát talán lenne rá lehetősége, hogy különleges folyadékot szerezzen nekik, mire elgondolkozva kezdtem hümmögni. Az sosem árthat, mert ugye a virágok nem túl tartósak. A kiskutyák ebben is überelik őket. Őket lehet abajgatni meg cipelni jobbra-balra, sőt! A sétálásra is totálisan alkalmasak, míg ha  egy fikusz vinnék pórázon valahova, furán néznének rám.
- Az jó lehet... nálunk az egyetemen nincsen ilyesmi szak - ráztam meg a fejemet. Látszik, nem akarnak uncsi palántákkal foglalkozni, csak a gyógyítók, mint gizmó. De ők sem azzal foglalkoznak, hogyan éljenek minél tovább...
Azt hiszem, hogy a német szavak, amik néha-néha beszivárognak a mondataimba akaratlanul is, kissé a frászt hozták a lányra. Ezt feljegyeztem, hogy azért igyekezzek őket minél kevesebbet használni.
- Jaj, ez jó! Öm... igen, München gyönyörű hely csak... nem találtam amit éppen kerestem - vontam meg a vállamat, mert talán így tudtam volna a legjobban összefoglalni a problémám. Túl sok dolog tartott ott, de még több húzott el onnét. - Te idevalósi vagy?
Utóbbi kérdésem során már le sem vettem a pillantásomat a virágaimról. Inkább újabbakat szedtem le, amik meglehetősen szépek voltak. Az egyik sárga volt, a másik kicsi és fehér.
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 10. 00:50 | Link

Herr Sieger
zene


Nem szerette volna, ha ezek a szép virágok hamar meghalnak, ezért elhatározta, hogy valahonnan szerezni fog nekik tápláló folyadékot. Talán egy búra alá tehetné őket és akkor még az éjjeli szekrényén is megmaradhatnának.
Esetleg utánanézhetne, hogy van-e bájital allergia ellen, mert az megoldaná minden problémáját.
- Egyetemista vagy? - elkerekedett szemekkel nézett ismét rá.
A mestertanoncok többször is idősebbnek néznek ki, Sebastian pedig talán beillett volna közéjük. Nem mintha Viki tudná, mert az esetek többségében lesütött szemekkel szokott átvágni a folyosókon, illetve neki nincsenek közös órái idősebbekkel.
- Milyen szakon vagy? - Szinte már késztetést érzett, hogy hozzákötözze egy székhez a fiút és a fejéhez közel helyezett lámpával világítsa meg egy sötét szobában. Bár még sok ideje volt addig, de a jövőt illetően semmilyen terve nem volt. Kellemesen elvolt a Bagolykőn, de ha egyetemre terelődött a szó, mindig megdermedt. Nem kellene még ilyeneken gondolkoznia, de a nagyszülei elég erős nyomást helyeznek rá. Nem mintha követhetné más útját, de talán ötletet adna.
- Remélem, most már megtaláltad - mosolygott előre. Talán öt perce ismerte meg Sebastiant, de már most egy nagy adag boldogságot szánt neki.
- Magyarországon születtem, de az... - nem tudta befejezni, mert az orrába jutott pár pollen, aminek következtében nagyot tüsszentett. Csak megrázta a fejét, és mintha mi sem történt volna, folytatta.
Vagyis folytatta volna, ha nem felejti el, hol tartott. Így csak kérdőn pillantott a másikra, hátha ő ki tudja segíteni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 10. 11:52 | Link

Kornai Kisasszony


Azt hiszem ez az egyetem dolog itt a környéken nem valami népszerű. Mármint kiböktem, hogy oda járok és rögtön megkaptam azt a bizonyos furcsa pillantást. Persze, nem akartam elkeseríteni, mert rosszabb volt, mint mikor a panda sír. Tök rossz, mert a pandákat legalább nem látod, ahogyan zokognak. Szóval kis ideig néztem a virágokat a kezemben, aztán a lányra pillantottam.
- Igen, az egyetemre járok, mert már túl nagy vagyok ide. Meg amúgy is, apukám azt akarta, hogy legyen egy diplomám. - Csak emiatt jöttem ide, hiszen nem akartam sokat keresgélni az intézmények után és amúgy is itt volt Hannah és Will is, ami jelentős pozitív pont. Meg Lewy is. De ez nem feltétlenül jó pont.
- Szociális munka - idéztem fel a szak magyar nevét. Német voltam, aki tanult magyarul és néha igenis probléma tudott lenni, hogy felidézzem az adott, szükséges szót.
Szerettem azokat az embereket, akik pozitívak és nem akarnak másoknak rosszat. Viki látszólag szeretett volna egy jobb helyen élni, s jókat kívánt másnak.
- Azt hiszem igen. Talán. Nem tudom még, de a legjobb barátnőm ide jár, szóval jobban érzem magam itt - vontam meg a vállamat kissé. Hannah nélkül nehezebben tudtam élni az életemet, nem tudtam rendesen funkcionálni.
A lány nem jutott a mondat végére mert hatalmas tüsszentésben tört ki. Csak pislogtam megszeppenten pár pillanatig, majd halványan elvigyorodtam.
- Egészségedre. Szóval Magyarországon születtél, de az...? - érdekelt a mondandója vége, éppen ezért kezdtem el a mondatot helyette ismét.  
Utoljára módosította:Sebastian Sieger, 2017. március 10. 13:49
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 13. 16:28 | Link

Herr Sieger
zene



Meg sem fordult még a fejében, hogy nem lenne muszáj egyetemre mennie. A szülei elvárják tőle, ezt érzi, de talán arra sem jönnének rá, ha valami mást csinálna helyette. Végül is nem muszáj neki a Bagolykő után rögtön egyetemre mennie, azt folytathatja máskor is.
- Biztosan jó lehet. Élvezed? - Már sokkal higgadtabban tudta folytatni a csevegést.
Nem hátrány, ha az ember lánya nem akarja régi kommunista módszerekkel kihallgatni a beszélgetőpartnerét. Mint a legtöbb ember, utálta a kommunistákat, de meg kell hagyni, tudták a dolgukat. Ráadásul neki nagyon tetszettek az épületek is, amik akkoriban épültek. Nem sokat járt Budapesten, pláne nem a Déli pályaudvarnál, de még mindig az volt a kedvence.
- Akkor sose menj el innen - jelentette ki, mintha ennyire egyszerű lenne az egész. Persze 17 évesen még nem tudta, hogy koránt sem így működnek a dolgok.
Aprót bólintott, amikor már megtudta, hol járt.
- Az anyukám japán, minden nyáron meglátogatjuk nagyiékat. Mielőtt felvettek ide, sokkal jobban szerettem Japánban lenni.
Nem értette, hogyan képes ennyit beszélni, mivel nem szokása. De tényleg jól érezte magát, talán ezért nem is zavarta, hogy egyre többet tüsszent.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 24. 02:06 | Link

Kornai kisasszony


Jött az a bizonyos kérdés, amit az ember semmilyen körülmények között nem akar hallani, mikor valamit nem saját akaratából csinál. "Élvezed?" Egy pár pillanatra elfilozofáltam, majd az ajkamba harapva vontam meg a vállamat lazán. A hazugság még mindig nem való nekem, az átkozott pandák!
- Azt hiszem. Igen, maga az oktatás és az anyag érdekes tud lenni. De engem ez nem érdekel, mert soha nem fogok ezzel foglalkozni. Évek óta megtaláltam a helyem a világban, nem kell másik! - tártam szét a karjaim tanácstalanul egy pillanatra, majd visszaejtettem magam mellé, de azért csak óvatosan, nehogy a már leszedett virágokban esetlegesen kár keletkezzen. Akkor hiábavaló volt Viki áldozata, a tüsszögés, a zsebkendő, ekkora járulékos veszteséget pedig nem lehet nyugodt lelkiismerettel elkönyvelni!
- Igen, ez ésszerű megoldásnak tűnik! - kezdtem heves bólogatásba pár másodperc hümmögés után. Persze, eszem ágában sem volt itt maradni hosszú távon, hiszen engem várt haza a drága német Vaterland, nem voltam ide való. De az ő javaslata attól még helytálló és megfontolandó lenne alapvetően.
Szerencsétlen lány egyre hevesebb tüsszögésekben tört ki, én meg a zsebeimet átkutatva nyújtottam felé egy csomag zsepit, mielőtt egy újabb virágot biggyesztettem volna a bokrétámba.
- Oh, ez jól hangzik. Japán szép hely, én is viszonylag gyakran megfordulok ott - idéztem fel a legutóbbi látogatásomat Okinawán, de valahogy mindig elkalandoztam gondolatban és máshol kötöttem ki. - Miért nem oda mentél tanulni?
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 24. 15:50 | Link

Herr Sieger


- Akkor mit szeretsz csinálni? - kérdezte.
Pontosan megértette, miért kell Sebastiannak egyetemen lennie. Ugyanazt a láthatatlan nyomást helyezik Vikire is a szülei. Nem foglalkoznak a lány érzéseivel, amíg nincs diplomája, addig szóba se állnak vele.
Talán egyetem helyett elmehetne állatokkal foglalkozni. Mióta megkapta Happyt, a saját vízfőnixét, rájött, hogy imádja az állatokat.
Mondani szeretett volna még valamit, de talált egy kockás virágot, amit azonnal megmutatott a fiúnak. Lila alapon halvány rózsaszín csíkok futottak rajta, ami pont úgy nézett ki, mintha négyzeteket alkotnának.
- Nézd, ilyet még sosem láttam! - Szemei már amúgy is csillogtak az allergia generálta könnyektől, de a virág miatt nagyon boldog lett.
- Hogyhogy gyakran jársz Japánban? - A családján kívül senkivel nem találkozott még, aki járt már a felkelő Nap országában. Jó érzés volt végre valaki olyannal beszélni, aki nem néz rá úgy, mintha egy másik bolygóról érkezett volna.
- A szüleim itt élnek, nekem pedig nem jutott eszembe elmenni - felelt egy vállvonás kíséretében.
Megtörölte az orrát, közben felállt. Elég sok virágot sikerült már összeszednie, talán ideje lenne bemenni, hogy kiheverje ezt.
- Bocsánat, ha a terhedre voltam most - lesütötte a szemét, úgy tett, mintha a virágokat nézné.
Megkedvelte Sebastiant, jó lenne máskor is találkozni vele. De nincs az a mennyiségű alkohol, ami hatása alatt képes lenne ilyet kérni az egyetemistától.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 26. 20:11 | Link

Kornai Kisasszony


Megérkezett az a bizonyos kérdés, ami amúgy magamnak feltéve is necces volt megválaszolni. És mégsem, hiszen tudtam, hogy mit szeretek csinálni, de néha csak álltam ott, bámultam a bulvárlapokra és próbáltam nem kiakadni, a mezemet rángatva egy kicsit.
- Kviddicses vagyok, de már nagyon-nagyon rég óta... és nem is fogok felhagyni vele, de a szüleim nem hagytak békén a diplomával - haraptam az ajkamba kissé, belegondolva, hogy egy nap majd valami mással kéne foglalkoznom.  Nem illett hozzám, ez olyan volt, mintha azt mondták volna, hogy egy unikornis elmegy, hogy pasik dobáljanak fűzfavesszőből font karikákat a szarvára.
A lány már éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor a kockás virág közbe szólt. Határozottan szép növényke volt és a maga nemében egyedi is, hiszen én is láttam már sok félét, de ilyet nem. Nagyon kis precíznek és szimpatikusnak tűnt. Egyetértően bólogattam hát, hogy bizony, ez a virág szép és én sem láttam még ilyet.
- A menyasszonyom ott lakik, szóval hát, hozzá szoktam menni - vontam meg a vállamat kissé, mert nem különösebben szoktam Haru sorsát ecsetelgetni. Kedveltem a lányt, de nem abban az értelemben, ahogy az illendő lenne.
Ő azt mondta, hogy azért tanul itt, mert a szülei itt élnek Magyarországon és ezért nem jutott eszébe másfelé menni. Ez mondjuk érthető volt, részemről jómagam is Hannah miatt elsőre a pécsi egyetemet vettem figyelembe. És tessék, itt vagyok. A Bagolykőben és virágokat szedek egy lánnyal, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Azaz, hogy most már volt, de a találka kezdetén nem.
- Egyáltalán nem voltál, én tartottalak fel. Köszönöm, hogy szedtél velem virágokat - bólogattam kicsiket, halvány mosollyal, majd a kis csokorra néztem pár pillanatra, majd vissza a leányzóra.  - Hát... remélem, még találkozunk...
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 27. 00:37 | Link

Herr Sieger


A kviddics szó hallatán felcsillant a szeme. Már nem is érdekelte az egyetem téma, elfelejtette, mintha soha nem is létezett volna. A varázslók sportja sokkal jobban magával rántotta, mint azt valaha is képzelte volna.
Bólogatott a mondat végén, bár a második felét már meg sem hallotta. Kérdések újabb hada ütötte fel a fejét benne, de mint egy profi ütögető játékos, úgy csapta le mindegyiket.
- Már jegyben jársz? - kérdezte meglepve. Lenézett a kockás virágra, majd átnyújtotta a fiúnak. - Akkor ezt vidd el a menyasszonyodnak, biztos nagyon fog neki örülni.
Viki természetesen nem vette észre az egyetemista hangjában a furcsa élt. Rózsaszín felhőkön képzelte el a párt, ahogy édesen nevetgélnek egy bohócon, amikor épp nem... khm.... amikor épp nem mást csinálnak.
Feje búbjáig elpirult, hiszen a másik ott állt tőle alig két méterre. Hogyan jutott el egyáltalán idáig? Elfordult tőle, mélyen beszívta a levegőt, aminek természetesen egy tüsszentés lett a vége. Halkan kuncogva saját szerencsétlenségén mosolygott le a földre. Hirtelen ötlettől vezérelve felvett egy nagyobb levelet, amibe vizet varázsolt pálca nélkül. Még mindig meglepte ez a képessége, de most nagyon jó hasznát vette.
- Tessék. Addig sem fognak elszáradni a virágok, míg nem tudod őket vázába rakni. - Megtartotta a kezében a rögtönzött edényt, hogy Sebastian belerakhassa a virágokat. Néhol kifolyt a víz, de nagyjából tartósnak tűnt.
- Legyen sok szerencséd, és vigyázz a kviddics pályán. - Bár nem tudta, milyen pozícióban játszik az egyetemista, de a gurkók mindenkire veszélyesek. Terelők lesérüléséről is hallott már, azok sem voltak valami szép esetek.
- Remélem következőnek nem leszek ilyen... - nem fejezte be a mondatot, csak végignézett magán. Na igen, az allergia senkit sem tett még csábossá.
- Akkor szia.
Pár pillanatig még állt és csak nézett, mint aki kővé dermedt. Nem is értette, miért nem akaródzik mennie, pedig jó lenne egy bájital, ami azonnal elmulasztja a pollenekre való reakcióját. Legtöbbször utált ismeretlenekkel leállni, ha mégis megtette, akkor gyorsan elmenekült a helyszínről. Most meg azon kapta magát, hogy kezd szomorú lenni.
Biztos csak összezavarodott a feje a sok tüsszentés miatt. Lassan elindult a kastély felé, közben a virágokat nézte. Akármennyire is ramatyul fest, megérte ez a délután.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék