Kellemes idő van arra, hogy friss levegőt szívjon az ember. Egy kisebb hátizsákot megtöltöttem pár ennivalóval, itallal és olvasni valóval, ez utóbbit kikapcsolódás gyanánt. Végül a hónom alá csapok egy puha pokrócot, hogy legyen mire ülnöm. Egy személynek ugyan ez nagy, de hát így kényelmesen elférek rajta. Bár akár két ember is bővel elfér, de ezzel most úgy fest nem kell bajlódnom. Ballagok, kicsit úgy festek, mint aki túrára indul, és valóban. A réten szépen lehet túrázni. Újult erővel sietek ki a természetbe. A táskát leteszem, pokrócot leterítem, úgy, hogy a kaják és az üdítő olvasás közben kézközelben maradjon. Ezután elterülök mint az Alföld és könyvembe mélyedek. A témája egy elég érdekes "túrabalesetnek" mondható eset. De minél mélyebben koncentrálok rá, arra riadok fel, hogy orron csap a könyv. Leemelem és megdörzsölöm fájó testrészem, majd könyvjelzővel jelzem, hogy is tartok becsukva innivaló után nyúlok. Még jó, hogy van nálam műanyag pohár, nem is egy. De hogy miért? Talán mert lusta voltam indulás előtt egyet elrakni, így alakult. Ivás után egy szendvics felé nyúlok és törökülésbe helyezkedve majszolni kezdek.

Kellemes idő van arra, hogy friss levegőt szívjon az ember. Egy kisebb hátizsákot megtöltöttem pár ennivalóval, itallal és olvasni valóval, ez utóbbit kikapcsolódás gyanánt. Végül a hónom alá csapok egy puha pokrócot, hogy legyen mire ülnöm. Egy személynek ugyan ez nagy, de hát így kényelmesen elférek rajta. Bár akár két ember is bővel elfér, de ezzel most úgy fest nem kell bajlódnom. Ballagok, kicsit úgy festek, mint aki túrára indul, és valóban. A réten szépen lehet túrázni. Újult erővel sietek ki a természetbe. A táskát leteszem, pokrócot leterítem, úgy, hogy a kaják és az üdítő olvasás közben kézközelben maradjon. Ezután elterülök mint az Alföld és könyvembe mélyedek. A témája egy elég érdekes "túrabalesetnek" mondható eset. De minél mélyebben koncentrálok rá, arra riadok fel, hogy orron csap a könyv. Leemelem és megdörzsölöm fájó testrészem, majd könyvjelzővel jelzem, hogy is tartok becsukva innivaló után nyúlok. Még jó, hogy van nálam műanyag pohár, nem is egy. De hogy miért? Talán mert lusta voltam indulás előtt egyet elrakni, így alakult. Ivás után egy szendvics felé nyúlok és törökülésbe helyezkedve majszolni kezdek.

Zoltán

Mi okom lett volna le menni a rétre? Mert egy rejtély akartam megoldani. A saját életem kis bonyodalmait, amik a nagy világi dolgokhoz képest semmik, de mégis most nagyon is foglalkoztattak. Elindultam a rétre nálam volt kedvenc táskám vagy inkább nevezném tarisznynak, amit nővéreim örököltem meg, ők ezzel járták végig a sulijaikat, szóval több iskola logója lett felvarrva rá. Egy fajta jelkép volt számomra ez, ösztönzött hogy befogom fejezni az iskolát valamikor.
A tarisznyában sok minden volt, kedvenc sálam, üres pergamenek, tinta, toll, egy üveg víz és sok apróság ami egy női táskában megtalálható, a cukorkától kezdve a köröm reszelőig minden. A tarisznyában sok minden volt, kedvenc sálam, üres pergamenek, tinta, toll, egy üveg víz és sok apróság ami egy női táskában megtalálható, a cukorkától kezdve a köröm reszelőig minden.
Egy nagyot sóhajtottam, mikor kiléptem a kastélyból a fűre. Lecsuktam szemeimet és mély levegőt vettem. Nem lesz semmibaj. Itt is jól érzem magam majd. Mi okom lenne félni? Semmi. Apu jól van és a többiek is jól vannak.
Ezzel áltattam magam. Szép idő volt, a rét meg nyugalmasnak tűnt. Elindultam míg egy fiúba nem botlottam. Nem szó szerint csak elméletben. A fűben ült. Mint, ahogy a mondóka is szól nyuszi ül a fűben fűben szundikálva... ez a kép jelent meg, mikor megláttam a fiút, aki a szendvicsét ette. Ma alig ettem valamit és ahogy rápillantottam az étkére éhes lettem. Mint nem adtam volna egy tojásos sonkás szendvicsért.

Elinor Reményesy

Szendvicsem feléig érek el, mikor egy eddig ismeretlen lányt pillantok meg. Picikét távolabb van tőlem, de az fix, hogy engem figyel. Tekintetét nem tudom pontosan megmondani mit is sugall, de hogy valamit fixíroz arra mérget mernék venni, pláne, ha lenne nálam fizető eszköz. De most nincs és nem is terveztem, hogy szükség lenne rá. Leengedem a kajám maradékát és lenyelem a falatot, közben integetek a lánynak. Ezután jelzem, hogy nyugodtan közelebb jöhet. Érdekes táskát pillantok meg nála. A táskán egy pár felvarró vagy valami ilyesmit pillantok meg. Biztos sok helyen fordult meg a leányzó. Maradék szendvicsem visszacsomagolom, nehogy a hangyák lestoppolják. Feltápászkodok, mire közelebb ér.
- Szia! Eddig nem láttalak még itt, új vagy? Egyébként Kilt Zoltán vagyok, becenevet te válassz, mert mindenki máshogy szólít. Levitás vagyok. Kivel hozott össze a véletlen, megkérdezhetem?
Bár barátságos hangon igyekszek szólni, a szendvicstől kissé kiszáradt torkomban kaparó érzés veszi át magát. Még jó, hogy kibírja mondókám idejéig, utána egy gyors torokköszörüléssel elmulasztom a kellemetlen helyzetet. Újra barátságos mosoly ül ki arcomra, figyelve a leányzó válaszát.

Zoltán

Meglátott. Fogadni mertem volna, hogy rájött, hogy a szendvicsét bámulom. Gondosan elcsomagolta, ami megmaradt táplálékából. Én, pedig szerencsétlenül közelebb léptem hozzá. Egy kicsit távolabb helyezkedtem el nem akartam most tolakodó lenni, bár ha én kezdeményeztem volna talán annak tartott volna.
Felállt felém magasodott a fiú. Kedvesen bemutatkozott vagy inkább számomra nagyon furcsán. Kérdések jött tele volt kérdésekkel, amire én se tudtam igazán a választ, mert hogy kivel hozta őt össze a sors? még magam sem tudtam rá a választ.
Egy-két pillanatig csak a fiú mosolyát néztem és megnémultam, ahogy a torkát megköszörülte felébersztett a némaságomból.
- Öhm.- hangos és béna gondolkodási időhúzáshoz folyamodtam, hogy összeszedjem a válaszokat.- Szia, igen az vagyok. Új vagyok.- Nem ilyen szoktam lenni én jobb vagyok.
-Röviden. Reményesy Elinor Zita vagyok szintén Levitás vagyok itt. Hát gondolom nekem is fel kellene ajánlanom valami becenevet, ahogy szólíthat. Szeretem, ha Linor, Elzi Lizinek szólítanak, de ha semelyik se felel meg akkor Szólíthatsz Elinornak is. - apró mosoly jelent meg az arcomon. - Én nem hiszek a véletlenekben minden okkal történik. - teszem hozzá halkan. Néha annyira szeretném, ha véletlenül senki se törne rá apám életére, de ez nehéz lenne megvalósítani és nem létezik olyan varázslat, ami törvényes keretek közt mindent megoldana.
Most itt vagyok és ide járok iskolába, ezt kell szeretnem. Ezt kell elfogadnom, és azt, hogy családom többi része valahol a világ másik táján van. Most mindenkinek változott a helyzete a családomban nekem is.  A történtek miatt én is változtam.

Elinor Reményesy

Kissé meglepődve vagy tán megszeppenve szól hozzám. Ahogy felbátorodik a beszédében igyekszem egyre barátságosabb mosollyal felé figyelni. Elinor érdekes név, nem sűrűn hall az ember ilyet. Ráadásul még Levitás is, házon belüli a diák. Kell ennél jobb? Hm, érdekes elképzelés, hogy minden okkal történik. Akkor ezek szerint mi is okkal találkozunk az iskola szabadtéri részének rétjén? Meglehet, olyan érdekes ezt a gondolatot követni...
- Örülök, hogy megismerhetlek Elinor! Csatlakozol? - tártam karom a pléd felé, majd egy szendvicses zacskó felé léptem, felkaptam és a lány felé tartottam. - Kérsz? Esetleg üdítőt? Foglalj helyet!
Kis territóriumom bőven elég ahhoz hogy ketten is sőt akár hárman is kényelmesen elférjünk. Kaja is bőven akad, gondos előrelátásom meghozta gyümölcsét. Megvárom míg a szendvicset elveszi, mert mást nem tehet, ugyanis nem fogadok el nemleges választ. Míg helyet is foglal töltök üdítőt számára is és azt is átadom. Vele szemben helyezkedek el, így úgy fest az egész mint egy piknik.
- Mivel új diák vagy, hogy megismerjelek, mesélsz magadról? Csak azt amit érdemes tudni rólad, illetve nem tartasz titoknak elmondani.
Bátorítóan barátságos mosolyom újra előkerül és egy jó ideig rajtam is marad. Főleg, miközben mesél, esetleg kérdéseket intéz felém. Ezzel is jelzem, hogy csak nyugi, nem harapok. Sőt inkább figyelmesen hallgatom. Mint a gyerek a mesélő felnőttet.

Zoltán

A fiú igen kedvesen és nyájasan, meginvitál a hogy osztozkodunk a pokrócon. Én pedig egy igenlő bólintással. Csatlakozok hozzá. A tarisznyámat először leteszem majd le ülök mellé.  A szendvicseivel kínál meg a fiú
- Óh köszönöm nem kérek. - Utasítom el, először, de ahogy kínálja mégis veszek belőle és egyébként is éhes is voltam - Na jó, veszek egyet belőle. Egy kis pikniken éreztem magam, már csak a húgom Fanni hiányzott, akivel a kertben mindig kis uzsonnákat rendeztünk magunknak. Elkezdem a szendvicset majszolni. A kérdések nem lepnek meg, hisz mindenki temérdek kérdést tesz fel az újnak. Lenyelem a falatot ami a számban volt ép és
- Nagy családom van, sok testvérem van. Három báty, kettő nővér, kettő húgom és kettő öcsém van. - egy kis hatásszünetet tartok, mert ilyenkor mindenki elszörnyülködik -már jártam más varázsló iskolákba. Ilvermornyban kezdtem majd a Roxfortban kerültem és most itt vagyok. Nem vagyok egy rossz diák sosem rúgtak ki vagy tanácsoltak el. - füllentek neki, mert éppenséggel, azért kellett iskolát váltanom, mert meg fenyegették az igazgatót. -Sokat költöztünk az elmúlt években. Körülbelül ennyit rólam. És rólad mit érdemes tudnom, azon kívül, hogy egy házba vagyunk?- kérdezem meg érdeklődve a fiútól.
 

Elinor

Először úgy tesz mint a menyasszony, kéreti magát. Végül beadja a derekát és elfogadja a szendvicset. Örömmel nyugtázom, hogy remek ötlet volt ennyi szendvicset magammal hozni.
-Igazán nincs mit, ha esetleg kérsz még, szólj!
Mutatok a táskámra, annak tartalmában ugyanis akad még jócskán elemózsia.
Hm, szép nagy családja van az tuti. Sok testvér, ráadásul elképzelni se tudok ennyi testvért. Talán azért sem, mert én egyke vagyok amióta az eszem tudom.
Nem egy iskolában megfordult már. No sose feltételeztem volna róla, hogy kicsapás vagy eltanácsolás miatt váltott ennyiszer iskolát.
-Szép nagy családod van, tényleg. Az iskolai váltásokat sajnálom, főleg a költözéseket!
Rám terelődik a szó, észrevétlenül. Rögtönzötten próbálok pár információt összekaparni. Lássuk csak mire is jutottam.
- Kis faluban lakok, a családi életem nem túl vidám, szüleim elváltak. Valamint leszögezem, hogy mugli származású vagyok. Ez engem egy cseppet sem zavar.
Barátságos mosoly kíséretében mondom mindezt, nem foglalkozok vele, ha esetleg ez valakinek meglepő lenne. Mármint a származásom. Örülök, hogy ilyen is előfordul, bár a szüleim közül anyám az aki valami fura stílust vett fel egy ideje. Ez cseppet sem szolgálja a javát. Valahogy ezért se tartom vele a kapcsolatot. Ez a része nem annyira publikus.

Zoltán

A kínálkozó lehetőség, hogy vehetek még a szendvicséből kecsegtetően hangzik, de meg elégedek azzal, ami a kezembe van. Mikor elkezd a válaszolni.
- Nagy családdal, izgalmas az élet, nálunk zajlik mindig az élet. Én azt sajnálom, hogy akik a barátaim lettek a volt iskoláimban, ott kellett hagynom őket. - mondom kissé szomorúan. Mikor Zoli elkezd mesélni tovább majszolom a szendvicset. Sosem volt bajom senki származásával még Zoliéval sincs. Kedves fiú így elsőre találkozásra. Voltak mugli származású varázsló ismerőseim. Lenyelem a számba lévő falatot és megszólalok.
- Milyen volt megtapasztalni elsőre a varázslatot és megtudni azt, hogy mágus vagy? - kérdeztem meg érdeklődve, hisz én egy olyan családban nőttem fel, ahol belenőttem a varázslattal teli világban, de a mugli származásúak nem és ez mindig érdekelt, hogy milyen furcsa vagy vicces történetek történtek meg velük, hogy érezték magukat az először a varázslók és boszorkányok között. Hisz egy új világ nyílt meg előttük, mikor a mágus világba betekintés nyertek.