36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 13. 22:57 | Link

Adrian Ivanorovics Black


Nem igazán szerettem a négy fal között lenni, nekem mindig börtön hatást keltett az, ha nem szabadulhattam ki a természetbe. Sokkal jobban éreztem magamat a levegőn, mint benn, a sötét szobában, ezért is látogattam el a rétre, hogy végre kiszabaduljak az iskola falai közül. Fehér nyári egyberészes ruhát viseltem, mert fülledt, meleg idő volt kinn, hajamat kiengedve hagytam és fehér balerinacipőt vettem fel a szerelésemhez. Nagyon élveztem a kinti levegőt, mindig is szerettem a természetet, szóval az első dolgom az volt, hogy leheveredjek egy fa alá. Mindig eszembe jutott Timi az itt létem alatt, hiszen számos dolgot neki köszönhettem az életemben, mint például azt is, hogy befogadott és azóta békességben élhetek. Az intézmény falai között sosem éreztem magam jól, mindig voltak rosszindulatú diákok, akik örömmel piszkálódtak és sosem volt nyugtom tőlük. A nevelőnők sem volt különbek kivéve Timit, aki egy áldott, jó lélek volt. Sajnos az életem nagy részét azzal töltöttem el, hogy vártam azt, aki eljön értem és végre örökbe fogad, de úgy tűnt mindhiába. Reméltem, hogy egyszer kiszabadulhatok ebből a rémálomból, de sajnos ez sokáig nem következett be, és amikor már majdnem feladtam, akkor jött a megmentőm egy új nevelőnő személyében. Timi befogadott és a szárnyai alá vett, önzetlenül nevelt fel és még a varázsvilágról is elhintett néhány fontosabb információt. Most meg kellett szoknom az új környezetemet, a szobatársaimon kívül pedig nemigen találkoztam olyan emberrel, akiben teljesen megbízhattam volna, úgyhogy egyelőre óvatosan közelítettem mások felé, nehogy rosszul jöjjek ki a dolgokból.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 14. 13:49 | Link


Aiden, mondván, hogy elhagyott itt valamit leküldött én meg voltam olyan kedves, hogy le is jöttem. Túl sok mindent teszek meg neki, komolyan, szerintem beteg lettem vagy én nem is tudom. Túlságosan is kedves vagyok vele, és az a baj, hogy különösebb hátsó szándékok nélkül. Mondom, hogy beteg vagyok. El kéne mennem a gyengélkedőre, hogy megmérjék a lázam.
Mondjuk kérdés, hogy az a szőrös vadállat miért hagyott volna el valamit pont erre. Mindegy. Én kedves vagyok.
Nagyon beleélem magam ebbe a keresgélésbe, lehajtott fejjel járok, a kezeim besüllyesztem a melegítőnadrágom zsebeibe, és a sportcipős lábaimmal nagyban félrehajtom néha a füvet, csak, hogy véletlenül se takarjanak el egy cigis doboz méretű cuccot. Aztán felpillantva megpillantok egy nagyon elveszettnek tűnő szőke akárkit. Egy leheletnyit megemelkedik a szemöldököm, ahogy felemelem a fejem is, oké, hát végül is sose lehet tudni.
Fel is gyorsítom lépteim ahogy megindulok felé, majd, még mielőtt elé érnék meg is szólalok, hogy azért ne hozzam már ki belőle a frászt azzal, hogy csak úgy megjelenek se szó se beszéd.
- Bocs, nem láttál véletlenül egy nagyjából ekkora - itt kihúzom balom a zsebemből, is hüvelyk- illetve mutatóujjammal jelzem a nagyságát. Aztán vissza is süllyesztem a mancsom - fémdobozkát? - kíváncsian billentem oldalra fejem a kérdés befejezése közben, még rá is mosolygok, mert én ilyen jófiú vagyok. Persze. Csakis. Azt azért meg kell hagyni, hogy nagyon jó vagyok benne. Nagyon nagyon jó.
- Amúgy Adrian - itt már jobbom nyújtom felé. Érted, olyan nagylelkű vagyok, hogy még be is mutatkozom, hogy még véletlenül se álljon fent annak az esélye, hogy ne tudja a nevem.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2016. augusztus 14. 13:50
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 14. 21:57 | Link

Adrian Ivanorovics Black



Gondolatmenetemet egy felém tartó srác szakította meg, aki nagyon határozott fellépésű volt így első blikkre. Kiderült, hogy egy fémdobozkát keres, amit valószínűleg elhagyhatott nemrégiben, aztán gondolta, hogy hátha én láttam valahol.
- Nem láttam. Ha gondolod segítek megkeresni - válaszoltam neki, mivel más dolgom jelenleg úgy sem volt és egyébként is szívesen segítettem másoknak, nekem ez természetes volt. A fiú be is mutatkozott, így megtudtam, hogy Adrian-nak hívják és még kezet is nyújtott.
- Alíz - viszonoztam a kézfogást, miután felálltam ülőhelyemből egy mosoly kíséretében. Erős fogása volt a srácnak, mely markáns jellemre utal, bár ezt már akkor észrevételeztem, amikor megpillantottam őt. Általában jó emberismerő voltam, hiszen volt szerencsém többféle jellemű emberrel is találkozni eddigi életem során, bár a legtöbbjük ezeknek vagy lelki sérült volt, vagy pont az ellenkezője túlzott önbizalommal megspékelve. Nem kérdeztem meg Adrian-tól, hogy merre keressem, mármint, hogy emlékszik-e arra, hogy merre hagyhatta el, mert hülye kérdés lett volna, szerintem ő se tudta ezt, hiszen akkor nem kérdezte meg volna tőlem, hogy találkoztam-e a fémdobozzal.
- Remélhetőleg meglesz, hacsak nem vitte el valaki - mondtam neki miközben szétnéztem a környéken, hátha rátalálok, bár ha díszes volt és stílusos, akkor esélyes, hogy valakinek megtetszett, de hátha szerencséje lesz. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű megtalálni a fűben, mert voltak olyan területek, amelyek már rég nem láttak fűnyírót, és azért sem gondolkodtam e téren varázslatban, mert elsősorban mindig mugli szemmel néztem a világot, és még mindig szokatlan volt számomra, hogy mennyi mindent el lehet intézni varázslattal.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 22. 11:24 | Link


I could use somebody
Someone like you


Szeretem az ilyen kislányokat. Mármint komolyan, különösebb erőlködés nélkül lehet őket befolyásolni, önként rohannak a karjaidba, csak tudni kell, hogyan bánj velük. Mint ahogy most is. Magától ajánlja fel, hogy segít nekem, pedig nem is kértem rá. De hát ez már csak így szokott lenni, nagy átlagban az emberek szeretnek segíteni egy jóképű kölykön aki mosolyog meg kedves. Haha.
- Kösz szépen. Az egyik barátomé, csak ő most nem ér rá, én meg úgyis unatkozom - megvonogatom vállaim el is magyarázva nagy vonalakban a helyzetet. Lepillantok rá ahogy tovább is indulok a keresésben, elvégre tényleg eltűnt az a doboz, és tényleg kell Mr. Szeretem-a-nővéred-de-mégse-szeretem-nek. Szóval ja. Remélem meglesz.
- Hm. Remélem, hogy nem nyúlták le - bólintok, ahogy cipőmmel félrehajtom magam előtt a füvet, hogy még véletlenül se takarja el az értékes kis kincset.
- Hányadikos vagy? - összeráncolva homlokom nézek most rá. Fiatal lehet, elvégre egy ilyen csinos pofit mindenképp megjegyeztem volna, ha elégszer látom. Szóval vagy friss hús, vagy öregebb, csak eddig nem nagyon mutatkozott.
Azt éppen nem mondanám, hogy felkelti az érdeklődésem. Ha jól ítélem meg - és általában jól ítélem meg -, akkor nincs benne semmi kihívás. Csak kedvesnek meg jó fejnek kell lenni, hagyni, hogy kisírja az összes bánatát a válladon, és máris az ujjaid köré csavartad, konkrétan azt teszel vele, amit csak szeretnél. Szóval nem is igazán erőlködöm, csak hozom a formám, ami igazából már a véremben van.
- Csodálkozom, hogy nem jegyeztelek meg - némi mérlegelés után ezt is hozzáteszem a kérdéshez, csak úgy mellékesen odaszúrva, egy apró megjegyzésként. A lányok szeretik, ha dicsérik őket. Bár tulajdonképp még fogalmam sincs mit kezdhetnék vele, de miből lesz a cserebogár, tartja a mondás.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. szeptember 8. 14:42 | Link

Adrian Ivanorovics Black


- Értem. Hát, ha nem nyúlta le valaki, akkor itt kell valahol lennie! Csak meglesz! - válaszoltam neki magamat is biztatva, csak hogy jobban menjen a keresés. Közben a srác is bőszen kereste a dobozkát, azért két szem többet lát, úgyhogy biztosan előkerül idővel.
- Hát, ha minden jól megy, akkor nemsokára harmadikos. Legalábbis remélem, hogy nem kell évet ismételnem - válaszoltam neki, bár úgy éreztem, hogy egész jól mennek a tantárgyak és mindig igyekeztem megírni a házikat is, ez azért egész klassz teljesítmény, ha azt nézem, hogy nemrégiben még semmit sem tudtam a varázsvilágról. Pontosabban még a létezéséről sem tudtam.
- Te hányadikba jársz és melyik házba? - kérdeztem tőle, ha már egyszer ő is érdeklődött. Őt nálam egy kicsivel idősebbnek tippeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy melyik házba oszthatták be, na nem mintha ez bármit is számítana.
Közben bőszen keresgéltem a fémdobozkát, amikor hirtelen valami megcsillant a fűben:
- Megvan! - mondtam félhangosan, nagy lelkesen, aztán egyből le is hervadt az arcomról a mosoly, amikor közelebb mentem a fénylő tárgyhoz és megállapítottam róla, hogy csupán egy eldobott fémkupakra bukkantam rá.
- Öhm... ez mégsem az! - hajtottam vissza rá a hosszú fűszálakat, aztán továbbálltam, hogy egy újabb területen kutakodhassak.
- Ne csodálkozz! - legyintettem vigyorogva, végül is elég nagy ez az épület, úgyhogy nem volt túl nagy lehetősége annak, hogy bármikor is összefussunk. Az is lehet, hogy látott már a suliban, de mivel nem beszéltünk egymással, így nem jegyzett meg. Azzal tisztában voltam, hogy én sose találkoztam még vele, még látásból se ismertem idáig. Biztosan megjegyeztem volna, ha láttam volna valahol. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy milyen a srác, mivel egyáltalán nem ismertem, ebből a pár szavas beszélgetésből pedig nem tudtam leszűrni semmit. Amit idáig tapasztaltam vele kapcsolatosan, az az, hogy rendkívül határozott és biztos nincs gondja a csajozással, azt viszont nem tudtam, hogy őszinte típus vagy inkább az a füllentős fajta. Nem is az én dolgom volt eldönteni ezt, úgy voltam vele, hogy amíg rendes velem, addig én is segítek neki. Valahogy mindig bennem volt alapból, hogy segítsek másoknak, de tudtam, hogy nem mindenki érdemelte meg ezt.
Azt terveztem, hogy később, ha már nem lesz ilyen meleg, futok egy kört, hogy legalább kondiban legyek. Nem igazán volt lehetőség túl sok sportolásra, legalábbis még nem fedeztem fel, hogy hol van a konditerem, ha itt egyáltalán volt olyan, a kviddics pedig egyelőre nem vonzott.
- Van itt valami sportolási lehetőség, konditerem? Kicsit unom már a futkározást - kérdeztem Adrian-tól, hátha tud valamit erről, hiszen ő már nagy valószínűséggel régebb óta itt van.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék