Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Iza

Érdekes visszatérni az iskola falai közé.
Az előző tanévben nem látogattam olyan lelkesen az órákat, mint máskor. Egy kis nosztalgiázás után rájöttem, hogy hiányzik az az érzés, ami a Kivával való utazgatás során töltött el... Talán ha nem lököm le egy hegyről, tovább tartott volna... Most már tökmindegy. Szóval egy kis hopp por segítségével meglátogattam pár érdekes helyet, és találkoztam sok igen érdekes életű elemi mágussal is, akikhez tulajdonképpen Merkire hivatkozva jutottam el. Volt köztük csapos, életművész, tengerbiológus, szakács és blabla.
Mondjuk nem is értem, hogy miért beszélek erről.
- Három van. - Freyja hangja egy kissé számonkérő volt, de még mindig nyugodt. A hatalmas jegesmedvekutyát még nm sikerült olyan jól megismernem, de egy biztos, nem tolerálja a késést.
- Biztos mindjárt ideér, csak találkozott valakivel vagy valamivel. Vagy elfelejtette felvenni a cipőjét és vissza kellett mennie érte.
- Bran, muszáj elfogadnod, hogy ilyen csak veled történhet meg. - van valami különös a hanghordozásában, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy ez csak humoros csipkelődés, csak szemrehányó kritika volt, ezért teljesen logikusan ennyiben is hagyom a témát - Két perc.
- Nyugi, mindjárt itt lesz. Meg akarlak mutatni neki, plusz ahogy ezt már megbeszéltük, egy kis gyakorlás is beleférne. Nem szeretném, ha öt perc késés miatt a földbe döngölnéd szegényt.
- Nem akartam a földbe döngölni... De ha valaki öt percet késik.... No annak az embernek alapos indokkal kell rendelkeznie.
- Tudod van egy mugli könyv, amiben a varázsló azt mondja, "Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar. "
- Badarság.- mondja unott hangon, majd  hatalmas fejét mellső mancsaira téve elfekszik a pázsiton. - Az idő éppen annyira vonatkozik rátok, mind mindenki másra. Még ránk is. Képzeld el azt, hogy bjban vagy, hvsz engem, de csak öt perc késéssel érkezek meg. Nem valami vicces, ugye?
- Miért, ti amúgy honnan jöttök? Mármint az elementálok?
- Hosszú. Majd egyszer elmesélem. Ha lesz rá "időnk."

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=570993#post570993][b]Brandon Norrey - 2016.03.06. 13:08[/b][/url]

Iza

Érdekes visszatérni az iskola falai közé.
Az előző tanévben nem látogattam olyan lelkesen az órákat, mint máskor. Egy kis nosztalgiázás után rájöttem, hogy hiányzik az az érzés, ami a Kivával való utazgatás során töltött el... Talán ha nem lököm le egy hegyről, tovább tartott volna... Most már tökmindegy. Szóval egy kis hopp por segítségével meglátogattam pár érdekes helyet, és találkoztam sok igen érdekes életű elemi mágussal is, akikhez tulajdonképpen Merkire hivatkozva jutottam el. Volt köztük csapos, életművész, tengerbiológus, szakács és blabla.
Mondjuk nem is értem, hogy miért beszélek erről.
- Három van. - Freyja hangja egy kissé számonkérő volt, de még mindig nyugodt. A hatalmas jegesmedvekutyát még nm sikerült olyan jól megismernem, de egy biztos, nem tolerálja a késést.
- Biztos mindjárt ideér, csak találkozott valakivel vagy valamivel. Vagy elfelejtette felvenni a cipőjét és vissza kellett mennie érte.
- Bran, muszáj elfogadnod, hogy ilyen csak veled történhet meg. - van valami különös a hanghordozásában, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy ez csak humoros csipkelődés, csak szemrehányó kritika volt, ezért teljesen logikusan ennyiben is hagyom a témát - Két perc.
- Nyugi, mindjárt itt lesz. Meg akarlak mutatni neki, plusz ahogy ezt már megbeszéltük, egy kis gyakorlás is beleférne. Nem szeretném, ha öt perc késés miatt a földbe döngölnéd szegényt.
- Nem akartam a földbe döngölni... De ha valaki öt percet késik.... No annak az embernek alapos indokkal kell rendelkeznie.
- Tudod van egy mugli könyv, amiben a varázsló azt mondja, "Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar. "
- Badarság.- mondja unott hangon, majd  hatalmas fejét mellső mancsaira téve elfekszik a pázsiton. - Az idő éppen annyira vonatkozik rátok, mind mindenki másra. Még ránk is. Képzeld el azt, hogy bjban vagy, hvsz engem, de csak öt perc késéssel érkezek meg. Nem valami vicces, ugye?
- Miért, ti amúgy honnan jöttök? Mármint az elementálok?
- Hosszú. Majd egyszer elmesélem. Ha lesz rá "időnk."

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571814#post571814][b]Nemes L. Izabella - 2016.03.08. 15:04[/b][/url]

Gyorsítok kicsit amúgy is gyors lépteimen, hogy előbb a megbeszélt helyre érjek. Már így is késésben vagyok, természetesen ismét Frayec miatt, akinek megint most jutott eszébe kitúrni a szobám és a klubhelyiség összes növényét a cserepéből, és mivel a házban rajtam kívül másnak nincs folyton ásni kívánó varázslénye, kicsit nehézkes lenne másra fogni a dolgot. Meg amúgy is, vannak dolgok, amiket meg kell próbálni korrigálni, de a rasek nevelés nem ilyen. Ez egy lehetetlennek tűnő feladat, amin már lassan egy éve próbálok valahogy túljutni, de hát csak nem sikerül. Kezdem egész egyszerűen feladni a dolgot, és úgy tenni, mintha Frayec nem tenne a nap minden percében valami butaságot, ami miatt nekem kell felelnem majd utána.
Egyébként egy percre sem lehet szinte magára hagyni akkor, ha tudja, hogy nincsen órám. Fogalmam sincs, honnan érzi meg, hogy mikor van vége ilyen értelemben a napomnak, Ádám valamiről elfelejtett tájékoztatni vele kapcsolatban, vagy én nem tudom, de amint utolsó óra után visszatérek a szobámba, és ő meglát, úgy csimpaszkodik rá a lábamra, mintha három évre tűntem volna el, és őt nem vittem volna magammal. Néha már olyan, mint egy nagyon nagyon rossz gyerek, akivel nem lehet mit kezdeni, mert ha arrébb rakod, már elkezd bömbölni és a szomszéd csak jön, te meg nem tudsz mit kezdeni a bosszús arcával. Csak ebben az esetben Frayec nem bömböl, hanem virágokat túr ki a helyükről. Pompás.
Ahogy meglátom a réten várakozó alakot, és a mellette nem mellesleg nagyon könnyen kiszúrható elementált, már szinte futni kezdek. Mellettem -mily meglepő!- Frayec ugrál, igyekszik felvenni az egyre gyorsuló tempómat, és miután ez nem igazán sikerül neki, egész egyszerűen úgy dönt, hogy a lábamra ugrik és majd én elszállítom oda, ahova megyünk. Már majdnem felkiáltanék az ijedtségtől, le is lassítok ezzel egyetemben, amikor a rasek meggondolja magát, és a pillanatnyi figyelmetlenségem kihasználva leugrik rólam, majd futni kezd Branék felé. Erre én már csak legyinteni tudok, aztán felgyorsítok újra, hogy én is elérjem végre a célom. Mire odaérek, a varázslény már a háztársam lába mellett ül, és úgy pislog fel rá, mintha rajtam kívül nem találkozott volna még fehér emberrel.
- Szia...sztok! - köszönök nem is kicsit kifulladva, most pedig még az sem segít, hogy egy ennyi táv lesétálása az átlagosnál is gyorsabban meg se kellene, hogy kottyanjon a kviddics miatt, de mégis elfáradtam kicsit. Amíg mély levegőt veszek és igyekszem kifújni magam, addig jól meg is nézem magamnak a Bran mellett elterülő hatalmas kutyaszerű lényt. - Elnézést a késésért, az ifjúúr nem volt hajlandó a kastélyban maradni, és úgy döntött saját magának játszótérré változtatja a klubhelyiségünket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=571949#post571949][b]Brandon Norrey - 2016.03.08. 19:58[/b][/url]

Eltelt pár perc még, mire megjelent a növekvő, lihegő folt a horizonton. Pontosan három perc. Mitől vagyok ebben ennyire biztos? Freyja minden alkalommal, egyre szemrehányóbban közölte velem. Én közben jégoszlopot kreáltam magam mögé, majd nekivetettem hátamat, hogy olyan igazi, reklámbaillő wannabe menőcsávó lehessek, már csak az indokolatlan napszemüveg hiányzott.
- Ő lenne az?.... Ők lennének azok? Tuzinról ne volt szó, Bran. Sosem kedveltem a terro állatokat, nem tudom miért.
- Jó, kezdjük ott, Freyja, hogy még nem létezel elég ideje ezen a világon, hogy a "mindig is" kifejezést használhasd, plusz most komolyan, mi probléma lehet egy kis gyakorolásból?
- Abból nem tanulsz, ha te vagy az erősebb, ennyi a bajom.
- Na, jól van... - ez a végszó, kezembe varázsolok egy vízlabdát, majd messzire hajítom, és Őhatalmassága minden tekintélyét félrevetve elkezd rohanni felé.
Épp akkor, mikor Iza már megérkezett és köszönt.
 - Nem kell vele törődni, elvan Freyja, ha játszik. - vigyorgok a lányra, majd a kis majomizére.
- Semmi gond.... Megértelek, nem akarlak elszomorítani, de Amadeus a mai napig véletlenszerű időpontokban esőt gerjeszt a szobámban, amit nem nagyon szeret Ser karom, szóval képzelhetett milyen balhék szoktak belőle lenni. Na, de térjünk is a tárgyra. Melyik képességedet érzed bizonytalannak? Kezdhetnénk annak a gyakorlásával, aztán meglátjuk hogyan tovább. Mit szólsz? - ellököm magam lábammal a jégoszloptól, ahogy eltávolodok tőle elolvad, majd elpárolog.
- Lássuk. - csapom össze tenyeremet. - Freyja!- kiáltom el magam, aki hatalmas, sebes léptekkel tér vissza hozzánk, megremegtetve a talajt. - Te is figyelj kérlek, ha már ennyi eszet adtam neked, használd is.
- Nem kéne így beszélned velem. Megbánod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=574675#post574675][b]Nemes L. Izabella - 2016.03.17. 21:47[/b][/url]

Kicsit zavart, hogy nem sikerült időben elindulnom a rétre, mert még a klubhelyiségünket is tisztává kellett varázsolnom, amit ugyan megoldok pár pálcaintéssel, de az is időbe telik, míg végigjárom a termet, és megnézem, mindenhol sikerült-e elérnem a kívánt hatást. Néha nagyon tud zavarni ez a dolog, pedig tudtam, hogy mit vállalok. Legalábbis sejtettem, hogy milyen következményei lehetnek ennek a dolognak.
De végül csak kiérek a rétre, ahol Bran vár minket, meg a türelmetlen elementálja. Ámulatba ejt az állat rögtön az első pillanatban, és még akkor is csak bámulom távolodó alakját, mikor kiskutya módjára pattan a vízlabda után. Természetemből adódóan nem is lehetne más a reakcióm a hatalmas kutyaszerű lény láttán. Aztán visszafordulok Branhoz, aki közben megismerkedett a kíváncsi rasekkal is.
- Ó, hát nem is tudom... Magamhoz képest elég profin tudok már alakokat formázni a földből, a többivel annyira még nem is próbálkoztam, inkább erre koncentráltam, hogy ez sikerüljön - bólintok egyet a mondataim végén, ezzel próbálom alátámasztani az állításaim. Frayec eközben megint akcióba lendül, közelebb merészkedik Brandonhoz ismerkedés céljából. Mozdulataiban nincs semmi fenyegető, én mégis rajta tartom a szemem, hátha tesz valami nyugtalanítót. Arra végképp semmi szükségem nem lenne, hogy mindezek után még rámásszon Branra.
- Amennyiben viszont nagyon ragaszkodsz hozzá, megpróbálkozhatok mással is, szakadékot elvileg nem tudok csinálni, szóval nem lesz bajotok - bár semmit sem tudok garantálni, akarhatnám még hozzátenni, de végül csendben maradok. Fél szemem továbbra is az állaton tartom, közben várom Brandon válaszát, és Freyja érkezését. Egyébként még mindig nem tudok túllépni azon, hogy mennyire fenséges az elementál.