Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.
|
|
|
Lora
Elképesztő, hogy milyen gyorsan telik az idő. Alighogy vége lett az egyik tanévnek, már kezdődött is a másik. Immáron negyedik éve, hogy az ódon kastély falai között tanulok, mégis emlékszem az első napomra. Iszonyatosan féltem, hogy mi vár majd rám, lesznek-e barátaim, és hogy tudok-e majd lépést tartani a többiekkel. Nem kellett sok, hogy megkedveljem az új környezetet, kezdve az emberektől a kastélyt körülvevő vidékig. Számos hely volt, ahova el tudtam vonulni az emberek szeme elől, ha éppen ahhoz volt kedvem. Az egyik ilyen hely a rét volt. Persze, sokan járnak oda, de akkora területen van, hogy az ember könnyen láthatatlannak érezheti magát. Mivel a tanítás még nem igen vette kezdetét, vagy legalábbis nem terhelnek még le minket annyira, gondoltam járok egyet a kastély körül. Az időjárás még kellemesnek volt mondható, ráadásul még a nap is sütött. A kastélyból kiérve egyenesen a rét felé vettem az irányt, szerettem volna leülni egy padra vagy a fűbe és csak élvezni pillanatot. Nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképpen gondolkodott. Több diákot is láttam olvasni vagy éppen beszélgetni a rét különböző részein. Nem messze tőlem, már ki is szúrtam egy hatalmas tölgyfát, ami alkalmasnak tűnt arra, hogy lepihenjek a tövében. Azonban, alighogy elindultam úgy hallottam, mintha valaki az én nevemet ordítaná. Reflexszerűen megfordultam és láttam, ahogyan egy (feltehetőleg) elsős fiú szalad egy korabeli lány felé. Elég volt csupán fél percre nem oda figyelnem, hogy valami bajt csináljak. Éles fájdalom hasított a fejembe, és a halántékomat dörzsölve láttam, hogy mi is történt. - Jaj, ne haragudj! Azt hittem, hogy nekem szólnak. Jól vagy? Ugye nem ütötted meg magadat? – támadtam le szó szerint az előttem álló lányt. Válasz azonban még nem jött. Őszintén szólva, kezdtem kicsit megijedni, mert a lány csak nézett rám a barna szemeivel miközben az egyik kezével a fejét fogta. Remek Cindy! Ezt jól megcsináltad…
|
|
|
Cindy Merryweather INAKTÍV
offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 19
|
Írta: 2014. október 3. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=397755#post397755][b]Cindy Merryweather - 2014.10.03. 21:47[/b][/url] LoraElképesztő, hogy milyen gyorsan telik az idő. Alighogy vége lett az egyik tanévnek, már kezdődött is a másik. Immáron negyedik éve, hogy az ódon kastély falai között tanulok, mégis emlékszem az első napomra. Iszonyatosan féltem, hogy mi vár majd rám, lesznek-e barátaim, és hogy tudok-e majd lépést tartani a többiekkel. Nem kellett sok, hogy megkedveljem az új környezetet, kezdve az emberektől a kastélyt körülvevő vidékig. Számos hely volt, ahova el tudtam vonulni az emberek szeme elől, ha éppen ahhoz volt kedvem. Az egyik ilyen hely a rét volt. Persze, sokan járnak oda, de akkora területen van, hogy az ember könnyen láthatatlannak érezheti magát. Mivel a tanítás még nem igen vette kezdetét, vagy legalábbis nem terhelnek még le minket annyira, gondoltam járok egyet a kastély körül. Az időjárás még kellemesnek volt mondható, ráadásul még a nap is sütött. A kastélyból kiérve egyenesen a rét felé vettem az irányt, szerettem volna leülni egy padra vagy a fűbe és csak élvezni pillanatot. Nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképpen gondolkodott. Több diákot is láttam olvasni vagy éppen beszélgetni a rét különböző részein. Nem messze tőlem, már ki is szúrtam egy hatalmas tölgyfát, ami alkalmasnak tűnt arra, hogy lepihenjek a tövében. Azonban, alighogy elindultam úgy hallottam, mintha valaki az én nevemet ordítaná. Reflexszerűen megfordultam és láttam, ahogyan egy (feltehetőleg) elsős fiú szalad egy korabeli lány felé. Elég volt csupán fél percre nem oda figyelnem, hogy valami bajt csináljak. Éles fájdalom hasított a fejembe, és a halántékomat dörzsölve láttam, hogy mi is történt. - Jaj, ne haragudj! Azt hittem, hogy nekem szólnak. Jól vagy? Ugye nem ütötted meg magadat? – támadtam le szó szerint az előttem álló lányt. Válasz azonban még nem jött. Őszintén szólva, kezdtem kicsit megijedni, mert a lány csak nézett rám a barna szemeivel miközben az egyik kezével a fejét fogta. Remek Cindy! Ezt jól megcsináltad…
|
|
|
|
Lora Lylyn Walters INAKTÍV
Törpilla offline RPG hsz: 42 Összes hsz: 188
|
Írta: 2014. október 5. 08:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=398575#post398575][b]Lora Lylyn Walters - 2014.10.05. 08:43[/b][/url] CindyMég el s kezdődött a szünet, már vége is. Arra gondoltam, hogy így az utolsó pillanatokban lemegyek a rétre. Nem volt hideg ezért csak egy toppot és egy szoknyát vettem fel. Amikor leértem a rétre, itt létem óta most először elfogott a honvágy. Nem is az otthon hiánya hanem a családé. Anya, apa, Anne, Zack és persze a nagyszüleim. Leültem a selymes fűre és hagytam had potyogjanak a könnyeim. Ez így ment legalább öt percig amikor is már éreztem, hogy megfájdult a fejem a sírástól. Kerestem egy zsepit és kifújtam az orrom, aztán egy egyszerű mozdulattal felugrottam. Megráztam magam és futni kezdtem a réten, körbe-körbe, mint egy kislány. Ez a gyerek koromra emlékeztetett, amikor a nagyi egy nyáron kivitt minket a parkba és fogócskáztunk. Én, a húgom Anne és az unokatestvéreink. Egy idő után annyira elfáradtam, hogy az adrenalin szintem, nem, hogy csökkent volna, hanem a százszorosára emelkedett. Elkezdtem rohanni, már az sem érdekelt kik látnak, és rohantam, rohantam. De egy óvatlan pillanatban bele futottam egy lányba. -A csudába! Ne, haragudj nem volt szándékos.-fejemhez kaptam, mert az előbbi kis fájdalom a kétszeresére nőtt. A lányra néztem akinek az ütközés legalább annyira fájt, mint nekem. Ahogy jobban szemügyre vettem egy szép barna hajú lánnyal találtam magam szemben. -Tényleg, ne haragudj. A nevem Lora másodikos Levitás vagyok. Van kedved leülni valahová?-kérdeztem a lánytól.
|
Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
|
|
|
Cindy Merryweather INAKTÍV
offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 19
|
Írta: 2014. október 10. 20:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=401753#post401753][b]Cindy Merryweather - 2014.10.10. 20:25[/b][/url] LoraHatalmas kő esett le a szívemről, amikor megszólalt, arról nem is beszélve, hogy még ő kért bocsánatot az én hibámért. Utána bemutatkozott és felajánlotta, hogy leülhetnénk valahova. Úgy gondoltam, hogy ennyi a minimum, amit megtehetek, ha már fájdalmat okoztam neki, és amúgy is szívesen ismerek meg új embereket. - Ugyan - legyintettem -, ez az én hibám volt. Örülök, Lora - ráztam vele kezet - Az én nevem Cindy, negyedikes Eridonos. Merre menjünk?Mivel egyikünknek sem volt konkrét elképzelése arról, hogy hol kéne tábort verni, ezért megegyeztünk abba, hogy csak sétálunk, és ha látunk egy arra alkalmas helyet majd leülünk. Hála az égnek nagyon jó idő volt, és fel sem tűnt, hogy lassan egy órája sétálunk, de még mindig nem fáradtunk el. Sok mindenről beszéltünk: családról, iskoláról, hobbikról. Mikor már éreztem, hogy az én lépteim is lassulnak meg a Loraé is, gyorsan szétnéztem, hogy hol van ülőalkalmatosság. Nem messze tőlünk kiszúrtam egy kisebb padot két bokor között úgy harminc méterre tőlünk. Felvetettem az ötletet, hogy nem pihenünk-e le egy kicsit, és egy erőteljes igen után célba is vettük a padot. Na, már most, hogy így belelendültünk a beszélgetésbe, abszolút nem figyeltem arra, hogy mi van előttem ( ma már másodszorra ), és rá kellett jönnöm, hogy ez hosszútávon nagyon nem lesz jó. Lora épp a szobatársairól beszélt, amikor éreztem, hogy a lábam alól egyszerűen eltűnik a talaj és egy hatalmas hasast vágok a gyepen. - Ezt nem hiszem el! - csapkodtam idegesen a füvet.
|
|
|
|
Lora Lylyn Walters INAKTÍV
Törpilla offline RPG hsz: 42 Összes hsz: 188
|
Írta: 2014. október 12. 07:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=402322#post402322][b]Lora Lylyn Walters - 2014.10.12. 07:51[/b][/url] CindyA lány bemutatkozott, amiből kiderült, hogy Cindy a neve és Eridonos. Nagyon kedves lány, pont úgy szeret beszélni, mint én. Sétálgattunk, közben pedig minden féléről beszélgettünk. Mindketten kezdtünk már fáradni, amikor Cindy kiszúrt egy padot a közelbem, ami alkalmas volt, ahoz, hogy helyet foglaljunk. Közelebb kezdtünk araszolni a padhoz, de egy rossz pillanatban az Eridonos lány elesett. Lehet, hogy csak a meglepetés miatt, de valószínűleg az ijedség miatt abban a másodpercben hátra ugrottam, megcsúszott a lábam és ha nincs ott egy szemetes, valószínűleg hanyatt estem volna. -Szent kleofás! Ugye nem esett bajod? Megütötted magad? Kérdeztem ijedten. -Gyere, had segítsek! odtam, mostmár nyugodtabban. Megfogtam a lány kezét és a hátát, közben pedig próbáltam felsegíteni. -Fáj valamid? Kérdeztem, miközben a lány testét vizsgáltam, hogy nem esett e baja.
|
Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
|
|
|
Cindy Merryweather INAKTÍV
offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 19
|
Írta: 2014. október 26. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=410192#post410192][b]Cindy Merryweather - 2014.10.26. 12:00[/b][/url] LoraMerlinnek hála, semmi komolyabb bajom nem lett azon kívül, hogy kicsit sáros lettem. Lora gyorsan felsegített, és körül néztem, hogy más is látta-e ezt a páratlan megmozdulásomat. Szerencsémre egy árva lélek sem járt arra, úgyhogy újra célba vettük a padot. - Köszönöm, hogy felsegítettél, tudod nem egy életbiztosítás velem lenni - néztem mosolyogva a még megszeppent lányra. Nem sokon múlt, hogy ő is elessen. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy még mi jöhet ezek után. Szegény lány miket hihet rólam. Mikor végre leültem a hőn áhított padra, tudtam, hogy elesni már nem tudok, max arról le. Az idő most is nagyon gyorsan ment, és észre sem vettük, hogy már lassan másfél órája csak beszélünk. Egy kisebb morgásra lettem figyelmes, és a hang forrására fél másodpercen belül ráleltem. Bizony, a gyomromat nem lehet becsapni. Megnéztem, hogy mennyi az idő, és körülbelül még fél óra volt ebédig. - Mit szólnál hozzá, ha együtt mennénk vissza ebédelni? Bizonyára már te is éhes vagy - szemeimmel felváltva néztem a lányra, és a távolban levő kastélyra. Nem messze tőlünk lehetett látni, hogy már más is iparkodik a Nagyterembe, hogy megtöltse az üres hasát.
|
|
|
|