36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 20. 19:57 | Link

Keiko, Zoli


Mivel este későn feküdtem le, nagyon nehezemre esett felkelnem, de hát megígértem Keikonak, hogy ma reggel elmegyünk edzeni. Felébredtem, az ébresztő keltett fel. Az éles hangjára rögtön kinyitottam a szemem és már ugrottam is, hogy kinyomjam. Szerencsére nem emlékeztem az álmomra, ami azt jelenti, hogy nem hirtelen riadtam fel, hanem már eleve ébredeztem. Ez nagyon jó, mert így kevésbé vagyok nyűgös. Ránéztem az órámra: 5:15. Megnyugodtam, hogy az ébresztő első csöngésére felkeltem. Kikeltem az ágyból és felöltöztem. A jól ismert edzőruhámat vettem fel egyből. Elmentem a fürdőszobába megmosni az arcom. Visszaérve az ágyamhoz megint meglestem az időt. 6:28. Remek, elindulok és még jut időm bemelegíteni is egyedül. Mindig szeretek először egyedül is mert ezzel jobban koncentrálok magamra. Keikoval sokszor nem bírjuk megállni, hogy ne nevessünk valamin.
El is indultam. Reméltem, hogy nem fog senki sem meglátni mert hát nem hiszem, hogy hozzá vannak szokva, a taekwondo-karate ruhában, mezítláb mászkálókhoz. Gyors léptekkel átvágtam az iskolán. Én senkit sem láttam, de ez nem jelenti azt, hogy engem sem látott senki.
Kiértem végül a rétre. Néhány fa is volt, amiknek nagyon örültem mert sokszor szükségem is van rájuk a harc során. Leültem a pusztás közepére törökülésben. Behunytam a szemem és befelé fordultam. Végigfuttattam magamban az egész életem. Mindig elmondok magamban egy imafélét, ami igazából csak egy félmondat. "Értetek küzdöm". Ezzel gondolok mindenkire akit szeretek. A szüleimre, a bátyámra, az ikremre és minden egyes hozzám közel álló illetőre. Külön kiemeltem ezúttal Keiko-t, az ellenfelemet, és megfogadtam, hogy nagyon vigyázni fogok rá. Valamint a végén köszönetet mondtam Mesteremnek, Kim Tae Yang-nak, amiért mindezeket megtanította nekem. Ezt a szertartásfélét minden edzés előtt elvégzem.
Aztán kinyitottam a szemem. Elkezdtem nyújtani. Spárgákat és egyéb pózokat vettem fel, a hajlékonyságomat előhívva.  Így! nyújtottam, majd mikor már úgy éreztem, hogy eléggé megnyúltak az inaim felálltam. Ezután egy helyben futottam. Amikor már kellő képen bemelegedtem elvégeztem pár rúgást is. Ilyet.
Most reggel körülbelül 6-7 fog lehetett, időnként feltámadt a szél, de nem vészesen. Kellemes idő volt a gyakorláshoz. Felmértem jobban a helyet majd azon gondolkodtam, hogy vajon Zoli tényleg eljön-e vagy mégsem.
Utoljára módosította:Tenshi Dasha, 2014. március 20. 19:59
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 21. 18:58 | Link

Dasha, Zoli



Jesszusom! Elaludtam. Hogy lehetek ilyen béna. És ez már nem először fordul elő, szinte mindenhonnan elkések, és ez köszönhető annak, hogy általában mindig nagyon későn fekszem le. Tegnap este is szerintem már éjfél környékén lehettem, mikor végre sikerült elaludnom. De addig azt a levelet fogtam, és olvastam el legalább ezerszer. És hogy miért? Hát, magam sem tudom igazából, de valami kicsit aggaszt azért. Miért épp engem hívott? Van sok másik nagyon jó tanonca, akkor miért én? Ahh, biztos Dasha miatt van. Vagyis pontosan az ő mestere miatt, hisz nyílt titok, hogy Mayuri sensei, és Dasha mestere nagy ellenfelek. Csak azt nem tudom hogy miért. Persze biztos valami régi sérelem, vagy valami efféle hülyeség. Néha olyan gyerekes tud lenni a Mester. De attól még kedvelem, és tisztelem. Vele mindig jól el voltam, szinte harmadik apám volt. Ja hogy miért harmadik. Hát szóval az úgy van, hogy az első, az igazi, az a legtöbb alkalommal még csak azt se mondja, fapapucs, tojik a fejemre magasról. A második a nevelőapám, akit apám ként szeretek, és néha még ki is bukik a számból az "apa" szó, mikor vele beszélek. Mondjuk a nevelő apám, és a mesterem azért más, mert a Mestert tisztelem, és a kellő tiszteletet meg is adom neki a dojoban, és a versenyeken, de azon kívül nagyon jól el vagyok vele.
Dashával szeretjük idegesíteni a mestereinket azzal, hogy jóban vagyunk, és olyan jó nézni, hogy néha már paradicsom-piros a feje Mayuri senseinek. Persze aztán az edzésen mindig megkaptam a magamét, de az legyen a legkevesebb.
És most rohanok a rétre, hisz oda beszéltük meg az edzést Dashával. köbö 20 perc késéssel sikeresen meg is érkezek.
- Szia, bocsi a késésért. Elaludtam. - Vigyorgok a lányra. Na, mennyire fog kiakadni? Bár annyira nem hiszem, hisz szerintem már megszokta, hogy mindig kések.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 21. 19:55 | Link

Dasha, Keiko


Reggel kómásan ébredek, fejem fogom, dörzsölöm a szemem.
Ásítok - Mennyi az idő? - ránézek az órára. - Te jó ég! Hat óra? - Felpattanok, majd öltözködni kezdek, közben agyam vadul kattog, mit felejtettem el.
A fenébe! Kapok észbe. Hiszen Dashának mondtam, hogy kinézek a rétre, edzésük lesz. Szaporán magamra kapok valamit, nincs időm megnézni mit, csak azt tudom, amit magamra kapok az tuti az én cuccom. Kirohantam a hálóból, átugrottam egy fotelt, mely a klubhelyiségben volt, nem volt időm kikerülni. Hamar a bejáratnál találtam magam, rohantam ki, egészen a rétre. Ott volt Dasha, ballagott felé Keiko! Ezek szerint nem késtem sokat. Ziháltam, hisz a futáshoz nem vagyok szokva. Kifújtam magam, majd odaléptem hozzájuk.
- Sziasztok! - Mosolyogtam. - Kicsit kómásan keltem, de már itt vagyok - Azzal leültem a fűbe, törökülésbe.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 23. 18:01 | Link

Keiko, Zoli


A rúgásokat gyakoroltam, amikor megláttam Keikot. "bocsi a késésért" - mondta. Na igen, ezt már megszoktam. Régen még kiakadtam ezért, de most már egy szót sem szólok, csak vigyorgok. De nem hagytam csak úgy büntetés nélkül a dolgot. A szemem sarkából láttam, hogy megérkezik Zoli és leül a földre. Köszönt is, de én gonosz mosollyal az arcomon farkasszemet néztem Keikoval. Hallatszott a szél süvítése. Keiko hozzám közel állt meg, mint általában. Félelmetes csönd volt, még nyelés sem hallatszott. Mikor elhallgattak a fák, hirtelen ott teremtem mellette és egy taekwondos rúgással! a fejét céloztam meg. Ezzel büntetve meg. Azonban tudtam, hogy még nem melegített be és hát még nem kezdtük el hivatalosan is az edzést, ezért a rúgásom határozott, de 100 százalékban kontrollált volt, attól tartva, hogy nem védi ki. Amikor már újra két lábon álltam köszöntem nekik.
-Sziasztok! Keiko, várható volt, hogy már megint késni fogsz. - Mondtam gúnyos hangon. Aztán odafordultam Zolihoz mosolyogva - Zoli, nem gondoltam volna, hogy te is eljössz annak ellenére, hogy tegnap elég sokáig fent voltunk. Te is küzdeni szeretnél velünk vagy csak inkább nézel minket és önállóan erősítesz? Annyira örültem, hogy ő is eljött. Keiko meg biztos kiakad majd, hogy miért nem szóltam neki róla. Igazság szerint magam sem tudtam, hogy melyik lenne a jobb választás Zolinak. A válasza után elkezdtük az edzést.
-Keiko bemelegítesz? Nem szerettem volna, ha elkapkodná azt meg még jobban nem, hogy megsérüljön. Belegondoltam, hogy mit szólna a Mestere. Juuhuu, abból nagy balhé lenne.
Míg ő bemelegített én csináltam pár szaltót és egyéb akrobatikus trükköt ami a taekwondo része. Visszaemlékeztem, hogy milyen jó is volt a Korean Tigers-el. Még mindig csapattag vagyok, de sajnos mivel nem Koreában tartózkodok, ezért így most nem tudok velük edzeni.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 4. 15:17 | Link

Dasha és Zoli

Vigyorog. Mégis miért vigyorog ennyire? Valamire tuti készül, de mire? Farkasszemet néz velem, és én állom a tekintetét, egy pillanatra se nézek félre, még csak nem is pislogok. Nem tudom mennyi idő telt el azóta, bár szerintem csak pár perc, mire végre megmozdul. De nem szokványosan, mert a lába lendül felém. Jaj ne! Ezt mégis miért? Csak egy picit késtem, nem kéne ennyire izénak lennie. Egyből, reflexszerűen a kezem emelem a fejem védelmére, de egyből rájövök, hogy ez így nem biztos, hogy jó ötlet. Még nem melegítettem be, és így bajok is lehetnek abból, ha például meghúzom valamimet. És azt szerintem ő sem akarja, nem úgy ismerem őt. Tehát, hogy biztosan megvédjem azt a hatalmas pattanást a nyakamon, vagyis a szép, és értékes fejem, nem csak a kezemet emelem védekezőleg fel, hanem még pár lépést hátrálok is, hogy a lába tuti ne érjen el. Véletlenül megbotlom valamiben, talán egy nagyobb fűcsomóban, bár ki tudja, és ennek következtében sikeresen el is esem, magyarán a fenekem közelebbi kapcsolatot létesít a földdel.
- Ezt feltétlenül muszáj volt? Mert szerintem teljesen nyugodtan kihagyhattad volna - szűröm ki a fogaim között, szúrós pillantásokat vetve a lányra, aztán felállok, és csak intek Zolinak köszönésképp. Dashának most sikerült felhúznia egy picit, noha, ha nem késtem volna, nem tette volna ezt, de ez már mellékes.
- És Zoli mit keres itt? - bökök fejemmel a srác felé. Már nem azért, de szólhatott volna, hogy nem egyedül leszünk. - Nem mintha annyira zavarna, csak azért szólhattál volna.
Tudja, hogy nem igazán szeretem az efféle váratlan meglepetéseket, ő mégsem szólt róla semmit. De ha már itt van, csak ne fogom elküldeni, maradjon nyugodtan.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 19:08 | Link

Keiko, Zoli


Látszott Keikon, hogy megijedt a rúgásomtól, nem számított rá. Ez valamennyire jogos is, bár számíthatott rá, hogy valamivel meg fogom büntetni és ha már sokáig farkasszemet néztem vele abból már következtethetett volna rá, hogy mi a tervem. De hát ő az én Keikom. A lábam a feje előtt suhant el, hisz ő hátralépett és azzal a lendülettel el is esett. Ritka egy béna mozdulat volt, még én, mint edzőtársa sem szoktam meg tőle. Nagyon pipa lett rám, de én nem bírtam abbahagyni a röhögést. Barátinasan azért nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem a földről, de ő szokásához híven nem fogadta el. Én sem tettem volna.
-Igen, ez muszáj volt! -válaszoltam neki még röhögve.
Megkérdezte, hogy miért van itt Zoli. Igaza van, tényleg szólhattam volna neki, amit általában meg is teszek ilyen eseteknél, de most esélyem sem volt neki szólnom. Így is zuhantam az ágyamba tegnap este a Titkos könyvtár-i csibészkedés után. Csoda, hogy fel tudtam kelni ma reggel.
-Bocsi, hogy nem szóltam, mi is tegnap, azaz inkább ma hajnali 2-kor beszéltük meg, hogy ő is kijön velünk egy kicsit edzeni.
-Mosolyogva mondtam, megvártam a válaszát, majd gyorsan más témára ugrottam.
-Na melegíts be. Azért ne siesd el. - Ha nem melegít be rendesen, akkor még meghúzza valamelyik testrészét és akkor az edzője engem fog hibáztatni. De miért engem? Ezt sosem értettem benne. Mintha én hibám lenne, az hogy nem melegít be rendesen. Jó van, hogy néha elröhögjük magunkat, de akkor is.
-Míg ő önállóan csinálta a megszokott gyakorlatait, addig én is nyomtam pár fekvőtámaszt és felülést. Szaltózgattam is még néhányat, aztán kimelegedve odamentem Zolihoz. Barátságosan kérdeztem tőle:
-Na mizu?
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. április 4. 20:19 | Link

Dasha, Keiko


-Köszi, én csak nézlek benneteket.

Esett ki a számon a hang, mikor megláttam Dasha mutatványait. Aztán Keiko hadműveletet. Magamban így könyveltem el. Kuncogtam rajta, persze, csak egy kicsit, reméltem nem lett baja.
Mikor láttam, hogy minden rendben, kezdtek bemelegíteni, én kerestem egy árnyékos helyet egy fa tövében, ahova leheveredtem, kezeim a fejemnél összekulcsolva, majd ezt a kompozíciót a fának támasztva néztem a lányokat.
Kicsit elkapott az álomkór, nem emlékszem mindenre, jött egy filmszakadás, majd mintha horkoltam volna, riadtam fel. Látom, mindketten melegítenek még. Elégedetten hunytam be a szemem.
Álmomban megint a könyvtárban voltam. Dasha is ott volt, meg még valaki, akit nem tudtam kivenni, de a tudatalattim riasztott, hogy az a valaki bizony nekem ártani akar. Menekülnöm kellett volna, de nem bírtam, ólom súlyúak voltak a lábaim. Kártevőm, fél méterre tőlem és minden perccel centikkel közelebb kerül hozzám. Végül éppen éreztem az ujjhegyét a tarkómon, mikor megint felriadtam. Kinyílt a szemem és tisztáztam, a réten vagyok, Dasha és Keiko még mindig melegít.
Hirtelen filmszakadás, majd azt látom Dasha áll felettem. És érdeklődik.

-Nem tudok semmi újat, kicsit elaludtam, de jól vagyok.

Erőltettem mosolyt izgatott bensőm álcázására.

-Nézem, hogy hogy harcoltok. De, hogy ilyen lányok esetében kinek drukkolok.....
Nos, szerintem mindkettőtöknek!


Mosolyodtam el, a végén már nevettem.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. április 5. 15:52
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék