36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 9. 15:25 | Link

Noel *-*


Vidáman lépkedem a konyha irányába a kis kosárkámmal. Úgy döntöttem ma délután a Tisztáson fogok piknikezni. Sajnos Davidnek, Mihaelnek, Zsombinak és Elliotnak is órája van, így egyedül kell élveznem a mesés napsütést. Olyan, mintha tavasz vége lenne, vagyis nyár eleje. Igaz, a legtöbb fa már teljesen csupasz, alig van rajtuk pár levél. Nem szeretem az őszt, olyan lehangoló, csak egyszer-kétszer van szép idő és az sem tart sokáig. Egyfolytában esik az eső, hideg van és meleg ruhákat kell hordanom. Utálom, mint a kelbimbót. A tél sem a kedvenc évszakom, bár akkor lehet szánkózni, hógolyózni, meg hóembert építeni és úúúúúúúúúúú, akkor van karácsony. IMÁDOM! Főleg az ajándékozást. A barátaim tuti kapni fognak tőlem kis meglepetést, tehát: David, Mihael, Riri, Zsombi, Charlotte hercegnő, Noel lovag, Benjamin herceg, Mackó, István bácsi, Axel, Jamie és Ádám. Remélem még szerezni fogok bár barátot és nekik is csinálhatok ajit, imádok kézműveskedni, az tökre megnyugtat és kifejezhetem érzéseimet, meg minden. Bár én általában szomorú és boldog vagyok, még nem vagyok olyanok, mint a nagyok. Ők tök sok mindent éreznek. Szerelem, düh és még folytathatnám. Jó, a szeretet nekem is megvan, meg azt hiszem gyengéd érzelmeket táplálok Riri iránt, de ugyebár ez titkos. De egyszer megnövök és olyan magas leszek, mint David és okos leszek meg minden. Ú, várom már! Majd megyek vele Oroszországba, meg a kocsmába is elkísérem. Ezt a két dolgot még nem engedi, mert kicsi vagyok, pedig egyszer már jártam a csárdában és az nem volt rossz, Gábor bácsi megvédett a nagy gonosz fickóktól.
Kicsi lábaimmal sokáig tart mire megérkezem a konyhába, ahol megkérem a kis cuki manókat, hogy csomagoljanak nekem muffint és még sütiket, üdítőt és szendvicset. Nagyon édik, hamar teljesítik kívánságom, én meg elteszem a kosárkámba. Az egyik fejére még puszit is nyomok. Tovább folytatom az utam, most már nincs megállás a tisztásig. Útközben egy árva lélekkel sem kerülök össze, mindenki órán van, ez olyan szomorú. Szünetet akaroooooooooooooook! Akkor minden pajtásom tudna velem játszani.
Nem kell ahhoz sok idő, hogy én kiérjek a szabadba, pillanatok alatt már a Réten vagyok. Szépen leterítem a pokrócomat és leteszem a kosárkámat, majd nézelődök, de jó kis délutánom lesz!
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 9. 18:59 | Link

Töki

A hónapok óta tartó sorozatos éjszakai ébrenlétei, és álmatlansága lassan elviselhetetlenné válik. Az ifjú elsőéves mióta itt van, egyetlen éjszakát sem aludt végig, de egyhuzamban még csak a négy óra sem volt meg. Igaz az is, hogy általában késő este, a csillagok ébredése után kerül ágyba, addig esze ágában sincs visszatérni hálókörletébe, de jól esne már mind szellemének, mind pedig testének egy hosszan tartó, álmok nélküli alvás. Ez nem történt meg csütörtök éjszaka sem, így a mai hajnalt ismét az ágyban ülve, hátát a falnak vetve, saját gondolataival töltötte. Szobatársai mellette kis angyalként húzták a lóbőrt, enyhe horkolással adva pihenésüknek rekedtes hangot. Noel órákkal később már a kastély folyosóin lakó, harsogó festmények között jár, feltett szándéka, hogy egy újabb helyet hódítson meg. Ő amolyan "egyből mindent" típus, ha valamit akar, azt azonnal akarja, nem a türelem embere. Igazi oroszlánként hatalmaskodó jellem, akinek uralma alá kell hajtania a fél világot, de legalább közvetlen környezetét. Nem jól tűri, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ő elképzelte, és ennek néha keményen hangot is ad. Lépteinek hangja dübörög végig a folyosókon, a festmények bámulhatják, ő egyikre sem pillant fel. Hogy miért rázza tőlük a hideg, azt még maga sem tudja, de kisgyermek kora óta utálja mindet, a hangjukat, a kinézetüket, azt, hogy képkeretből-képkeretbe képesek követni őt útjai során szinte bármerre. Ez most sincs másképp, egy-két festett alak nem rest követni a rellonos nyomát, amíg az egyszer egészen véletlenül móresre nem tanítja őket. A kastély tölgyfaajtaja nyílik, és Noel bőrkabátját összébb húzza magán a hideg időre való tekintettel. Nem rossz ez a hideg, igazi rellonos lelkületű embernek való. Nem sok diák időzik ilyenkor kint, inkább behúzódnak a körleteikbe, a könyvtárba, esetleg még órára is bejárnak, amire a fiúnak se lenne rossz, mert így hamar kicsapás lesz a vége. Kedvtelenül sétál tovább, és azon gondolkodik, hogy most éppen melyik órán kellene ülnie, és mohón figyelnie. Tanulnia, hogy végül belőle is legyen valami. Ezek a gondolatok csak még jobban lehúzzák így sem jó kedvét, nem is számít már túl sok jóra. Aztán meglát egy kis srácot pokróccal, kosárral, és valószínűleg jókedvvel megpakolva.
- Üdv a kis úrnak - sétál oda hozzá aprócska, átlátszó mosolyt erőltetve lefogyott arcára, és a pokrócára mutatva kér helyet magának. - Mit szólnál, ha leülnék?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 9. 19:01
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. november 11. 14:13 | Link

ágostóón.


Soha nem szerettem a Halloweent igazán, sőt, semennyire sem szerettem a halloweent, mert míg kicsi voltam, csak akkor jött szóba nálunk, amikor apám ijesztgetni akart valamivel. Egyébként a családunk ilyen törvény és hagyománytisztelő família; szórakozás helyett a temetőkbe jártunk, virágot vittünk a már elhalálozott szeretteink sírjára, meg... meg ilyesmi. Gyászoltunk és rimánkodtunk, meg imádkoztunk istenhez, hogy minket ne vigyen el olyan hamar, mint Borbála nénikémet, vagy a nagybátyámat, Örsöt. Vagyis én nem csináltam, hanem a szüleim csinálták, mi meg hallgattuk a tesóimmal, az unokatesóimmal, és minden rokonnal, aki kicsit is fiatalabb volt, mint az előttünk lévő generáció - tulajdonképpen ez volt az az esemény, ami kicsivel közelebb hozott bennünket egymáshoz a tesóimmal. Mást nem is nagyon tudnék felhozni.
Most sem érdekel igazán. Ez az egész tökös, zombis, hullás akármi... De mintha megszólalt volna bennem valami, ami titokban nagyon, de nagyon kíváncsi; összeszedtem magam, mindenféle jelmez és egyéb kiegészítő nélkül, mintha csak tévedés lenne az egész, mintha sosem meg sem történt volna... na mindegy. Szóval kiesz a fene a rétre, és nem, nem tévedtem le, senkinek még csak nem is fogom ezt füllenteni, mert most már tudom, mi merre van, s erre nagyon is büszke vagyok.
Büszkén lépek be a kapunk, büszkén nem veszem a hülye töklámpást, amit mindenáron rám akarnak tukmálni, majd büszkén... tulajdonképpen nem csinálok semmit. Zsebre tett kezekkel ácsorogok mindennek a közepén, fintorogva nézek körbe és körbe, hátha látok valami olyat, ami miatt érdemes volt lejönni, de igazából... akármennyire szeretném azt mondani, hogy ez az este majd mindent megváltoztat, egyelőre nem látok mást, csak egy, azaz egy ismerős arcot. Lehet, hogy ennél többre nem is kellene várnom?
Továbbra is zsebre dugott kezekkel elkezdek felé lépkedni,  s mint aki csak úgy véletlenül - igen, itt meg is dőlt az, hogy nem füllentek arról, hogy kerültem ide - vetődött a közelébe... szóval ráköszönök.
- Hello - nyögöm ki magamból, szinte megszenvedtem ezzel az egy szóval. A szociális kapcsolataim némiképp javításra szorulnak, bár mielőtt javítgatni kezdem, azt hiszem, ki is kellene őket építeni. Nem gondolom, hogy ez a legremekebb kezdet rá, de legalább valamilyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 20:09 | Link

Noel, aki remélem egy herceg *-*


Ó, miért nincsenek még itt a madárkák, meg a lepkék? Ez olyan szomorúúúú, pedig én imádom azokat kis repülő állatkákat. Biztosan van összefoglaló nevük, de most nem jut eszembe. Mindegy is. A lényeg az, hogy szépek és szeretem őket nézni, de eltűntek, mert közeleg a tél. Szeretem azt az évszakot is, ám olyankor hamar lebetegszem, ugyanis sokat szoktam kinn, a hidegben játszani. Fetrengek a hóban, vagy hóembert építek és legtöbbször nem megfelelő öltözetben hajtom végre ezeket a tetteket. Hiába no, még gyerek vagyok, különösebben nem érdekel, ha csak egy pulcsiban rohangálok. Óóóóó, kezdek ráhangolódni a télre! Jippí, már nem is utálom annyira. Jön majd a Mikulás, meg a Jézuska és kapok ajándékokaaaaaaaaaaaaat! De jóóóó! Meg persze én is veszek ajándékot Misinek, meg Davidnek. Szerintem ők a rosszgyerekek listáján vannak, úgy hallottam sok csúnya dolgot csináltak az elmúlt egy évben. Ami persze tök hülyeség, mert ők jók és megérdemlik az ajándékot. Ha pedig a Jézuska nem hoz nekik, akkor majd én készítek! Még nem találtam ki mit is csináljak nekik, ám ez tuti, hogy lelátogatok a faluba, ott olyan menő cuccok vannak. Úgy hallottam van valami kviddicses bolt, meg olyan üzlet is, ahol csupa szupi dolog van. Például.... őőőő... nem is tudom. Mindegy. De el kell oda mennem, különben irgumburgom lesz! Ó, mintha az anyukámat hallottam volna. Nem igazán értem miért vannak ilyen gondolataim. Áh, mindegy...
Szépen kipakolok a kis kosárkámból. Előkerülnek az italok, a sütik, meg a többi kaja, aztán megigazítom a plédet. Lépteket hallok, a zaj irányába fordítom a kis buksim és észreveszek egy nagyfiút. Hosszú a haja, mint a hercegeknek, olyan menő gyereknek tűnik, ám  kicsit mégis félelmetes, tuti rellonos. Mikor megszólít kedvesen rámosolygok.
 - Háháhát pepepersze, legalább nenem fogok unatkozni. - remélem nem ijesztem el a dadogásommal, bár itt senkit sem zavar, hogy így beszélek. Megtartom a tisztes távolságot, kicsit tartok ettől a sráctól, gonosznak tűnik. Lehet ő a másik birodalomból jött kémkedni és engem akar kihallgatni! Jóóóóóó, itt nincsenek rosszakaratú emberek, úgyhogy ezt az ötletet el kéne vetnem.
 - Kérsz egy kis sütit? - továbbra is kedvesen mosolygok és rámutatok a süteményekre, aztán kicsit közelebb merészkedek hozzá. - Te is herceg vagy, ugye? - csillogó szemekkel várom a válaszát.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 22. 15:39 | Link

A kis herceg

A pléd mellett állni olyan érzés most, mint amikor gyermekkorában nővérével, Sárával elmentek a közeli tisztásra, és botokkal varázsló párbajoztak, majd muglimódra gyűrték egymást a fűben. Igazi jó testvérek voltak, és azóta is mindent megbeszélnek egymással.
Az ücsörgő fiú mosollyal fogadja a rellonost, aki csak átlátszó válaszvigyorral tud reagálni. Nincs jókedve, és hiába a kellemes fogadás, ma valószínűleg mogorva, és morgós lesz. Marci nehezen ejti ki a szavakat, némelyiknek többször nekikezd, és dadogva kínálja hellyel a hozzá képes tényleg hatalmas fiút. Beszédhibájával kitűnik a tömegből, és egy szűnő pillanat erejéig Noel is felhúzza szemöldökét. Természetes, hogy ezért bántani nem fogja az egyébként értelmesnek látszó, és nagyon kedves gyereket, de az is hamar kiderül, hogy úgy tesz, mint aki ezt észre sem vette volna.
- Sajnos most nem leszek a legjobb társaság - feleli a fiúnak, aki őrült reményeket táplál aziránt, hogy a rellonos elsőéves mellett majd események sorozata fogja érni, és délutánja unalommentesen fog eltelni. - Még nem láttalak erre, mi járatban vagy itt?
Hiába fürkészi a beszédhibás kis legényt, nem tud rájönni, hogy miért tölti éppen itt idejét. Lehet, hogy a faluban lakik, vagy esetleg itt a kastélyban, ki tudja. Marci pakolgat, rendezkedik, még a pléd szélét is megigazítja, amitől az elsőévesben megtörik a jég, és igazi, szívből jövő mosolyra fakad. Valódi gondoskodó úriember lesz ebből a gyerekből, akire csak úgy ragadnak majd a lányok.
- Finom vaníliakrémmel töltött békát elfogadok, köszönöm - nézelődik az édességek között, és ki is vesz egy beszédesebb békát a többi közül. Szereti a mágikus finomságokat, ha nem volna édesszájú, akkor is gyűjtené őket. A ládájában is lapul néhány vicces varázssüti, amelyekről ezidáig el is feledkezett. A béka fejét leharapva érkezik az újabb kérdés Marcell úrtól, amit nagy hirtelen még csak megemészteni sem tud. Nevet a kérdésen, és nevet a fiú kíváncsi, csillogó tekintetén, majd hosszan ízlelgeti a csodás krémet, hogy ezzel is időt nyerjen.
- A hajamról jutott eszedbe, hogy talán az lennék? - érdeklődik jókedvűen, további testrészektől fosztva meg a csokibékát.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 22. 15:40
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék