36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 3. 19:30 | Link

Zalcsi rokon *_*
kora délután

Egy ideje nem mozdultam ki a szobámból, csak az étkezésekkor, vagy ha sürgős dolgom volt. Szomorú voltam, persze nem annyira, mint mikor kiderült, hogy a szüleim vagy a nagyanyám és Lola meghalt, annyira azért nem éreztem mély fájdalmat. De szenvedtem egy ideig, számomra felfoghatatlan volt, hogy életem szerelme dühös rám és találkozni sem akar velem. Én, én, én... ezt képtelen voltam elfogadni, azt hittem Biancával fogom leélni az egész életem meg minden. Mostanra pedig belátom: hülyeség volt az egész. Csak 14 évesek vagyunk, még előttünk az élet, olyan sok mindent fogunk még véghez vinni, csak egymás nélkül. Azt viszont eldöntöttem, hogy egy ideig nem szeretnék barátnőt. Talán hónapok múlva, de ez még egy friss seb, idő kell, hogy begyógyuljon. Mellesleg tényleg nem találkoztunk Biancával, ugyanis én külföldre utaztam, Vincenték családjához, mégha nem is vagyok most meg olyan jól a családommal. Vinci tényleg alig van otthon, Janey le sem tudja tenni a babát, még kimozdulni sem tud. Persze néha én is vigyázok a babára, de nekem is megvan a saját életem. Sajnálom Janey-t, mindig is tudtam, hogy Vincent nem rossz ember, csak nem kéne vele összeházasodni. De legjobban Tristant sajnálom. Mi van, ha pár hónap múlva Janey kiteszi a házból Vincentet és egyedül fogja felnevelni a kisbabát. Iszonyú rossz érzés lehet apuka nélkül felcseperedni. Azért természetesen én is ott leszek mellette, de nem tud majd rám az apjaként tekinteni. Amúgy csak pár napja érkeztem haza Franciaországból, tetszett Vincent szüleivel lenni, legalább addig sem gondoltam a Bagolykőre. Csak az a bibi, hogy így kihagytam a vizsgákat, amik természetesen a bukáshoz vezettek. Mivel nem szeretnék újra elsős lenni kitaláltam, hogy majd írok egy kérvényt az igazgató úrnak, amelyben az fog szerepelni, hogy hadd legyek másodéves. Szeretnék Đominiccal együtt végezni és többet tanulni, most már teljesen oda tudok összpontosítani a tárgyakra.
Ebben a pillanatban pedig eldöntöttem, hogy kinézek a rétre, hátha találok egy ismerőst, mindenesetre a kezembe veszek egy könyvet, hogyha mégis egyedül lennék elüssem az időmet. Bár kötve hiszem, hogy senki sem lenne ott, mert iszonyú sokan járnak ebbe az iskolába, valaki csak kinn van. Egy sötét csőfarmerben és egy világoskék ingben indulok útnak sportcipővel a lábamon. Az egyik kezemet a zsebembe süllyesztem, a másikban pedig a könyvemet tartom. Talán kicsit nőttem, nem? Legalábbis én úgy vélem... Most már igazán férfiasnak tartom magam, kinézetem alapján és amúgyis, szerintem elég sokat változtam. Azért sajnálom, hogy az utóbbi pár évben nem volt férfi akivel megbeszélhettem volna az ügyeimet. Jó, Vincenttel dumálgathattam volna erről-arról, de őt sosem éreztem magamhoz olyan közel, mintha az apám lenne. Mindegy is, már nem foglalkozom vele. A folyosókon néhányan megbámulnak, de különösebben nem foglalkozom ezzel, tudom, hogy jól nézek ki.
Mikor kiérek a rétre letelepedek az egyik padhoz, körbenézek és megállapítom, hogy egy ismerős sincs a közelemben. A francba! Legalább itt van velem a könyvem. Kinyitom azt és olvasni kezdek. Juhúú...

Ruha
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2013. október 3. 19:33
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 9. 17:44 | Link

Gergő

Már kiismerte magát az iskola falai között, azonban irodának megfelelő helyet még nem talált magának. Gondolkozott már azon, hogy a Mestertanonci részlegbe költözik, de azzal olyan gond lett volna, hogy a Mágiatörténetet tanuló diákok nem tudták volna felkeresni. Az is megfordult már a fejében, hogy nem fog az iskolában fenntartani egy irodát, hanem majd a faluban lévő házában alakít ki rá egy kis zugot. Mindezek ellenére hamar el kell döntenie, hogy mit is akar, mert ha végre megtalálja Gergőt, akkor már nem sok ideje lesz ezen agyalnia. Ráadásul, ha megkezdődik a Legilimencia oktatása, akkor még annyi ideje sem lesz, mint most. Őt is le fogja fárasztani a tanítás, hiába kiváló legilimentor.
A folyosókon halad végig, hátha véletlenül megakad a szeme egy olyan ajtón, amin benyitva egy irodának alkalmas helyet talál. Alapjába véve nem sok reményt fűzött hozzá, ezért fel is hagyott a kereséssel, és kilépett az épületből, hogy körbenézzen a birtokon is. Itt is körbe fog nézni, és olyan helyet fog keresni, ahol majd a diákjaival gyakorolhat mindenféle zavarás nélkül. Konkrét célpontja nem volt, így arra ment, amerre a lábai vitték. Fejét jobbra-balra forgatta, kémlelve a tájat, hátha megakad a szeme valami érdekes dolgon. Az eredmény is meglett, ugyanis egy magányosan ücsörgő fiúra lesz figyelmes. Halvány mosolyra húzza száját, és felhagyva eddigi tevékenységével, a pad felé veszi az irányt. Ahogyan egyre közelebb ér, észrevétlenül hatol be a fiú elméjébe, pusztán azért, hogy megtudja mit is olvas. Amint megkapta a kérdésére a választ, felhagy az agyfürkészéssel, és ezzel egy időben ér oda.
– Nem unalmas így egyedül? –teszi fel a kérdést, amire valószínűleg helyeslő választ fog kapni. – Hogy hívnak? –érdeklődik zsebre tett kezekkel. Amikor nem tanít, akkor olyan, mintha egy lenne a diákok közül. Legalábbis viselkedés alapján, mert korilag kicsit kitűnne. Talán még kinézetileg is elvegyülne, ám erre sem fogadna.
– Szabad? –mutat a padra, és ha a fiú megengedi, akkor leül mellé, és onnan figyel rá.
Utoljára módosította:Lasch Hunor Zalán, 2013. október 9. 19:38
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 9. 20:45 | Link

Zalcsi rokon *_*

Gondolataimba mélyedve haladok végig a folyosón. A festmények tekintetét érzem magamon, régen láthattak már, az egyszer biztos. Emlékszem, mikor diák lettem, mindig köszöngettem a képeknek, sőt, olykor még beszélni is leálltam velük. Aztán ezt a szokásomat elhagytam, egyre többet kellett tanulni, mindhiába, mert én marha, vizsgaidőszakkor elutaztam és így lemaradtam arról. Rossz érzés bukottnak lenni, már többször gondolkodtam egy kérvényen, amelyben szépen leírom, hogy hadd lehessek másodéves. Bár abban már korántsem vagyok biztos, hogy az igazgató elfogadja a kérelmemet, elvégre a tavalyi tanévben nem lettem a szíve csücske. Phú, ne is említsük azt a korszakomat, legszívesebben meg nem történtté tenném, csak sajnos azt nem tudom, pedig varázsló vagyok, vagy mi a szösz. Vagyis... nem is szeretném eltörölni azt az időszakot, elvégre akkor is én voltam, csak butább. Most már merem azt állítani, hogy érettebb vagyok, például már teljesen biztos, hogy nem kérném meg Bianca kezét. Igazán végig gondolhattam volna azt a döntésemet is, de én mindig olyan gyorsan hozom meg a választásomat és legtöbbször rosszul végződnek a dolgok. Mostantól mindig mindent alaposan végig fogok gondolni, az egyszer biztos.
Percek alatt kiérek a rétre a könyvvel a kezemben, melynek a címe: Csillagainkban a hiba. Nem nagyon szeretem a rákos sztorikat, utálom a szomorú könyveket, de néha ilyet is kell olvasni, nem igaz? Én inkább az akcióval teli, fantázia könyveket szeretem, de az ízlésem még biztosan változni fog. Húúú... utoljára a Bájitaltan könyvemet lapoztam fel, ez a kötet biztosan jobb lesz. Leülök az egyik padra és mielőtt még kinyitnám a kezemben lévő tárgyat, körbenézek, hátha látok egy ismerős arcot. De nem. Se Đomi, se Adri, se Mary sincs kinn. Óóóó, a francba! Inkább társalogtam volna valakivel, mintsem olvassak, nem igazán szeretem ezt az elfoglaltságot. Pedig ezekből a művekből lehet sokat tanulni. Mindegy, ha megunom, bemegyek. Kinyitom a könyvet. Egész gyorsan haladok, igazán érdekes könyv, pedig a köteteknek az eleje általában rossz és alig lehet haladni. Nos, erről a könyvről nem igazán lehet elmondani. Észre sem veszem, hogy percek múlva egy fiú, vagy férfi (?) jelenik meg mellettem. Felpillantok rá és egy pillanatra habozni kezdek; hogyan köszönjek? Jó napottal, vagy sziával? Végül az utóbbinál döntök.
 - Öömmm... szia! - üdvözlöm. - De igen, egy kicsit. - mosolygok rá. - Le... Lasch Gergely. És téged? - kérdezem. Nem értem miért nem mondtam a Leroy-t, vagyis de, tudom, csak nehezemre esik ezt elfogadni. Tudom, hogy Janey-ék el fognak válni. Vincent nem jár haza, egy nővel kavar, Janey pedig ezt nem bírja, én meg nem tudok mit csinálni, inkább nem vagyok otthon, mert ott mindig túl feszült a hangulat. Mellesleg nem vagyok túl bőbeszédű, pedig én sokat szoktam beszélni, most meg... nem is értem magamat. Ilyenkor általában egy kisebb monológot tartok. Furcsa... valóban változtam. Mikor a fiú megkérdezi, hogy leülhet-e mellém, csak bólintok. Magam mellé teszem a könyvem, és ránézek a fiúra. Hosszabb időn keresztül vizsgálom őt, eléggé feltűnően. Túl idős egy diákhoz, sőt, még egy mestertanonchoz is. Szemeinél már megjelentek a ráncok, persze alig látszódnak, magasabb nálam, mondjuk nem sokkal, kb. a mellkasáig érek. A nyáron nőttem egy kicsit. A szeme pedig... Jesszus! Mintha...  kissé hasonlítana az enyémre. De durva! Mondjuk tuti nem a rokonom, nem tudok róla, hogy él még egyetlen egy családtagom is.
 - Még nem nagyon láttalak itt. Most érkeztél, mint mestertanonc?
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 18:53
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 14. 20:38 | Link

Gergő

A könyvet, amit a fiú olvas, egyáltalán nem ismeri, de nem is bánkódik miatta. Ha majd lesz ideje, jobban utánanéz, addig viszont megannyi dolga van. Többek között meg kell találnia az unokaöccsét, házat kell néznie a faluban, illetve egy irodának megfelelő helyet az iskola falai között. Első problémája meg is oldódik abban a pillanatban, mikor megkérdezi a diák nevét. Felettébb könnyen ment neki, hogy megtalálja Gergőt, de valahol legbelül még nem áll készen arra, hogy elmondja neki a dolgokat. Egyelőre titokban tartja, de előbb vagy utóbb ki fog derülni a névrokonság, és biztos lesz abban, hogy a fiú gyanakodni fog.
– Engem Zalánnak hívnak. A vezetéknevem nem igazán lényeges. –válaszolta mosolyogva a feltett kérdésre. Sok kérdése lenne neki is, amit egyszerűen ki tudna nézni a fiú fejéből, de az nem lenne számára megfelelő. Tőle akarja majd hallani a válaszokat, ám a kérdések feltétele még várat magára.
– Igen, most érkeztem, de nem mestertanonc vagyok. Tanítani jöttem, és valószínű, hogy téged is tanítani foglak. –azt szándékosan nem mondja meg, hogy milyen tantárgyat, mert akkor Gergő elindulhatna valamin, amin nem kellene mástól megtudnia. Végigméri a fiút, és próbálja felmérni a személyiségét, ugyanis nem találkoztak még, és az első benyomás eléggé fontos. Főleg úgy, ha idővel magához akarja majd venni, de ezzel még vár. Előbb felépíti azt a kapcsolatot, illetve bizalmat, ami kell, majd felvázolja a dolgokat.
– Melyik házba és évfolyamba jársz? –kérdez rá mosolyogva, mert azt tudja, hogy Gergő nem rég kezdett, de azért jobb megkérdezni, mint mellétrafálni. Kezdetnek ezeket a kérdéseket tartja megfelelőnek, a többit majd adja a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 18. 18:23 | Link

Zalcsi rokon


Könyvemet rögtön elteszem, mikor meghallom, ahogyan egy dörmögő hang megszólít. Sosem voltam illetlen, jó, talán volt egy időszak, ott nyár elején, de az sem tartott sokáig. Úristen... így visszagondolva kicsit szégyellem azt az időszakot, sőt... ha lehetne inkább letagadnám. Janeyéknek sem lehetett könnyű, még jó, hogy mostanra már nem kell a katonai táborba járnom. Hú, de rühelltem. Mindig fáradt, koszos és büdös voltam... phúúúj... a főnök pedig igazán irritáló volt. Mondjuk a rellonos barátaimmal nyár óta nem is találkoztam, magasról tojnak a fejemre, innen tudhatom kik az igazi haverjaim és kik azok, akik nem. Mindegy, nem is törődöm inkább velük, jobb dolgom is van. Inkább majd felkeresem Đomit, itt az ideje, hogy kicsit beszélgessünk, hiányzik már a buksija.
Bemutatkozok neki, majd ahogyan azt illik rákérdek az ő nevére is. Érdekes... csak a keresztnevét árulta el. De miért? Talán vicces a vezetékneve, vagy alig lehet kiejteni? Nem tudok logikus magyarázatot adni saját magamnak. Az ő dolga, majd megtudom a vezetéknevét. Végig mérem a fickót és megállapítom, hogy... khm... kissé hasonlítunk egymásra, legalábbis külsőleg. Egy pillanatra elhiszem, hogy van valami rokoni szál köztünk, de aztán az ötletet elfeledem, nincs értelme, már mindenkim meghalt. Bááár... mintha az egyik családtagomat Zalánnak hívták volna, a fényképalbumomban van egy kisgyerekről kép és mellé írva az ő neve meg apáé. Kizárt, hogy ő az a Zalán lenne! Jaj, Istenem! Olyan hülye vagyok, hogy ilyenekkel etetem magam.
 - Ó, khm... Ne haragudjon kérem, csak annyira fiatalosan néz ki. -
Hoppá, beégtem. Remélem nem tart bunkónak. Érzem, ahogyan elpirulok, erre tényleg nem számítottam, szeretnék olyan jógyerek lenni, mint nyár előtt, de már most elrontottam. Idegességemben megvakarom a tarkóm, aztán zavartan az égre nézek. Nem merek ránézni a mellettem ülőre, furcsán érzem magam. A következő kérdésében viszont meglepődök. Vajon miért tesz fel ennyi kérdést?
 - Navine még első évfolyam, de ha minden jól megy akkor másodikos lehet. Sajnos a vizsgaidőszakot lekéstem, nem tartózkodtam itt. - kissé több információt szivárogtattam ki magamról, mint amennyit kellett volna. Igen, erről nem szoktam le, ugyanúgy annyit fecsegek, mint régen. Talán büntetést akar nekem adni, azért kérdezgetett? Talán olyan, mint Vécsey... még mindig nem értek egyet azzal a büntetőmunkával, amit kért tőlem, de ez van. Hogy ne legyen ilyen kínos a csend én is felteszek egy kérdést:
 - És te honnan érkeztél? - mosolygok.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 25. 14:45 | Link

Gergő

A nyelvbotlására elmosolyodik. Nem fogja leszidni érte, hiszen a rokona, csak ezt a fiú még nem tudja.
– Nincs semmi baj, tegezz csak nyugodtan, és köszönöm. –örömmel fogadta a dicsérő szavakat. Tény, hogy formában tartja magát, és nem fog beporosodni egy íróasztal mögött, a rengeteg dolgozat fölé görnyedve. Látta a beszélgetőpartnerén, hogy rosszul érzi magát, amiért elsőnek letegezte, ezért kezét biztatóan teszi a fiú vállára. – Tényleg tegezz csak nyugodtan, nem csinálok ebből nagy ügyet. –próbálta megnyugtatni Gergőt a szavaival, és reméli, hogy hallgat rá a fiú. Ha most megszokja a magázódást, később még gondjuk származhat ebből, ezért is próbálja már a kapcsolatépítés elején kiküszöbölni az ilyen formalitási dolgokat.
– Nem sok mindent hallottam még a házakról, mesélsz egy kicsit a Navinéról? –érdeklődik kedves hangnemben. Szeretné feltérképezni, hogy melyik házba milyen diákok kerülnek, és bár egy átfogó jellemzést kapott, mégis csak egy belső személy tudja megmondani, hogy milyen is a háza. – Képzeld, egyszer én is lekéstem a záróvizsgámat. Rettenetesen égő volt, mikor a végére betoppantam. Rossz helyre hoppanáltam, és mire megtudtam, hogy hol is vagyok, már késő volt. –meséli jókedvűen a dolgokat. Visszaemlékezve vicces a helyzet, de akkor nem volt az. Arra nem kérdez rá, hogy miért nem volt itt a vizsgaidőszakban, és az ő történetét is csak azért mondta el, hogy Gergő ne higgye azt, hogy ezzel valami rosszat tett. Lesz alkalma évfolyamot lépni, és mint ahogyan azt említette a fiú, ha minden jól megy, másodikos lesz. Ezért nem is aggódik miatta.
– Épp Erdélyben voltam, mikor hazaszólított a kötelesség, de egyébként Gyöngyösön születtem. Elmondok neked valamit, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki nagyon, rendben? –vett egy mély levegőt, mielőtt elkezdte volna a monológot, illetve a fiú válaszát is megvárta még. Ha Gergő felkészült, akkor kezd csak bele. – A nagymamád hívott haza, hogy figyeljek rád, mert a szüleid elhunytak. Feltételezem, hogy a vezetéknevemre is kíváncsi voltál, de azt hiszem, hogy lassan kikövetkezteted a dolgokat. –figyeli Gergőt, kíváncsi minden egyes rezdülésére. Nem könnyű megemészteni, hogy a nagy semmiből megjelenik egy rokon, akit soha nem látott még az emberfia. Most mégis ez a helyzet állt elő, és nem tudja kikövetkeztetni az unokaöccse lépését. Jobban mondva nem akar turkálni a fejében, hiába tudna jobban felkészülni a dolgokra. Türelmesen vár, és felkészült minden hullámra, ami a közeljövőben érheti.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 27. 08:28 | Link

Zalcsi rokon

Örül, hogy társaságom akadt, legalább nem fogok itt unatkozni, mondjuk kicsit rosszul érzem magam, mert egy tanár egyből letegeztem, nem szabadott volna, ezért rögtön elnézést kérek és direkt megdicsérem milyen fiatalos, remélem így kevésbé fog rám neheztelni és az első vizsgán nem fog egyből megbuktatni. Mondjuk a kedves mosolya nem azt mutatja, hogy egy mogorva pedagógus lenne, akinek mostantól az az életcélja, hogy az életemet tönkretegye. Jó, persze, a látszat néha csal, de a felnőttek már nem szokta hazudni, nem igaz? Vagy inkább ők füllentenek többet? Talán.
 - Jó, rendben. - mosolygok vissza rá még mindig fülig vörösen. - Te meg tényleg ne haragudj rám. - kérek újra elnézést, majd a férfit figyelem. Megállapítok pár dolgot, amelyekből arra következtetek, hogy mi lehetséges rokonok vagyunk, de aztán elhessegetem az ötletet. A következő kérdésére egyik szemöldökömet felvonom, nem értem miért akar kérdezni a navinéról, de kérésének eleget teszek.
 - Hát... elméletileg oda nyugodt emberek járnak, akik mindent csak megfigyelnek, és nem igazán vesznek részt a dolgokban, de jó tanulók és kiváló barátok. Nos... én pont nem ilyen vagyok. - nevetek. - Én imádok beszélni, néha be sem áll a szám és iszonyú hiperaktív vagyok. Ha mestertanonc lennél és nem érezném most magam ilyen kellemetlenül elmesélném az életemet, hogy a szüleim eltávoztak a Földről és hogyan kerültem ide. - mosolygok most már kedvesen. Már jól érzem magam. - Látod? - újra felkacagok. Bizony, ha szóba kerülnek a gondviselőim nem kezdek el bőgni, mint régebben. Igen, még mindig fáj, de nem annyira, hogy minden egyes alkalommal bőgni kezdjek. Aztán azt is elárulom neki, hogy lekéstem a vizsgáimat, mire ő is elmondja a saját történetét, amin csak mosolygok. Valóban kedves.
Viszont mikor válaszol a kérdésemre nagy szemeket meresztek rá. Gyöngyös? Akkor bizony ismerhetem, mert én is onnan származok. A helyzet kezd érdekessé válni, nem tudom mennyire akarom hallani a következőket, de bólintok egyet és összevont szemöldökkel hallgatom a mondandóját. Ha le tudna esni az állam, akkor már rég megtörtént volna, de e helyett csak nagyra nyitom a szám. Én, én ezt nem tudom elhinni! Köpni, nyelni nem tudok, csak furcsa hangokat hallatok és próbálkozom, hogy megszólaljak, de nem megy. Teljesen lesokkolódtam. Csak nézek rá. Annyi érzelem gyűlt most össze bennem. Legszívesebben megölelném, sőt, már közelebb is ülök hozzá, de nem megy. A következő pillanatban pedig jól megverném, hogy eddig nem tudott jönni. Örülök, mert van élő rokonom, ami csodálatos! És, és... kíváncsi vagyok melyik érzelem lesz úrrá rajtam. Nos, végül megölelem, csak szorítom magamhoz, mindig is ilyen voltam, úgyhogy most sem tehettem másképp. Nem akarom elengedni, úgy érzem, mintha az apukámra találtam volna rá, akit több évig tudnék szorongatni. Szemeimben könnyek jelennek meg.
 - Ezer kérdésem van. - suttogom a fülébe, de még mindig nem eresztem. Annyi dolgot meg kell vele osztanom, annyi mindent el kell neki mondanom. Én, én... olyan boldog vagyok, mint még soha.
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 30. 11:01 | Link

Gergő

Mosolyogva rázza meg a fejét, hiszen biztosan nem fog haragudni rá, de azért, hogy Gergőt tényleg megnyugtassa, ismételten megerősíti szavakkal is.
– Ne aggódj, köztünk marad. –előbb vagy utóbb úgy is fény fog derülni a rokoni kapcsolatra, ezért is tartaná furcsának, hogy az unokaöccse magázza. Az ügyesebb, és okosabb diákok már biztosan kitalálták, hogy rokonok Gergővel, főleg azon személyek, akik ismerik is a fiút. Az unokaöccsének fel kell majd készülnie a megannyi kérdésre, amit a diáktársaitól fog kapni, de majd kiderül, hogy mit hoz a jövő.
– Nem baj az, ha te más vagy. Biztosan azért kerültél abba a házba, mert amiket elmondtál, valamelyik igaz rád. Az, hogy melyik, azt csak te tudhatod, és ne legyél ennyire önkritikus. Valaki csak van az iskolában, aki jó barátnak tart téged, illetve a magad módján jó tanuló is vagy. –mosolyogva nézett Gergőre, az utóbbira meg szavakkal nem is reagált, csak tudomásul vette a dolgot. Tudja, hogy mi történt a szüleivel, mert az édesanyja elmondta neki a dolgokat… igaz késve, de azért megtudta. Mélyen érintette a dolog, és sokáig nem is szólt senkihez sem. Megrázó élmény elveszíteni egy családtagot, ezért is tudja, hogy Gergőnek milyen rossz. A fiú az apját, ő pedig a bátyját veszítette el.
Ezek után jött a hidegzuhany, ha egyáltalán lehet azt annak nevezni. Látta, hogy unokaöccse nagy szemekkel néz rá, illetve a közeledését is észrevette, de nem mondott és nem is tett semmit sem, csak figyelte a fiút. Neki is ugyanennyire sokkoló volt, hogy van egy unokaöccse, de ő ugyanakkor mérges is volt az anyjára, amiért ennyi ideig elhallgatta előle. Már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de be is csukja, mivel Gergő megöleli őt. Meglepődik egy kicsit, hezitál is, hogy most mit is tegyen, de végül úgy dönt, hogy átöleli az unokaöccsét, magában pedig elraktározza, hogy eddig könnyedén mentek a dolgok. A kijelentésre halványan elmosolyodik, azután megkönnyebbülten sóhajt fel.
– Azt elhiszem. A te helyedben nekem is rengeteg kérdésem lenne. Ne tudd meg, hogy mennyire kiakadtam a nagyanyádra, mikor közölte, hogy 11 évesen elküldött a faluba… De, hogy ne csak itt üljünk, sétáljunk egyet, és felteheted az összes kérdést, amit szeretnél. –ajánlotta fel, majd elengedte Gergőt, és felkelt a padról. Ha a fiú is belegyezett, akkor elindult a birtokon, és a feltett kérdésekre készségesen válaszolt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék