36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 20:52 | Link

Marcika


Életemben először pakoltam, és meg kell, hogy mondjam piszok nehéz volt állandóan lehajolni, felvenni a cuccokat, behajítani a szekrénybe, és így tovább. Kicsit kezdtem már megsajnálni anyámat, hogy annyiszor felszedte utánam a dolgokat, de mikor eszembe is jutott, hogy miért vagyok itt, és miért újoncként, szinte már majdnem felröhögtem, és folytattam a teendőimet.
Számomra nem volt kérdés, hogy melyik ház lakója leszek majd. Ahogy láttam egy a süvegnek se okozott nagy gondot, így legalább nem pazaroltam el sok időt, hamar haladhattam tovább. Késő este volt, mire végeztem mindennel, kissé kimerülten rogytam le a már öreg ágyra, ami a szobám negyedét tette ki. Ezen az ágyon kívül volt még 2 a szobában, de mind érintetlen volt. Ez az! Legalább nem kell mások idegesítő szokásait elviselnem, és az sem árt, hogy nem fognak éjszaka felverni amiatt, mert horkolok. Igen, szoktam, de hogy őszinte legyek ez engem sosem zavart. Meg amúgy is, este aludni kell, nem hallgatózni. Ennyi, sztori lezárva. Sóhajtottam egyet, majd zsebembe csúsztattam kezemet, ahol megtapogattam öngyújtómat, és már éreztem is a kényszert, hogy el kellene szívnom a már jól megszokott cigarettámat. 2 éve dohányzom, de ez az otthoniaknak még mindig nem tűnt fel. Néha több percen keresztül képes voltam nevetni azon, hogy áramlott belőlem a dohány édes illata, de apám nyugodtan, és magabiztosan sétált el mellettem, mintha ott se lettem volna. Felpattantam az ágyamról, majd kisétáltam a szobából. Nem nagyon ismertem még ki magamat a helyen, úgyhogy leginkább az ösztöneimre hallgattam, így elindultam valamerre. A Rellon ház körletét hamar magam mögött hagytam. Lépcsőkön le, majd ráfordultam egy ismeretlen folyosóra, és zsebre tett kézzel, lassan kezdtem el battyogni egy kisebb kapu felé. Éreztem, hogy jó irányban vagyok, majd mikor elértem a célomat, kitoltam a kaput, és kiléptem a sötét éjszakába.
Nem sok mindent lehetett látni, de mivel a kastély fénye valamelyest bevilágította a teret, nem tulajdonítottam neki nagy lehetőséget. Az egyik padhoz sétáltam, szinte már rádobtam magamat, majd előbányásztam egy cigarettát, és meggyújtottam. Mikor beleszívtam, ugyanazt az elégedettséget éreztem, mint minden ilyen szép percben. Egyedül, a sötétben, cigizgetve. Na ezt nevezem és tökéletes pillanatnak! Bár, amilyen "szerencsés" egy ember vagyok, nem fog ez sokáig tartani. A hatodik érzékem már előre figyelmeztet...
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 21:12 | Link

Mémészáros Alex


Félek, nagyon félek. Most kivételesen nem a vihartól, a szörnytől, vagy a zsákos embertől, hanem István bácsitól, ha megtudja ki fog akadni, nem tudom milyen mikor mérges, de nem is akarom megismerni azt az oldalát. A legjobb lesz, ha elmesélem mitől rettegek olyan nagyon.
Napokkal ezelőtt olyan megbízatást kaptam Noel lovagtól, hogy a szemeim majd kiugrottak a helyükről. A feladatom az, hogy szerezzem meg a legmagasabb toronyról a Rellon zászlóját. Mivel köteles vagyok ezt megtenni igen-t feleltem. Azóta mindennap eszembe jutott, hogy miként kéne ezt végrehajtani. Felmásszak a falon? Lopjam el valaki pálcáját és varázsoljam le onnan? Szerezzek egy irdatlan hosszú létrát és felmásszak rajta? Szóljak Ellnek? Ám ma megpillantottam István bácsi szobájában egy seprűt. Fejem felett egy képzeletbeli villanykörte jelent meg, ami természetesen nem volt kiégve. Egész délután azt figyeltem mikor tűz végre el a szobájából, nos mikor ez megtörtént berohantam és megszereztem azt. Azóta kinn rejtegetem a seprűt az egyik bokornál. Kissé bűntudatom van, még sosem tettem ilyet, remélem nem fog erre rájönni István bácsi. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, legalábbis Ell tuti megrázná a fejét és adna nekem egy hosszú választ, hogy ez miért rossz döntés. Most nincs itt nem tud nekem parancsolni!
Az emberek egy vörös hajú kissrácot vélhetnek elsuhanni a folyosón. Céltudatosan lépkedek felemet fejjel, szinte már futok. Mindjárt 9 óra, most már senki sem lehet odakinn, tuti nem vesznek észre.
Már a réten vagyok és keresem azt a bokrot, ahova a lehelyeztem a seprűt. Mikor megvan, a lábam közé veszem, aztán ugrok egyet. Ez mégis hogy működik? Próbálkozom még egy kicsit, mikor egy alakot vélek felfedezni az egyik padon, akinél cigi van. Fúj.... Odasétálok hozzá.
 - Mimimi a jó a babagózásban? - teszem fel az egyszerű kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 20:02 | Link

Marcika



Tudtam én, hogy nem leszek sokáig magam. Igazából már készítettem is magamat a pillanatra, amikor valaki kilép azon a kapun, és mivel rajtam kívül nem fog itt találni más értelmes lényt, meg fog engem célozni. Elszívtam a még kezemben lévő cigarettát, majd a földre hajítottam, és kissé rátapostam, mintha mi se történt volna. Mikor már felpillantottam, egy apró termetű, még a sötétben is vörösen világító hajú kis fickó állt, seprűvel a kezében. Karba tett kézzel figyeltem pár percig, majd tekintetemmel visszatértem a kapura, hiszen semmi sem történt. Természetesen ebben a percben szólalt meg, dadogósan. Vagy meg ijedt látványomtól, és attól dadog, vagy szimplán ilyen természetű. Köhécseltem egyet, majd semleges hangon megszólaltam.
- Segít lenyugodni. Legalább is nálam. Mondtam, majd alaposabban is szemügyre vettem a kis törpöt. Talán ha a derekamig felért, arca olyan volt akár egy újszülött kisfiúé. Neki még nem lenne szabad érdeklődnie a cigarettázás fortélyairól. Sőt, még csak rájuk nézni se lenne szabad! Vártam pár percet, de a fiú még mindig nem mozdult meg, csak állt, mint aki éppen gyökeret ereszt. Egy másodperc erejéig még a földre is lepillantottam, hogy meggyőződjek arról, hogy a vöröske nem bújtat-e ki magából gyökereket, amik épp a föld belseje felé tartanak. Mivel ilyen jelenséget nem tapasztaltam, nyugodtan vittem vissza tekintetemet a kastély felé. Olyan öreg ez a hely. Kívülről persze, tök jól néz ki meg minden, de én amikor beléptem, azonnal megcsapott a doh szag.
Gondolataim elkalandoztak, de hamar vissza kellett térnem a jelenben, ugyanis a kisfiú még mindig csak állt mellettem, és ez egyre jobban kezdett irritálni. Azért jöttem ki, hogy egyedül legyek, és ki tudjam szellőztetni a fejemet, erre ez a törp csak még jobban teletömi. Tekintetemet rá emeltem, szemöldökömet kissé megemeltem, majd egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
- Kell esetleg még valami? Kérdeztem, mivel ha a válasza egy nem lesz, akkor talán még itt leszek pár percig, majd bevonulok a kis lakomba, és lefekszem aludni. Rám férne.
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 22:12 | Link

Mémémészáros Aalex

Mivel beköszöntött az ősz elő kellett már halászni a melegebb ruhákat. Ma is kissé hideg, ezért esett a választásom egy hosszú kész színű farmernadrágra, egy színes pólóra és egy piros pulcsira. Ahogy gyorsan lépkedem a folyosókon, rápillantok a pulcsimra, majdnem olyan, mint a hajam. Mellesleg már kezdem megszokni ezt a színt, el lehet képzelni mennyire rémült voltam, mikor megláttam a tincseimet. Viszont mostanra jobban szeretem, mint a barnát, a kastélyban nincsen senkinek sem vörös haja és szerintem jól is áll. Persze István bácsi csak lesett, mikor megmutattam neki a frizurámat, el is meséltem neki hogy történt az egész. Nem volt mérges, sőt szerintem nagy ívből tojt rá. István bácsi egyáltalán nem olyan, mintha az apám lenne, inkább egy nagynagynagy tesó, aki csak akkor foglalkozik az öcsijével, amikor szükséges. Ez nem is zavar annyira, így azt csinálhatok amit akarok. Nos, ez az egyik ok, amiért az ő seprűjét vettem el, szerintem fel sem fog neki tűnni, viszont ha Davidéjét kaparintottam volna meg tuti kitért volna a hitéből. Igaz, a seprű, tényleg igyekeznem kéne, mi van, ha valaki lenyúlta? Lépteimet megszaporázom és máris kiérek a kastélyból, a réten találom magam. Hiper-szuper gyorsasággal kerítem elő a repülőeszközt. Nem igazán tudom hogyan kéne használni. Ezért néha szólongatom, máskor leteszem a földre és ráállok, vagy a lábam közé veszem és olyanokat mondok: Gyerünk! Repülj seprű! Magasra! stb.  Nem sokra megyek, így hát mikor megpillantok egy srácot odamegyek hozzá. Először meg akarom kérni, hogy segítsen nekem, de mikor meglátom a kezébe a cigarettát felteszek egy egyszerű kérdést a kezében lévő káros cuccal kapcsolatban. Igen, ezt sosem értettem, lehet, hogy ő tökéletes választ fog adni.
 - Ó, én hahaha lele akarok nyugodni, akkor csokit eszek. - mosolygok rá.  Szerencsére nem álló helyzetben van, így kb. ugyanakkorák vagyunk. Gyűlölöm, hogy kis termetű vagyok, mindenkire fel kell néznem, ez nem ér! A fiú eldobja a cigit, majd rátapos, ezt a mozdulatsort végig követem a szemeimmel. Olyan hanyagul teszi, mint egy rellonos, ő tuti nem királyfi. Inkább... nem is tudom... Ki lehet ő a királyi udvarból? Az ellenfél, aki gonosz dolgokkal próbálja legyőzni Benjamin herceget? Apropó! Már nagyon rég találkoztam a herceggel, pedig szívesen beszélgetnék vele, vagy ráugornék a hátára, hogy elvigyen pacigolni. Olyan vicces.
Jól elvagyok én itt a gondolataimmal, el is felejtkezek az előttem lévő fiúról, aki a kérdésével zökkent ki az elmélkedésemből.
 - Hmm... - elgondolkozok, aztán eszembe jut. - Vavan mémég cicigid? Memegszeretném kóstolni, biztos fincsi, azért szívják ennyien. - mondom. - Gugumicukor ízű, ugye? - nézek rá nagy szemekkel, majd helyet foglalok mellette.
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. szeptember 26. 21:23
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 20:09 | Link

Marcika


A fiú mozdulatlan volt, és nagyon kíváncsi. Válaszaim hallatán, arcán látszott kissé a véleménye a dolgokkal kapcsolatban, de erre nem nagyon reagáltam semmit. Mondjuk, nem is nagyon tudtam volna, szóval ezen nem is kell aggódnom.
A kis vöröske ha lenyugszik csokit eszik. El kell ismernem ez se egy rossz ötlet, de én ritkán eszek csokit. Otthon nem sokszor kaptam édességet, azt akarták az ősök, hogy egészséges és mozgékony életet éljek, sose unatkozzak és mindig legyek formában. Ebben az egyben hálás vagyok nekik, hogy nem hagyták, hogy egy nap betoljak 10 tábla csokit, és 2 éven belül már a lábaimat se láttam volna a pocakomtól. Krákogtam egy-kettőt, a cigarettázás sajnos ezzel jár, de ezt azért kibírom. A fiúcska aranyosan mosolygott rám, amit valami furcsa módon már én se tudtam figyelmen kívül hagyni, így visszavetettem rá egy tipikus Alex féle, halovány vigyort. Valahogy ennél több nem telik ki tőlem.
- Maradj is a csokinál. Tanácsoltam neki, hiszen láthatóan még fiatal, és ilyenkor a csoki az egyik legjobb dolog az életében. Játszás, evés, ivás, alvás. Nekem legalább is ifjú koromban ezek voltak a kedvenceim. Biztosan minden gyerek más, így azt sem állíthatom, hogy a vöröske azokat szereti amiket én szerettem, de azért gondolkozni csak szabad rajta.
Kicsit mintha kizökkentettem volna valamiből szegényt kérdésemmel, hogy van-e még valamire szüksége, vagy már megkapott tőlem minden információt amire eddig szüksége volt, mivel láttam arcán a "felébredést". Arcom semleges volt, még akkor is, mikor a kis törp válaszra bírta magát, majd mondata végén felnevettem. Ilyen se történik gyakran, de ezt nem hagyhattam ki. Ismét köhécseltem egy kicsit, majd karba tettem a kezemet, és kicsit hátradőltem, miközben a fiúcska is helyet foglalt mellettem. Most már nem is annyira törődtem azzal, hogy egyedül akarok lenni, mivel tudtam, hogy most már úgy sincs rá semmi esélyem.
- Te hallod, nem találkoztam még ilyen menő sráccal mint te! Viszont nem akarlak nagyon megrontani, szóval ha lehet, nem kínállak meg. Mondtam, pedig zsebemben még ott figyelt egy fél doboz cigaretta. Szívesen adtam volna neki, hogyha pár évvel idősebb lenne. Jelenleg olyan 10-11-nek saccoltam, és egy olyannak, ilyen káros dolgokra még nincs szüksége. Ezzel szerencsére még én is tisztában vagyok.
- Nem éppen gumicukor. Fiatal vagy még ehhez. Nem akartam neki rövid felvilágosítást tartani, és megírni az általam elképzelt jövőképét, úgyhogy inkább befogtam a számat. Majd ha idősebb lesz, és valaha belekóstol a káros szenvedélyembe, majd rájön, hogy ez kissé keserűbb mint a gumicukor. Ha már így alakult a sorsom, nem akartam csendben lenni. Már elkezdtünk beszélgetni.
- Minek a seprű? Böktem az irányába az ujjammal, szemöldökömet kissé megemelve, már majdnem kíváncsiskodva.
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 22:28 | Link

Mémémészáros Aalex


Telihold van. Ha egy filmben lennék, akkor egy farkas már rég vonyított volna az erdőben. Talán ez itt is be fog következni, mi van, ha a rengeteg vérfarkasoknak ad búvóhelyet? Sosem lehet tudni, elvégre egy varázslatos helyről van szó. Egyszer-kétszer jártam az erdő mélyén, akkor is majd bepisiltem a félelemtől, pedig csak emberekkel futottam össze, akik nem is voltak félelmetesek, sőt inkább segíteni akartak nekem kijutni, úgyhogy nem is értem miért paráztam. Valami miatt mindig jobban félek, mint egy átlag ember, nem tudom, hogy ennek van-e megnevezése. Viszont az előttem lévő sráctól kivételesen nem tartok, nem tűnik jóarcnak, mert cigizik és olyan menőn ül a padon, ahogy én sosem fogok. Olyan laza vagyok hagyjál már stílusa van, amit rühellek, ámde leállok vele dumálni. A bagózásról kérdezem, hogy mi benne a jó, nos, elég konkrét választ kapok. Egy ideig ízlelgetem a szót, végül elárulom neki, hogy én miként szoktam lenyugodni. A tanácsára már nem mondok semmit. Inkább eltöprengek azon, hogy az emberek egyáltalán miért idegeskednek, az olyan rossz dolog. Akkor eltorzul az arcuk, némelyik pedig egyre cifrább kifejezéseket használ, amelyek nem mindig túl szépek, sőt... Olyan butaság mérgelődni, az kihat az embernek az egész napjára és az nagyon roooossz.
Ekkor veszem csak észre, hogy egy ideje nem is szólunk egymáshoz, mind ketten bambulunk, legalábbis én igen. Az előttem lévő megkérdezi, hogy szeretnék-e még valamit. Kicsit úgy hangzott, mintha le akarna pattintani, részben ezért kérdezek tőle. Letelepszek mellé és hallgatom a válaszát, kicsit elcsodálkozom.
 - Énénén nenem vagyok menő. - jelentem ki. Ilyet még sosem mondtak nekem. - Óóóó, kékékérleeeeeek! Bibibiztos fifinom! Kakapsz sütit. - alkudozom.
Menő. Mit is jelent ez a szó? Egy olyan ember, aki király és vakmerő, megtesz mindenféle hülyeséget és így kitűnik a tömegből? Aki rossz dolgokat visz véghez és felidegesíti a tanárokat? Aki minden csaj álma és olyan szövege van, amit még az interneten sem lehetett olvasni? Nem igazán tudom mi a konkrét jelensége, de én nem vagyok az, még sosem hívtak így.
 - Nenem gugumicukor? - nézek nagy szemekkel. - Akkor mimilyen, memeg kéne kóstolnom! - vigyorgok fel rá. Ó, mindig azt hittem gumicuki íze van a ciginek, most összedőlt egy világ bennem. Brühühü.
 - Tututudod tötök rossz, hogy mindenhez kicsi, meg fiatal vagyok, lelegalább tete engedhetnél kicsivel többet. - mondom szomorúan. Anya is mindig ezzel az érvvel jött, ami már unalmas volt, mást is kitalálhatott volna. Néha gyűlölöm, hogy 10 éves vagyok, ennyi idősen semmi jót nem lehet csinálni. Mindegy is. A szó a seprűre terelődik ami a kezemben van, ránézek a repülőeszközre, majd elmosolyodom.
 - Egy rerellonos azt momondta, hogy szerezzem meg a rellon zászlóját a legmagasabb toronyról és vigyem el neki. Seseseprűvel a lelegkönnyebb eljutni addig. Amúgy a nenevem Marci, téged hogy hívnak?
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 9. 14:43 | Link

Marcika


A kastély időközben elcsendesedett, valószínűleg már mindenki aludni ment. Bénák. Én még mindig jobban jártam, még akkor is, hogyha mellettem van egy kis pöttöm vöröske. Igazából egy kis idő után már hozzá is szoktam ahhoz, hogy itt van, nem zavart, még az sem, hogy néha-néha meg kellett szólalnom. Be kell, hogy ismerjem, egész jól elvoltam vele. Nocsak, még a végén nekiállok kis töpörtyűkkel haverkodni? Ahogy magamat ismerem, sajnos az életemben bármi megtörténhet. Odahaza néha balszerencsének is szólítottak, mivel mikor minden jó és minden szép, pont akkor üt be nálam a váratlan dolgok sorozata, és ezek többsége sajnálatos módon mindig negatív volt.
Kezemet a zsebem mélyére csúsztattam, kicsit hátradőltem, majd onnan figyeltem a pöttöm mozdulatait. Pár percig csak bambult, nem nagyon csinált semmit, majd mikor "felébredt", ismét felém fordult, és arcán látható volt, a meglepődöttség. Komolyan arra számított, hogy fincsi-mincsi gumicukorral van töltve a cigaretta? Az igazat megvallva ez egyben vicces és egyben aranyos is. Köhécseltem egy kicsit, majd karba tettem a kezemet.
- Ó, de bizony, hogy az vagy! Mondtam, elismerő hangon, mivel amikor azt állítottam, hogy a vöröske igen is menő, akkor igazat mondtam. Mikor a fiúcska kérlelni kezdett, hogy adjak neki egy szál cigarettát, már másodperc erejéig még meg is fordult a fejembe, hogy mi lenne ha adnék neki, de ennyi jóindulat és elővigyázatosság szorult belém, hogy ezt a gondolatot azonnal megöljem a fejemben. Még alig lehet 10-11 éves! Akkoriban még én sem gondoltam ezekre a káros szokásokra. Csak sajnos ő már ebben a világban fog felnőni, lehet hogyha most tőlem nem kap, akkor majd mástól fog. Mindegy, én nem akarok magamnak bűntudatot, inkább csak megráztam a fejemet, egy apró mosollyal az arcomon.
- Nem adhatok. Nem szeretnék én lenni az a személy, aki megront. Még akkor sem, ha sütit adsz...Ahh..milyen nehéz ezt kimondani. Mondottam, majd tekintetemet az égnek emeltem. Imádom a sütit! Erre most le kell, hogy mondjak róla, csak azért, hogy megvédjek egy kisfiút. Hihetetlen, hogy mikre nem vagyok képes mostanában. "Milyen íze van a cigarettának?" Jött felém a kérdés. Pár percig elgondolkoztam rajta, majd csak így válaszoltam rá:
- Rossz. Legalábbis elsőre. Kezdtem magamat úgy érezni, akárcsak egy tanár, és épp a káros szenvedélyekről tartok felvilágosítást az ifjúságnak. Mikor arról kezdett el panaszkodni, hogy túl fiatal mindenhez, halkan felnevettem, majd megveregettem kicsit a vállát.
- Nyugodj meg, hamar eltelik az a pár év, és már is felnőtt leszel! Mondtam, majd sóhajtottam egyet. Furcsa, de kezdtem kissé álmos lenni. Mondjuk, nem csodálom! Elég fárasztóak mostanában a napjaim, hiszen kezd újra beindulni a tanulási időszak, neki kell majd állni magolni, hogy ne bukjak ki sehonnan sem. Nem lesz semmi!
A kis vöröske végre elárulta nekem a nevét, bólintottam neki, ezzel is "üdvözöltem", majd egy újbóli kis köhögés után, elárultam a sajátomat is.
- Alex. De álljunk csak meg! Még is miért kell neked a mi zászlónk? Kíváncsiskodtam, hiszen, ugyan nem rég óta vagyok itt, de még is csak a rellonba tartozom, szeretném megvédeni a házam minden egyes kis tárgyát, a illetéktelen személyektől.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék