36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gibárti Hippia Szonja
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 28. 13:46 | Link

Noel



* Azontűnődtem az elmúlt hetekben, hogy mikor éledek újjá. Valahogy úgy képzelem a dolgot, mint egy főnix. Sok ember ilyenkor elmegy messzire, hogy kikerüljön a komfortzónájából, hogy valami megmozduljon benne. Történjen valami, ami fordulatot hoz, és újjászületik tőle. Én viszont már eljutottam arra a szintre is, hogy hiába mennék én el a tengerpartra vagy a dzsungelbe, hiába mennék rokonlátogatóba, akkor sem történne velem semmi. Bennem. Azt hiszem, szilárdan vesztem el a hozzám leszálló gomolyfelhőkben. Meg kell tanulnom továbblépni, és szakítani a folytonos tipikus hibáimmal. Tudom, hogy nem szabadna ezt és ezt tennem, de belesétálok a csapdákba. A vágyak okozzák, és mert azt emberek nagyon sokszor összekeverik a szeretetet a vágyakozással. Én vettem a bátorságot, hogy kibogozzam a szálakat, különválasszam a kettőt, mindegyikbe elmélyedjek, de most én is elvesztem a csapdájukba. A Szeretet tehát az, hogy szabadon hagyom a másikat,nem várok el tőle semmit. Pusztán attól, hogy létezik, ezzel örömet okoz nekem. HA hibázik is, ha nem úgy viselkedik, ahogy szeretném, akkor is elfogadom és szeretem innen belülről. Vigyázok rá, mint egy angyal. Arra törekszem, hogy boldog legyen, ezzel feláldozva a saját önző vágyaim. És akkor ide beleszalad a vágy, ami néha észrevétlen, néha szükséges, néha pedig tönkretesz és elveszel benne, ahogyan én is. És most itt ülök egy fa alatt, ami árnyékot ad, és üveges szemekkel bámulom a fűszálakat. Ezek a fűszálak lesznek valaha emberek? Nekik is lesz majd életfeladatuk? Sok kérdés vár a megválaszolásra bennem. Amíg viszont nem jutok előrébb, hátradőlök a fa törzsének, és élvezem azt, hogy létezem. Érzem, ahogy minden egyes porcikám bizsereg, ha arra koncentrálok. Érzem a nap sugarait, a szellőt, ahogy végig fut rajtam. Tudom, hogy ott mélyen benn, valami készülőben van. Csak még nem tud valamiért kiszabadulni.*    
Hozzászólásai ebben a témában
Volner V. Noel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 150
Írta: 2013. július 28. 14:17 | Link

Szonja


  A navinések közé sikerült beilleszkednem. Gyorsan telt az idő. De a kastélyt még mindig nem ismertem meg teljesen. Más házak tanulóival csak az órákon belül beszéltem. Kevés barátom van. Kicsit hiányoznak az otthoniak is, és úgy érzem pihenésre van szükségem. Sétálok egyet odakint, az biztos jót tesz. Megindultam lefelé a lépcsőkön, nemsokára elértem a kijáratott. Amint kiléptem az ajtón szemem elé tárult a rét. Nem láttam kint túl sok embert, a legtöbben az árnyékokba húzódtak. Elindultam a fák felé. Leültem egy fa alá, majd a tájat kezdtem el figyelni. Tekintetem hamarosan megakadt. Nem messzire a tőlem egy lányt láttam meg. Ott ült fejét a fa törzsének támasztotta, és valamin nagyon elgondolkozott. Egyedül volt akárcsak én. Azt elsőre megállapítottam hogy nem ismerem. Ő miért jött ide, lehet hogy azért amiért én is. Odamenjek hozzá? Felkeltem és elindultam felé.
-Szia! Leülhetek? - szólítottam meg mosollyal az arcomon.
-A nevem Noel elsős vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék