36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 27. 13:48 | Link

Kornél


Hogy a fenébe lehet ilyen piszok meleg?! Erre a legjobb válasz: azért mert nyár van. Nem. Könyörgöm, azért a nyárnak is van határa! Úgy éreztem magamat egész nap, mintha egy szaunában élnék. Sétálgattam a folyosókon, benéztem egy-két helyre, csak, hogy ne legyek annyira tájékozatlan. Igen, új vagyok. Hogy őszinte legyek, sosem szerettem a kezdeteket. Az előző iskolámban is hogy jártam...Még mielőtt idejöttem volna, otthon elhatároztam, hogy erős és kemény leszek. Nem akarok gyenge kis virágszálnak tűnni. Bár, ha jobban belegondolok..mikor is tűntem én olyannak valaha? A szobámban ücsörögve, végignéztem a szobámon, de nem találtam semmit sem amibe beleköthetnék. Minden a helyén volt, egész kis takaros szoba volt, az első éjszakám sem volt olyan vészes, jól aludtam. Kicsit korán keltem, de ha új helyen vagyok, akkor akár képes vagyok már hajnalban is talpon lenni. Hátravetettem magamat az ágyamon, majd a plafont bámulva rájöttem, hogy most sem vagyok sokkal másabb, mint otthon, vagy a Roxfortban. Kedvem lett volna megpofozni magamat, de nem lehet. Arról már leszoktam, egy-két éve. Sóhajtottam egyet, majd felálltam, és elhagytam a szobát. Le a lépcsőkön, majd ismét, és megint. Kész labirintus ez a kastély, de friss levegőre volt szükségem. Mivel délelőtt már jártam odakint, próbáltam felidézni, hogy pontosan merre is kell mennem, de szerencsére tudtam. Mikor a Rét kapujához értem, lassan kitoltam azt, és kiléptem a fűre. Egyedül voltam, nem láttam senkit a közvetlen környezetemben, de nem is nagyon kerestem senkit. Még egy emberrel sem ismerkedtem meg, de hagyok időt a dolognak. Beljebb sétáltam, mígnem egy fa alá értem. Hatalmas nagy volt, alatta pedig minden árnyékos volt, így leültem, majd fejemet a fa törzsének döntöttem, és behunytam a szememet. Élveztem ahogyan a lágy szellő néha fellebbenti a hajamat, és felfrissít. Élveztem a csendet. A folyosó nekem túl zajos volt. Nyeltem egyet, majd kinyitottam a szememet, de semmi sem változott. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha hirtelen egy másik világban találtam volna magamat. Igen, fantáziám az van, ezt mindig mindenki a fejemhez vágja. Egy perc erejéig körbenéztem, majd visszadöntöttem a fejemet, szememet pedig újra behunytam. Egész nap talpon voltam, megérdemlek egy kis pihenést.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 27. 22:35 | Link

Yvonne

Borzalmas napja volt. Valójában mindig nyarat kínként él meg, de az, hogy egész nap nem mozdulhatott ki a Rellonból a meleg miatt kiölt belőle minden türelmet, nem akart tovább a négy fal között lenni, szívesen mártózott volna meg valahol, de  tartott egy kéretlen találkozás lehetőségétől, így bevette a gyógyszerét, pontosan amennyit kell, jó gyerekhez méltóan és lefeküdt aludni. Az álom nehezen jött és amikor utol is érte, rémképek tárultak a szeme elé, magát látta a keze pedig csupa  volt, egy lobbanó vörös fény, talán egy hajtincs? Fölriadt. Szinte semmire nem emlékezett az álomból de még akkor is azon kattogott az agya amikor szitkozódva elindult a konyhába valami kaja után. Bekapott két szendvicset, leöntötte valami gyümölcslével de nem érezte az étel ízét. Egy ideig még üldögélt a konyhába, de hamar megunta a dolgot, viszont semmiképp nem akart a szobájába visszamenni, félt, hogy utoléri az álom amire nem emlékszik, mivel nála volt a cigarettája, úgy döntött, szív egy kis friss levegőt. Minden esetre nem akart elcsámborogni, így a rétet választotta. Alkonyult, az idő kellemesebb volt, mint gondolta, a rét üres volt, így amint kiért rögtön rá is gyújtott, mélyeket szívott a cigijéből, ráérősen fújta ki a füstöt, tekintetével pásztázta a rétet amikor megakadt a tekintete valakin. Egy igencsak csinos valakin. Felöltötte a bájvigyort és lassan elindult felé, lassan, magabiztosan. Amikor odaért, nem kért engedélyt, nem köszönt, hanem lehajolt leguggolt hozzá.
-Remélem nem haltál meg, nem szeretnék elásni egy ilyen csinos lányt.
Volt már dolga halott lánnyal, de ő nem csak feküdt, mozdulatlanul. Talán nem ezzel kellett volna kezdenie, de nem jutott eszébe semmi értelmes. Valójában csak nem akart egyedül lenni a gondolataival és azért nem mindegy, hogy kivel tereli el a figyelmét.
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 27. 23:02 | Link

Kornél


Nemtudom mióta lehettem kint, de elaludtam. Életemben nem aludtam még el nyilvánosan, közterületen. Azt álmodtam, ahogy otthon vagyok, és mikor tükörbe néztem mintha nem is én lettem volna, egy teljesen más személyiség. Majd mikor megérintettem a tükröt, hirtelen Jenny állt előttem. Erre riadtam fel, majd amikor kinyitottam a szememet, feltűnt, hogy kissé besötétedett. Először azt se tudtam, hogy ki vagyok és hol vagyok, majd pislogtam párat, ásítottam egy nagyot, és nevetni kezdtem. Nem érdekelt ki látja vagy hallja, nem tudom, hogy hogyan lehettem ilyen hülye, hogy elaludtam egy fa alatt. Miután abbahagytam a nevetést, kicsit feljebb ültem, mivel nagyon lecsúsztam alvás közben. Ki tudja ki látott engem a délután folyamán! Úgy nézhettem ki, mint egy részeg hajléktalan. Nyeltem egyet, majd pislogtam még egy párat, amikor megakadt a szememen valaki. Ott álldogált a kapuban, ha jól láttam, épp rágyújtott. Nem a legjobb a látásom, de hülye lennék szemüveget viselni! Vak még nem vagyok, akkor meg? Pár másodpercig még nézegettem azt a valakit, majd ismét behunytam a szememet, és visszadőltem. Most már úgy sem fogok aludni, de egy kicsit lustálkodni még csak szabad. Mikor újra kinyitottam a szememet, már az előbb látott alak guggolt előttem, égő cigivel a kezében, egy nyájas mosollyal az arcán. Először nem nagyon tudtam hova tenni, de  én is felvettem egy hasonló mosolyt, kihúztam magamat, majd válaszra bírtam magamat.
- Egyenlőre még minden rendben, köszönöm az érdeklődést. Mondtam mosolyogva, majd vártam, hogy leül-e, vagy csak jött ellenőrizni, hogy nem dobtam-e fel a pacskert. Sosem néztek még hallottnak, nem tudtam, hogy ezt most bóknak vegyem, vagy kezdjek el hisztizni. Végignéztem, alaposabban a velem szemben lévő úriemberen. Talán csak 1-2 évvel lehetett idősebb mint én, az is lehet, hogy egykorú velem. Kezdett sötétedni, ezért már nem nagyon tudtam megállapítani, csak azt tudtam, hogy fiú, és nem 10 éves. Ránézésre egész helyesnek és kifinomultnak tűnt, de ezt csak rendes megvilágításban tudtam volna megerősíteni. Egy másodperc erejéig elnéztem a fiú arcáról, körbepásztáztam tekintetemmel a Rétet, van-e bárki más idekint rajtunk kívül, de sehol nem volt egy lélek sem. Valamiért egy kicsit megkönnyebbültem ettől, de hogy miért, azt magam sem tudom. Visszapillantottam a velem szemben vigyorgó arca, és vártam a reakcióját, itt marad-e, vagy továbbhalad. Nekem mindegy...
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 28. 21:48 | Link

Yvonne

Néhány tizedmásodpercig komolyan elgondolkodott rajta, hogy továbbáll. Mi dolga lenne itt egy lánnyal? Aztán néhányszor még végignézett az ismeretlen kis szépségen és ez jobb belátásra bírta. Kifújta a füstöt és letelepedett a lány mellé. Egy percig sem zavarta, hogy valójában senki nem hívta ide, nem invitálták meg. Oda soha nem szokott menni, ahová hívják, ellenben, ahová nem engedik be...ezerszer izgalmasabb. Előre néz, csak néha, lopva pillant lány a mellette fekvőre aki mintha az imént kel volna fel, lehet, hogy tényleg aludt? Nem tudhatta biztosra, de ez legalább megmagyarázná miért feküdt itt annyira nyugodtan.
-Reménykedtem benne, élve nagyobb hasznodat veszem.
Nem akart nagyon durvának tűnni, így inkább poénnak álcázza a dolgot. Szélesen rávigyorog a lányra, de őszinte kíváncsisággal várja a reakciót. Ahogy elnézegeti, már amennyit a sötétségben lát belőle, idősebbnek látszik, egész csinos, legalábbis az alakjára biztosan nincs panasza, a haja mintha fekete lenne, az arca pedig csinosan kerek. Minden egybevetve egész szép estének néz elébe, ha a lány megtűri maga mellett.
-Elárulod nekem, miért olyan élvezetes a fűben fetrengni? Ugye nem vagy hippi vagy ilyesmi?
Egy utolsót szív a cigijéből, majd felhúzva az egyik lábát elnyomja a csikket a cipője talpán, az elnyomott véget pedig az ujjai segítségével messzire pöckölni. Legszívesebben már nyúlna a másik szál után, de időközben meggondolja magát és inkább több figyelmet szentel a mellette fekvő hölgynek.
-Megmondod a neved?
Nem mintha annyira érdekelné, de legalább szólíthatná valahogy. Nem akart túl sokáig hallgatni, félő volt, hogy az ismeretlen idő előtt ráun. Igaz, nem szereti a sablonos beszélgetéseket, de ezúttal eltekint ettől és nem rögtön azzal kezdi, hogy agresszív állat, az nem tenne jót a dolognak.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. július 28. 21:48
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 29. 13:57 | Link

Kornél


Néha a mellettem lévőre, néha pedig a kastély irányába nézelődtem. Lassan már kezdtem elszédülni, úgyhogy inkább lepillantottam a földre, és vártam a fiú reakcióját. Ahogy a sötétből kivettem, a fiú kissé elgondolkozott azon, hogy ki vagyok és mégis mit csináltam itt. Lehet rájött arra, hogy elaludtam? Mindegy, nem foglalkozom vele, hiszen, őszintén...szerintem ez vicces. Mikor már épp felálltam volna, hogy kinyújtóztassam a tagjaimat, a fiú leült mellém és megszólalt.
- Nos, ebben egyetértünk. Mindenki nagyobb hasznomat veszi, ha élek és virulok. Mondtam, egy apró mosollyal az arcomon. Sosem mutatom ki jól az érzelmeimet, de vannak olyan szituációk, amiknél ez kimondottan jól jön. Ebben például, néha csak mosolyogtam, néha pedig meredtem magam elé, de mélyen, magamban, izgatott voltam, hogy végre volt valaki aki megszólított. Legalább egy ismerős arcot már fogok találni a folyosón. Bár, amilyen "szerencsém" szokott lenni, még a végén kiderül majd, hogy képzeltem a srácot, vagy holnap elköltözik. Kicsit elgondolkoztam, megszűnt számomra a külvilág, majd mikor visszatértem, újra a fiúra pillantottam. A kastély fényei kissé megvilágították a mellettem ülő arcát, és bebizonyosodott, igazam volt: jóképű. Sőt. Újra megszólalt, felé fordultam, végighallgattam majd elmosolyodtam.
- Relax. Nem vagyok hippi. Csak fárasztó napom volt, jólesett egy kicsit kifeküdni. Mondtam, majd halkan, egy kicsit elnevettem magamat. Én? Hippi? Ugyan már! Szerintem ez még viccnek is rossz. Anyámék szerint lázadó vagyok, és az is maradok. Mindig a szemükbe röhögtem, mikor ezt vágták a fejemhez, de lassan már én is kezdek kicsit hinni nekik. Jenny meg persze az áldott jó kislány, anyuci és apuci kedvence. De én imádom őt. Újra elkalandoztam, eszembe jutottak az otthoni dolgok, mi lehet most Jennyvel és a családdal, majd mikor visszatértem a jelenbe, pislogtam párat, és már csak arra lettem figyelmes, hogy a fiú engem néz, mintha várna valamit. Kérdezett valamit? Jaj, igen.
- Yvonne. De ha akarod, szólíts Yvynak. Kapsz rá engedélyt.Az utolsó mondatomat, kissé öntelten mondtam, majd elnevettem magamat, és sóhajtottam egyet. Kicsit jobb idő volt, mint amilyen szokott lenni, de még mindig nem az igazi, hiszen, ha kilépek az árnyékból fenn áll a veszélye annak, hogy kigyullad pár hajszálam, azt pedig nem szeretném megkockáztatni. Fejemet ismét a fa törzsének döntöttem, de szememet nyitva hagytam. Mondjuk aludni már amúgy se tudnék, de jobb ha nyitva hagyom. Ismerem magamat, bármire képes vagyok.
- És téged, hogyan szólíthatlak? Feltéve, ha én is kapok valamiféle engedélyt. Mondtam mosolyogva, miközben a fiú szemét és arcát fürkésztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. augusztus 24. 12:05 | Link

Yvonne

Kezdi nagyon unni a felesleges csevegést, persze ebből nem mutat ki semmit, még a végén az eddig elértek kárára menne. A lány csacsogó hangja egyik fülén be, a másikon pedig ki, nem igazán köti le az, amiről beszél, helyette inkább a szemeit bámulja, az ajkait és elmereng azon, vajon milyen lehet belélegezni az illatát, szinte összefut a nyál a szájában a gondolatra. Mindenki bocsásson meg, mégiscsak férfiból van, méghozzá a legrosszabb fajtából. Ezt persze nem sejtheti a mellette ülő, hogy is hívják? Yvi? Az előbb mondta el a nevét, de már nem emlékszik rá. Ösztönösen közelebb húzódik hozzá, kipróbálja, milyen messzire szabad mennie, mert ha lehet, akkor nem fogja felesleges beszélgetéssel pocsékolni az idejét, roppant szerencsésnek mondhatja magát, hogy ilyen szépségre akadt. A haja, a szeme, igéző. Persze rá semmi nem hat olyan könnyen, most is egyszerűen csak a dolgok fizikai oldalát nézi. A keze alig észrevehetően indul el a lány irányába, óvatosan végighúzza a combján az ujját, újabb teszt.
-Kornél vagyok, de ez egyáltalán nem érdekes, legalábbis a történet szempontjából nem az, de a illem úgy kívánja, hogy bemutatkozzam.
Sóhajtva engedi le a kezét, ennyi bőven elég volt. A mozdulathoz jár egy elnéző mosoly, folyton változtatja a viselkedést, kitapasztalva melyik az, amelyik a legideálisabb lenne. Közben próbál visszaemlékezni, vajon milyen felesleges dologról fecsegett vele az előbb, de egyáltalán nem emlékszik.
-Miért nem láttalak eddig?
Próbál úgy tenni, mint akit nagyon érdekel a dolog, de a kérdés mögött egy egészen másfajta bújik meg. Miért nem láttalak eddig? Biztos, hogy megakadt volna rajtad a szeme. Ezt persze elég kemény lenne így kifejezni és mivel nem ismeri a lányt, inkább óvatosságra inti magát, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne hozzá egyre közelebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 12:38 | Link

Kornél


Láttam a mellettem ülőn, hogy már lassan elalszik, ezért inkább lakatot tettem a számra. Utálok ismerkedni, ilyenkor mintha valaki teljesen más lennék, nem önmagam. Lehet, hogy ezért is nincs még senki, akit itt ismernék. Az alapján ítélnek meg, amit először látnak, hiszen az alapján nem tudnak, aki tényleg vagyok...Mindegy. Vettem egy mély levegőt, mintha próbálnám előhívni az igazi Yvyt, behunytam a szememet, majd mikor kinyitottam, már csak arra lettem figyelmes, hogy a fiú sokkal közelebb van hozzám mint volt, vagy mint kellene lennie. Nem ijedtem meg közelségétől, nagyon kevés dolog túl megrémíteni. Alig telhetett el pár perc, mire ujjai már a combomon jártak, szívem pedig egy hatalmasat dobbant. Szemeim egy másodperc erejéig elkerekedtek, majd elmosolyodtam. Nehezen tartottam vissza, hogy ne nevessem el magamat, hiszen ismerem ezt a "fajta" fiút. Nem most találkozom először ilyennel, viszont valahogy mindig belebotlok a hozzá hasonlókba. Hagytam, hogy tegye amit tennie kell, majd mikor végre bemutatkozott, kezét pedig elvette rólam, mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna. Kezdett már kínossá válni a csönd, legalábbis számomra. Kornél. Fantasztikus. Szörnyen rossz a név és arc memóriám, ezért is, mikor meghallottam nevét, magamban elemezgetni kezdtem, és eközben az arcát figyeltem, szinte már pislogás nélkül. Olyan lehettem mint valami űrlény. Mikor már úgy éreztem, hogy a név és az arc kellőképpen kapcsolódik egymáshoz, újra a földre pillantottam, és vártam. Isten tudja mire, csak vártam. Ahogy a fiú egyre közelebb került hozzám, úgy éreztem én is egyre jobban az illatát. Érződött rajta a férfi parfüm, ami titkon ugyan, de a gyengém. Imádom őket. Vettem egy mély levegőt, majd mikor újra meghallottam a hangját, fejemet ismét Kornél felé fordítottam, és felvetettem egy halvány mosolyt. Próbáltam meggyőzően festeni, és határozottan, kisebb nagyobb sikerrel.
- Valószínűleg azért, mert csak nemrég jöttem át, egy másik iskolából. Inkább örülj neki, hogy most láthatsz, és használd ki ezt a páratlan lehetőséget. Mondtam, kissé cinikusan, mintha őt hibáztatnám, hogy eddig miért nem volt hajlandó rám nézni. Mondjuk, tény, hogy nekem sem ismerős az arca, pedig meg van rá az esély, hogy az elmúlt napokban már elsétáltam mellette odabent a folyosókon, de annyi ember van itt. Senkinek sem jegyzem meg rendesen az arcát. Egy perc erejéig szememmel körbepásztáztam a Rét területét, de egyenlőre úgy tűnt nekem, hogy csak ketten vagyunk. Azt hiszem ez csak még rosszabbá tette a helyzetemet, de amint Kornélra néztem, elmosolyodtam. Én aztán nem félek! Éreztem ahogyan folyamatosan közelebb és közelebb jön hozzám, kezdtem attól tartani, hogy hamarosan fellök.
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. augusztus 24. 12:44 | Link

Kornél & Yvonne

Persze, a vizsgák felőrlik az ember idegeit. Szárnyasunk már évek óta ezt tapasztalja, épp ezért járja a kastélyt, megfelelő párok után kutatva. Hisz mi sem lehet jobb gyógyír a feszültség levezetésére, mint a szerelem? És, nem, ennek semmi köze ahhoz, hogy az új nyilait szeretné nagyon kipróbálni.
A rét felett elhaladva, megakad a szeme, a két rellonoson, és a már megszokott vigyorával, veszi ki a vesszőket a tegezből, majd lő.
Cupido sose téveszt célt, vagy ha mégis, akkor se vallaná be semmi pénzért, épp ezért találja el a két delikvenst elsőre. Talán még jót is tesz nekik, hogy egymásba gabalyodnak, ha nem is tovább, ezen a napon biztos.
Cupido pedig a tenyerét dörzsölgetve, magában kuncogva halad tovább, mint aki jól végezte dolgát.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. augusztus 26. 17:26 | Link

Yvonne

Szóval másik iskola, úgy tűnik mindenki jön szépen vissza. Erről eszébe jut Hajni és kellemetlen érzés mar a gyomrába. Ritkán kerül közel valaki a sötét lelkéhez és a szöszke kislány magáénak tudhatja Kornél lelkének egy és gondolatainak egy apró részét. Egészen belefeledkezik az önsajnálatba, amikor hirtelen valami történik. Elfintorodik, körbepillant és akkor ismét megakad a tekintete a mellette ülő lányon, de most egészen másként szemléli, mint néhány perccel ezelőtt. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? Közelebb hajol hozzá, végigsimít a haján, egészen elveszítette az eszét. Ha most kívülről szemlélhetné a dolgokat, biztosan jó nagyot rúgna bele saját magában, csak azért, hogy után még röhöghessen is egy sort. Ha pedig megtudná, hogy az imént találta el a szerelem nyila, akkor biztosan addig keresné a szárnyas kis szörnyeteget amíg meg nem találja, utána pedig belefojtaná egy kanél vízbe. Hiszen ő soha nem szokott szerelmes lenni, soha nem is volt. Az elkövetkezendő ötven évben pedig nem is szándékozott ilyen útra térni. De most egyszerre mindent annyira szépen lát, mintha minden problémája egyszerre oldódott volna meg, ráadásul itt ül mellette a kastély legszebb lánya.
-Említettem már, mennyire gyönyörű vagy?
Őszintén cseng a hangja, hiszen jelenleg komolyan is gondolja. Hideg kezeivel végigsimítja a lány arcát, hogy az állánál fogva óvatosan maga felé fordítsa az arcát. Néhány másodperc erejéig még tétovázik, mert bár általában jó emberismerő, most fogalma sincs, mit reagálna a lány, ha egyszerűen csak megcsókolná. Vajon mérges lenne? Biztosan megütné, de ennyi simán megér neki. Így hát nem tétovázik tovább, lassan odahajol és csókot lehet a lány ajkaira, közben végigsimít az hajtincsén. Addig nyújtja ameddig csak lehet, de nem akar túlságosan tolakodó lenni, most nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 26. 18:12 | Link

Kornél


A fiú kissé szótlan volt, de annál inkább rámenős. Sosem gondoltam volna, hogy ezt a kettőt valaki el tudja sajátítani, egyszerre. Testét szinte már teljesen a sajátomhoz simulva éreztem. Szívesen megszólaltam volna, de valahogy nem tudtam, valami meggátolt benne. Pár perc semmittevés után, egy apró fájdalmat éreztem a hátamba, utána pedig mintha nem is ezen a világon lettem volna. Minden olyan szép lett, olyan rózsaszín. Semmi problémám nem volt, boldog voltam. Szép volt az idő, a virágok gyönyörű színekben pompáztak, majd mikor tekintetem Kornélra tévedt, szívem hatalmasat dobbant, gyomromban pedig megjelentek a pillangók. Először kissé megrémültem, sosem éreztem még ehhez hasonlót, és amikor a fiú pillantása találkozott az enyémmel, kedvem lett volna meghalni a boldogságtól és az izgatottságtól. Mindez kívülről nem látszott, mindig is jól tartottam magamban az érzelmeimet, szerencsére ez most is sikerült. Fogalmam sem volt mi történik velem, minden csak ment magától, mintha már nem én lettem volna a főnök, hanem valami apró kis erő, ami teljesen bekebelezett és irányítani kezdte volna az érzéseimet és a cselekedeteimet. Meg kell, hogy mondjam nagyon tetszett a helyzet. De azt hiszem ezt a gondolatot is mélyen elzárom magamban. Kornél arcára ha ránéztem, egyszerűen elakadt a lélegzetem. Sosem láttam még hozzá hasonló, mondhatni csodát. Hihetetlen, hogy eddig nem vettem még őt észre, de örültem, hogy most ekkora szerencsém van, hogy itt lehetek, közvetlen mellette, és gyönyörködhetek benne. Mikor szóra nyitotta a száját, és kissé kábultam elszavalt nekem egy mondatot, teljesen elolvadtam. Én? Most komolyan rólam beszélt? Éreztem, ahogyan elpirulok. Próbáltam visszatartani, hiszen mi a franc történhetett, hogy én itt nekiálltam pirulgatni? De nem tudtam megállítani ezt az érzést. Elmosolyodtam, majd a fiú szemeibe néztem.
- Nem...még nem említetted, de...örülök, hogy most megtetted. Mondtam. Hangomon hallani lehetett a zavart, és a csodálatot. Pár másodperc múlva a fiú kezei a hajamban voltak, utána átkerültek az arcomra, majd még közelebb húzott magához, hogy egy csókot adjon. Számomra megszűnt a külvilág, csak ő és én léteztünk. Fel se tűnt mennyi idő telik el a csók közben, de nem akartam, hogy ennek vége legyen. Gyönyörű volt. Teljesen elvesztettem mindent, mikor kissé eltávolodtunk egymástól, azt se tudtam hol vagyok. Pislogtam párat, körül néztem, majd mikor már beazonosítottam, hogy nagyjából mi is történik, Kornélra pillantottam. Kezdtem attól félni, hogy meghallja ahogyan ver a szívem, és megrémül. Éreztem, hogy majd kiugrik a helyéről. Nem bírtam magammal, kezeimet azonnal a fiú nyaka köré fontam, és újra megcsókoltam. Át akartam élni azt a pillanatot, mint az imént. Újra és újra. Soha nem tapasztaltam még ehhez hasonlót, de biztos voltam benne, hogy ez felejthetetlen lesz. Igazából magamra se ismertem, ez nem rám vall. De kit érdekel? Lehet ez a rejtett énem. Nagyon tetszett minden. Végre boldog voltam.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. szeptember 3. 22:11 | Link

Yvonne

Minden annyira érhetetlen volt számára. Egy része biztos volt benne, hogy ez csak valami álom, és a rosszabb fajtából. De az érzelmei mégis eltompították a józan eszét, leginkább egy illuminált állapothoz tudta volna hasonlítani, de ehhez hasonló szert még soha nem kóstolt, ráadásul még a gyógyszereit sem vette ma be, talán ez volt a probléma. Legszívesebben egész éjszaka bámulta volna a lányt, megállás nélkül és ha elaludt volna a karjában, az lett volna aztán a földi mennyország. Ezekért a gondolatokért másnap biztos, hogy szembefogja magát köpni, de ma minden annyira természetesen jött. Miután elválasztotta a sajátjait a lány ajkaitól halványan mosolygott, mint valami idióta. A józanabbik fele nagyon reménykedik benne, hogy senki ismerős nem téved erre, mert tuti, hogy erre holnap nem akarna emlékezni. Az érzések amik eddig kavarogtak benne, most mint jelentéktelennek tűntek, egy valami volt fontos, a mellette ülő lány, nem győzött betelni vele. Az illata, a haja, a vonásai, a tekintete...igéző volt. Aztán ahogy ismét megcsókolta, mindenfajta kérés, vagy átverés nélkül átkarolta a derekát és olyan közel húzta magához, amennyire csak tudta, nem akarta, hogy abbamaradjon a dolog, de tartott tőle, hogy nem húzhatja sokáig a dolgot egy olyan helyen, ahonnan nem kívánatos tekintetek leshetik őket. Így kelletlenül eltolta magától egy picit, de csak azért, hogy utána megint a magáénak tudhassa.
-Mit szólnál hozzá, ha keresnénk valami olyan helyet, ahol egyedül lehetünk? Csak te meg én...
Csodálatos volt kimondani, annyira könnyed volt, annyira magától értetődő. Holott ő soha ilyet ki nem ejtene a száján, maximum egy lánynak, de annak a lánynak még a nevére sem emlékezett jelen pillanatban, minden más női arc elhalványult előtte, csak egyet látott és ez elégedettséggel töltötte el.
Ha a lány beleegyezik, nem is késlekedik tovább, felpattan, majd felhúzza magával a szépséget is és nem eresztve a kezét indul meg vele befelé, valami sokkal meghittebb és magányosabb helyre, bárhová, csak vele lehessen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék