36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. július 20. 22:29 | Link

Július 22. – 23. –Napforduló; az év legrövidebb éjszakája, leghosszabb nappala



Minden tanárt és diákot szeretettel várunk a Napforduló alkalmából megrendezett különleges eseményre! A program július 22-e kora délutánjától július 23-a reggeléig fog tartani, helyszínül pedig a rét szolgál.

Álmodói időpontja: július 21-től augusztus 4-ig.
(Bizony hónapátírás történt a programban, de reméljük ez senkit nem fog zavarni.)

Az eseményen a kinti tartózkodás egész éjjel megengedett, de ha bent ücsörögtök a kastélyban takarodó után, az ugyanúgy büntetéssel járhat ha elkapnak, mint máskor!


Programok:
 
Egyéb:
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. július 21. 16:15
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 21. 21:43 | Link

Keiko, Napforduló


Szép este van, pont alkalmas az idő ahhoz, hogy sétáljak egyet. Mivel már a kastély összes termét, részét felfedeztem ezen a héten, ezért most ideje megismerkednem a kinti világgal is. A mai sétámhoz egye fekete nadrágot, és egy piros-kék kockás inget vettem fel, és egy pár fekete tornacsuka található lábaimon. Majdnem fél órás séta után sikerült eljutnom a rétre. Ahogy hallottam, itt lesz a közelgő napforduló miatt megrendezve egy kis party szerűség, tehát nem véletlen, hogy ezt a helyszínt választottam úticélként. Nem túl sok emberrel találkoztam eddig, de ez nem tántorított el attól, hogy a rétre menjek. Mikor odaérek a rétre leülök a fűbe, és az égboltot nézem. Szépnek találom, ahogy a hold megvilágítja a tiszta eget. Fura, így látnom ezt az egészet. Londonban sose tudtam leülni a parkba vagy bármilyen közterületre, hisz vagy hülyének néztek volna, vagy a rendőrök hazavittek volna, de örülök, hogy itt az iskolában van lehetőségem erre. Szinte már táltott szájjal nézem a gyönyörű égboltot, és úgy érzem, hogy ma valami jó fog történni velem, nem tudom miért van ez az érzésem, de szinte megnyugtat az égbolt látványa, a végtelenséget jelképezi és azt, hogy szabadok vagyunk. Azt tehetjük amit csak akarunk, és elérhetjük mind azon dolgokat amiket szeretnék, csak kitartás kell ehhez. Olyan nyugodt és csendes ez az este, hogy akaratlanul, de meg kell törnöm a csendet, a kedvenc zeném dúdolásával, bár lehet, hogy a mellettem elmenő diákok ettől hülyének fognak nézni, de a pillanat hatása alatt állok, ami kiváltja belőlem ezt, a diáktársak csak dúdolást hallanak, de mellette éneklek is, csak azért arra ügyelek, hogy azt más ne hallhassa. Mi mást várhatunk egy zenebolondtól.
~Kis gyopár, kis gyopár, minden reggel, ha látlak, hófehér kis virág, látom örülsz, hogy láthatsz. Szép havas tájon nőtt kis virág, nőjj mindig ezen a tájon .Kis gyopár, kis gyopár, légy áldás a hazámon .~szinte már orvosi eset vagyok, hisz elég kevés az olyan ember, aki hangosan dúdol, de gondolatban énekel.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 21. 22:13 | Link

Rufus; napforduló

Meg csak ma délelőtt értünk vissza Japánból, és ez volt az első dolog, amit meghallottam. A napforduló alkalmából valamiilyen programok lesznek, és azt nem hagyhatom ki. Emlékszem, a Maid café is jól sikerült, meg a többi ilyen, amin még voltam, szóval baj nem lehet, biztos jó lesz. És az is tuti, hogy találkozni fogok néhány ismerősömmel, mert azért csak nem egyedül leszek ott. vagy mégis? Mi van ha csak engem érdekel az egész? De az nem lehet. Biztos sokan vannak még akik elmennek, nem csak én. Ezen rágódom egész végig, míg el nem kezdett besötétedni. Elveszem kedvenc kék blúzomat, és a hozzá illő fekete szoknyát és cipellőt, ja és az elmaradhatatlan virágot a hajamba tűzöm, és már indulok is a rétre. Még az iskola kapujához sem érek, de a távolban egy ismerőst látok. Rufus az, így elhatározom,hogy követem őt, bárhova is megy, s remélem a rét felé tart. Követem őt, persze tisztes távolból - magyarul 100-200 méterről, ahonnan ő már nem lát engem, de én még őt nagyon is tisztán. "Igen, ő is arra tart amerre én." Örvendezek magamban, és így már bátrabban megyek tovább a rétre vezető úton. Várjunk! De vajon mit fog szólni, ha csak úgy odamegyek mellé? Remélem nem fog elküldeni. Bár az első találkozásunkkor majdnem bajba kerültünk, és én sikeresen megmutattam a gyáva oldalamat, így nem csodálom, ha nem akár majd találkozni egy magamfajta lánnyal, vagyis konkrétan csak velem. És egyáltalán mit mondjak neki? Vagy csak egyszerűen üljek le mellé, aztán lesz, ami lesz? Áá, nem tudom!
Egy darabig még gondolkodom, de aztán erőt veszek magamon, és odalépek a fiú mellé.
- Öhm... Szia... Emlékszel rám? - nyögtem ki végül. De ez nagyon egy hülye kérdés volt, mert miért ne emlékezne rám? Ésn vagyok az a lány aki sak dadogni tudott a prefi láttán. Ezt ki felejtené el?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 21. 22:44 | Link

Keiko és a napforduló


Annyira elbambulok és csak azzal foglalkozom, hogy még véletlenül se énekeljek hangosan, hogy észre se veszem Keikot, aki mellém áll. Csak akkro veszem észre, mikor köszön, ettől megijedek és reflex-szerűen felpattanok ültő helyemből, így szemtől-szemben állhatok Keikoval.
-Áh, szia Keiko. Persze, hogy emlékszem rád, kár, hogy első találkozásunkkor nem volt időnk nagyon megismerni egymást, aminek én nem örülök annyira, de most szerencsére és remélhetőleg lesz időnk beszélgetni. Aranyos voltál múltkor, még Ádám is a te pártodra állt, és én is, hisz nem csináltál semmi rosszat, sőt te mondtad Márknak, hogy tegye el a cigit. Amúgy hogy vagy? Mi járatban erre?-teszem fel a kérdéseimet nagy mosollyal az arcomon, és csak most veszem észre, hogy mennyit beszéltem feleslegesen, szegény Keikot még a végén elriasztom a felesleges szövegelésemmel.
-Amúgy, bocsi, ha sokat beszélek, de tényleg nagyon örülök, hogy látlak. Végre egy ismerős arc!-csak reménykedem, hogy ez az öröm kölcsönös, bár a múltkor elég kedves, aranyos lánynak ismertem meg Keikot, úgyhogy nem hiszem, hogy most más lenne a hozzáállása, vagy ha nem is örül annak, hogy találkozott velem, kétlem, hogy ezt kimutatja felém.
-Öhm...ha lennének székek, akkor most azt mondanám, hogy üljünk le valamelyikre, de csak a földre tudunk ülni és....izé..nem lenne kedved leülni mellém a földre, sokkal szebb úgy az égbolt.-beszédem közben elpirulok, és próbálok úgy fogalmazni, hogy Keiko nehogy félre értse, vagy rosszat gondoljon rólam és itt hagyjon.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 21. 23:23 | Link

Rufus


Ah, de jó nem küldött el. Bíztam benne, hogy nem teszi, mert első találkozásunkkor kedvesnek tűnt, és nem hiszem, hogy csak álca volt. Vagyis úgy értem, hogy nem tűnik kétszínűnek.
- Igen, azt én is sajnáltam. - Gondoltam hogy fel fogja hozni a múltkori esetet, csak nem épp erre számítottam. Azt gondoltam, hogy egy jót nevet majd rajtam. Bár ez csak az én pesszimista mivoltomból fakad, mert ezt inkább a rellonosokról lehetne elképzelni, bár ki tudja. Ez a pesszimizmus mindig a legrosszabbkor jön rám, vagyis általában mindig,de ezt inkább nem fejteném ki.
- Igen, ádám kedvel engem. - mondom majd elnevetem magam. - Köszi, jól vagyok. És te? Csak azért jöttem, mert úgy hallottam lesznek itt egész jó programok, és hát az eddigiek, amiként voltam, azok is jók voltak,  szóval egy próbát megér. - Fejtem ki, s közben végig ott ül az arcomon az arcomon bajos mosoly, aki azóta rajta van, hogy Rufus megszólalt. Persze azt nem mondtam el neki, és nem is fogom - mert a végén még hülyének néz, vagy még a végén félre érti -, hogy ő is itt van, attól jobb kedvem lett.
- Engem nem zavar. Én is örülök hogy látlak. - Na ez volt az, amit nem akartam kimondani, de ha már ő is kinyögte, akkor én is.
- De. - csak ez az egy szó, amit mondok egy vigyor kíséretében, de ezzel már remélhetőleg tudtára is adom, hogy szívesen helyet foglalok mellette. Gyorsan lehuppanok, de talán kicsit túlságosan is gyorsan, mert beverem a fenekem a földbe, mire felszisszenek. Na tessék, megint leégetem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ránézek és csak ekkor veszem észre,hogy elpirult. De vajon mitől? Talán valami olyat mondott, csak én nem vettem észre? Na mindegy is, de szerintem cuki, ahogy így elpirult, s ettől mosolyra húzódik a szám.
- Valóban. És ma talán szebb is mint máskor.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 21. 23:44 | Link

Keiko


-Mióta ismered Ádámot?-teszem fel a kérdést szélse mosollyal az arcomon, még nem ismertem olyan embert, aki jóba lett volna egy festménnyel. És lehet, hogy furán vagy tolakodóan hangzik a kérdésem, de tényleg érdekel, hogy hogy lehet jóba lenni egy portréval.
-Első találkozásunk után, egész este azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha a mugli világban is mozognának és beszélnének a festmények. Sokkal könnyebb dolguk lenne a restaurátoroknak, ha például Mona Lisa megmondaná az igazi nevét, vagy a múzeumban sétálnának az emberek, nézegetnék a festményeket és közben jól elbeszélgetnének velük. Szerintem ennek a lehetőségnek az öregek örülnének a legjobban, akik egyedül vannak, magányosak és nincs akivel beszélgessenek, csak elmennének a múzeumba és beszélgetnének a festményekkel, érdekes lenne, de egy kicsit fura is, bár hozzá lehetne szokni. Sokkal több ember járna a múzeumokba. -mondom komolyan, fapofával, és arra nem is gondolok, hogy Keiko lehet, hogy szívesebben hallotta volna azt, hogy a festmények és kiállítások helyett rá gondoltam. Ez meg se fordult a fejem, csak feleslegesen beszéltem, és okoskodtam, ami az egyik legrosszabb szokásom, de általában észre se veszem. Csak a hosszú és unalmas véleménykifejtésem után válaszolok Keiko kérdésére.
-Én is jól vagyok, főleg, hogy itt vagy. Vagyis, akarom mondani, hogy nem kell egyedül üldögélnem itt, és van valaki akivel jól eltudok beszélgetni.-mosolygok a lányra, és egy kicsit elpirulok, ezt nagyon nem szeretem, olyan rossz érzésem van emiatt, szerintem ciki, de sajnos nem tudok ellene semmit se tenni, nem tudom megparancsolni magamnak, hogy ne piruljak el. Pedig néha, mondjuk most, ez a technika, vagyis pontosabban parancsszó jól jönne.
-Ennek örülök, nem fázol?-teszem fel a kérdést, mondjuk nem sokat tudnék tenni annak érdekében, hogy Keiko ne fázzon, már ha egyáltalán fázik. Viszont az nagyon jól érzéssel tölt el, hogy a lány örül, hogy itt láthat. Miután Keiko leült a földre, én is gyorsan mellé ülök, és egy kissé megriasztott az, hogy Keiko megütötte magát.
-Megütötted magad? Jól vagy, minden rendben?-teszem fel a kérdéseket, és az aggodalom az arcomra is kiül, hisz rosszul érezném magam, ha mellettem valami baja esne Keikonak.
-Szerintem ezen az estén nem csak az égbolt szép, hanem más is.-mosolygok a lányra, majd az eget nézem, de arcomról a mosoly nem tűnik el, hisz rá gondoltam, amikor azt mondtam, hogy "más is" szép nem csak az esti égbolt.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 22. 12:57 | Link

Rufus


- Hát, már egy ideje ismerem. - Felelem, bár ez lehet nem volt a legmegfelelőbb válasz, és lehet ki kéne javítanom. - Vagyis, mikor először jártam a freskók folyosóján, már akkor elkezdtünk beszélgetni. Tudom, hogy csak egy festmény, de néha úgy érzem, mintha valódi ember lenne. - Ezt talán nem kellett volna elmondanom, most biztos egy hülyének néz, aki festményekkel beszélget. Bár van benne valami, mert szerintem senki más nem beszélget annyit egy festménnyel, mint én. De Ádám sokkal megértőbb, és kedvesebb néhány más iskolatársammal szemben.
- Igen, én is így gondolom, de biztos lennének olyanok is akiknek ez nem tetszene, mert a világban sosincs egyetértés. - válaszolok, és magamban még azt is hozzáteszem, hogy "pedig milyen jó lenne!". Érdekesnek találom Rufus véleményét ezekről, és tetszik, hogy képes ilyenekről gondolkodni. Kicsit - na jó, kit áltatok, nagyon - elpirulok, mikor meghallom, hogy jobban van attól, hogy itt vagyok. Ilyet még nem mondták nekem. Jó, igen, a családom szokott mondani ilyet, de ök a családom, ő pedig egy srác a suliból.
- Hát igen a társaság néha jól jön.- Mondom, közben végig mosolygok rá, és ha oo is rám néz, akkor egy rövid szemkontaktus kong létre, de tényleg csak rövid ideig, mert hamar elkapom a fejem. Szerintem aranyos, ahogy így elpirult, bár vannak olyanok, akik ezt cikinek tartják, de szerintem cuki, hogy egy fiú is el tud pirulni, és ettől mosolyra húzódik a szám.
- Hm? Nem, nem fázom. - Felelem, egy mosollyal kísérve. Nem vagyok olyan nagyon fázós típus, meg hát Japánban is ehhez hasonló az időjárás, sőt, talán még kicsit csapadékosabb is.
Látva Rufus arcán az aggodalmat, gyorsan válaszolok kérdésére, hogy megnyugodjon.
- Igen, jól vagyok, nincs semmi bajom. - ezt az állításom egy mosollyal is alátámasztom, bár igazság szerint fáj egy kicsit, de nem akarom, hogy rosszul érezze magát miattam.
Vajon mi, vagy esetleg ki lehet még szép ezen az estén? Ezen gondolkodom egy darabig, szótlanul, és még az is megfordult a fejemben, hogy talán én vagyok az, de nem akarom magam ezzel áltatni, szóval inkább rákérdezek.
- Mi az a más? - kérdem végül, s arcomra kíváncsiság ül ki. Nagyon érdekel, hogy kire gondolt a "más" szó alatt, s remélem nem zavarja kérdésem, és nem
el is mondja mire gondolt.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 22. 14:10 | Link

Keiko


-Értem, rendes volt, hogy kiállt melletted. Nekem az volt az első alkalom, hogy mozgó festményekkel találkoztam, nálunk otthon nincsenek ilyen festmények, szerintem azért, mert hamar kiderülne a muglik előtt, hogy mások vagyunk, de leginkább azért nincsenek ilyen festményeink, mert anya mugli.-érdekes, lehet, hogy más már furán nézne Keikora, de én nem. Örülök, hogy őszinte velem, mondjuk ezek nem olyan kínos kérdések.
-Igen, ebben mondjuk igazad van. A világban nem is volt egyetértés, hiszen minden ember más, ezért olyan érdekes az élet.-mosolygok a lányra, és én is örülök, hogy sok témáról lehet vele beszélni. Ennek örülök, és annak is, hogy nem tart hülyének, bár lehet, hogy annak tart, csak nekem nem mondja el, de ha annak tartana, akkor már rég itt hagyott volna.
-Főleg akkor, amikor az embernek rossz kedve van, mondjuk olyankor sok ember inkább elvonul és felemészti magában a dolgokat, de engem feldob, jobb kedvre derít a társaság, főleg akkor, ha olyan emberrel beszélek, aki jó beszélgetőpartner.-én is ránézek Keikora, így létrejön a szemkontaktus, de Keiko elfordítja a fejét, és ezért én is elfordulok, és inkább az eget nézem.
-Biztos? Ha fázol akkor szólj nyugodtan.-mosolygok a lányra, bár nem tudnék mit csinálni, ha fázna. Maximum közelebb ülnék hozzá, hogy ne fázzon. A feltett kérdésre egy kis hezitálás után válaszolok csak, hiszen először nem akarom megmondani, hogy rá gondoltam. Biztos, hogy azt hinné, hogy nyomulok rá, úgyhogy inkább valami mást válaszolok.
-A tájra gondoltam.-félve válaszolok Keikonak.~Gratula, ha ettől nem ijed meg Keiko, és nem hagy itt, akkor semmitől se. ezt jól elcsesztem, de azt nem mondhatom neki, hogy figyi most találkozunk másodszorra, de bejössz nekem. Hülyének nézne.~a válasz után, bízva, hogy nem gondolatolvasó a lány fejemet a másik oldalra fordítom, így eltüntetve arcomat, amiről leolvasható az, hogy hazudtam és most emiatt ostorozom magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 22. 14:51 | Link

Rufus Cheesy


- Mikor ide kerültem, először nekem is furcsa volt, mert még én sem láttam ehhez hasonló festményeket, mert az én anyám is mugli, és biztos szívrohamot kapna, ha megszólítaná őt egy ilyen kép. - mondom majd elnevetem magam. Első alkalommal én is szívbajt kaptam, mert apa nem mondta, hogy ilyenek is vannak itt, de hamar hozzászoktam, és még tetszik is.
- Hát igen. Ha mindenki egyforma lenne, akkor kicsit unalmas lenne az élet. Bár akkor talán nem lennének olyan nagy összetűzések, amik háborúhoz vezetnek. - Ezt a utolsó Mondatom, így utólag belegondolva talán máshogy kellett volna fogalmaznom, mert háborúk akkor meg azért lennének mert mindenki ugyanazt akarja, de nem tudják eldönteni kié legyen.
- Szerintem ha valami problémája van az embernek, akkor azt jó megbeszélni a barátaival, és ha azok valóban barátok, akkor megértik, és segítenek az embernek átvészelni a dolgokat - felelem, bár ez a vélemény még csak nemrég alakult ki bennem. régen mindig magamba fordultam, és az egyedüllétet tartottam a jobb megoldásnak, de azóta már ebbe a suliba járok, és a véleményem is változott sok dologról.
- Biztos. Tényleg nem fázom. - még. Tettem hozzá gondolatban, mert később, mikor már kicsit jobban le fog hűlni az idő, akkor biztos fázni fogok. De még nem.
Nem értem miért hezitál a feltett kérdésem válaszadása előtt, lehet azért, mert nem tudja, hogy mondja el, de aztán végül kinyögi, bár nem azt amire számítottam.
- Óh, értem. - Felelem, és lábamat magamhoz húzom, kezem pedig átkulcsolom a térdem alatt, s fejem ráhajtom a lábamra. Kicsit elszomorodom, de így jár az aki ennyire reménykedik, és olyan dologra vágyik, ami úgysem történik meg. Pár perc néma csend következik, mire kicsit össze tudom magam szedni és megszólalok.
- Valóban szép a táj. - Mondom, és egy halvány mosolyt lehet felfedezni az arcomon, ami talán egy kicsit erőltetettre sikeredett.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 22. 16:50 | Link

Keikooo Kiss


Figyelmesen hallgatom Keikot, és örülök, hogy nem csak nálunk nincsenek beszélő festmények a falon, hanem ezek szerint náluk sincsenek. Ennek örülök, mert egy kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok az egyetlen aki mugli környezetből jött, és csak most ismerkedem a varázslatos tárgyakkal.
-Szerintem az én anyám se örülne, ha valaki este amikor kimegy vizet inni megszólítaná.-majd én is elnevetem magam, vizuális típus vagyok és belegondoltam ahogy anyámat éjszaka, a sötétség leple alatt megszólítja az egyik festményük. Szerintem ijedtében kidobná a kukába a festményt.
-Akkor pont azért lennének háborúk. Úgyhogy jó ez így ahogy van.-mosolygok Keikora, de inkább bele se gondolok, hogy mi lenne, ha mindenki egy emberre hasonlítana, folyton a tükörképünkkel találkoznánk az utcán. Fura lenne, és biztos lennének nézeteltérések, de legalább a faji megkülönböztetés eltűnne a világból.-Ebben egyetértünk, bár mostanában nehéz olyan barátokat találni, akikben teljesen megbízhatunk, de azért megéri várakozni és keresni, hisz ha találunk legalább egy olyan embert, akkor egy igaz barátság alakulhat ki.-egy újabb dolog, amiben egyetértek a lánnyal, ennek örülök, és ezt mosollyal az arcomon ki is mutatom neki. Szerintem, ha egy kicsit jobban megismerkedem vele, akkor talán igaz barátság alakulhat ki közöttünk, vagy több, mint barátság is.
-Most megbántottalak? Valami rosszat mondtam?-teszel fel a kérdéseket a lánynak, miután ő a válaszomat hallva magához húzta a lábait, és átfonta karjaival azokat. Nem akartam megbántani, de látom rajta, hogy nem erre a válaszra számított. Még a végén arra gondolok, hogy neki is bejövök, bár kétlem, hisz nem is ismer annyira, hogy ezt megtudja ítélni, de a jelek szerint ez a helyzet áll fent, de ezt nem említem meg neki.
-Igen, szép. De most mesélj magadról! Csak egy csomó felesleges dolgot mondok, és közben rólad még semmit se tudok. Tehát Keiko, tiéd a szó!-széles mosollyal az arcomon mondom Keikonak és kíváncsian várom életrajzát, vagy történeteit, amik által kicsit jobban megismerhetem őt.

Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 22. 21:23 | Link

Ruuufus Grin


-Pedig milyen jó lett volna otthonra egy ilyen festmény! - És valóban, mert sokszor voltam otthon egyedül, mikor anyámnak dolgoznia kellett, és soha nem hívtak meg sehova, így nem igazán jártam el otthonról. És azokban az időkben jól jött volna valaki, mégha az egy kép is, akivel el tudtam volna beszélgetni.
- Igen, erre utólag belegondolva én is rájöttem. - Mondom egy mosollyal kísérve. Nagyon jó, hogy Rufussal így el tudok beszélgetni, még csak nagyon kevés emberrel sikerült ez, és némiképp boldogsággal tölt el, hogy ő is közéjük tartozik.
- Igen, és ezt az is alátámasztja, hogy Japánban csak egy igaz barátom volt.- Felelem, s egy mosolyt erőltetek az arcomra. Pedig szívem szerint most nem mosolyognék. - De itt az emberek többsége más. Talán azért mert hasonlítunk. Úgy értem, mi itt mind varázslók vagyunk, és talán valamennyire megértjük egymást. - Lehet, sőt biztos, hogy úgy magyaráztam most, hogy nem érti Rufus, mit akarok ezzel mondani, de inkább nem töröm magam.
Kérdésére felemelem fejem, és kérdő nézek rá, mert először nem esik le, hogy miért kérdezi ezt. Aztán rájövök.
- Mit? Nem, erről szó sincs, csak.... - egy kicsit habozok, mert nem tudom mit mondjak, vagy hogy egyáltalán elmondjam-e neki egészet. - Csak elkezdtem fázni egy picurkát. - Mondom végül, amit egy félmosoly kísér. Persze hazudtam, mert nem mertem neki elmondani az igazságot, hogy arra számítottam, hogy az én nevemet fogja mondani. A végén még itt hagyna, és talán még egy jót röhögne is az egészen.
- Hogy magamról? - kérdezek vissza. Meglep hogy tudni akar valamit - bármit is - rólam, de a mosolyát látván összeszedem magam, és a gondolataimat, és belekezdek. Nem tudom mi érdekelné őt, de valamit mondok. Max nem fogja érdekelni, és nem figyel rám.
- Hát, öhm... Na szóval.... Viszonylag már egész kiskorom óta tudom magamról hogy varázsló vagyok, mert van egy képességem amit már régóta fejlesztek. - A kezdés kicsit döcögősén indul, de csakhamar belejövök. - Szóval engem nem ért váratlanul mikor apám bejelentette hogy varázsló iskolába fogok járni. - Na jó ebben volt egy kis füllentés, mert meglepett, mivel én arra számítottam, hogy valamelyik ázsiai suliba fogok járni. - Öhm... Keretek rajzolni, és zenélni, régebben zenesuliba is jártam. - Itt be is fejezem, mert úgy gondolom ennyi elég is, és ha tudni szeretné még valamit akkor majd kérdez. Viszont én nem szeretném untatni azzal, hogy olyanokról beszélek, amik talán még nem is érdeklik.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 22. 22:53 | Link

Keiko


-Azért gondolj bele, mit szóltak volna a szomszédaid vagy a barátaid, ha egy festmény beszélt volna hozzájuk?-mosolygok Keikora, hisz jobban belegondolva egy mugli elég furának találná, ha egy festmény elkezdene hozzá beszélni. Majd tovább hallgatom Keikot és megdöbbenek, amikor azt mondja, hogy csak egy igaz barátja volt Japánban.
-Csak egy, hogy-hogy? Nem vagy olyan barátkozós típus? Már bocsi, hogy ilyeneket kérdezek, csak most ez egy kicsit meglepett. Amúgy, itt is vannak érdekes emberek, attól függetlenül, hogy hasonlítunk, ahogy te mondtad.-remélem, hogy nem bántottam meg Keikot, és nem téptem fel régi sebet. Majd mikor bejelenti, hogy elkezdett fázni, akkor közelebb ülök hozzá, hogy ne fázzon annyira, mást most úgy se tehetnék. Majd mosollyal az arcomon hallgatom őt, ahogy saját magáról beszél.
-És melyik ez a képességed, ha szabad kérdeznem?-teszem fel első kérdésemet, és kíváncsian hallgatom válaszát.-Szeretsz rajzolni és zenélni? Ennek örülök, mert én is szeretek rajzolni és zenélni is. Milyen hangszeren játszottál vagy játszol?-egy újabb kérdés tőlem, és most kicsit felcsigázott, hiszen találtam egy közös tulajdonságot. Mondjuk az is közös kettőnkben, hogy a Levita ház diákjai vagyunk, illetve az is, hogy mind a ketten varázslók vagyunk, de ez más, ez személyesebb, és engem mindig érdekeltek a művészetek és végre itt egy lány, akivel beszélgethetek ezekről.
-Beszélj még nyugodtan magadról, ha szeretnél. Bármit mondasz köztünk marad és akármit mondasz el, hidd el, hogy nem foglak kinevetni és nem is foglak itt hagyni. Bízz bennem!-mosolygok Keikora, majd megsimogatom a vállát, ez nálam azt jelenti, hogy nincs semmi baj, én itt vagyok és nem engedem, hogy bármi probléma legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 23. 08:22 | Link

Rufus


- Biztos meglepődnének.  De talány idő után hozzászoknának. - felelek vigyorogva. Belegondoltam, hogy mi lenne az első reakciójuk, és hát elég viccesen képzeltem el, ezért vigyorgok ennyire.
- Csak azért, mert a régi sulimban gazdagok jártak. Us is mondhatnánk hogy a felső réteg gyerekei. És mivel én nem vagyok az.... hát... Hogy mondjam.... Kiközösítettnek éreztem magam. És csak ő volt aki nem bánt úgy velem. Jó persze még néhányan voltak, de ök bem kerültek olyan közel hozzám, mint Alice. - Mondom, s kicsit lefelé görbül a szám. Most egy érzékeny pontomat találta meg, amiről nem igazán szeretek beszélni. de ha már kérdezte, akkor válaszolok. - Hát igen a legkülönfélébb emberek gyűltek itt össze. - Mondom, ezt már mosolyogva. Mondjuk ez nem csoda, mert erre számíthat az ember, ha megnézi milyen tulajdonságú emberek tartoznak a különféle házakhoz.
Kicsit váratlanul ér, mikor közelebb ül hozzám, de valószínű, hogy csak amiatt tette, hogy én azt mondtam, fázom. Más oka nem lehet.
- Öhm... sasszem, vagyis messzebbre el látok mint egy átlagos ember. Ezt a nagyapámtól örököltem, és akár már 10 km-ig is tisztán látok. De persze vannak hátrányai is ennek. képességnek. - mondom majd egy mosolyt lehet észrevenni arcomon.
- Igen szeretek. Az iskolában Zongorán és furulyán tanultam játszani, de a furulya annyira nem fogott meg. És egy percében pedig gitározni tanulok. - Nagyon örülök, hogy van valami közös bennünk, bár arra már rájöttem, hogy itt elég sok a művészlélek, de azért feldobott a tudat, hogy ő is ilyen. - Ja és egy kicsit énekelni is tudok. És te? -egészítenem ki, majd kérdezek vissza.
Az, hogy megsimogatja a vállam, kis melegséggek tölt el, és érzem, hogy igazat mond, s kicsit közelebb húzódom hozzá.
- Hát, nem tudom mit mondjak. Igazából semmi érdekes nincs bennem. Én legalábbis így gondolom. - mondom. Soha nem gondoltam, hogy érdekes személy vagyok, mindig kerülni akartam a feltűnést, nem szeretek a középpontban lenni, így semmi érdekes nincs bennem. De erről a témáról gyorsan váltani szeretnék, így körülnézek, egy jó témát kutatva. - Nem megyünk megnézni milyen programok vannak egyáltalán? Mert ha már itt vagyunk, akkor vegyük ki a részünket a programokból. - mondom, s egy mosolyt erőltetek arcomra.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 23. 12:29 | Link

KKeeiikkoo Wink


-Értem, ez a baj a gazdagokkal, hogy azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. A gazdagok kihasználják a szegényeket. Sajnos, természetesen van kivétel, csak az a baj, hogy kevés.-mondom Keikonak együttérző tekintettel, hiszen rossz lehetett neki; hogy kirekesztették azért, mert nem volt annyi pénze, mint a többieknek és emiatt csak egy emberrel volt jóban.
-Sasszem. Erről még nem is hallottam. Ezt a képességet, hogy lehet fejleszteni?-kérdezem megdöbbent arckifejezéssel; hiszen nekem ez a képesség még teljesen új. Mosollyal az arcomon hallgatom; ahogy Keiko arról, hogy milyen hangszereken játszik, ennek örülök, hogy nem én vagyok az iskolában az egyetlen, aki hangszeren játszik. A feltett kérdésére örömmel válaszolok.
-Én zongorán és orgonán tanultam játszani.mosolygok Keikora, majd figyelmesen hallgatom őt.
-Dehogynem, minden ember értékes és fontos, csak sokan nem akarnak magukról beszélni, ezért nem is tudjuk nagyon megismerni őket.-mondom Keikonak komoly tekintettel, próbálom rávenni, hogy meséljen magáról.
-Én kezdek fázni, úgyhogy, ha nem baj én most bemegyek, de te nézd meg a programokat, érezd jól magad! Majd még találkozunk. Szia!-majd felállok Keiko mellől és elindulok a kastély felé, mert nagyon lehűlt az idő. Nem azért hagytam ott Keikot, mert nem éreztem jól magam, hanem azért, mert majdnem odafagytam a földhöz.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 23. 13:53 | Link

Ruufus Kiss


- Igen, sajnos nagyon kevés. - Érzem Rufus együttérzését, és ez nagyon jó. Örülök, hogy egy ilyen - remélhetőleg - barátra találtam, s ettől mosolyra húzódik a szám.
- Nem nagy dolog, csak egy nagy,tágas tér kell hozzá. - Felelem, és közben legyintek egyet, mert valóban nem nagy ördöndőség, bár elég kimerítő. Emlékszem, eleinte talán napokat is átaludtam 1-1 edzés után.
- Hát,nem tudom. Én sosem voltam nagyon a szavak embere. - mondom, majd az eget kezdem el kémlelni. Szerintem nem feltétlenül kell beszélnie az embernek magáról már rögtön az elején, mert ha jóban lesznek, akkor idővel úgyis sok dologra fény derül.
Aztán Rufus feláll és elmegy, arra hivatkozva, hogy fázik. Talán valami rosszat mondtam? Még reagálni is alig tudok, csak annyit nyögök ki, hogy "Jól van, rendben.", de ő már itt sincs. Valamivel megbántottam tán? Mert szerintem nem. Talán tényleg fázik, és azért ment el, nem kéne ezen rágódnom, viszont nem tudom megállni, híg ne magamat hibáztassam. Egy ideig még nézem őt, aztán csak várok, hátha visszajön, de ha nem, akkor felállok én is, de már nincs kedvem ahhoz, hogy programokat nézegessek, így inkább visszamegyek a kastélyba.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék